Magyar Élet, 1943. augusztus (5. évfolyam, 172-196. szám)

1943-08-13 / 182. szám

Péntek, 1343. augusztus 10. MAGYAR ÉLET Könyörtelen had­iírület Is itt a város a „fekete“ dízelipoyol-kereskedők ellen Mi ez eréa az stmensz ín- és szénhiánynak ? Makóié, augusztus 12 Az átmeneti tüzelőanyaghiány, mint ismeretes, a beszerzés terén kisebb zavarokat idézett elő. Sú­lyosbító­­a a helyzetet, hogy a há­ború vámszedői­ kihasználták a fo­gyasztóközönség kényszerhelyzetét, amelybe az átmeneti tüzelőanyag hiány sodorta a közönséget és a hatóságilag megszabott árnál jóval drágábban, fe­ketén árulták a szenet és a tűzifát. A visszaélésekről mind több ol­dalról érkezett be panasz az illeté­kes tényezőkhöz, amelyek rámu­tattak arra is, hogy nemcsak a zug­kereskedelemben folyik vígan a ha­­tár nnélküli árdrágítás, hanem egyes megfeledkezett ki­jelölt kereskedők is kihasz­nálják az átmeneti zavaro­kat és hihetetlen magas áron bocsátják áruba a szenet és a fát. A közönség egy része, attól tartva,­ hogy a jelenlegi hiány nem átme­neti jellegű, hanem tartós lesz és télire nem tudnak elegendő tüzelő­anyagot beszerezni, hajlandónak mutatkozott minden árat megadni, akármilyen fantasztikus összeget is kértek érte. Természetesen eb­ben is a zsidóság járt elől példa­­adással és megfelelő anyagi lehető­ségek bírt­okában ajánlataikkal siettették az árak felhajtását a csilla­gásza­ti magasságokba. A városbíróság, miután meggyőződött a pana­szok valóságáról, elhatá­­rorozta, hogy könyörtelen hadjáratot indít a háborús idők lelketlen vámszedői ellen. A „fekete” kereskedők mindez­ esetben megkapják méltó bünteté­seiket, s a legszigorúbb megtorlást alkalmazzák velük szemben. Elko­bozzák készleteiket, azonkívül, ár­drágítás címén a bűnvádi eljárást is megindítják ellenük. Érdeklődésünkre illetékes hely­ről megnyugtató választ kap­tunk a tüzelőanyaghiány­nyal kapcsolatosan. Az ellátásban mutatkozó ■zavarok kimondottan átmeneti jellegűek. A­­tüzelőanyaghiány oka ez időszerint az, hogy a szénbányák, ma elsősor­ban a gyárak, az ipari üzemek fo­kozottabb termelését igyekeznek kielégíteni, míg­ másfelől a tűzifa kitermeléséhez a kincstárnak nem áll elegendő munkaerő rendelkezé­sére. Végül, hogy a­ kereslet is na­gyobb a szokottnál, miután min­denki már most igyekszik téli tüze­lőanyagszükségletét beszerezni. Az ellátásban mutatkozó átmeneti zavarok azonban a fenti okok meg­szűntével önmaguktól is eltűnnek, és a tüzelőanyag ellátásában sem­mi nehézség nem fog mutatkozni. —rjTj———-----­ Pályázatot írtak ki egy I. o. és egy II. o. fogalmazói állásra a városnál A belügyminiszter a következő pályázati hirdetményt adta ki: Magyar királyi belügyminiszter. Pályázati hirdetmény. Miskolc thj. városnál üresedésben levő egy I. o. közig, fogalmazói és két I. o. közig, fogalmazói állásra pályá­zatot hirdetek. A kinevezett tisztviselőket a jogszabályokban megállapított il­letmények illetik meg. A pályázati kérvényt­ a m. kir. belügyminiszterhez kell címezni és a 37.200/1943. B. M. sz. ren­delet 4. §-ában foglalt rendelke­zések szerint kell felszerelni. A pályázati kérvényt a® a pályázó, aki már közszolgálatban ,11, — elöljáró hatóságánál (hivatalánál, parancsnokságán­ál), míg az, aki közszolgálatban nem ál, annak a­ járásnak főszolgabírájánál, ille­tőleg annak a városnak a polgár­mesterénél nyújtja be, amelynek területén lakik. Pályázati határidő: a jelen pá­lyázati hirdetménynek a Buda­pesti Közlönyben való másodszori megjelenését követő naptól számí­­tott 15 nap. Bi­luestUMSzUr. Miért Diósgyőrben árulják a miskolci középiskolások használt tankönyveit? Miskolc, augusztus 12. Ismeretes, hogy a tankönyvek eladására ki nem jelölt miskolci papíráru kereskedők, a raktáruk­ban összegyűlt használt tanköny­veket sem hozhatják már forgal­­omba. E használt könyveket a ki­jelölt hat miskolci és három di­ósgyőri keresztény kereskedő meg akarta vásárolni. Ezek a kijelölt keresztény könyvkereskedők az egyöntetű eljárás érdekében közös megbeszélést tartottak. Megbeszé­lésükön mindenekelőtt az egyik miskolci," nagy zsidó könyvkeres­kedés jelentős használt tankönyv­­raktára került szóba. Közérdek ugyanis az, hogy ez a raktár mis­kolci keresztény kereskedők kezé­re jusson, miután valamennyi it­teni középiskolában használt tan­könyv megtalálható benne. A „Magyar Élet" értesülése sze­rint a tárgyaló könyvkereskedők előtt az egyik diósgyőri cég nevé­ben azt a bejelentést tették, hogy kár minden szóért, mert a zsidó cég használt tankönyveit egy di­ósgyőri kijelölt kereskedő­ipár átvette. , Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogyha egy szülő 4 pengős hasz­nált tankönyvet akar vásárolni gyermekének, most majd ki kell utaznia Diósgyőrbe. Szezel az uta­zással pedig — mondjuk délután 5 órakor — már kereken 6 pen­gőt kell fizetni a 4 pengős tan­könyvért. A tankönyvek kivándorlásáról ezért kellett megemlékeznünk, hogy világos példát adjunk arról, hogyan lehet kijátszani egy or­szágos érvényű rendelet szelle­mét felelősség nélkül. Jelen eset­ben ugyanis az történt, hogy ele­get tettek a rendelet betűjének, de ezzel az elégtétellel egyidősen kijátszották a rendelet szellemét. Azt csak nem­­lehet állítani, hogy közérdekű lenne a Miskolcon használatos könyvek Diósgyőrben történő eladása. Ez magában is elég bizonyíték arra, hogy valaki kijátszotta a közérdeket szolgáló rendelet szellemét. Újabb szőke nőket keres a budapesti rendőrség a meg­gyilkolt Schrank likőrgyáros ügyében Ami­kor Kolozsvárott elfogták Csordás Gyulánét és Politzer­­Ist­ván Györgyöt, a főkapitányságon azt hitték, hogy megoldódik a Ferenc József rakparti titokzatos rablógyilkosság rejtélye. A kihall­gatás során azonban kiderült, hogy az alvilági szép Hellének és a rovott multu Dilis Pistának semmi köze a titokzatos bűnügy­höz. Mindkettőjüknek sikerült ali­bit bizonyítaniok. Az a feltevés, hogy ők követték­ el a gyilkosságot, azért alakult ki, mert az alvilágban állandóan beszélt C­ordásné és Politzer egy bizonyos likőrgyárosról, akitől mindig nagyobb összegeket sze­reztek. Kinyomozták, hogy való­ban létezik egy ilyen likőrgyáros, de nem azonos Schrank Bélával. A rendőrség nem adta fel a re­ményt, hogy­ végül mégis nyomá­ra jut a gyilkosnak. Még mindig azt a szőke nőt gyanúsítják a gyilkossággal, aki minden szom­baton látogatója volt az idős em­bernek. Évekre­­ visszamenőleg összeállították a főkapitányságon azoknak a­­főnek a listáját, akik­kel a likőrgyáros az utóbbi évek­ben volt Már tudják, hogy ki volt az a nő, aki minden szombaton megje­lent a likőrgyáros lakásán, csak a gyilkosság napján nem jelentke­zett, hogy liften felvigye a ház­mester. Az illető 20 év körüli sző­ke hajú,­ igen csinos nő, aki azon­ban a gyilkosságot követően el­tűnt lakásáról és nyomaveszett. A rendőrség most ezen a nyomon folytatja a nyomozást. Több mint száz detektív járja a várost, hogy megtalálja a titokzatos nő tartóz­kodási helyét. Most már a likőr­gyáros titokzatos szombati női lá­togatójától várják a gyilkosság rejtélyének megoldását. .... ......... ..... ..... A hercegprímás felhívása a papsághoz Esztergom, augusztus 12 A Magyar Kurír jelenti : A Szentatya kívánságára a her­cegprímás felhívja az egész ország papságát, hogy augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján szent­­beszédeikben buzdítsák a híveket arra, hogy imádkozzanak az egy­házért, a hazáért, az emberiségért és az igazságos békéért. 9 memsmsamnmm.^ga» Eljön-e Miskolcra Lendvai a kalapjáért? Az egyik budapesti napilap ér­dekes levelet közöl egyik miskolci­­ olvasója tollától Lendvai István miskolci érdekes kalandjáról. A cikk miskolci és politikai vonat­kozása miatt érdekesnek tartjuk szószer­int közölni a levelet. • Igen tisztelt Szerkesztőség! Olvastam a Mai Napban Lend­vai István vezércikkét, amelyben a­­ magyarországi marxistákkal való szoros együttműködést ajánl­hatja a nacionalista érzelmű ma­gyarságnak. Akik Lendvai István politikai múltját, hajdani erős an­tiszemit­izmusát és azokat a szen­vedékere megnyilatkozásokat isme­rik, amelyeket a magyarországi marxisták ellen tartott, nyilván csodálkoznak és nem értik, hogy ez az ember miért akar most egy­szerre olyan jóba lenni a nemzet­közi marxistákkal.. Úgy hiszem erre a kérdésre me­rn­ugtető rela°zí tudok adii, mert Lendvai Istvánt nem egy po­litikai szükségesség, hanem egy kalap visszaszerzésének vágya irányítja a marxistákkal való szo­ros baráti együttműködés felé. - - Tizenkilenc évvel ezelőtt, 1924- ben országgyűlési pótképviselővá­­■lasztás volt Miskolcon, amelyen az anti­szemita-nacionalsta ma­gyarság jelöltje, vitéz Borbély Maczky Emil, jelenlegi borsodvár megyei főispán; a szociáldemok­raták, zsidók és liberálisok jelölt­je pedig Sluska Vilmos páskamű­­ves volt. V­iéz Borbély Maczky Emil támogatására lejött Mis­kolcra Lendvai István is, aki éles antiszemita és antimarxista be­szedőket tartott a választói gyű­léseken. Mi tűrés-tagadás: Lendvai Ist­ván már akkor sem vetette meg a borocskát és esténként sűrűn né­zegetett a pohár fenekére. Egy éjszaka is borozva ment a szállá­sára, a Széchenyi utcán azonban a miskolci szociáldemokraták az éj leple alatt megtámadták, meg­verték és győzelmi jelvényként magukkal vitték a kalapját. Más­nap a szociáldemokrata és demo­krata jelöltet támogató Reggeli Hírlap című miskolci lapban meg­jelent­ egy hirdetés, amely szerint Lendvai István az éjszaka elvett kalapját személyes­en átveheti a Szoc­i­ál­d­emok­rata Párt f­i­tká­rsá­gon. Az eset kissé kényelmetlen volt, Lendvai sürgősen elutazott Miskolcról, s nem volt hajlandó elmenni a kalapjáért a marxisták fészkébe. Azt hiszem, igen tisztelt Szer­kesztőség, hogy most ez a ka­lap­­ügy izgatja Trendvai Istvánt. El­végre a mai világban senki sem nélkülöz egy jó békebeli kalapot, és most azért akar benső barátsá­got kötni a szociáldemokratákkal, hogy végre személyesen elmehes­sen a marxista irodába és vissza­kaphassa a tizenkilenc éve elvett kalapját. Tisztelettel egy miskolci magyar, aki még sokminden­re emlékszik. Most már csak a kérdés, hogy valóban eljön-e Miskolcra a nagy kibékü­lés után Lendvai István a

Next