Magyar Élet, 1941. október (3. évfolyam, 223-249. szám)
1941-10-18 / 238. szám
Szombat, 1941. október hó 18. MAGYAR ÉLET Amikor még Eckhardt Tibor „sehonnaiaknak“ nevezte a miskolci turulistákat ♦ * . Megrágalmazta és hazafiságból leckéztette a miskolci Turult három év előtt Eckhardt — Emlékezünk a Turul nyítleveléről Miskolc, október 17 Eckhardt Tiborkörül még mindég hullámzik a kritika, amely — teljes joggal — csöppet sem kedvező az egykori kisgazdavezér személyére. De talán itt Miskolcon esik róla a legtöbb szó, hiszen két cikluson át is képviselője volt a városnak és politikai szereplésének erősen kivilágított játékszintere volt mindenkor ez a város. Ha választás ideje volt, Eckhardt „szívére ölelte“ az egész miskolci ifjúságot — ingyen kortes sohse had, — de amikor a választás lezajlott, Eckhardt volt az egyetlen, aki ennek az ifjúságnak tekintélyét, sőt jóhazafiságát is pellengérre állította politikai blöffölésének szolgálatban. A miskolci „Turul“ bizonyos szomorú elégtétellel gondol ma Eckhardt bukására. Arra az Eckhardtéra, aki ma elárulta a nemzeti gondolatot és aki három év előtt országvilág előtt még a miskolci Turul-ifjakat vádolta meg a revíziós gondolat elárulásával. A nagy pozőr karriervadász egész jellemére és múltjára rávilágít a miskolci Turul-ifjakkal lezajlott három év előtti esete. Két okból írjuk meg: 1. tanulságul, mennyire aljas rágalomhoz is hajlandó volt folyamodni Eckhardt, ha pillanatnyi sikert vélt vele elérni. 2. mennyit méltósággal utasította vissza a miskolci Turul-ifjúság azt a szörnyű vádat, amely ma Eckhardt Tibort sokkal súlyosabb formában terheli. * 1937. áprilisában Pápán tartott beszédében azzal vádolta a miskolci Turul-kerületet, hogy március 15-iki ünnepi szónokuk „Magyarországon a revíziós mozgalom betiltását követelte.“ A szélsőséges mozgalmakkal kapcsolatban pedig ti miskolci filmlistákat „sehonnaiaknak“, „sen kisháziaknak“ nevezte... A Turul miskolci kerülete nyílt levelet intézett Eckhardt Tiborhoz, amelynek hangja sokkal miéltóságosabb volt, mint amit Eckhardt megérdemelt volna. Ma, három év múlva is megérdemli ez a nyílt levél, hogy nagyrészben leközöljük, már csak azért is, hogy lássuk, milyen koholmányokból gyűjtött politikai sikert magának Eckhardt Tibor. * ...mélységes megdöbbenéssel vettük tudomásul e kijelentéseket. — írja a Turul nyilt levele. Megdöbbenéssel, mert ez állítás nem felel meg a valóságnak, mert fáj a sehonnai és senkiházi jelző és csalódással fáj, hogy ezek a hennünket lealacsonyító támadások attól a személytől, olyan helyről hangzottak el, akitől és ahonnan mi egészen más vártunk. Már a kérdéses 15-iki ünnepély után hasonlóan hallatta ellenünk támadó hangját a „Magyar Jövő“ szintén úgy tüntetve fel bennünket, mint akik a revíziós törekvések beszüntetését követeltük. Nem válaszoltunk rá, miivel Miskolc város közönsége előtt felesleges volt igazolnunk az állítás igaztalan voltát. A Kegyelmes Ur kijelen-ései azonban nemcsak Miskolc vááros közönségének füléhez jutottak el! A baloldali sajtó mint ízletes csemegét hozta s beleharsogta a legeldugottabb falvak magyarjainak a lelkébe is! Tiltakozunk ez ellen a vád ellen s a leghatározottabban visszautasítjuk a ránk nézve mélyen dehonestáló jelzőket is! Tiltakozunk, mert mi nem vagyunk szélsőséges egyesület, nem vagyunk politikai szervezet, akikkel bennünket azonosítani s méltóztatott, s mert a „Turul“ tagjai sem a múltban, sem a jelenben nem adódtak sem sehonna fákból, sem senkiháziakból. És tiltakozunk, mert állítólagos revízió ellenes tüntetésünk a tényeknek nem felel meg! Az tagadhatatlan, hogy szónokunk kifogásolta a revíziónak a magyar lelkekre olyan módon való beültetését, mint ami egyedüli módja régi határaink visszaszerzésének. Kétségbevonta, hogy békés úton, pusztán revízióra támaszkodva, régi határainkat s elveszted területeinket valamikor is visszakaphatjuk.Nékünk kötelességünk áldozatokat hozni s ha kell életünket is feláldozni Nagy- Magyarországért. Ez nem a revíziós mozgalom betiltásának a követelése, hanem figyelmeztetés, hogy a pusztán revíziótól várt reményeink ne legyenek túlságosan vérmesek, ne bízzuk sorsunkat pusztán arra, hanem készüljünk fel a cselekvésre, az áldozathozatalra is! Mi vagyunk azok, akik elsősorban kívánjuk a ránk erőszakolt békepontok revízióját, s hazaárulónak tartjuk azt, aki nem így érez. Feltétlen elítéltük volna szónokunkat, ha arra okot ad! De ez nem történt és nem is történhetett meg, mert tegyük fel, hogy ha mi az a bizonyos sehonnai és senkházi tábor, elnézően megtűrtük volna előadónknak ön szerinti kijelentését, kérdezzük,feltételezi-e ön. Kegyelmes Urunk, hogy azok a jelen lévő közéleti, közigazgatási, egyházi, katonai és államrendőrségi előkelőségek, akik mint vendségek vettek részt ünnepélyünkön, azonnal kifogást ne emeltek volna szónokunk ellen és azonnal nem korrigáltatták volna beszédének ezt a részét? És ezek az urak nem emeltek kifogást. Nem, mert arra nem volt ok. Az az ember igazat mondott! És ha Ön, Kegyelmes Urunk ezek után is fenntartja helytelen információn alapuló állítását, szembehelyezkedik ezekkel az urakkal, sőt Miskolc város keresztény közönségével is. Kegyelmes Urunk! Önt helytelenül informálták, s Ön ez információ hatása alatt elragadtatva magát, a miskolci „Turul“ kerületet országszerte oly sérelmes módon aposztrofálta, mint ahogy a baloldali politikai arcvonal miskolci képviselője, Reisinger Ferenc tette pár faéttel ezelőtt, midőn bennünket a „nemzeti ébredés tökkelütöttjeinek“ nevezett. Csodálatos és érthetetlen találkozása ez a két ellenlábas politikai párt vezetőinek és csodálatosan szomorú megnyilvánulása és eredménye, egy a jobboldali egységét lazító, meggondolatlan lépésnek. Miskolc, 1937. április 18-án, a „Turul“ Miskolci kerületének vezérsége. * Ki az aki még ma is kételkedik abban, hogy Eckhardt Tibor célzatosan használta fel ezeket a rágalmakat a miskolci turulisták ellen?... Csak azért, hogy Rassayék, Buchinger Manóék, Fábián Béláék, Reisinger Ferencék vastapsa jobban harsogjon, a zsidóság szélesebben mosolyogjon... Mit számított az, hogy senkisháziaknak hordott le olyan ifjúságot, amelynek tagjai ma hősi halottak, hős sebesültek, hazáért küzdő honvédek vagy újjászületésért dolgozó jó hazafiak de valamennyien munkával élő jó magyarrok. Elmondhatja ezt magáról ma a leckéztető Eckhardt Tibor?... • A kegyetlen vádló a „nagy hazafiak” meg akarta leckéztetni hazafiságból a miskolci keresztény nemzeti szellemű ifjúságot, — ma, mint Coriolanus küzd egykori hazája ellen... És a „sehonnaiak“, „senkiháziak“ állnak a vártán és építik az új Nagy-Magyarországot. „ Úgy érezzük tartoztunk mindezeknek feljegyzésével a múlt s mai kor hűséges történetéhez. HÚSZ ÉVES A LEVENTE INTÉZMÉNY A levente intézmény ebben az évben tölti be 20-ik esztendejét. A huszadik esztendő határkövet jelent, új feladatok várnak ifjúságunkra és új utakra indult a levente intézmény. A levente intézmény abban az időben keletkezett, amikor nemzetünk a sír szélén állott. A háborút követő összeomlás, a kommunizmus négyhónapos uralma, az ország megcsonkítása csaknem mindent elpusztított ebben az országban, ami értékes, szép és jó volt. Honvédségünket lefegyverezték, csupán 30.000 főnyi zsoldos hadsereg tartását engedélyezték. Nemzetünk teljesen ki volt szolgáltatva ellenségeinek, mert háború esetén nem tett volna fegyverforgatásában kiképzett elegendő harcos. Ebben a szomorú és megalázó helyzetben a nemzet reménysége és bizalma az ifjúság felé fordult. A levente intézménynek, melynek az 1921. évi Lili. te. szerint eredeti feladata csupán ifjúságunk testnevelése volt, magára vállalta azokat a feladatokat, amelyeket a bilincsbe vert honvédség hordott. A levente intézményünk kiállta a próbát. Elég ha Kárpátalja visszafoglalására hivatkozunk, ahol honvédségünk alig hathetes kiképzésen átesett újonc legénységgel indult harcba, akik a honvédesküt a vitézül kiadott tűzkeresztség után tették le. Ennek a levente inézménynek, amely a magyar szebb jövő záloga, ünnepük 20 éves fennállását. 5 9 zsinagóga pincéjében 3000 kiló borsot, 200 kiló kávét, 100 kiló szegfűszeget találtak a hatóság közegei Kolozsváron. Nem ez az első eset, hogy a zsinagógák sötét pincéiben mázsaszámra, ezer és tízezer kilószámra áll olyan áru amelyeknek egyegy dekájáért is hosszú ideig állunk sorba az üzletek előtt A zsinagógák — úgy látszik — nem csak lelkivígaszt nyújtanak, hanem pincéi készségesen állnak rendelkezésre, ha úgy hozza a sors, árdrágításra halmozott dugáruk tárolására is. A zsinagógák pincéi — úgy látszik — készségesen nyújtanak segédkezet törvénytelen dolgokhoz, bűnös manipulációkhoz, törvényeink kijátszásához, a keresztény társadalom nehéz helyzetének kizsákmányolásához, megzsarolásához. És a zsinagógák pincéi mögött személyek is rejtőznek!... Valakinek és valakiknek felelni kell azért, hogy Munkácson a zsinagóga padjai alá, Kolozsváron a zsinagóga pincéjébe kincset, vagyont érő zugárut halmoztak fel. Lehetetlen, hogy a zugáru tulajdosa csak úgy, saját „hatáskörében“, mindenki tudta, beleegyezése nélkül raktárnak használja a zsinagóga pincéjét. Reméljük a hatóságok kibogozzák az ötezer éves raffinériával összekuszált fonalakat és ezekre a valakikre is ráhúzzák a vizeslepedőt. Újra elénktolul az ezerszer elhangzott kérdőjel: meddig még? ... Meddig átdrágít, zugforgalmaz, láncol és lázítja a magyar közvéleményt ebben a „zsidóüldözéses a világban a hazai zsidóság? Tudjuk róluk, hogy angolbarátok, tudjuk, hogy a vörös cár győzelmét és a szövetséges hadak vereségét könyörgik, tudjuk, hogy nem csak könyörgik, de számosan itt a front mögött tevékeny szerepre is vállalkoztak ennek érdekében, tudjuk, hogy amióta kitört a háború, két főhivatásukat gyakorolják: átdrágítanak és rémhíreket terjesztenek ... Várjon meddig még? ... És meddig várjuk még mi angyali türelemmel, szamaritánusi béketűréssel, hogy ez a „szegény üldözött“ zsidóság önmagától lássa be, hogy ejnye-ejnye mégis csak csúnya dolog becsapni azt az országot, amely olyan jó, kényelmes otthont adott nekünk... Eckhardt hivatalos mandátumfosztására a jövi héten kerül sor MTI jelenti: A képviselőház állandó összeférhhetetlenségi bizottsága október 22-én, szerdán délelőtt 11 órakor az egyes számú bizottsági teremben ülést tart. Tárgy: A M. Kir. minisztérium 7210—1941. ME számú határozatával a magyar állampolgárságától megfosztott külföldön tartózkodó Eckhardt Tibor országgyűlési képviselő ellen házszabályok 15. paragrafusának 2. bekezdése alapján áttett ügy előadójának megválasztása és az egyesített tárgyalás határnapjának kitűzése. "