Magyar Élet, 1944. május (6. évfolyam, 98-121. szám)

1944-05-14 / 109. szám

MAGYAR ÉLET Vasárnap, 1944. évi május 14. Ortálló levele a zsidókérdésről és az „elkanyarodott“ magyarokról . . . Mélyreható nagy változások történnek minden vonatkozásban és reméljük megtisztul végre a magyar közélet és magánélet. A liberális gondolkodás funkcionáriusai már részben csillaggal jelezve ártalmatlanná vannak téve. De a megkezdett operáció hivatva van most arra, hogy a nemzet testéről eltávolítsa a rátapadt fekélyt és megszüntesse a gennyesgócokat és csak akkor lesz tökéletes, ha ezzel a sebészeti munkával a gyulladások fészkeit a „kivételekkel együtt”, eltávolítják. Nenn lehet gyógyulást remélni ott, ahol fertőzőanyagok maradnak vissza, ahol az anyagoknak alkalmuk van a további fertőzésekre. Na engedjük, hogy az erkölcsi métely megerősödjék és újabb sebeeket ejtsen a nemzet testén. Le kell építeni sürgősen az okvetetlenkedő filoszemitákat, az Aladár gyanús gerincteleneket, a kávéházi Konrádokat, hogy a nemzet eme életbevágó nagyműve radikális megoldást nyerhessen. Ki kell emelni őket védőpajzsaik mögül és foglalják el a helyeiket az új magyar élet áldozatos harcrakész fiai. Túlságos sok idő áll rendelkezésére a zsidó vagyonrejtegetőknek. Az operáció terjedjen ki a nemzettest minden részére, ahol a legtökéletesebb és legkíméletlenebb orvosi munkára van szükség, hogy kilábalhassunk vészesbetegségünkből, a zsidó plutokrácia polipkarjai halálos szorításából. Nem szabad gyengéknek lennünk a műtéteknél. Ha a zsidókkal megérdemelten szigorúan járunk el és kiirtjuk őket a magyar közélet minden teréről, ugyanilyen kíméletlenül kell eljárnunk azokkal szemben is, akik beleszülettek a zsidóság nagyközösségébe, akik önakaratukból minden kényszer nélkül, önkéntes elhatározással, akár házassággal akár más módon beléptek a zsidóság körébe, akik zsidót fedeznek, mentenek, strohmankodnak, vagyontrejtegetnek stb. Ilyen keresztényeknek nem lehet utólag mentőokokra hivatkozniok, mert ezt a lépésüket önkéntesen, a maguk akaratából tették meg. Az ilyen, elkanyarodott magyaroknak természetesen viselniük kell ballépésük minden következményét, „kivétel nélkül!”, aki a zsidósággal közösséget vállalt és zsidó járszalagon eddig tudatosan vagy tudat alatt de zsidó érdekközösségért tevékenykedett, vagy még mindig tevékenykedik. Az ilyen magyargyászfigura, zsidójába nőtt vadalanyok szerepüket eljátszották. A magyar egyenesség és a magyar becsületesség, a magyar őszinteség nem engedheti meg magának, hogy egyes eltévedt magyar szórványok miatt vérszerinti zsidó leszármazottak, rokonok és sógorok maradjanak vagy kerüljenek vissza a megtisztuló magyar életbe. Nem sajnáljuk elvesztésüket. Osztozzanak azok sorsában, akikhez önként csalatkoztak és életfelfogásaikat vallották és vallják. Ezeket a magyarokat súlyosabban kell büntetni és zsidóvédenceikkel együtt el kell tűnniök a magyar közéletből, minél hamarabb, annál gyorsabb lesz a nemzet gyógyulása. Meg kell torolni és nem szabad értelme jogot engedni a nemzetellenes kilengéseknek. A dezinficiálás nagy munkája még nincs befejezve. Sok és nehéz problémák várnak még ránk: befelé és kifelé egyaránt. Sok kezdeti akadályt, gáncsot kell még elhárítani és sok hátsóajtót kell biztonsági lakattal lezárni, hogy tisztogatómunkánkat, terveinket, feladatainkat zavartalanul végezhessük. Még nem örülhetünk a győzelemnek és jó lesz vigyázni, mert kétségbeesett, mindent kockára tevő és mindenre képes zsidósággal, a legálnokabb és a magyarság legádázabb ellenségével vívjuk sokat ígérő harcunkat. Ezzel a harccal a magyar élet, a magyar jövő alapjait rakjuk le, talán évezredekre. Nem mindegy, hogy feladatainkat hogyan és kikkel együtt oldjuk meg. Ezért a munkánkért felelősek vagyunk egyenként és összesen, most és a történelem előtt is. Nem engedhetünk időt halálos ellenségünknek a visszafordulásra és újabb hátbatámadásra, mert ez a magyarság végítélete volna. Vigyázzunk, mert még nem múlt el a keserű pohár. Feladataink és problémáink az egekig tornyosulnak. Erősek kell legyünk testben lélekben, hogy elbírjuk a következő megpróbáltatások özönét, amelyet a nemzet megmaradásáért még el kell viselni. Az érzelgős és anyagias Aladárkodások ideje lejárt és helyébe lépett a magyar sorskérdés és a magyar építés nagy munkája. Jó lesz vigyázni a Judás-csókokkal azoknak, akik filoszemita érzésektől vezérelve beálltak a zsidót védőgárdába. Ugyanis: Juda népe alázatos az őt környező veszedelemben, de irgalmatlan a hatalmaskodásban és a kegyetlenkedésben nincsenek gátlásai ha keresztényekről van szó. Ezt már volt alkalma tapasztalni a magyarságnak a múlban. Tudnia kell viszont minden magyarnak azt is, hogy az olcsóbban adott áru , alázatosnak látszó kenetteljes hangú kiszolgálás, a mindenáron való behizalgés csak alattomos zsidófogás volt és színlelt jólét azokkal szemben, akiket a zsidóság meg akart rontani, a hálójába akart keríteni. Éppen ezért, ne legyünk türelmetlenek, ha a vajúdás helyzetben nem úgy történik szükségleteink kielégítése, mint pl. a „békebeli zsidókorszak” idején volt. A zsidó mindig és minden esetben „mellébeszélt” és úgy, hogy az avatatlan, a gyanútlan hallgatóban a legjobb szándék érzését ébresztette fel és rokonszenvét csikarta ki, eloszlatta a keresztény gyanúját és ezalatt könyökig vájkálta a magyar zsebekben és kihúzta lábunk alól a karddal és vérrel szerzett drága magyar földet! Félre kell tehát tenni minden szentimentalitást, az ilyen gondolkozású magyarok eljárását a legnagyobb szükség, a legnagyobb nyomor, de a vérségi kapcsolatok sem a rokoni vonatkozások nem indokolhatják és nem menthetik. Gondolkozzunk, mit várhatna, a nagyság attól a zsidótól, akit most az igazságos Végzet kezeinkbe adott, hogy elkövetett bűnei sokasága miatt ítélkezzünk fölötte. Mit remélhetnénk mi attól a zsidóságtól, amely testbenlélekben idegen volt mindig ebben a hazában. Aki nem osztozott örömödben és nem ejtett könnyet bánatod miatt. Akinek pökhendi hazafiaskodása mindig gúny, hazugság, métely és megtévesztő méreg volt a magyarság számára A zsidó nem alkudozik a sorssal: a nemzetet ért borzalmas viharokat mindig a biztonságot, a kényelmet és a busás haszont nyújtó helyeken nagyhangú blöffel töltötte. Ugyanígy szerette volna megnyerni a II.ik világégést is, amely egyben a magyarság teljes megsemmisülését is jelentette volna. Lehet-e kivétel ezek után is.Ülük bárki, akik eddig dúskáltak a földijavakban, akkor, amikor milliók küzdenek a különböző harctereken, amikor éppen az ő bűnük miatt és az ő pénzükön szerzett gengszterek bombázzák az ártatlan magyarságot mindenfelé, amikor kimért adagokkal nehéz és felelősségteljes munkát végez minden magyar, rongyos ruhában fata pulásbelikben és sűtetlen szobában? És mi, akik egymásra vagyunk utalva, akiknek ezen a földön kívül nincsen számára hely a nagyvilágban, mi magyarok mindig csak egymásra vigyáztunk irigykedve, marakodtunk és marakodunk ma is a zsidó miatt a sovány semmin, hunyt szemmel,, süket füllel élünk saját hazánkban. Engedtük vezettetni magunkat — orrunknál fogva — a zsidóság által a részünkre megásott sírunk széléig és csak a véletlenen múlott, hogy ott megálltunk. Igen, megálltunk. A vizió eltűnt, a zsidóvarázslat megszűnt és ebből az ébredésből új magyar élet sarjadt, aki a sírszélén szétvetett lábakkal, ökölbeszorított kezekkel kimondta a végső Szót: „Eddig és nem tovább feladta zsidaja!” A magyar a végveszélyben mindig egymásra talált, most is. Megindultunk a magyar utón az örök magyar cél felé és nincsen földi erő amely ennek elérésében gátolhatna bennünket ha feladatainkat szeretettel, szívvel-lélekkel végezzük. Ha egymást megértjük, terveinket és cselekedeteinket nem gáncsoljuk, félretesszük a személyeskedés áldatlan és nemzetrontó munkáját. Csakis így lesz tökéletes az a tisztogató munka, amelyen most a magyar élet elindult. És csak így lesz a múltté az a gyászos emlékű zsidó, korszak, a megbukott rendszer, amelyet most temetünk a nekünk ásott sírba. Már nem álmodozunk, hanem cselekszünk és indulunk az, új, az építő magyar élet útján. Őrtálló. Tisztelettel felhívom az Avason járó hölgyek, urak, jó ismerősöm és barátaim figyelmét vendéglőmet az Iparoskor helyiségében megnyitottam! I. rendű magyar konyha, kitűnő fajborokkal állok rendelkezésükre. Minden este Horváth Gyula cigányzenekara szórakoztatja kedves vendégeimet Köszönettel kérem szíves pártfogásukat Boros János, vendéglős Bajtársi Izolgával Lácz Jenő kaiap. őrmester a B. 717. számú tábori postaszámról Tóth utca 2. szám alá küldi szeretetteljes üdvözletét feleségének, édes kicsi ikerfiainak, édesanyjának, édesapjának, valamint Miskolcon lakó sógornőinek és sógorainak, akiket számtalanszor csókol. Jól van, kis családjáról családi képet vár. Sűrűbben írjanak. Ha lehet, a kért dolgokból összeállított csomagot küldjék. •*****»#&»*&#* Közgazdaság Mi újság a budapesti élelmiszernagyvásártelepen? Jelentés 1944. május 5-től május 11-ig. Az élő és vágott baromfi valamint a tojáspiacon az árak változatlanok. A zöldség és főzelék piacon a paraj, a fejes saláta, és a hónapos retek ára 40, a kalarábé ára 50, a spárga ára 250 fillérrel csökkent. Agyümölcspiacon az árak változatlanok, a*itt. «a- -» »V.ra.avp.aa.mt. ■».ffc ffvap pvj» RÁDIÓ Vasárnap, május 14. BUDAPEST I. 7: Reggeli zene. 7.25: Hírek. 7.35: Őszinte beszéd. 8: Szórakoztató muzsika. 9: Zenekari művek. 10: Egyházi ének és szentbeszéd Mária Remetéről. 11.15: Evangélikus istentisztelet. 12.20: Székesfővárosi Zenekar. 13: Világnézeti akadémia. 13.45: Időjelzés, hírek. 14.55: Anyák öt perce. 15: A földmivelésügyi minisztérium rádióelőadássorozata. 15.15: Magyar nóták. 16.30: Tavaszi fény. 10.45: Liszt: XII. rapszódia. 10.55: Hírek. 17: Gyermek — egyetlen reménység. 17.25: Könnyű zene _s könnyű percek. 18.50: Hitek. 19: Cesar Franck: Szonáta. 19.35: Hang-képek a vasárnap sportjáról. 19.55: A német birodalmi rádió műsorából. 21.20: Magyar filmmuzsika. 21.40: Hirek, Sportos lóverseny eredmények. 22.10: Hírek német nyelven .22.10: Tessék választani. 23.45: Hírek. BUDAPEST IT. 8.30: Hirek idegen nyelven. 17: Hírek idegen nyelven. KASSA. 12.20: Hírek és heti beszámoló. 17: Hírek idegen nyelven.. Hétfő, május II. BUDAPEST I. 10.10: A rádiózenakar műsorából. 11.10: Kamarazene. 11.40: A finn paraszt otthona. __ Felolv. 14: Szalonzene. 34.50: Kalotaszegi magyarok. — Fellow. 16.25: Tabányi harmonikaegyüttes. 17.00: Mascagni: Álarcosok — nyitány. _ 17.10: Szőts Gyula: A terménybeszolgáltatási jutalom. 17.25: Magyar zeneszerzők félórája. 17.55: Ignátz Rúzsa: Ellenfelek. 18.10: Nótafáink virágai. 19.00: Az Operaház zenekarát vezényli Bajter Lajos. — 20.10: Bolsevistaellenes kiállítás Kassán. — Kurv. 20.25: Szívek muzsikája ■*— hangfelv. 22.20: Könnyű dallamok. 22.40: Azúrkék égbolt alatt . . 23.25: Táncoló billentyűk.