Magyar Élet, 1939. augusztus (1. évfolyam, 133-158. szám)
1939-08-01 / 133. szám
MAGYAR ÉLET Előfizetési ára egy hónapra 2 pengő. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, negyedévre 6 pengő. « Postatakarék- KER. POLITIKAI NAPILAP Rákóczi u. 7. Szerkesztőségi telefon 17-12, pénztári befizetési lap száma 15714 éjfél után 2569. Kiadóhivall telefon 17-13. m I. II HU. I —l—HU -m—mu«' ir,IWMtMViff«WI , JBimii Ui] I BW-iW'IWilJllWIBl Ml ÖUKMMUUUWKMMIIWJBÜ. .!■■■ „U, -A MHJ—.»JWU lilt JPMI J l Miskolc, 1939. augusztus 1. Kedd I. évfolyam, 133. szám ——na.i,gjuumMii—mb—mh—^——————^————»MBaMBEnBgmiaawiTmTJijn^iifinr n —— Chamberlain nyilatkozott az európai helyzetről az angol alsóházban London, július 31 Az angol alsóház hétfői ülésén Gamberlain miniszterelnök, Dalton, Adams, Rathbone és Thurtle képviselők kérdéseire a következőket jelentette be: Sürgős katonai megbeszélések Moszkvában — A szovjetorosz kormány azt javasolta, hogy a tárgyalások jelenlegi stádiumában előnyös volna haladéktalanul katonai megbeszéléseket indítani. Az angol és francia kormány ehhez hozzájárult. Ennélfogva intézkedések történtek, hogy angol és francia katonai képviselők küldessenek ki Moszkvába olyan gyorsan, ahogyan csak lehetséges. Az a szándékunk, hogy a katonai megbeszélésekkel párhuzamosan folytatjuk a politikai megbeszéléseket. Hogy mikor indulnak meg a tárgyalások, azt még nehéz megmondani. A megbeszélések haditengerészeti és légi dolgokra fognak kiterjedni. A jelen pillanatban nincs újabb mondanivalója a Lengyelországgal folyó pénzügyi megbeszélésekről, amelyek még folyamatban vannak. Az angol kormányt terheli felelősség a késedelemért A délutáni ülésen Sinclair képviselő a szabadelvű ellenzék vezére a külügyi vita során hangoztatta, hogy az Anglia által életrehívott béke-arcvonal t tagállamaiközött gazdasági együttműködésre van szükség. Javasolta, hogy az arcvonal tagjait, de egyben Németországot, sőt Olaszországot is közös értekezletre hívják egybe a nyersanyag elosztás, valamint a haderő korlátozása ügyében és azt ajánlja, hogy a britt kormány ilyen irányú javaslatot juttasson el Hitlerhez és Mussolinihez. Dalton munkáspárti képviselő kérdést intézett a kormányhoz: vajjon igaz-e az, hogy a moszkvai tárgyalásokat eleinte főleg az angol kormány késleltette. Chamberlain miniszterelnök, akit a kormánypárt tüntető éljenzéssel fogadott, hangoztatta, hogy a mostani körülmények között tartózkodni kell a tárgyalófelek között esetleg fennforgó ellentétek túlzásától. Nem tesz jó szolgálatot az ügynek az, aki azt állítja, hogy a kormány kebelében egyenetlenség van a politika főiránya felől. Úgy Sinclair, mint Dalton beszédéből az a gyanúsítás csendül ki, mintha az egyezmény létrejötte körüli késedelmet kizárólag a britt kormány okozta volna. — Nem titok, mondta Chamberlain, hogy a két kormány eddig még nem tudott megegyezni a közvetett támadás oly meghatározásában, amely minden fél számára elfogadható volna, holott mindkét oldalon belátták azt, hogy ez a támadás éppen olyan végzetes lehet, miint a közvetlen és teljes mértékben kívánnak ellene felsorakozni. Ugyanakkor a legteljesebb módon kerülni akarjuk még a látszatát is annak, mintha más államok függetlenségét csorbítani akarnók. Ez az oka annak, hogy a francia és a britt kormány még nem egyezett meg a szovjet kormánnyal, mivel a szovjet által kívánt formula nézetem szerint nem tünteti el ezt a látszatot. A Nagy bizalom jele, ha elhatároztuk, hogy katonai szakértőnket Oroszországba küldjük, hogy arról tanácskozzanak, miként készíthetjük el katonai terveinket, mielőtt még bizonyságot nyertünk volna arról, hogy a politikai kérdésekben megegyezünk. Az orosz külpolitika vezetője azt a meggyőződését hangoztatta, hogy ha erre a katonai megbeszélésre sor kerül, a politikai nehézségek már nem lesznek áthidalhatatlanok. Növekedik a danzigi feszültség . A danzigi kérdés igen súlyos kérdés, amely nagy aggodalomra ad okot nekünk és világos, hogy az ottani helyzet a leggondosabb figyelmet követeli meg. Lord Halifax legutóbbi nyilatkozatai óta, amikor nem látszott ok túlságos aggodalomra, most újabb összetűzések történtek, amelyek a feszültséget méginkább növelték, de feltehető, hogy a lengyel kormány továbbra is államvezetési bölcseséggel és államférfiúi ügyességgel tölti be hivatását, amely eddig is a legnagyobb csodálatot váltotta ki bennünk. A távolkeleti helyzetet illetően Chamberlain kijelentette, hogy a Craigie-Arita formula nem jelent politikai változást sem a kínai-angol érdekek feladását, sem pedig a hadviselő jog megadását Japán számára. A tárgyalások során igen sok nehézség vár leküzdésre és a britt kormánynak súlyos aggodalmat okoz az Észak-Kínában folyó ÚJ MAGYAROK írta: VÁG TIBOR DR. Az állam és az állampolgárság fogalmát filozófusok és jogfilozófusok határozzák meg ez a fogalommeghatározás azonban rendszerint elvonatkoztatás, absztrakció és ennek tartalmát és életet maga az élet ad. Azt mondják: „Az állam az ország határain belül megtelepedett és nemzeti öntudatra ébredt, tehát nemzetet alkotó népességnek közös főhatalom alatt való egyesülése. Az állam lényege tehát kettős: egyfelől az országnak, az érzékelhető földdarabnak fizikai fogalma, másfelől pedig a nemzetté emelkedett népesség, amelynek nagyobb tartalmat éppen a nemzeti öntudat ad. Ezt a két fogalmat, a földnek fizikai adottságát és a magasabbrendű nemzeti öntudatot foglalja egybe a modern élettér kifejezés. Az tehát, hogy valaki magyar állampolgárnak vallhatja magát, nem csupán jogi formula, hanem a legmélyebb erkölcsi adottság is. Unalmas már ismételgetni azt a régi római mondást, hogy a legnagyobb kitüntetés volt Rómában, ha valaki azt mondhatta, hogy „civis Romanus sum“ és mégis — ennek a mondásnak legteljesebb erkölcsi tartalommal való megtöltése tud államot naggyá és hatalmassá tenni. Annak a jogi kapcsolatnak, amit az állampolgárság ténye jelent, megelőzője kell, hogy legyen az a belső tartalom, amelynek következtében azt mondhatja az állampolgár, hogy: magyar vagyok. Az állampolgárság kétségkívül jogi viszony az egyén és az állam között, amelyet az erre hivatott szerv a belügyminiszter deklarál, vagy konstituál — megállapít, vagy megad —, az állampolgárság lényegét azonban nem jelentheti az a papírdarab, amelyet ma is olyan sokan keresnek. Az 1879. évi XLIX. törvénycikk az állampolgárság megállapításánál csak kis mértékben volt tekintettel ezekre a szempontokra. Vagy azért, mert a liberalizmusba hajló kor nem tartotta fontosaknak ezeket a tekinteteket, vagy pedig azért, mert abban a korban az állam határain belül való tartózkodásnak még conditio sine qua non-ja, — elengedhetetlen feltétele — volt, hogy az, aki itt él az országhatárokon belül, ezeket a határokat mindennél drágábbaknak is tekintse. Kétségtelen, hogy ez a törvény is sok tekintetben a belügyminiszter diszkrecionális jogává tette az állampolgárság megadását, azonban a viszszahonosítás esetei már súlyos sérelmét jelentették ennek a magas etikai alapnak. Azokban az esetekben, ha valaki, aki elvesztette a magyar állampolgárságát, — éspedig bármilyen okból — és vissza akart térni a magyar honosok közé, érdemekre való tekintet nélkül vissza kellett venni. Aki tehát hűtlenül és haszonlesésből elhagyta ezt az országot, bármikor visszatérhetett, ha konkrét érdekei így kívánták ezt, kérhetett magának újra magyar állampolgárságot, a belügyminiszter kénytelen volt megadni ezt. Kénytelen volt megadni abban az esetben is, ha az emigráns vétett a köteles hazafiúi hűség ellen, ha idegenben elárulta hazáját: nem kellett más tennie, csak békességben meghúzódva kivárni azt az időt, amíg idehaza újra nyugodt lesz a légkör. Meg kellett adni a magyar állampolárságot akkor is, ha a visszahonosítást kérőnek a magyar állampolgárságán kívül volt már más érvényes állampolgársága. Lehetővé tette a régi törvény, hogy bárkinek több állampolgársága legyen és ezáltal elvileg önként adódott, hogy az állampolgársági jog elveszítette a legegyénibb jog jellegét és nem adott a birtokosa számára megkülönböztető jelleget. Azok számára, akik különleges körülmények következtében kénytelenek voltak — nem megválni állampolgárságuktól, hanem — elveszteni állampolgárságukat, — így gondolunk a szerencsétlen trianoni békeszerződésre, amelynek következtében sokan lettek jogilag is hazátlanok, vagy nem magyar állampolgárok —, természetszerűen meg kellett adni a lehetőséget arra, hogy visszanyerjék magyar állampolgárságukat, de azok, akik sokszor sértődötten, sokszor menekülve a büntető következmények elől emigráltak az országból; azok, akiknek idegen állampolgárság megszerzése anyagi hasznot jelentett, nem szerezhetik meg a magyar állampolgárságot. Az állampolgárságot nem lehet kizárólag külső ismérvektől függővé tenni és önmagában véve az a tény, hogy valaki 5 éven keresztül adót fizet, nem lehet alap arra, hogy már állampolgárságot is követelhessen. A magyar állampolgárság ugyanúgy legszemélyesebb tulajdonság, mint a hazához, mint erkölcsi fogalomhoz való tartozásnak az érzése és így csak az lehet magyar állampolgár, aki hazafi is, nem pedig az, akinek üzleti érdekei, felmérési engedély vagy egyebek szükségessé teszik az állampolgárság megszerzését. Az államnak védekeznie kell és ezt a védekezést csak úgy oldhatja meg, ha erélyesen szembeszáll azokkal az elemekkel, akik lassan beszivárogtak az országba, erőszakkal belekapcsolódtak az ország gazdasági életébe és hogy még ezen túlmenőleg is jogokat — mindig csak jogokat és sohasem kötelességeket — szerezzenek, öt évi adófizetéssel, tehát anyagi motívumok alapján jogot nyertek arra, hogy az állam életébe mint állampolgárok, beleszólhassanak. Ára: 8 fillér