Magyar Élet, 1941. július (3. évfolyam, 166-173. szám)

1941-07-25 / 168. szám

Péntek, 1941. július hó 25. MAGYAR­ÜtLET Vitéz Borbély Maczky Emil és felesége jelenlétében meg­­nyilt a Turul és NMK. felső* zsolcai napközi otthona Mikuleczky Gyula alispán is részt vett a napközi ott­­hon megnyitásán . Meglátogatták a hejőcsabai nap­­közi otthont is Miskolc, július 24 Amíg a mindennapi életben, dol­gozó ember csak a mostani idők gondjaival találkozik, a vármegyé­ben teljesen titokban és észrevétle­nül csodákra virradnak a magyar falvak. Hol az egyik, hol a­ másik faluban nyílik meg új napközi ott­hon és telik meg mosolygóarcú ma­gyar gyerekekkel. Az első napok­ban sok helyen még kissé bizal­matlanul érkeznek, alig telik ki a létszám, de egyre többen jönnek és pár nap múlva szűknek mutatkozik a keret, a falu megértette azt a me­legséget, amivel lenyúlnak­­hozzá, megkeresik bajait, megsimogatják a magyar életet és a kis magyar értékeket, akikből magyar anya, vagy magyar katona lesz. 500 pengővel járul hozzá a főispán a felsőzsolcai napközi otthon fenntartási költségeihez Csütörtökön délután három autó indult el Miskolcról Felsőzsolcára és Hejőcsabára, hogy megtekint­sék az újonnan létesített napközi otthonokat. Vitéz Borbély Maczky Emil feleségével és Mikuleczky ségeihez. A pénz ma már ott is van a napközi otthonban, hogy holnap leves, keny­ér és uzsonnás kávé le­gyen belőle. „Régente nem látott főispánt a falu“ Hortover Viktor esperesplébános üdvözli vitéz Borbély Maczky Emil főispánt: — Húsz évvel ezelőtt volt első­­ízben idekint Felsőzsolcán a főis­pán úr és az akkori jegyző, amikor fogadta, azt mondotta, hogy most lát először eleven főispánt falujá­ban. Ma hála Istennek más világ van, de ennek az új világnak első úttörője a főispán úr volt. Nem­csak a kormány bizalmi embere, de a mienk is. Rajta tartja kezét a vármegye minden szociális kérdé­sén, orvosságot talál minden bajra. Melegen köszöntöm hit­vesét is, aki mint a vármegyei egészségügyi intézmények védője, kiegészíti és támogatja a főispán úr szociális munkáját. MEGBÍZHATÓ harisnya, fehér- s­zemű, blúz, díszöv, sál,kesztyű, ernyő. Férfi-ing, nyakkendő! B A G H Y N E divatüzlete. Széchenyi­ u. 12 Gyula alispánnal látogatták meg a Turul és Nemzeti Munkaközpont közös munkájával megnyíló felső­zsolcai napközi otthont, amelyik az Egyesült Női Tábor támogatásá­val működik. Társaságukban volt Koós Béla dr., a miskolci járás behelyettesített főszolgabírája és meglátogatta velük az otthonokat Bogyay Ibolya vármegyei szociális gondozónő, dr. Szatlóczky Ernőné ,a­ Nemzeti Munkaközpont női cso­portjának elnöke, Balogh Károly a Deichsel gyár igazgatója, Koppán­­di Ferenc a Baross Szövetség ügy­vezető­ igazgatója és Palotay Fe­renc a Turul Szövetség Északma­gyarországi kerületének kerületi vezére. A felsőzsolcai iskola udvara ap­ró gyerekekkel van tele, de az ud­var sarkában falusi asszonyok hú­zódnak meg, akik végig akarják nézni a napközi Odhon megnyitá­sát. Asztalok mellett ülnek már a gyerekek, mindegyik előtt egy csé­sze kávé és karéj kenyér. Vitéz Borbély Maczky Emil főis­pán nem elégszik meg ennyivel. Kérdezgeti a gyerekeket, a gondo­zónőket, felügyelőket: — Mi volt az ebéd? Milyen a koszt? El vannak-e látva minden­nel, amire szükség van? Ha valami hiányzik, hamar gon­doskodás­­történik. És mint külön kellemes meglepetés a napközi ott­hon vezetőségének: vitéz Borbély Maczky Emil főispán 500 pengővel járul hozzá a napközi otthon költ­ ! Temetési költségeinek megtérítés­e sérül biztosítás útján gondoskodhat faszolt a köszöntésekre. Amikor be­szédét megkezdte, egyik keze ön­kéntelenül is az egyik gyerek fején pihent. — Igaza volt a Turul Szövetség szónokának, — mondotta —. Töb­bet ér ma az, ha valaki egy pohár tejet vagy kávét ad a magyar gye­rekeknek, mintha egy esztendeig kritizál, mert tenni sokkal nehe­zebb, mint hibákat keresni. Ami­kor csapataink eredményesen ha­ladnak előre, a szociális kérdés a legégetőbb, amivel foglalkoznunk kell. Húsz esztendővel ezelőtt meg­fogadtam, hogy nem fogok aktáz­ni, ezt ajánlottam mindig tisztvise­lőim figyelmébe is, mert sokszor többet ér egyhónapi aktázásnál is egy félórás megbeszélés. Sok ma­gyar ember egyesült­­erejéből már nagy dolgok születtek és a közös munka meg is term­i a gyümölcsét. A vendégek ezután még hossza­san elbeszélgettek a község vezetői­vel, a napközi otthon vezetőivel, majd tovább folytatták útjukat „Becsülettel a hazáért“ A hejőcsabai napközi otthon az NMK régebbi otthona már, az itt szerzett tapasztalatokat értékesítet­ték a közjóén szervezett otthonok­ban is. A gyerekek valamennyien egyforma formaruhában vannak és csak úgy harsogják az NMK kö­szöntését, ha valaki belép a terem­be: — Becsülettel ,a hazáért! Ar­íg az üdvözlések folynak, a gyerekekkel beszélgetünk. Vala­mennyien nagyon jól érzik magu­kat, azt szeretnék, ha a napközi ott­ !Kedves epizód a hejő­­csabai napközi otthonban Kedves epizódja volt a hejőcsa­bai látogatásnak, amikor Szabó Dániel hejőcsabai református lel­kész bemutatta a főispánnak Ja­kun Andrásnét, aki a napközi ott­honnak főz és akinek férje katonai szolgálatot teljesít. Jakunné, mint ilyen, családi segélyt kapott, a csa­ládi­­segélyt azonban arra használ­ta fel, hogy gyerekeivel olyan la­kásba költözött, amelynek nagyob­bak az ablakai. Vitéz Borbély Maczky Emil főis­pán külön segélyt ígért meg Ja­­kumnénak, s amikor a vendingek elvonulnak, Jakunné boldogan mutatta vitéz Borbély Maczky Emilnének a gyerekeit: — Az is az én gyerekem, az is mellette.... Jakun Andrásnénak hét gyereke van, közülük három van a napközi otthonban. Elbúcsúzás előtt a­­vendégek­ még megnézték a gyerekek játékát az udvaron. Vitéz Borbély Maczky Emil főispán 100 pengőt adott a hejőcsabai napközi otthonnak gyer­­mekjátékok beszerzésére, majd me­leg hangon búcsúzott el a gyere­kektől. Elindulása előtt még hos­szasan tárgyalt Péter Mátyás ve­zető jegyzővel és a vezetőkkel a szo­ciális munkásságot közelről érintő kérdésekről. Megkezdte a főispán közellátási körútját a vármegyében Miskolc, július 24 Vitéz Borbély Maczky Emil Borsod vára megye főispánja, országmozgósí­tási és közellátási kormánybiztos, tegnap délelőtt Koós Béla dr miskolci járás helyettes főszolgabírája és Vil­lányi Gyula dr közellátási előadó kí­séretében meglátogatta Hejőcsaba, Bükkaranyos, Kisgyőr, Harsány, Vatta és Nyékládháza községeket, hogy a vármegye közellátási és köz­­élelmezési viszonyairól a helyszínen szerezzen meggyőződést. Meghallgatta a községi jegyzők, községi bírák je­lentéseit és ahol szükségesnek mu­tatkozott azonnal intézkedett a hiá­nyok megszüntetése érdekében. Kör­útja során a főispán megállapította, hogy gondos beosztással és megfelelő takarékoskodással a rendelkezésre álló készletek a községek ellátására elegendők lesznek az új termésből származó készletek megérkeztéig, s a vármegyében a közellátás és a közélel­­mezés terén katasztrófa már nem fenyegethet. Egyébként a mezőcsáti járás terü­letéről már befutott a cséplési ered­ményiről szóló első jelentés. A főispán a látottak fölött megelé­gedésének adott kifejezést. Ellenőrző körútját ma fogja folytatni. a K­AGMI- ÉLEI hirdetései eredményesek 5 „Többet ér egy pohár tej, mint egy esztendei kritizálás“ Utána Palotay Ferenc a Turul kerületi vezére üdvözölte a főispá­­ni párt­ Beszédében hangsúlyozta, hogy most minden magyarnak részt kell kérnie a közös munkából. Ma nincs szükség kétségbeesett, folyton hangoskodó, elégedetl­en­­kedő emberekre, mert általuk nem lehet országot építeni, csak orszá­got rombadönteni. Meleg hangon szólt a kisgyerekekről, akik most nyáron meleg otthont találnak és megkönnyítve a szülők gondjait egyszerre szórakoznak is, és tanul­nak is. Vitéz Borbély Maczky Emil rá­ Hejőcsabára, ahol a Nemzeti Mun­kaközpont már működő napközi ot­thonát tekintették m­eg. „Üzenem a gyáraknak és üzemeknek a sajtón keresztül is . . Alig fordul be az első autó az iskola elé, amelyben helyet kapott a napközi otthon, az út közepén Répás László községi bíró alakja tűnik fel. Siet­ be a kapu alá és hoz­zá a bírópálcát, hogy méltóképpen fogadja a főispánt. A megérkezett főispán­ meleg szavakkal üdvözöl­te az elöljáróság, a község, a szülők és a gyermekek nevében. Meleg hangon üdvözölte vitéz Borbély Maczky Emil főispán feleségét is. — Köszönöm az üdvözlést. — mondotta vitéz Borbély Maczky Emil válaszában úgy a magam, mint feleségem nevében. Abban a szociális munkában, amelyet ma­gára vállalt, engem mindig maga mellett fog tudni. Ezután meleg hangon emléke­zett meg­­a főispán Bogyay Ibolya vármegyei szociális gondozónőről, aki az egész vármegyében irányít­ja a szociális munkát és kiemelte Balogh Károly Deichsel gyári igaz­gatónak adományát, ,aki 500 pen­gőt adott a felsőzsolcai napközi otthon javára. — Innen üzenem az összes gyá­raknak és üzemeknek a sajtón ke­resztül is, — mondotta a főispán — hogy itt a példa, csak követni kell és megérteni a mostani időket ép­pen úgy, amint Balogh Károly megértette, honok az egész évben fennállná­nak. Az egyik kislány panaszko­dik csak, hogy testvére, a Dezső, mindig megszökik. De Dezső is megvédi magát: — Igen, amikor sohasincs má­kostészta. Ha valamit ér a szavunk, tiszte­lettel beprotezsáljuk a Dezsőt is egy mákostészta erejéig, hogy ma­radéktalan legyen az ő nyári szóra­kozása is. Vitéz Borbély Maczky Emil főis­pánt vitéz Homolya János, a Nem­zeti Munkaközpont elnöke üdvöz­li. Beszédeiben hangsúlyozza, hogy a fejlődő fiatalság lelki nevelésénél milyen mulasztások voltak a múlt­ban, amikor engedték, hogy a szociáldemokrácia fertőzze meg kirándulásaival a fejlődő lelket, öregebb korban már sokszor nem lehet segíteni, most azonban meg lehet nyerni a lelket a keresztény és magyar gondolatnak. Ha ezt csi­nálja a Nemzeti Munkaközpont, tulajdonképpen azt a munkát foly­tatja, amelyet vitéz Borbély Maczki Emil kezdett meg.

Next