Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)

1919-10-10 / 5. szám

2 MAGYAR JÖVŐ Péntek, október 10 Gróf Andrássy Gyula nyilatkozata. Eltéli a hatalomért való küzdelmet — Van-e zsidókérdés ? —­ A régi képviselőházat nem lehet összehívni — Magyar kultúrát Politikai és társadalmi körökben feltűnést keltett az a cikk, amely az „Új Nemzedék" hasábjain a teg­napi napon megjelent. A magyar politikai életnek egy kimagasló alakja, gróf Andrássy Gyula, egy interviu keretében hoz­zászólt a mai helyzethez és több je­lenleg szőnyegen forgó fontos tárgy­hoz. Az interviu kétségtelenül egyik legértékesebb politikusunkat szólal­tatta meg, aki a mai politikai és társadalmi kérdéseket történetfilo­­zus szempontjából elbírálva, rend­kívül érdekesen világította meg. Az adott válaszai igazolják azok­nak a törekvéseit, akik a nemzeti erők egyesítésén vélik a jövő Ma­gyarországot felépíteni. Az intervjúban a mai politika feladatáról beszélt Abban látja ezt kimeríteni, ha azokat a férfiakat, akik a hatalmat tényleg gyakorol­ják, tanács­sal és befolyással jó útra tereljük. Ne a hatalomért küzdjünk, hanem törekedjünk összeműködni, hogy a hatalom jó irányban gya­koroltassék. Hosszasabban foglalkozik a zsidó kérdéssel. Megállapítja, hogy a zsidókérdés igenis meg­van, az elől nem lehet elzárkózni. Kétségtelen tényként vonja le, hogy a nemzet tekintélyes nagy része teljesen elfor­dult a zsidóságtól, mióta látta, hogy a nemzetietlen, felforgató áramla­tok milyen erőt merítettek a zsidó­ságból. Felháborították a nemzetet különösen, mert érezte, m­ilyen jól bánt a zsidókkal, mennyi jogot adott nekik s hogy ezért méltán elvárhatta volna, hogy sokkal na­gyobb hányada a zsidóságnak ma­radjon hű a nemzeti eszmékhez, mint ahogy megtörtént. A régi képviselőház összehívásá­nak kérdésében, ellenzi ezt a ter­vet. Nem tartja hasznosnak, ha a régi politikai irány újból feltámasz­kodnék. Károsnak tartaná ezt, mert izgatná a munkásságot, hogy ez a parlament megint a nemzet nevé­ben akar beszélni, amelynek össze­állításából a munkásság ki volt zárva. Majd a jövő fejlődés alapjairól beszél, feltétlenül szükségesnek tartja, hogy Magyarország magyar maradjon, magyar kultúrájában, ér­telmeiben, lelki időben. Szükséges­nek tartja, hogy ápoljuk más or­szágokkal a jó viszonyt, akik min­ket megbecsülve lehetővé teszik, hogy a gazdasági kapcsolatokat létrehozzuk és annak fennmaradását biztosítsuk. Az intervjút ezzel fejezi be: - Nagyon meggyöngültünk, a világháborúnak talán mi látjuk a legnagyobb kárát, de azért ne ve­szítsük el önérzetünket, ha belsőleg konszolidálódunk és jogos érdeke­inket a világbéke érdekeivel meg­tudjuk egyeztetni, olyan tényezők maradunk, amellyel számolni kell mindenkinek, aki a mi közelünk­ben él, olyan helytelenséget csinálni, olyan rendetlenséget csinálni, ami any­­nyira hasonlított a máshol­­ez idő­ben dúlt kommunizmushoz, mint egyik tojás a másikhoz ? ! Sokat gondolkoztam a dolgon s most már azt hiszem, hogy rá­jöttem a dolog nyitjára Én már sejtem, hogy "kik voltak : Tarnay Gyula, Melczer László, Görgey László, Vadnay László és még egy­ pár hasonlóan gyanús ember, akik, hiszen tudjuk, hogy hetekig a dik­tatúra ellátásában és rabkosztján éltek. Majdnem bizonyos, hogy ők voltak a kommunisták ! Szy. Ki voit Miskolczon kommunista? Jelige : „Nagypénteken mossa holló a fiát." A legszomorubb magyar már­cius istenverte huszonegyedik nap­jának hatása csak másnap kezdett Miskolczon észlelhetővé válni. Ki­bújtak a vörös zászlók az épületek ormain, kivirítottak a vörös kokár­dák a gomblyukakban, sűrün ter­mettek a vörös karszallagok, kala­pokon és sapkákon vörös szallagok, vörös gombok bőven voltak lát­hatók. Jöttek a kedves kommunista írások , újságok, plakátok, rendele­tek és parancsok, amiktől sokszor megállott a szívünk verése,­­ azután elvették az ékszereinket, az értékpapírjainkat, pénzünket, elvet­ték az üzleteket, az árukat az üzle­tekből, kidobtak bennünket a laká­sainkból, elvették az íróasztalainkat, az írógépeinket, szép macskakar­­molású aláírással tudtul adták, hogy a­­ház, amit verejtékes munkával magunk vagy apáink megszereztünk, nem a mienk többé tessék a ne­künk meghagyott egy-két szobáért, de azonnal házbért fizetni, jöttek a házkutatások, elfogatások, jöttek a bebörtönözések, elhurcolások, ha­lálos ítéletek, a környéken gyilkos­ságok, ártatlan, becsületes embe­reknek, szép szelíd fiatal asszony­nak a lemészárlása, amit a kutya sem kért számon a gyilkosoktól, jött, itt volt minden rémség, min­den szörnyűség, minden gazság, amit kommunizmus név alatt ta­nultunk megismerni Ki volt az, aki Miskolczon mind­ezeket intézte, ki volt itt a kom­munizmus vezető embere, ki volt a segítőtársa, ki volt a támogatója, kik voltak azok, akikre támaszko­dott akik a hívei voltak, ki volt Miskolczon kommunista ? »Hát ki volt?" kérdem egy népbiztos sajátosan zengzetes ma­gyarságával, mert hiszen aranyért sem akad a kérdésre jelentkező, sőt hangosan és erélyesen tiltako­zik alaptalan ráfogás ellen min­denki. Itt senki nem volt kommu­nista. Tiltakoznak a vörös kokárdások, gombosok, kar és fejszalagosok. Tiltakoznak az egykor oly hangos bizalmiak, főbizalmiak és vezér­bizalmiak, tiltakoznak a termelési és nem termelési biztosok, főbir­­sok és főmegbízottak, tiltakoznak a vörös népgyűlések szónokai, a vörös újságok cikkírói, a vörös­­őrök parancsnokai, halljuk, hogy nem volt kommunista se Palágyi, se Grossmann Zsiga, se Reisinger, se Malasits, — bizonyára felhábo­rodással utasítja vissza az ilyen rágalmat Kenderes­ is, egyik sem, egyetlen egy sem volt közülük kommunista. De hiszen itt Miskolczon egy akkorka kommunistát sem lehet fogni, mint a kis ujjam ! Hát hogy lehetett itt akkor kommunizmus ? ! Pedig volt, mert magam már za­varban lévén ez iránt, többeket megkérdeztem, — mindenki azt mondja, hogy volt ! Hát ki csinálta itt a kommuniz­must? Ki bocsátotta ki a „paran­csokat", ki vette itt el az emberek vagyonát, ki irta itt azokat a vad, gonosz újságcikkeket ? Ha senki, de egy lélek híve nem volt, egy ici pici kis támogatója nem volt itt a kommunizmusnak, hogy mertek azok a végül is ismeretlenül ma­radt csúnya kommunista fiúk ebben a tiszta demokratikus, kommunista­­ellenes, ártatlan, szűzfehér városban нвапнв 18ввниа»я Küldöttség József főhercegnél Polgári pártvezérek a főherceg intervencióját kérik Budapest, október 9. Tegnap az esti órákban néhány politikus felkereste József főherceget és arra kérték, hogy a gyors kibontakozás érdekében érvényesítse befo­lyását Friedrichnél és hasson oda, hogy a koalíciós kabinet mielőbb megalakuljon. m A belügyminiszter rendelete a letartóztatások ügyében Kihallgatás nélkül senkit nem lehet fogva tartani A belügyminiszter rendeletet intézett a törvényhatóságok első tiszt­viselőihez a rendőrhatóságok által őrizetbe vett egyének perrendszerű ki­hallgatása és letartóztatása tárgyában. A­ rendelet lényege az, hogy meg kell szüntetni azt az állapotot hogy az előállított egyének kihallgatás és perrendszerű határozat nélkül fogva tartassanak. Lovász á­tudott a Friedrich-féle puccsról A „Virradat“ szerdai száma terjedelmes cikkben számol be arról, hogy az augusztus 6-iki ellenforradalom Lovászy hozzájárulásával történt. Friedrich előzetesen közölte Peidl-ék eltávolítását és József főherceg kor­mányzóvá tételének tervét. Lovászy helyeselte Friedrich szándékait. Összeírják a tiszteket Román hirdetmény. Miscolt la 8 octombrie 1919. Numarul ord. 39. Incunostintare. Cu incepere de azi sa va faca recentamantul ofiterirlor savi au facut sparte din armata imperiala — regala austro-ungara, din ar­mata rotie sau din armata natio­nal ungara in organizare si cari sa gasel stabiliti de prezent in Miscolt si imprejurimi sau sant numai in trecere. In zilele si orele indicate sa vor prezenta toti ofitarii, fie ca faz parte din politia nulitara locale de sub ordinele delui maior Szabó (inainte d. colonel Szatmáry fie ca fáz parte din jandarmaria judetului de sub­ordineie dini colonel Török, fie ca sant faza ocupatie actuala militara proveniti din zand­ule armatie austro ungare, armatie rosu sau ar­­matei nationale ungare, activi sau de rezerva sau imparati din­ cap­­tivitate. Toti acestia sa vor prezenta la Comanda Garnizoani fontana din Miscolt Strada Kossuth-nr. 5 — la biroul D­u Maior Ottlik, care cu aceasta ocazie le va face si anunte commncncari din partea autor tatilor romane militare. Prezentarile sa vor face in chipul urmator :­­ Miercuri 8-X, ora 2+­6 p. m. : capitanie, Jui 9-X, ora 8 — 12 a. m. : lo­­cotenantu, Jói 9 X óra 2-6 p. m. : sub­­locotenantu' Vineri 10 - X. óra 8 — 12 a. m. : stegaru si clevic pilot Comandantul Sectorului Miskolc CapitanOrasanu Alexandras mp. 1919. október 8. 39 sz. parancs. Hirdetmény. A mai nappal megkezdődik a tisztek összeírása és ellenőrzése. Még­pedig összeírva és ellenőrizve lesznek az összes tisztek, akik a volt cs. és kir. osztrák-magyar, a Vörös, vagy pedig a jelenlegi szer­vezkedő magyar nemzeti hadsereg­ben szolgáltak, illetve szolgálnak és jelenleg Miskolcon és környékén állandóan vagy csak átmenetben is tartózkodnak. A jelzett, illetve a majd jelzendő napokban és órákban megjelenni tartoznak mindazok a tiszt urak, kik a helybeli Katonai Rendőrségben szolgálnak Szabó őrnagy úr pa­­rancsnoksága alatt (azelőtt Szat­máry ezredes úr). Továbbá meg­jelenni kötelesek azok a tisztek, akik a Török ezredes úr parancs­noksága alatt a vármegyei csend­őrségben szolgálnak. Akár az oszt­rák-magyar, akár a vörös, akár a jelenlegi magyar nemzeti hadsereg­ben szolgáltak, illetve szolgálnak, akár hadifogságból tértek vissza, akár tényleges, akár tartalékos tisz­tek, mind megjelenni kötelesek a román kir. miskolci Helyőrség pa­­rancsnokságánál Kossuth­ u. 5. (öt) szám alatt — az Ottlik őrnagy ur hivatalos helyiségében — aki ez alkalommal a román katonai ha­tóság egyes közölni valóját is tu­domásul fogja hozni. A megjelenések, illetve jelentke­zések a következők: 1919. október 8-án d. u. 2-6-ig a százados urak, 9 én d. e. 8 12 óráig a főhadnagy urak, 9-én d. u 2-6 ig a hadnagy urak október 10-én d. e . 12 ig az alhadnagy, illetve zászlósok. A miskolci román kir hadtápparancs­­noka : Orasanu Alexandra s. k. törzstisztjelölt, százados.

Next