Magyar Élet, 1940. október (2. évfolyam, 223-249. szám)

1940-10-15 / 235. szám

Kedd ,1940. évi október hó 15. MAGYAR ÉLET a miskolci keresztény jobboldal összefogása volt a Turul—NMK.—Baross vacsora Homolya János dr., Palotay Ferenc, Passuth Gyula, Rózsa Gyula, a miskolci keresz­tény ifjúság, a keresztény munkásság, keresztény kereskedő és iparos társadalom vezérei és vezetői a miskolci jobboldal összefogását hirdették hármasszövetségük megkötésében Homrogdi Lichtenstein László főispán és Molnár Dezső országgyűlési képviselő beszédükben üdvözölték a jobboldali összefogást Miskolc, október 14 Több, mint négyszázan jelentek meg azon a vacsorán, amelyet aró „Erdélyért“ akcióra rendezett a Tu­rul Szövetség, a Nemzeti Munkaköz­pont és a Baross Szövetség. A keresz­tény jobboldal fényes seregszemléje volt ez a vacsora, a­melyen szép számmal képviseltették magukat Miskolc társadalmának vezető réte­gei, a turulifjúság, a keresztény mun­kásság, kereskedő és iparos társada­lom. Miskolc keresztény közönsége jelent meg ezen a vacsorán rang- és osztálykülönbség nélkül, hogy be­bizonyítsák: Miskolcon is lehet ke­resztény egységet alkotni, ha a ke­resztény eszme szolgálatában van arra szükség. Ott láttuk Homrogdi Lichtenstein László főispánt, vitéz Görgey László dr. felsőházi tagot, Molnár Dezső országgyűlési képviselőt, Vajda Géza dr. egészségügyi főtanácsost, az orvoskamara elnökét, Balog Károly gyárigazgatót, Pfliegler Kálmán dr.-t, Berzy Sándor kereskedelmi testületi elnököt, Palotay Ferenc h. vezér­­vezetésével a Turul ifjúságát, Ho­molya János dr. NMK elnök vezeté­sével a miskolci keresztény munkás­ság tömegeit, Passuth Gyula igaz­gató vezetésével a Baross Szövetségbe tömörült keresztény kereskedő- és iparostársadalom nagyszámú kép­viseletét és a miskolci nemzeti irányú társadalom tömegekben kifejezett hatalmas képviseletét. A nemes erdélyi akción kívül ezt a közönséget Miskolc három leg­nagyobb jobboldali irányzatú egyesü­letének az összefogása hozta össze, a jövő nagy feladatainak megoldá­sára. Azok­kal beszédek, amelyek el­hangzottak, arra adnak jogot, hogy bízzunk ennek az összefogásnak az eredményességében, amely nem je­lenthet mást, mint a keresztény, nemzeti eszmének miskolci diadalát. ráti nemzet nagy fiai, Mussolini és Hitler feé, akik népük súlyos küz­delmei között is találtak időt a ma­gyar ügy számára. — Mi magyarok —■ folytatta —, arról vagyunk híresek, hogy tudunk ünnepelni. De ez a mai ünnep nem volna teljes, ha nem gondolnánk azokra, akik még nem tértek vissza. Innen üzenjük, három jobboldali egyesület összefogásának helyéről üzenetük Aradra, Temesvárra, hogy visszavárjuk őket! . . . Legyen minden magyaré a Baross jelszó Dübörgő taps fogadta a Turul szó­nokának lelkes pohárköszöntőjét, amely után Passuth Gyula a Baross Szövetség igazgatója mondott frap­páns beszédet Miskolc keresztény ke­reskedő- és iparostársadalma nevé­ben. Bevezetőjében megemlékezett az erdélyi részek visszacsatolásáról és arról a reményről, amely minden magyar lelkében ott él, hogy eljön az idő, amikor újra az 1913-as határok kerítik körül az országot. A három egyesület összefogásáról beszélt ez­után. — Nagy munka és nagy feladatok várnak erre az egyesülésre, Miskolc három keresztény, nemzeti irányú társadalmára. Eddig is azonos célok­ért küzdöttünk, most ezt a küzdelmet együttes erővel, egymás támogatásá­val akarjuk folytatni. El kell jut­nunk oda, hogy mindenki a Baross jelszót vallja magáénak: keresztény kézből keresztény kézbe a pénzt! .. . Egy életre kötöttünk szövetséget! Nagy taps fogadta a beszédet, amely után Rózsa Gyula a NMK tit­kára mondott beszédet, amelyben azt az irányt határolta körül, amely úton ezután a három egyesület haladni fog. — Összejöttünk, hogy megfogjuk egymás kezét nem egy napra, nem egy hétre, hanem egy egész életre. Politikamentesen, kizárólag gazda­sági alapon szervezkedünk. Termé­szetesen ennek a szervezkedésnek az a gazdasági elrendezés ad irányt, amelyet a két hatalmas baráti nem­zet szab meg az új Európában. Az út ki van jelölve csak rá kell lépni! Az aktuális gazdasági természetű kérdésekkel foglalkozott ezután Ró­zsa Gyula. Az igazi zsidókérdés a zsidó tőke problémája, amelyet min­den törvényes eszközzel a köz szol­gálatába kell állítani. A munkásság, ma már nemzeti alapon áll, nem kér azt ami lehetetlen, de elvárja, hogy becsületes munkájáért megkapja ki­érdemelt bérét. Hangsúlyozta a mun­káskamarák és a munkaügyi minisz­térium felállításának szükségességét. A földreformmal kapcsolatban fölös­legesnek jelentette ki a 120.000 hol­das mammutbirtokokat, ezeket fel kell osztani a magyar föld népe kö­zött, mert a 15—20 holdas kisbirto­kossá­g nemcsak megműveli, nemcsak él a földből, de azt meg­­ védi. Vé­gül hangsúlyozta, hogy a ma létrejött egyesülés egy úton egy cél felé halad: a magyar munkaállam felé. Homrogdi Lichtenstein László: összefogásban az erő ... Nagy taps fogadta a súlyos pro­blémákat boncolgató pohárköszön­tőt, amely után Homrogdi Lichten­stein László főispán szólalt fel a vendégek nevében. —­ Előttünk, mondotta, hogy tanujelét adjuk annak, hogy ma­gunkévá tettük azokat a célkitűzé­seket, amelyeket Miskolc három nagy jobboldali egyesülete magáé­nak vall. (Nagy taps.) Sajnos, a ré­gebbi években Miskolc nem ennek a társaságnak vol­t a lakhelye, de most eljött az ideje­­a keresztény Miskolc megvalósulásának. Bízunk ebben az összefogásban, mert ösz­­szefogásban van az erő, erőben a siker, sikerben az eredmény... Molnár Dezső: Új nemzeti élet fakad ebből az összefogásból A­ vacsora közönsége perceken át lelkesen tapsolt a főispán ,frap­páns felszólalása után, amelyet Molnár Desző országgyűlési kép­viselő beszéde követett. — Amikor huszonkét esztendő után ünnepeljük a lélekben soha el nem szakadt erdélyi magyarok visszatérését, úgy érzem, ehhez csak azoknak van joguk, akik ke­resztény magyarhoz illő munkával dolgoztak azon, hogy ezt az ered­ményt elérhessük. A zsidó, liberális had, huszonkét esztendeig azon fáradozott, hogy minél jobban gúzsba kössön bennünket a maga céljainak megfelelően. Azt, hogy a zsidóságnak kitűzött célja nem si­került itt Magyarországon, azt kö­szönhetjük annak, hogy volt egy Turul Szövetség, amelynek lelkes, keresztény, nemzeti ifjúsága i a pok­lokon keresztül is a hazafias célok felé menetelt, köszönhetjük, hogy volt egy Baross Szövetség, amely a keresztény kereskedő és iparos tár­sadalom becsületes munkáját biz­tosította a nemzeti élet haladásá­nak és volt egy Nemzeti Munka­­központunk, amelynek kereteiben a keresztény munkásság erői száll­tak szembe a liberális világ­­ural­mával. Érzem, tudom, ha most ez a három erő összefog, abból új, keresztény, nemzeti élet fakad, visszanyerjük­­azt az ősi jogot, amit elvesztettünk. _ Újra hatalmas taps zúgott végig a termen Molnár Dezső beszéde után. A késő éjszakai órákig beszélget­tek együtt a három egyesület tag­jai, közös, nagy kérdéseket vitat­tak meg,­­ amelybe kedves szín­foltot jelentett a kitűnő hangú Héjj István egy-egy erdélyi dala. A fiatalság táncra perdült, míg a három egyesület vezetői és tagjai már itt az estén komoly tennivaló­kat beszéltek meg a jövő közös fel­adataival kapcsolatban. A Kormányzó ünneplése A vakcsora első szónoka Homolya János dr. a Nemzeti Munkaközpont elnöke volt. Üdvözölte a megjelente­ket, majd a mélységes hála és hódo­lat hangján emlékezett meg az or­szággyarapító Kormányzóról, akinek nemes élete példa arra, hogyan kell szolgálni önzetlenséggel és híven a hazát. A közönség helyéről felállva lelke­sen ünnepelte a kormányzót. Innen üzenjük ... Ezután Palotay Ferenc a Turul h.’ vezére mondott tüzeshangú, lelkeket magával ragadó beszédet.­­—■ Örömmel öleljük keblünkre Er­dély magyarjait — mondotta —, akik húsz esztendei rabság, szenvedés és tűrés után újra szabad magyaroknak vallhatják magukat. Szálljon köszönő szavunk Budavára felé, Kormányzó urunkhoz, aki újabb országrészt adott vissza nemzetének, szálljon a kitűnő diplomaták felé, a magyarság ügyének minden munkája felé, száll­jon köszönetünk és hálánk a két ba­ A Szövetség született vasárnap este a Turul, a Nemzeti Munka­központ és a Baross közös, baj­társi vacsoráján. Három bajtárs kemény, izmos, acélos keze fo­nódott össze néma fogadalom­tétellel arra, hogy egymást segí­teni fogják az új magyar élet kialakításában, nehéz feladati­ban. A vacsora maga nem állt többől, mint egy zónapörköltből, nagy italozás sem volt, azt a négyszáz keresztény miskolci ifjút, munkást, kereskedőt és iparost tehát valóban az Erdély­ért való nemes áldozat és a ke­resztény nemzeti erők összefogá­sának nagy eszméje gyűjtötte egybe. Akaratot, elszánást és régóta lappangó nagy vágyako­zást olvastunk ki a vacsora kö­zönségének a szeméből. Akara­tot, hogy megalkotják a nemze­tibb, a szociálisabb Magyarorszá­got és vágyakozást egy kiegyen­súlyozottabb, megelégedettebb, biztosabb életkörülmények eléré­sére. A feladat, amelynek meg­oldására a három miskolci ke­resztény egyesület szövetségre lé­pett, nagy, küzdelmes, nehéz, de nemes feladat. Harcot és mun­kát jelent. Nem elég csak har­colni az eszméért és nem elég csak dolgozni az eszméért. Egy­szerre van szükség harcra és munkára!... Mind a kettőre végtelen lehetőségek nyílnak. Miskolcon mind a három egye­sület előtt. Ebben a városban igen sok még ma is a tennivalója a keresztény jobboldalnak. Mert kétségtelen az, hogy a keresz­tény miskolci társadalom ko­moly eredményeket ért el eddig: kiszorította a parlamentből a de­mokrácia képviselőjét, a város­­politika a keresztény jobboldal irányába tolódott el, a munkás­ság egyre nagyobb tömegekkel vesz részt a nemzeti gondolat demonstrációin, napról-napra több keresztény üzlet nyílik a városban, kevesebb a zsidó igaz­gatósági tag, megkopott a zsidó­fölény, elhalkult a rikoltó zsidó­gőg, de ... az érdekképviseletek­ben még mindig vannak zsidó alelnökök és zsidó társelnökök, — akik faji öntudattal szolgál­ják tovább a zsidóérdekeket, — még mindig zsidókézben van a keresztény nagykereskedelem, még ma is zsidóktól kénytelen venni a kisiparosság a nyers­anyagot, a kiskereskedő az árut, a zsidó nagyvállalatoknál még ma is elsősorban a világnézet­nélküli strocmanlelkűek kapnak állást, — de ők is csak azért, mert a törvény keresztény tiszt­viselőket kényszerít a zsidó vál­lalatokra — és nem utolsósor­ban a miskolci keresztény kö­zönség tekintélyes része még mindig nem értette meg, hogy miért kell keresztény kézből, keresztény kézbe adni a pénzt. Van tehát itt Miskolcon feladata, munkája, célja a három egye­sület együttdolgozásának bőven. De ügyelni kell arra, hogy az összefogás, a harc ne maradjon meg eszmei síkon, hanem térjen át a gyakorlatba is! Mert a gya­korlati bizonyítékok a legjobb argumentumok. Hírdesse is a Magyar Élet­ben

Next