Magyar Élet, 1944. február (6. évfolyam, 25-48. szám)

1944-02-20 / 41. szám

« Szendrey László: (7.) Ha valaki a magyarországi vörös uralom történetét áttanulmányozza, megállapíthatja, hogy az alatt sem­mi nem történt, ami a szegény föld­műves és ipari munkásság sorsát ja­víthatta volna. De nem is történhetett, mert a Vörös uralomhoz nem csatlakozott az értelmes, ta­nult és a társadalmi kérdésekhez értő, jószándékú em­berek közül senki sem, aki a sok-sok társadalmi kérdéshez hozzáértő kézzel nyúlhatott volna. Magának e munkásságnak a köréből is nem is józan gondolkodású, munkaszere­tő, fegyelmezett rész lett a vörös, illanem a tudatlan, dologkerülő ré­teg, amely a tudatlanságát erősza­koskodásokkal pótolta és a maga szegény sorsán nem munkával, ha­jléri rablással, fosztogatással akart javítani. . .— Minden a miénk! — hirdették felek. Ezzel a jelszóval aztán, amilyet kellett, puski­ti­ssal és szurony­­ryal is szívesen támogattak, igye­keztek magukhoz, kaparintani a m­ások vagyonkáját és a munkás­ság nehéz helyzetével tovább nem törődtek. Hamar reáébredtek erre még a­zok az emberek is, akik talán mág eleinte valamit vártak is a vörös uralomtól, így a falvakban és városokban mindig nagyobb lett azoknak a szá­ma, akik tisztába jöttek azzal, hogy a vörös uralom nem a nép, nem a a munkásság érdekeit szolgálja, ha­nem csak annak a néhány minden­re kész gazembernek a jólétét, akit a­ forradalom felszínre vetett, mint a forrásban levő bor a seprőt. Enek a tisztánlátásnak a követ­keztében a józan és értelmes mun­kásság és a hatalmukat féltő vörö­sök között úgy a falvakban, mint a városokban, sűrűbben történt ösz­­szeütközés. Sa­jókazán, a borsodi bányavidék­nek ebben a szép községében is na­­­gyon sokan voltak, akik látták, hogy a rabló vörös uralom sírba fogja tenni az országot és sokan ivottak, akik ennek a nézetüknek alkalomadtán kifejezést is adtak. • Lutter­­László sajókazai gazdál­kodó is az elégedetlenek közé tarto­zott. Neki sem tetszett, hogy a fegy­veres csőcselék dőzsöl, a munkás szegényember pedig nyomrog. Neki sem tetszett, hogy a­pit más keser­ves munkával összeku­porgat a me­zőn, vagy a­ kis műhelyében, azt egy néhány munkakerülő vörös fölprédilje. Lutter László sajókazai gazda en­nek a véleményének többször is hangot adott. Többek között 1919 május 22-én is, amikor egy barátja házánál találkozott négy bánya­munkás ismerősével. — Nem lesz jó világ, míg rend nem lesz! — mondta Lutter. — Persze, neked az a rend, ami az uraknak? — Nekem az a rend, ha dolgozha­tok, ha kereshetek és a keresetemet nem rabolja el tőlem senki, — felelt Lutter önérzetesen. — Hát bújj a földbe és dolgozz, marha! — szólt az egyik bányász ingerülten. — Nem bújok! Én megélek a föld felett is. — Hát odabújsz, mert odalújtat­­lak! — üvöltött a bányász és a kö­vetkező percben belevágta a bics­káját Lutter mellébe. Lutter védekezni próbált­, de már ekkor rázúdult a másik három em­ber is és az erősen vérző, szeren­csétlen embert agyba-főbe ütlegelni kezdték. Ököllel, széklábbal verték s kegyetlen munkájukat nem is­­hagyták abba, amíg az lélekzett. Amikor már nem élt, még akkor is csizmasarokkal rugdosták meg élettelen testét. Lutter László meghalt. A rend, a fegyelem, a munka védelmében halt meg, így őri emlékét a hír s így zárjuk mi is szívünkbe. Gyilkosai felett 1920 június 27-én ítélt a miskolci királyi törvényszék. iFolytati­ uk.) MOST 25 ÉVE Emlékezés a vörös rémuralom borsodi áldozataira 6 ! ! irtja, mea tűr'! — hogy a jövő héten véget ér az ulti farsang, amely ebben az esztendőben csal' e naptárból mira indtul, hogy jó békeévek­ben — ilyenkor _ egymásután merítkez­nek bele az, emberek, a bú­feledés görbe titkaimaiba. Most farsangban is böjtöltünk, hogy annál biztosabb legyen a győzelmes béke ajándékaként hosszú magyar farisan­gun­k, a­hogy február 25-én jelentkezik Má­­­tyás. A közhit szerint: „lm jeget talál ront, lm nem talál csiná ", _ hogy a lelkipásztor legékesebb köntö­sét, a hiúság nélkü­l való szerénységgel de­korált tudást viszi■ papi talárja alatt az oltár elé a mai beiktató ünnepségen Kozma János gör. kát. püspöki tanácsos, az új miskolci paróchus, akit nemcsak a gör. kát. hívek, de Miskolc egész társadalma osztat­lan szeretettel ünnepel és köszönt. Elődje nyomdokain indul, úgy ismertük meg ás­zi arra hivatott az időszerű szociális mun­kák végzésében, amelyhez szeretetten gaz­dáig szíve és élő hite van; - a­hogy Mogyoróssy Imre, a putnoki já­rás agilis és közszeretetnek örvendő főszol­gabírója, a gömörvármegyei tanfelügyelő­­céggel l­aröltve, mindent m­gtesz, hogy az tetei T­agyszabosfián­l' 'tervezett Tóth Ede­­cententárium, a termékeny színműíró szülő­városában, Pufitokon, minél értékesebb és emlékezetesebb legyen. A napokban, a put­­nnohi járásiig­ tartozó községek vezetői rendelkezést kaptak, hogy a ,,falu­ rossza” című­­színművet minden falu fiatalságával játszassák el a közelgő húsvéti, vagy pün­kösdi­ ünnepeken, mert a legjobban sze­replő együttest az őszi putnoki irodalmi napon jutalmazni fogják; —­hogy a belügyminisztérium szociális osztályán Borsod vármegye szociális fel­ügyelője, Hollós István dr. eddigi munka­köréből távozik. Helyén ezután Alföldi Alajos szociális felügyelő látja el Borsod vármegye szociális ügyeinek minisztériumi irányítását.­­a­hogy a, miskolci üzletvezetőségen meg­jelentek az ország első nő-naív­­tisztjei, ismeretes ugyanis, hogy eddig nők, még abban az esetben is, ha érettségivel, vagy diplomával rendelkeztek, csak kezelői stá­tusba nyertek beosztást. A három szeren­csés kinevezett, az üzletvezetőség női tiszt­viselői karának közmegbecsülésnek és sze­retetnek örvendi­ kitűnő tagja: Novotny Istvánné, Kenyeres Klára, Bujdosó Margit és Kliegel Magda már­ tiszteli,­­­hogy a Tahiti gyöngye bemutató elő­­adásán végzetes elszólást tett a társulat egyik segéderdésze. A Karolinas trió mű­soron következő szereplését így jelentette be: Hölgyeim és uraim most pedig követ-­­kezik a világhírű Karolina­s trió. Mondani­ sem kell: elfojtott mosoly hullámzott végig a nézőtéren, a hogy Zsíros Lajost, az UTI talpra­esett tisztviselőjét, aki hajlékában a házi­asszonyi teendők körül ügyességben és­ lelkiismeretességben vetekszik feleségével és aki szabadidejében szenvedélyes angóra termeli­, az elmúlt héten alaposan megtré­­fálták. Apróhirdetést tettek közzé nevében, olcsó áron hirdetve a feldolgozott angóra árusítását. Kein győzte az érdeklődők és lásd,ráéra jelentkezettek tömegét vissza­utasítani,­­ hogy nagy adósságot róna le a hiva­talos város Ady Endre emléke és írói meg­becsülése iránt, ha az Ady évfordulóval kapcsolatos ünnepi megemlékezéseket fel­­használva a város egyik utcáját a nagy halhatatlanról neveznék el;­­­hogy az egész keresztény társadalom­­ban népszerűvé lett Baross Szövetségben február 27-én, az országos közgyűlés alkal­mával, igen nagy jelentőség­ű esemény ke­­reszt átvitelére készülnek. A bizalmatlanság megszavazásával lemondásra kénysz­rített Lovszl­y János országos elnök helyébe, új szellemet és energikus felfogást képviselő fiatal erőt kívánnak megválasztani, aki a elő­jelek szerint miskolci ember lesz. A gyű­lés előkészítését a miskolci Baross Szenés-­­ség fáradhatatlan tagjai, élükön a keresz­tény kereskedelem két kitűnőségével, Hu­­bay Lászlóval és Berzy Józseffel, tekinté­lyes súllyal és eredménnyel irányítják, a­hogy a miskolci Nemzeti Színházban vendégszereplő Karolinas trió páratlan ügyességű tagja, Ernestina mindössze ö1 esztendős és 6 éves asszony. Beigazolódott nála is, hogy a kis ember akkor örül, ha „Tahiti gyöngye” első felvonás fináléja. Színre kerül ma délután­­ este, továbbá kedd és szerda este. 1944 február hó 20. I Tengerészkék fiata­los ruha. Ha szöve­tbe csináljuk, jól kihasz­nálhatjuk délelőtt is , délután is. Fehér gal­lérja is és a derék s . szoknya is hasonló szi­nti tresszel díszítve, szövet ruha. Egyetlen dísze a 4 hatalmas, tűzös zseb. ’ Egyszerű magánál kisebbet talál. Az egyik társasági összejövetelen újst.­mérték magukat Gránai színházi titkár feleségével, aki­­1 centivel kisebbnek bizonyult és hogy az arányok­ban sem legyen hiba. Ernestina 3 kilóval vitte a pálmát, persze a könnyűség tekin­tetében, a­hogy Vita Zoltán dr. városi tiszti ügyész a keresztény fiatalság egyik sokra hivatott tagja, a Hízelgő tavasz folyamán családi otthont alapít. A boldog választott csinos és szép barna leány: Nagypál Gizella , a­hogy Sáfrán István a városi és vár­megyei népművelés nagyszerű tudása és szervezőképességét irányítója nap, mint nap, járja a falvakat és tartja a mai idők igényelte talpraesettebbnél tapbraesettebb nemzetvédelmi előadásokat. Úgy látszik,­­• még vele nem tudott barátságot kötni a kor s a nyomába járó kényelmes pihenés. __ hogy az elmúlt héten a Tiszából ki­fogott két hatalmas harcsa közül a 101 kilós utazott el Testre. A 60 kilós itt ma­radt Miskolcon. Tusztay Károly halász­­bérlő gavallériájából ízes halászlé lett be­lőle amelyen hatalmas meghívott vendég­sereg érezte a vendéglátó szeretetét, a­hogy a miskolci mezőgazdák körében megalakult a modern földművelés előmozdí­tásai­ra a Gazda Gépszövetkezet. Elnökké, nagy egyetakarással, Sonkoly Istvánt vá­lasztották meg, a­hogy Cserniczky Bélét a Vármegyei közjóléti szövetkezet meleglelkű és a szegé­nyek ügyes-bajos dolgait, megértő szeretet­tel felkaroló igazgatója, lapunk ízestorú tárca és karcolat írója, évről-évre jobban hódítja meg a miskolciak szívét. Alig há­rom éve, hogy Szilvásváradról idekerült, már­is megválasztották a Miskolci Bükk Egylet és a Katolikus Kör mlasztmányi tagjává, a Lévait József Kik­művelődési Egyesület Irodalmi Sraszosztálya rendes tagjává. Legutóbb pedig az Országos Tűz­harcos Szövetség miskolci járási csoportja elnökségére kérték fel. Használható embe­rek — látszik _ mindenütt előtérben vannak . __ hogy az erdőteleki temető egyék sír­kövén az alábbi kitűnő felirat olvasható: Kevesebben vagyunk Szekeres Imrével, Ki is leszámolt már Kósás életével. Szegény — pedig most se Nyugossik békével Minthogy egymás mellett fekszük hitvesével! — Megalkuvást nem ismerő, Ön­tudatos keresztény magyar ember a keresztény „Magyar filet'­ elő­fizetője.

Next