Magyar Élet, 1942. január (4. évfolyam, 3-25. szám)
1942-01-18 / 14. szám
8 MAGYAR ÉLET Vasárnap, 1942 január 18. A partraszállás mesterei és kontárai * A ködbe burkolt történelem előtti időkben Kréta lakói a tenger hullámaitól körülnyaldosott szigetükön olyan biztonságban érezték magukat, hogy szárazföldi hadsereg szervezését vagy partvédő erődítmények épülését teljesen feleslegesnek tartották. A híres krétai kultúra pompás palotáit még csak egyszerű fal sem vette körül. Hogy halandó ember a tenger hullámain keresztül intézhessen a meredek sziklaipartok ellen támadást, Kréta őslakói nyilván tökéletesen tehetetlennek tartották. Könnyelmű bizakodásukban csakugyan évszázadokon át nem csalódtak, míg egyszer mégis csak megtörtént a hihetetlen. Idegen hódítók jelentek meg a gazdagság és pompa élvezetében merült szigeten — hogy kik és mikor, a történelemtudomány teljes biztossággal még nem tudta kideríteni — és a megtámadhatatlanság legendájával együtt a krétai kultúra is mindörökre elpusztult Bármennyire annak lássák is ma, a krétaiak hite mégsem volt teljesen alaptalan. A fegyveres partraszállás a fetróépítési és fegyvergyártási technika minden előrehaladottsága ellenére mind a mai napig nehéz vállalkozás maradt és nagyobb tömegű katonaságnak messzefekvő kiindulási pontról való átszállítása nem túlságosan sokszor sikerült. Nem egyszer már a nyílt tengeren beteljesedett a csapatszállító flotta végzete, vagy pedig a védők egyszerűen a tengerbe kergették a partraszállott csapatokat. Még gyakoribb az az eset, hogy a megszálló csapatok kezdeti sikerük után előbb vagy utóbb mégis csak kénytelenek voltak újból hajóra szállni, mert támadó lendületüket nem tudta kellő utánpótlás tovább táplálni. Ennek a nehézségnek tudatában a görög világ meghódítására induló perzsák sokkal szívesebben választották a nagy kerülővel járó szárazföldi utat. Egyetlen nagyobb szabású partraszállási vállalkozásuk a miarathoni csatával végződő attikai partraszállás kudarcba fulladt, mivel a fogadásukra jól felkészült görögökkel szemben tengeri úton nem tudtak megfelelő erőt felvonultatni. Ám a hajózásból és tengeri kereskedelemből élő görög nép történelme sem tud példát felmutatni nagyobbszabású sikeres partraszállásra. A peloponesosi partok végigpusztítása, egyes felkészületlen városok meglepetésszerű megrohanása sikerült ugyan Atthénnek, az ötvenéves háború keretében végrehajtott szicíliai vállalkozás azonban egy csapásra véget vetett nagyhatalmi állásának. .Az athéni ifjúság szine-virágapusztult és nyomorultan Szicília kőbányáiban és a vakmerő terv bukásával a görög történelem fénykora is bezáródott. A történelem hajósnépei közül először a norntainok érdemelték ki a partraszállás mestereinek nevét. Izland meghódítása, Nyugat- Franciaország megszállása és Páris ostroma, majd Szicília kézrekerítése csak olyan harcratermett néptől telhetett ki, mely nemcsak a tengeren, hanem a szárazföldi csatatereken is egyformán meg tudta állni helyét. Tengeri fölény a szárazföldi hadviselés terén, ez a sikeres partraszállási hadműveletek titka. Az angolok tengeri fölénye miatt kellett Napóleon le nem győzött, de utánpótlás nélkül maradt hadseregének az egyiptomi hadszinteret vesztesként elhagynia és a szárazföldi egyenrangúság hiánya magyarázza, hogy a tengerek korlátlan uralmával büszkélkedő Anglia történelme miért nem tud nagyobbszabású sikeres partraszállási hadműveletet felmutatni. Ahol múzeumba való fegyverekkel felszerelt benszülöttekkel szemben kellett hatalmát megmutatnia, „sikert“ sikerre halmozott ugyan, első nagyobb méretű kísérelete azonban, mikor korszerűen felszerelt ellenféllel találta magát szemben, a Gallipoli-vállalkozás, kevésbbé dicsőségesen végződött. Hónapokon át tartó makacs kísérletezés után a százezres expedíciós hadsereg tömérdek emberanyag és hajótérvezteséggel kénytelen volt ejnek idején titokban elhagyni a magaválasztotta csatateret. Ami ugyancsak Churchill kezdeményezésére éppen egy negyedszázaddal később Norvégiában lejátszódott, méltóképpen csatlakozik a gallipoli kudarchoz. Andalsnues, Namsos és Narvik annál szomorúbb nevek az angol hadtörténelemben, mert Anglia ez alkalommal a megszállandó ország barátságával is számolhatott. A partraszállás újkori mesterei, a nyugateurópai normannok művészetének távolkeleti örökösei a japánok. A fiatal japán haderő fennállásának rövid félszázada alatt három nagy partraszállás hadműveletet hajtott végre. — Az 1894—95. évi kínai háborúban a koreai katungi és santungi partraszállással Japán már megmutatta, hogy haditengerészetét és szárazföldi hadseregét mintaszerűen kiképezte az együttműködésre. — A mintaszerűen végrehajtott főpróba után a tíz év múlva kitört orosz— japán háborúban Japán az oroszokkal szemben is kivívta a korlátlan tengeri fölényt és ennek birtokában milliókat szállítot partra Mandzsúriában és látott el a szükséges utánpótlással. A Csangkaisek kormány és Japán között immár négy esztendeje folyó konfliktusban a japán haderő a szerencsés kimenetelű partraszállások egész sorát hajtotta végre. A japánok egyenesen szakértői a partraszállási hadműveleteknek — írja a legújabb távolkeleti események kapcsán a londoni „Manchester Guardian“ — és például 1937-ben, amikor sikerült tíz nap alatt 75.000 embert partraszállítaniuk Sanghajnál, az egész világ bámulatát váltották ki, mert katonai szakértők addig lehetetlennek tartottak ilyen teljesítményt. Nos, a partraszállási hadműveletek terén szerzett bőséges tapasztalataikat a japánok most -Angliával és Amerikával szemben kamatoztatják. Guam és Wake szigetén, a Maláj-félszigeten, a Fülöp-szigetek legnagyobb szigetein, Borneon és Szumátrán bizonyára még számos kevésbbé ismert déltengeri szigeten ma már mindenütt ott lengeti a szél a felkelő nap lobogóját. Fraser, a londoni rádió katonai szakértője nem nagyított, amikor Amerikára célozva, keserűen fölpanaszolta, hogy a japánok pilanatnyilag ott és akkor szállíthatnak partra csapatokat, ahol és amikor csak akarnák. Ám ez a megnyugtatási szándékból hangsúlyozott pillanat előreláthatólag nagyon hosszúnak bizonyul majd. Az amerikai hadiflottának a hawai rajtaütés alkalmával történt megbénításával és a két angol csatahajónak elsüllyesztésével Japán vitathatatlanul hosszú időre magának biztosította a tengeri fölényt, szárazföldi és légi hadereje pedigszintén bebizonyította már hogy modern felszerelés és harckészség tekintetében a világ, bármelyik haderejével legalább is, egyenrangú. A folyamatban lévő és már befejezéshez közeledő hadműveletek lezárása után Japánnal, előreláthatólag továbbra is lesz alkalma művészetének gyakorlására. (dr. r. I.) A nagy szibériai hidegben is dolgoznak a műszaki katonák a keleti fronton Kéthetes téli társasutazások a Magas Tátrába Útlevél nélkül utazhat a Magas Tátra gyönyörű üdülőhelyeire (Ótátrafüred, Újtátrafüred, Tátraszéplak, Madárháza, Csórható és Tátralomnic) • B. utazás: 1942. II. 15-től III. 1-ig Jelentkezési határidő: január 39 Jelentkezni lehet és bővebb felvilágosítással szívesen szolgál az IBUSz MÁV Hivatalos Menetjegyiroda, Széchenyi u. 15—17, a borsod-Miskolczi Hitelbank helyiségében. * ,,Oh édes atotypalo*»" A belgrádi rádió világhírűvé tette a „Lili Marleen“ című dalt. A. zenéjét Norbert Schultze szerezte, s szövegét Liszt Nándor, a kiváló költő írta, Hans Leip költeményeután. „Én édes angyalom . . .“ a. címe ennek az országban ma már mindenütt népszerű dalnak, melynek szövegét itt közöljük: Kívül a kaszárnyán, Kint a kapunál Lámpa lángolt árván, Most is ottan áll . . . Szivemre zárna két karom. A lámpás égne a falon, Mint akkor . . . angyalom, Én édes angyalom! Kettőnknek árnya Egybeolvadott És a vén kaszárnya Egyre hallgatott. Hozzád repül ma bús dalom. De el nem ér a két karom, Mint akkor . . . angyalom, Én édes angyalom! Emlékezel még Drága kedvesem? Trombitált az őrség! Én szerelmesem! Miért is csitult el Imik dalom, Be kellett volna vallanom: Szeretlek angyalom, Én édes angyalom! Száll a szél a szárnyém. Vaksötét az ég, S otthon a kaszárnyán Régi lámpa ég. Jaj, hogyha éltem itt hagyom . A láng csak ég a kőfalon, Mint akkor . . . angyalom. Én édes angyalom! Úgy fáj a lelkem, Mit felelhetek? Lámpafény . . . szerelmem . . . Mindig ott leszek. Távol boríthat sírhalom, Örökre rólad álmodom, Mint akkor . . . angyalom. Én édes angyalom! . . .