Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)

1919-12-03 / 51. szám

Előfizetési árak: Egész évre — — Fél évre — — Negyed évn— — Egy hóra — — Helyben :­­ 10 kor. 90 . ■ 45 . 1* . Vidéken : 200 kor. 100 . 50 . 1* . In$pl I. évfolyam, 51. szám. Szerda­­­borsod Miskolc, 1919 december 3. 1­­ ф ф MAGYAR JOVO A MAGYAR NEMZETI SZÖVETSÉG LAPJA Főszerkesztő: Dr. PUTNOKI BÉLA Felelős szerkesztő: KÚN LÁSZLÓ Szerkesztőség Urak­ utca 33.Interurbántelefon 133. Kiadóhivatal: Széchenyi-utca 32. szára. Telefon 194. Egyes szám ára 60 fillér. A Magyar Nemzeti Hadsereg csapatainak ünnepélyes bevonulása Miskolczra Az ünneplő város. — Megérkezés a sömöri pályaudvarra, parancsnok üdvözli a csapatot. — Bevonulás a Vay­uton át : Éljen a Nemzeti Hadsereg ! Amit várva vártunk, amiért epe­­kedtünk, ami vágyaink és álmaink legszebbje volt, valóra vált. Az újjá­született, a halottaiból feltámadt és erős akarattal újjáteremtett magyar nemzeti hadsereg megérkezett a város falai közé és mi lelkesedé­sünk legforróbb kitörő melegével köszöntjük őket. Ez a napunk, a mi nagy, erős napunk, amelyen a borsodvárme­­gyei és Miskolcz városi lakosság maga előtt látva lelkének meg­nyilatkozását a magyar nemzeti hadsereget, hinni tud és bízni ta­nul meg abban a jobb és szebb jövőben, mely után buzgó imádság eredez százezrek alakán. Szinte elégtelen a gyenge toll le­írni a történteket. A város a lelke­sedés exstázisában örült, ujjongott, lelkesedett s szemének boldog csillo­gása, szivének gyorsabb verése és vérének egyre kevesbedő lüktetése mutatta azt, ami benne tombol, amit érez. Éreztük, hogy felszabadult a lel­künk s a friss légkör, melyet a lelkünkhöz nőtt és szivünk vérével táplált hadsereg hozott, új életre kelt mindent e hazában s ahol ed­dig csak hervadás, pusztulás, romok üszkösödő gerendái voltak, a jobb jövőbe vetett hitünk életet terem­tett, egészséges, virágzó életet. És ezt ők adták nekünk, ők hoz­ták el nekünk : nemzeti hadseregünk hős katonái, akik eljöttek közénk, hogy lelkesedésükkel tettekre ser­kentsenek, hogy munkájukkal segít­ségünkre legyenek, hogy erejükkel támogassák a mi gyengeségünket. A város lakossága megérezte ezt, ott csillogott a szemekben, ott do­bogott a szívekben, felharsogott a lelkes éljenzésekben s amikor virág­jainkat szórtuk a városunkba bevo­nuló magyar hadseregünk harcedzett hős katonái elé, a virágokban érzé­sünket, a szivünket adtuk nekik, hogy átformálják a maguk szive szerint s tegyék érzésben, gondol­kodásban oly erőssé és fanatikusan magyarrá lelkünket, aminő az övék, amilyen a hamvaiból fetámadt, a semmiből újjá teremtett magyar nemzeti hadsereg katonájának a lel­ke, a szíve, a gondolkodása és érzése. Ez a gondolat élt, ez az érzés ült ki a szemekben, kik ma ünnepelték a város falai közt azt a nagy nem­zeti történelmi pillanatot, hogy a nemzeti hadsereg csapatai a vörös téboly förtélme, a cseh és oláh invázió gyászos emlékű szenvedései után közénk jöttek, magukkal tisztult levegőt hoztak és megtanítottak hinni és remélni nemzeti újjászüle­tésünkben és feltámadásunkban. Az ég küldötte őket nekünk, s az ég ereje tartsa meg a haza és nem­zet üdvére hős hadseregünk katonáit. Az ünneplő város képét mutatta Miskolcz már a teg­napi napon. Az öreg Miskolcz mint­ha megfiatalodott volna a nemzeti szinü zászló díszben s a szemek villogása, a szinte idegesen gyors beszédek, az ünnepélyesség, mely kiült az arcokra, már előre elárulták, hogy valami nagy ünnepélyre ké­szül a város. És méltán, hiszen alig lehet szebb és méltóbb ünnepe, mint amelynek aktualitását a nemzeti hadsereg ün­nepélyes bevonulása nyújtja. A polgári és katonai hatóságok már az előző napokban lázasan tették meg előkészületeiket a méltó fogadásra s a város magyar társa­dalma őszintén megértő lelkesedés­sel készült kivenni a részét az ün­nepségből. Az előre megállapított programm szerint a városunkba érkező gya­logságnak kedden a déli órákban kellett a gömöri pályaudvarra meg­érkeznie. Gyülekezés és meg­érkezés Már a kora délelőtti órákban észre­vehető volt a város magyar lakos­ságán a lázas izgalom. Kisebb-na­gyobb tömegek serényen siettek a gömöri pályaudvar és a Rudolf laktanya felé, hova az ide jövő csa­pat érkezését várták, illetve hol az ünnepélyes fogadtatás történt. A vonat egy órai késéssel érke­zett meg a pályaudvarra, de az ün­neplő közönség türelmesen tudott várni a ködös téli időben. 1 óra 10 perckor érkezett meg a vonat a soproni ezred katonáival. Az egészséges arcú, nyílt tekin­tetű dunántúli gyerekek mosolygós jókedvvel ugráltak ki a vonatból s azonnal katonás rendben igyekeztek elhelyezkedni. Örült a lelkünk a példátlan rend és fegyelem láttára s a láttukra meg­éreztük, hogy ez az igazi magyar hadsereg s ennek a katonának semmi köze sem volt a vörös banditák hordájához. Amint a zászlóalj oszlopban fel­állott, Szabó őrnagy a városi katonai parancsnok lépett a bátor tekintetű csapat elé s lelkes, messze hangzó beszédben köszön­tötte őket Drága Magyar Véreim ! — kezdte lelkes beszédjét Szabó őrnagy, Mis­kolcz katonai parancsnoka. — Sze­rencsésnek érzem­ magam, hogy én üdvözölhetlek a miskolczi katonaság nevében. Forró szívem teljes mele­gével üdvözöllek benneteket. Örömkönnyeket kell hullatnom, amikor nyílt arcotokra tekintek. Nem pihenni jöttetek, de a mun­kára. A magyarok Magyarországát ii másodszor teremtitek meg. Mi vagyunk a magyar nép kép­viselői, politikai megbízottjai és mi hajtjuk végre a magyar nép akaratát. Mi vagyunk nemcsak a katonai, de a polgári erények képviselői. Mi becsületesek voltunk akkor, amikor a nemzetközi gaz­dajzat szembe­köpött, amikor a csillagjainkat le­szedte, amikor a fegyvert kicsavarta kezetekből. Ezek nem katonák vol­tak, de hóhérok. Mi voltunk a ka­tonák, kik az utolsó pillanatig kint voltunk s mikor jóhiszemüleg le­tettétek a fegyvert, a gazok gép­puskákkal lőttek rátok. Mig mi a harctéren voltunk, az­alatt itthon üzérek és uzsorások dő­zsöltek és ezek még most se vették el büntetésüket. Reánk vár a tisztítás munkája, hogy ezeket a piócákat és becstelen üzéreket lehetetlenné te­gyük. Ti vagytok a szegény nép oltal­­mazói és éreznie kell mindenkinek, hogy rátok van szorulva. Végigszenvedtük az oláh és sokan a cseh megszállást minden keserű­ségében és láttuk, hogy mily meg­­vesztegethetők a tisztjeik és tudjuk, hogy akik megvesztegették, még itt vannak. A vasúti vagyonokban a hideg télben magyar véreink szenvednek, míg a hadiüzérek nagy lakásokban terpeszkednek.­­ Megpróbálkoznak megint pártfogóikhoz szaladgálni, de velünk fogják szemben találni ma­gukat. A lánckereskedőket nekünk kell megsemmisíteni, akik elhordták a magyar katona felszereléseit. Mindenkit a becsületre kell kény­szeríteni s akinek erre nincs kedve nincs helye nálunk. Lehetetlen, hogy a munkanélküliek tízezrei sorakoz­zanak be a magyar nép közé és beékeljék magukat a termelő és fo­gyasztó közé, kik soha semmit se áldoztak és nem is hajlandók. Látom a szemetekből, hogy ti is érzitek ezt a feladatott. Mindezt felekezeti tekintet nélkül mondom mert mindenkire vonatkozik, aki becstelen. Érzi mindenki, hogy mi a ma­gyar hadsereg. A magyar nép magyar fiai tárt karokkal ölelnek magukhoz. Hetek óta kérdezgetik, mikor jönnek a Horthy katonák. A nagy tömeg, amely a Rudolf laktanya udvarán vár érzi ezt és szivének egész meleg szeretetével vár titeket. De a városnak egy igen jelen­tékeny része remegő inakkal vár rátok, mert tudják, hogy mi a ma­gyar nemzeti hadsereg: nem kap­ható gazságra s vasökölret sújt le arra, aki ki akarja játszani amúgy is enyhe törvényeinket. A mi jelszavunk csak ez lehet : Velünk, vagy ellenünk. Aki nincs velünk az röpül Magyarországból. Nem ott várnak rátok, ahol kitűzik „éljen a nemzeti hadsereg“, de ti meg fogjátok ismerni a szemekből, kik az igaz magyarok. A város katonasága nevében mégegyszer üdvözöllek titeket. Indulás a Rudolf laktanyába. A lelkes beszéd után, mely szív­ből jött és szívhez szólt a csapat parancsnok harsány vezény­szava rendelkezett s a „sastollas“ csapat megindult a Rudolf laktanya felé A katona zenekar lelkes indulója csak növelte a hatást s az út men­tén a járdákat megtöltött ünneplő közönség a lelkesedés tombolásával éljenezte a Horthy katonákat. A Rudolf laktanya előtt és annak udvarán tengernyi lelkes nép hul­lámzott. Az udvaron az üdvözlő küldött­ségek díszes csoportjai helyezkedtek el. A vármegye Zsóry alispánnal az élén, a város dr. Szentpáli polgár­­mester vezetésével jelentek meg. Megjelentek a máv. üzletvezetőség, az ügyészség, pénzügyigazgatóság, — A város* laktanyáig*

Next