Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)
1919-10-05 / 1. szám
. Még soha nem néztünk olyan szorongó várakozással, olyan nagy reménykedéssel az ismét megnyíló iskolákba igyekvő gyermekeinkre, mint most. A sorsunkat hordják szívükben. Mint mesebeli tündérvár hatalmas, ragyogó kapuja, melyből vagy tűzlehelő sárkányok pusztító raja zúdul kifelé, vagy áldott tündérek, csodatevő kezű tündérek jönnek segíteni, építeni, igy áll előttünk az iskolaajtó. A jövő kapuja az. Mi sors jön ki rajta számunkra?... Láttuk, micsoda küzdelem folyt a gyermekietekért. Szabadságot hirdettek neki s ezzel a bűvös, lelket elmámoritó gondolattal kápráztatták el, hogy szabadságát keresve, tépje le lelkét a hit, a lelkiismeret, a kötelesség karjaiból. Bilincsek lettek ezek. Nagykorúsították, jogokat adtak neki, oda ültették a tanári asztalhoz, fő- és albizalmi „férfiak" védték érdekeit. Pedig ahova a „ bizalmi" betette a lábát, meghalt ott a bizalom. Azelőtt a gyermek szellemi atyját látta tanítójában. De az apa és gyermek áldott, szép és erkölcsi viszonya helyébe lépett az egymást kölcsönösen ellenőrző és ez ellenőrzéssel egymás lelkét elhidegítő érdekellentét, a kancsalitó vigyázás, a meleg szeretet helyébe a hideg jogviszony. Bevonult az iskolák tiszta levegőjébe az a tűzlehelő sárkány mely apát és fiút messze dob egymástól, mely csendes tűzhelyeken a harag és ellenségeskedés szikráit hinti el, bevonult a politika. ■ Egyenlőséget hirdettek a gyermek-ifjúnak; de ez az egyenlőség nem az érvényesülés, a haladás sorompóiba beállhatás egyenlősége, hanem a szorgalom és tudás egyen- jövőnk fesítése... Mi volt ez ? Megrablása az ifjú-léleknek. Elrabolták motorikus erejét . . . szívén szúrták a lelkét, megölték a becsvágyát . . . Nincs vesztes a lezajlott, átkos emlékű kommünben, csak a tanítóság. Mivé lett ez az illusztris testület ? Ősz fejű, egy emberöltőn át becsülettel hivatásának élt tanítókat kényszeritettek beülni az iskolapadokba s tanították a tanítókat. Mire ? Uj pedagógiára, új életszemléletre, új nevelési ideálra, új szellemben leendő munkára. És ki számol azzal az erkölcsi veszteséggel, melyet szenvedniük kellett tanítóinknak, midőn kihírdettették velük: nem kell többé imádkozni az óra elején és végén , de a gyermekek megszegték a parancsot: imádkoztak — maguktól magukban s énekelték forró lelkesedéssel az „Isten, áldd meg a magyart!" A kis diákgyermekek voltak a legnagyobb ellenforradalmárok s e züllött, romlott szellemű világban ők voltak igazán — emberek! Nagyok lettek a kicsinyek ! Vegyük le a kalapot előttük. De mi lesz most? Körülöttünk egy világ szedelőzködik fel. A sebeket begyógyítva, a megáldoztatott hősöket meggyászolva, a vért kezeikről lemosva kezdenek a népek élni. Építés terve alakul ki a lelkükben s felemelik fejüket, előre messze néznek napsugaras távolba. Nagy tanulságokat kezdenek érvényesíteni. Az internacionalizmus bágyadt káprázata helyett az izmos, forró fajszeretet teszi keményebbé a kalapácsütések ütemét, meggondoltabakká a vonalzó és körző kezelését. Fajok egyesülnek, hogy egységbe tömörülve nagyobb súlylyal lépjenek be a népek versenyének hatalmas arénájába. . . A fegyverfogásban megkérgesült kezek kezdenek gyalufogáshoz, tollvezetéshez idomulni. Kezd a világ haladni. És mi ? Fekszünk. Sebekkel bontottan, vérvesztetten. — A téboly káprázataival, megromlott szemünk még nem tud világosan látni. A lelkek mélyén még pislákol a gyűlölet pokoltüze, ég mindig a bosszú. Tanítóink ! Úgy tegyétek kezeteket most a tanutóterem kilincsére, hogy az vagy emelő, mely mocsokba zuhant nemzeti becsületünket — ezt a ledőlt szobrot — fel — kiemeli, vagy sülylyesztő, mozdító, mely megnyitja a sírt alattunk. Egy gondolat, egy szépséges, meleg gondolat ébredjen fel szivetekben, egy gondolat, mely valamikor tűzzel öntötte el a szivet, felpezsdítette a vért, felkeltette a haldoklót, de tegnap „kapitalista hazugság°-gá gyalázták a szellemi Nihil prófétái e gondolatnak : magyarság, vagy — óh édes e szó nekünk, sőt édesebb mint valaha — s ez: ház. A kincsünket, mi legdrágább, az életünk reményét, eszményeink örököseit, a gyermekeinket bízzuk reátok. A jövőnk kezetekben ! Könyörgünk hozzátok hatalmatokat teljes mértékében látó lelkünk megalázkodott csengésével : legyetek hű kincstartóink. Ma életünk a ti kezetekben van, magyar tanítók. Vigyázzatok, mert azt eljátszva, meghalunk. Múltúnk megtagadva, jelenünk elrontva. De mienk a jövő, csak a ti lelketek legyen a mienk ! Duszik Lajos Dr. Szmrecsányi érsek Eger város képviselőtestülete ugyanazon közgyűlésén, amelyen Károlyi Mihály grófot megfosztotta a neki régebben juttatott díszpolgári kitüntetéstől, a tanácsköztársaság rémes uralma alatt oly sokat szenvedett s minden megpróbáltatások között apostoli bátorságot és buzgalmat tanúsító dr. Szmrecsányi Lajos egri érseket egyhangú lelkesedéssel díszpolgárai közzé választotta. Szmrecsányi, aki már évtizedek óta egyik legbőkezűbb jótevője a városnak, az utóbbi időben sok szenvedésen ment keresztül. Ezzel a kitüntetéssel a város fényes elégtételt akart szolgáltatni az egyházfejedelemnek. A nemeslelkű főpap szenvedései már a Károlyi-kormány alatt kezdődtek, amidőn aggkorára hivatkozással érseki székétől akarták megfosztani. Oly hajszát indítottak ellene, mely örök szégyene marad kezdeményezőinek és folytatóinak, melynek alaptalanságát a közelmúlt hónapok fényesen igazolták. Szmrecsányi valódi értéke és lelki nagysága a diktatúra alatt tűnt fel, ahol ő mint főpap, mint polgár, mint ember példát mutatott, hogyan kell a súlyos megpróbáltatások alatt viselkednie az igaz magyarnak. Megfosztották minden rendelkezési jogától, lakásától, élelmiszereitől ; állandó megfigyelés alatt tartották, szuronyok között (egy ízben a templomból, hívei közül) hurcolták el, mint egy közönséges rablógyilkost, állandóan fenyegetve életét. Az ő fenkölt lelkét a szenvedések, mint a fémet a tűz, csak megedzették, de egy pillanatra Eger város díszpolgára, meg nem ingatták. Mikor nagyobb viharok alkalmával többen meneküléssel iparkodtak menteni magukat, ő rendületlenül maradt helyén, mint a szírt, melyet csapdosnak a tenger hullámai, de ledönteni nem tudnak. A kitüntetés híre nagy örömet váltott ki a szívekből Miskolczon is, ahol igen nagy a tábora az apostoli lelkű főpásztor tisztelőinek. Adja Isten, hogy az érsek-főpásztor, ki oly sokat tett a népért, aki oly sokat szenvedett hitéért, hazafiságáért, még hosszú ideig legyen vezérünk az igaz ügyek diadaláért vívott küzdelmeinkben. (y) A közegészségügy Dr. KATONA JÓZSEF. Az embernek atttól a perctől kezdve, amint a fogamzás mgtörtént, joga van az állam védelmére , mert az állam érdekében történő társadalmi elhelyezkedésénél fogva van kitéve jórészt azoknak a káros hatásoknak, melyek az egészségre elhatározó befolyással vannak. Mivel pedig az egészség nemcsak fizikai és szellemi jólétet jelent, harem jelent erőt, munkát, teherbírást, gazdasági-, ipari-, kereskedelmi-, irodalmi , művészeti-, tudományos készséget és föllendülést ; szóval jelenti mindazt, ami egy nemzetet ragggyá és boldoggá tehet , ennélfogva kétségtelen, hogy az egészség az a szilárd fundamentum, melyre az állam létét biztosan alapozni lehet. Ha pedig ez így van, akkor az államnak létfentartási kötelessége, hogy az emberi egészséget különkülön és együttvéve a maga öszszeségében a leghatásosabb védelemben részesítse. A magyar állam ennek kötelességének eddig nem tett eleget. Hiába volt az „Országos Közegészségi Tanácsnak" és az „Országos Orvos-Szövetségnek" ismételt sürgető felterjesztése a közegészségügy javításának intézményes biztosítása iránt, — az állam ezen kötelességének teljesítése elől kitérve saját feladatának megoldását minden égető kérdésben következetesen a társadalom jótékonyságára hárította. A közegészségügynek ebből eredő nyomorúságos állapotát és magyar fajunk rendszeres pusztulását összetett kezekkel nézni tovább nem lehet és a nemzetre támaszkodva minden tényezőnek nap-nap után követelni kell, hogy a kormány a kellő előintézkedéseket sürgősen megtegye. Az országban pedig minden magyarnak kötelessége összefogni és közreműködni egy hatalmas egészségügyi közszellem megteremtésén, mely alkalmas legyen arra, hogy a maga szervezettségével és lendületével a törvényhozást megfelelő alkotásokra bírja. Ebben a nemzetmentő munkában a „Magyar Jövő“ mindig elől fog járni. MAGYAR JÖVŐ Vasárnap, október 5. SPORT A magyar ifjúsághoz. Hozzátok szólunk magyar ifjak, kik nem ültetek fel a komunizmus hazug jelszavainak, kik nem merültet f el a nemzetköziség fertőjében, kik nem vettétek be a világfelforgató eszméket, hanem megőriztétek lelketekben a magyar nemzeti érzést, ti, akik szivetek mélyén megmaradtatok igaz magyaroknak, ti, akik tárcátokban hordtátok a háromszinü szallagot, féltő meleg szeretettel simogatva azt, számolva az órákat mikor ismét méltó helyére a szivetek felé kerülhet. Édes hazánk soha sem volt ily súlyos megpróbáltatások között, sohasem volt ennyire szüksége a ti sovén lelkesedéstekre, munkabirászokra s önfeláldozástokra. Vigyázatok magyar ifjak, a magyar jövő sorsa a ti kezeitekbe van letéve, amint vettek, úgy arattok. Sohasem szunnyadó éber lélekkel őrködjetek mindenre, ami körülöttetek történik, bátor szívvel fogjatok hozzá a nagy munkához, a magyar hazai nemzet újjáépítési munkájánál ott kell lennetek. Kibontott zászlónk, a „Magyar Jövő” támogat benneteket és szolgálatotokra áll mindenkor a és mindenben, a mi a magyar nemzeti érzést fokozza, s a mi a magyarság megerősbödését célozza. Munkátok azonban csak úgy érvényesülhet, ha erőtök szét nem forgácsoljátok Egységes táborba tömörülve fejtsétek ki szellemi erőtök legjavát, de ne felejtkezzetek el testetek edzéséről sem. „Épp lélek csak edzett testben él," keressetek tehát módot erre olyan egyesüléseknél, amelyek arra hivatva vannak, de vigyázatok, csak olyan egyesületet támogassatok, amelyik a magyar hazának nevel titeket, s amelyik magyar nemzeti jellegét mindenkor kidomborította. A vasárnap sportprogrammja. Ma vasárnap két football mérkőzés lesz, még pedig a „M. V. S. C . a Vasgyárban, a „D. A. C." vendége lesz. A mérkőzés revánsjellegű s a vasutas csapat teljes összeállítása meglepetést fog szerezni. Tekintve a „D. A. C.” jó formáját és a vasutasok új összeállítását, az eredményt nehéz megjósolni, mi azonban a „M. V. S. C." 3 — 4 goal arányú győzelmét várjuk. Külön villamosok közlekednek. A vasgyári mérkőzések közül a második csapatoké fél háromkor, ennek lezajlása után, 4 órakor pedig az első csapatoké kezdődik. — A népkerti pályán a „M. M. T. E.“ ellenfele a „Vérhalmi Sport Egyesület” lesz. Ha a fenti csapat tényleg megerősítve fog kiállni, s a hirdetett jó formában van, akkor erős küzdelemre van kilátás, melyből a a pestiek fognak valószínűleg győztesen kikerülni. Szilágyi János vízvezeték és csatornázási berendező Telegdi u. 12. Telefon 8-58 Javításokat elvállalok.