Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)

1919-11-08 / 30. szám

Szombat, november 8. MAGYAR JÖVŐ A Kereskedelmi és Iparkamara felirata a miniszterhez. Az osztrák békeszerződés szövegét s a magyar szerződés tervezetét kérik — A miskolczi kamara részt kér az előkészítő munkából — A vidék szerepe igen jelentős — Memorandum a miniszterhez. A miskolczi Kereskedelmi és Ipar­kamara az ország újjáépítő mun­kájából már eddig is kivette a ré­szét és intenzív tevékenységével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy kereskedelmi és ipari életünk min­den nagyobb rázkódtatás nélkül illeszkedett be a megújhodás miliő­jébe. Elismerésre és tiszteletreméltó az a munkásság, melyet kifejtett s ma is egész ambícióval igyekszik arra, hogy a hatáskörében a legmesz­­szebbmenő eredményeket produ­kálja. Ma, amikor kereskedelmünket és iparunkat úgyszólván anyagi és erkölcsi hamvaiból kell újjáterem­­teni, óriási feladat várakozik a ke­reskedelmi és iparkamarákra. És ebben az óriási nemzeti érdekű munkában a kereskedelmi és ipar­kamarákat úgy az állam, mint a társadalom részéről a legmelegebb pártfogás illeti meg. A miskolczi Kereskedelmi és Ipar­kamara újabban memorandumban fordult a kereskedelemügyi minisz­terhez, melyben rámutatva azokra a nagy horderejű feladatokra, melyek a kamarákra a jelenben várakoznak, a miniszter támogatását kérte. Nevezetesen arra kérte az Ipar­kamara a minisztert, hogy utasítsa a Kereskedelmi Múzeumot, hogy az osztrák békeszerződés szövegét s a kötendő magyar békeszerződés ter­vezetét a miskolczi Kereskedelmi és Iparkamarának megküldje s ezáltal módot nyújtson a miskolczi Kama­rának arra, hogy ebben a munkában a budapesti Kamarának s a keres­kedelmi miniszternek támogató segít­ségére legyen. Ki sem fejezhető, hogy a Keres­kedelmi és Iparkamara kérése meny­nyire jogos és méltányos, mert hisz ma kereskedelmi és ipari állapotaink züllöttségének tetőpontján minden­kinek van és lehet okos, praktikus és használható gondolata és Mis­­kolcz, mely amúgy is kereskedelmi központ, ebben a tekintetben igen fontos szerepet játszhat. Meg vagyunk arról győződve, hogy a kereskedelmi miniszter a leg­nagyobb jóakaratával fogja kísérni a Kereskedelmi és Iparkamara felter­jesztését, mely szó szerint a következő : MINISZTER ÚR! Hozzánk jutott híradás szerint a Magyar Kereskedelmi Múzeum bir­tokában van az osztrák békeszerző­dés szövegének. E szöveg ismerete nagyfontosságú érdeke volna a köz­­gazdasági érdekképviseleteknek, egy­felől Ausztriához való múltbani kap­csolatunk folytán, másfelől a jövőre való tekintettel, melynek gazdasági alakulata meg nem ítélhető és nem mérlegelhető a velünk szomszédos államterületek nemzetközi helyzeté­nek ismerete nélkül. Különösen nem tudunk érdembevágóan és a magyar közgazdasági érdekek a kereskede­lem, ipar közlekedés, pénzügyi hely­zet, nézőpontjából foglalkozni sors­döntő kérdésekkel s nem tudunk javaslatokat terjeszteni Nagyméltó­ságod elé kerületünk kibontakozási irányelveire nézve, ha nem tudjuk, minő határokat és irányt szabott a békeszerződés Ausztriának, mint ve­lünk eddig szoros érdekkapcsolatban álló szerződéses államnak. Ennek átgondolása késztet arra, hogy azon kérelemmel forduljunk Nagyméltóságodhoz, méltóztassék a Kereskedelmi Múzeumot utasítani, hogy az osztrák békeszerződés szö­vegét bizalmas használatra sürgősen juttassa kezeinkhez. Egyben egy másik kérelmet ter­jesztünk elő A kül- és belpolitikai viszonyok rendezésével párhuzamo­san és illetve azzal legszorosabb összefüggésben a gazdasági kérdé­sek, jelesül az új Magyarország gazdasági jövője is döntés alatt áll. Nem kell Nagyméltóságod előtt kü­lön hangsúlyoznunk, hogy kerüle­tünk közgazdasági közvéleménye türelmetlenül és joggal várja, hogy a kereskedelmet, ipart, közlekedést és pénzügyeket rendező, akár ideig­lenes, akár végleges egyezmények, illetve szerződések tartalmát megis­merhesse. E megismerés, és annak nyomán kerületünk gazdasági érde­keinek a lehetőségig való érvénye­sítése bizonnyal csak nagy előnyére válhat nagy ügyünknek. Hírlapi közlések szerint a buda­pesti Kamara már felszólítást nyert volna a békeszerződések gazdasági anyagának előkészítésére. Az elő­készítői munkálatokból Kamaránk is ki akarja venni részét, mert a ka­marák gazdaságpolitikai tevékeny­ségének legfontosabb frázisa épen a jelen időkbe esik. És ha a vidéki kamaráknak közreműködése az új­­jáalkotás alapozó munkájánál nem vétetik igénybe, tartunk tőle, hogy a vidéki kereskedelem és ipar hely­zetét, várakozását, óhajait legalapo­sabban ismerő tényezők mellőzése nagy gazdasági érdekeink óriási hátrányával fog járni. Ez aggodalom késztet bennünket arra, hogy felkérjük Nagyméltósá­godat, méltóztassék a Magyaror­szággal kötendő békeszerződés ter­vezetét is rr­galmas használatra ren­delkezésünkre bocsátani, hogy ke­rületünk érdekeltségével folytatandó beható tárgyalások után megfelelő javaslatokat terjeszthessünk Nagy­méltóságod elé. Nagyméltóságod beköszöntő le­iratában meleg előzékenységgel hívta fel kamaránkat kereskedelempolitikai közremunkálásra. Csak e felhívásnak teszünk eleget, midőn a jelen és jövő legfontosabb konkrét kérdésé­ben ajánljuk fel lelkes közremun­­kálásunkat. Miskolcz, 1919. november 6. Kereskedelmi és Iparkamara. Neumann Adolf, Wittich Andor, alelnök. titkár. Ezrek készülnek kivándorolni Magyarországból . Ausztráliai pénzcsoportok támogatnák a kivándorlást. — Ered­ményes külföldi akció gazdasági életünk fellendítésére. — Az antant nem függesztette még fel a bevándorlási tilalmat. — Mozgalom a kivándorlás megakadályozására. Pár nap előtt egyik táviratunk hírt adott arról, hogy több ezer magyar honos állampolgár — java­részt az értelmiségből — rövidesen kivándorolni készül Ausztráliába. A hír szerint a kivándorlás 20 ezres turnusokban már január - februárban megkezdődnék. A távirati jelentés, mely érthető érthető érdeklődést váltott ki min­denfelé, arra késztetett, hogy illeté­kes helyeken meggyőződést szerez­zünk arra nézve, igazak-e a hírek? Érdeklődésünkre azt a felvilágo­sítást kaptuk, hogy ily irányú ten­denciák­­tényleg tapasztalhatók vol­tak s bizonyos körökben ma is fennállnak. Ausztrália, mely ma néptelen, ki­aknázatlan és természeti kincsekben gazdag,természetszerűen pártfogolna minden gondolatot és minden tö­rekvést, mely számára munkásbe­­özönlést eredményezne. Az is bizo­nyos, hogy a külföldi tőke, mely a háború alatt megfelelő módon el­helyezkedni nem tudott, teljes ere­jükkel ajánlják fel anyagi támoga­tásukat a munkástömegeknek. Ezzel szemben azonban kétség­telen tény az is, hogy mindezideig se Ausztrália, se az angol tőke egyet­len pozitív lépést nem tett a kiván­dorlás elősegítésére. A jelek szerint e tekintetben úgy­­látszik inkább ismét emberspekuláció forog szóban, amire már most fel­hívjuk az illetékes hatóságok figyel­mét, mert hisz ezek a kivándorlási ügynökök az egész országot be­hálózzák. Ellenben a legkomolyabb formá­ban szó van annak a tervnek a megvalósításáról, mely már a háború előtt foglalkoztatta illetékes köreinket. Ausztrália ugyanis már a háború előtt módot keresett arra, hogy Magyarországgal kereskedelmi össze­köttetést létesítsen oly árukra, me­lyek gazdasági életünket és helyze­tünket vannak összefüggésben. Ezt a kereskedelmi nexust Ausztrá­lia hajlandó — híreink szerint — most is keresni. Úgy hisszük, hogy ezt a gondo­latot nem szabad elejteni. Ma a munkanélküliek százezrei követel­nek kenyeret, fűtőanyagot, megél­hetést. Az éhező és kiáltó százez­reknek itthon, a haza határain belül adjunk megélhetést.­­ Az új ausztráliai összeköttetés nem abban kell hogy megnyilat­kozzék, hogy innen minél nagyobb tömegek vándoroljanak ki, hanem abban, hogy a magyar közélelme­zési viszonyok szanálására ezt a nagyjelentőségű kereskedelmi nexust kiépíthessük. Tehát Magyarország is, egyedül Ausztrália dúsgazdag készleteiül várhat segítséget. Eddig még semmiféle tárgyalás ebben a dologban nem történt, de ennek dacára angol körök támogatásával már megalakulófélben van 25 mil­lió korona alaptőkével egy társa­ság, melynek feladata lesz a Ma­gyarország és Ausztrália közötti export, illetve import kérdését si­kerre vezetni. Magyarország megmentéséről van szó. Az ausztráliai kormány a léte­sítendő társaságot minden tekintet­ben a legmeszebbmenő módon tá­mogatni fogja. A magyar kormány és a magyar érdekeltségek minden lépést tegyenek meg arra, hogy eb­­­ben a fontos kérdésben dűlőre jus­sunk s ezzel megoldjuk nemcsak a kivándorlást, de a munkanélküliség fontos kérdését. Román királyi térparancsnokság. Hirdetmény. 1. Az összes eddigi miskolczi ro­mán parancsnokságok által kiállított­­szabad mozgás a város területén zárórán túl, szabad belépés a tér­­parancsnokságra, szabad utazás Bor­sod vármegye területén, requirálási, lómentesítési esetleg vadászfegyver­viselési) igazolványok a mai nappal érvényüket vesztik. Új igazolványok csakis a régiek beszolgáltatása elle­nében és csak az új térparancsnok aláírásával érvényesek. 2. A nyilvános helységek zár­órája pontosan fél 11 óra. Az ut­cán tartózkodni csak este 11 óráig szabad. Úgy a polgári, mint az összes katonai személyek (tisztek és legénység) csak zárórán túl enge­délyezett ki­maradási engedéllyel tartózkodhatnak az utcán. Irányadó a vasúti idő. Az új (rózsaszínű) kimaradási engedélyek és az új térparancsnok aláírása kötelezők. Ezen intézkedések megszegőit sze­mélyileg és vagyonilag teszem felelőssé. Miskolcz, 1919 november 9-én. Locot. Czerkowszki, román kir. térparancsnok. St. Colonel Stankov, román kir. városparancsnok. Hirdetmény. Az összes Miskolczon tartózkodó tisztek kivétel nélkül (ténylegesek, tartalékosok, népfelkelők, vagy szol­gálaton kívüliek, szolgálatot teljesí­­tenek-e vagy sem, szolgáltak-e a vörös vagy nemzeti hadseregben vagy nem) az akövetkező sorrendben tartoznak jelentkezni a román királyi térparancsnokságon (Kossuth­ utca 5). 1919. XI. 8-án szombaton A-tól — H-ig d. u. 3—6-ig. —Vasárnap I- től — N ig d­e 8 —12-ig. 10 én hétfőn M-től — R-ig d. u. 3—6-ig. II- én kedden S-től — Z-ig d. u. 3 — 6-ig. A jelentkezés szerdán, f. hó 12-én a fenti betűsorrendben tovább foly­tatódik, úgy hogy minden tiszt kivétel nélkül minden negyedik na­pon köteles jelentkezni. Helyettesí­tésnek helye csak nagyon indokolt esetben van. A jelentkezések elmulasztása a leg­súlyosabb következményeket fogja maga után vonni. Miskolcz, 1919. november 8-án. Locot Czerkawski rom. kir. térparancsnok. St. Colonell Stankov rom. kir. városparancsnok. Ukrajna Denikin ellen Bécs, november 7. Kopenhágából jelentik . Dr. Le­­viczky Demeter az ukrajnai diplo­máciai misszió feje október hó 14 én a dán külügyminisztérium előtt hi­vatalosan bejelentette, hogy az ukrán népköztársaság hadat üzen Deni­­kinnek. ­ A szerb parancsnokság le­­vettette Baján a magyar cégtáblákat Szeged, november 7. Bajáról jelentik, hogy az ottani szerb parancsnokság levetette a vá­rosban található összes cégtáblákat és fer­rásokat, egyúttal felszólította a kereskedőket és iparosokat, hogy jövőben csakis szerb nyelvű felírá­sokat szabad alkalmazni.

Next