Magyar Jövő, 1919. október-december (1. évfolyam, 1-73. szám)

1919-12-03 / 51. szám

2 számvevőség, kath. nőegylet, a fő gimnáziumok, kereskedelmi iskolák küldöttségei és ifjúságai, posta és távirda hivatal, a Miskolczi Takarék­­pénztár, törvényszék, az evangélikus nőegylet s a katonai, megyei és vá­rosi intelligencia igen nagy száma. A róm. kath., lutheránus és refor­mátus egyházak képviselői stb stb. Szerda, december 3. M­A O­o­ft R­­ 0 V 0 üdvözlő ünnepségek a Rudolf- laktanya udvarán Báró Nagy altábornagy, Zsóry György, dr. Szentpáli István köszöntik a csapatokat — Renner zászlóalj parancsnok kö­szönetet mond az ünneplésért. — Diszmenet. Amint a csapat megérkezett és kijelölt helyért elhelyezkedett, rövi­desen kürtjei adta az értesítést, hogy a felvidék katonai parancsnoka ér­kezik. — Zászlóalj vigyázz ! Zászlóalj balra nézz ! - hangzottak a pattogó vezényszavak s mig törzskara élén báró Nagy Pál altábornagy, a fel­vidék katonai parancsnoka a sorok élére ért, Renner őrnagy zászlóalj parancsnok feszesen eléje lépett s leadta a jelentését. Oly jól esett a rég nem látott s szinte elfeledett fegyelmezett katonai mozdulatokat látni, hogy szinte könny szökött a szemünkbe, mert megéreztük a feszes mozdulatokban a katona igaz erejét. Alighogy a jelentés szavai el­hangzottak, a siri csendben méltó­ságteljesen csendült fel a magyar imádság a Hymnusz s mig az erős katona karok tisztelgésre emelked­tek­, mi kalap levéve mondtuk el a legszebb imádságunkat Még a Hymnusz utolsó akkordjai zsongtak a fülünkbe, mikor báró Nagy Pál altábornagy a csapatok elé lépve harsány hangon köszön­tötte a csapatot, melyhez ama leg­kedvesebb emlék fűzi, hogy eme hős csapatok dandárnokaként érde­melte ki véres csaták fergetegében a legnagyobb katonai kitüntetést, a Mária Terézia rendet. Nagy altábornagy hazafiságtól át­hatott és mélyen átérzett következő beszédben köszöntötte hős fiait: Soproni gyalogezred, kaposvári tüzérek. Magyar vitézek ! Boldogan és büszkén üdvöz­lünk a miskolczi katonai körlet székhelyén ! A magyar nemzeti hadsereget képviselitek itt,­­ azt az erőt,­­amely hivatva van átért nemze­tünket életre serkenteni, hogy friss tettre buzdulva kisöpörje a megtépett haza földjét. A magyar vitézség a világhá­ború soha nem képzelt arányú megpróbáltatásaiban az egész világ bámulatát kivívta Nem tehet arról, hogy a háború be­ejezésénél ha­zátlan bitangok áruló gazsága le­fegyverezte a nemzetet s ekképen a hazát préda éhes szomszédok zsákmányává tette. Intő példa ez a rettentő in­telem a nemzeti összetartásra, a haza szent érdekeinek tiszteletére, minden más érdek fölé való emelésére. Csak pár napja, hogy a körlet ezen szinmagyar területe a meg­szálló idegen had igája alól fel­szabadult. Dúlásuk sivár képét még láthatjátok a kifosztott he­lyeken. Az a tény, hogy Ti már ma itt álltok, élő bizonyság, hogy megértettétek drága hazánk vég­szükségében felhangzó gyötrelmes jajszavát. Hazafias hűséggel sorba álltatok, mert a köz érdekét a magatoké felé tudtátok emelni. Példátok tettekre hív! Aki magyar megérti azt! — Rövid pár hét és testvéri jobbot nyújtanak nektek a miskolczi kör­let ezredei. Soproni vitézek ! Elszánt vitéz­ségtek, szívós kitartástok számta­lan dicső példáját éltem át a harctereken, mert hiszen soproni vitézek képezték dandárom egyik ezredét a háború kezdő­­nehéz napjaiban Diadalmas vitézségük emlékét örökíti meg az a leg­szebb katonai kitüntetés, amelyet ma is büszkén viselek. E világon senki más nem bizonyíthatja úgy mint én, hogy a soproniakban megdicsőült hősök méltó utódai­ban — a haza csalódni nem fog! Zászlóink alá hivott ezredem­­nek követendő példaként áll­­va Titeket — üdvözöllek derék sop­roniak! Ámde testvér ezredetekre a pozsonyiakra is emlékezem — hol vannak ők ? Löhet-e az ? hogy rabló kéz tépje szé­t a vérrel összeforrott testvéri kötelékeket ? A választ megadják e derék tüzérek. Nagy részük erdélyi fiuk. Hónapok óta távol szeretteiktől s a drága szülőföldtől, itt állanak, szemükben az elszánt akarat lángja, szívükben a hit törhetetlen ereje. Magyar vitézek ! Fiaim ! A nem­zet élni akar! A haza egysége szent ! Becsületes, igaz munkánkat megáldja a Mindenható! Nincs földi hatalom, amely ilyen erők­nek ellentállni tudna! Éljen a haza ! Báró Nagy altábornagy lelkes szavai nem egy szemben az őszinte megértés könnyeit fakasztották s ekkor lépett a villogó szemű Horthy katonák elé Zsóry György Borsod vármegye alispánja, ki a következő szavakkal köszöntötte a hős kato­nákat : Alig múlt el egy esztendeje annak, hogy lelketlen bitangok szétzüllesztették hadseregünket, mely most új életre indul s amely­nek egyes tagozatai most érkeztek körünkbe, amikor Borsod vár­megyében is véreink most kezdik meg sorakozásukat a nemzeti zászló alá. Egy év alatt sokat kesergett a magyar lélek, de most mikor a soproni honvédek a kaposvári tüzérekkel közénk jönnek, lebo­rulunk a magyarok Istenének zsá­molyához. Legyen ez a hadsereg erős vára a széttépett országnak s a régi Magyarország reménye a közélet tisztultabb felfogására s a rend és béke helyreállítására. Éljen a Nemzeti Hadsereg. Az alispán után Dr. Szentpáli István Miskolcz város polgármestere üdvözölte a város nevében a csa­patot a következőképen : Amidőn e város falai közé be­vonultok, fogadjátok az egész város lakossága nevében szeretet­től áth­­ott meleg üdvözletünket. Haza­jöttetek ! Mint édes fiainkat mindegyiket külön, külön szeret­nénk szívünkhöz szorítani. Egy rossz, gonosz korszaktól­­ megmenekülve mi bennetek látják a haza reményét, megnyugvását, jövőjének biztosítását. Magyar­­ország sohasem volt még nehez­­­zebb körülmények között, mint­­ most s lehet, hogy a Haza régi határainak biztosítására még nagy küzdelmekre lehet kilátásunk. Ti­teket látva érezzük, fedjük, hogy amint eddig, úgy a jövőben is ebben a küzdelemben, a jövő Magyarország megteremtésében mi reálok, vitéz hadseregünkre bizton számíthatunk. Ezért még egyszer az Isten hozott, az Isten tartson meg benneteket. A polgármester beszédének el­hangzása után Renner őrnagy a soproni csapat hős parancsnoka mondott köszönetet az impozáns fogadtatásért a következő lelkes szavakkal : Úgy a magam, mint az egész zászlóalj nevében meghatva mon­dok köszönetet ezért a gyönyörű, meleg fogadtatásért. Több mint 2 hó előtt indultunk útra a nyugati határszélről, hogy kelet magyarjaival kezet fogva vállvetve dolgozzunk a haza újjá­építésén. Amikor köszönetem hangsúlyo­zom, azon végtelen örömömnek adok kifejezést, hogy Miskolcz város közönsége támogatni fog bennünket, hogy kellemessé és édessé tegye munkánkat. Borsod vármegye és Miskolcz város közönsége éljen. A Szociális Misszió Társulat nevé­ben Gyika Emilné, a Műkedvelők Körének nevében pedig Zacherné köszöntötte a hős csapatot és fehér őszi rózsacsokrokat nyújtottak át a csapatparancsnoknak. Az ünnepség ezzel véget ért és Renner csapatparancsnok báró Nagy altábornagy további rendel­kezését kérte ki. Az altábornagy kiadta intézke­déseit s a csapatparancsnok a csapatok elé állva harsányan kiál­totta : — Zászlóalj vállra — Diszmenet. A csapatok — élén a tüzérség — rövid elhelyezkedés után megindul­tak a­­Prinz Eugene induló hangjai mellett, míg a gyalogság ütemes elmenetelére a Hunyady-induló lel­kesítő húgj­ai csendültek fel. A keménytekintetű dunántúli fiuk lépése alatt megremegett a föld, megérezte erejüket s mi, akik lát­tuk, csak könnyeinken keresztül nézhettük deli fiainkat, gyönyör­ködtünk bennük s az eléjük szórt virágainkban a lelkünket adtuk nekik — a mi hőseinknek. A csapatok elvonultak s a kö­zönség lelkes tömegekben s a gyönyörűen lelkes fogadtatás rész­leteivel eltelve egy szépséges nap emlékével tért otthonába. Beszélgetés Renner őrnagy pa­rancsnokkal. Az ünnepélyes fogadtatás után, Renner Gusztáv őrnagy intézkedett a csapat elhelyezése iránt. A gya­ogságot a Rudolf laktanyába szállásolták el, míg a géppuskás osztagot a tüzérlaktanyában helyez­ték el. Alkalmat kerestünk, hogy Renner Gusztáv őrnaggyal, a csapat parancsnokával beszélgessünk s a hős katonákra nézve felvilágosítását kérjük. Erős testalkatú, markáns vonásu, kemény katona az őrnagy. Készséggel ad felvilágosítást: — Négy héttel ezelőtt indultunk el Sopronból. Közben Tatabányán voltunk egy pár napig, majd Hat­vanban időztünk körülbelül 2 hétig. — Ma reggel indultunk Hatvan­ból, igen kellemes volt az utunk. Hanem az a spontán szeretet, amely Miskolcz város részéről megnyilvá­nult igazán felejthetetlen lesz nekünk. Egyetlen egy városban se fogadtak ilyen impozánsan, sehol se tündök­lött a magyar hazafiság olyan meg­lepő szépen, mint épen itt Miskol­­czon. Könny csillog a valameny­­nyiünk szemében, ha erre gondo­lunk. Majd a csapatok katonáiról be­szél : — Kitűnő a hangulat közöttük. Mindegyik izzóra van hevítve a nemzeti öntudat nagy érzésétől. Kitűnően vannak élelmezve és jó a felszerelésük Eközben kedves jelenet játszódik le. A keresztény nőegyletek nevé­ben Némethy Józsefné egy szallagot ajánl fel a csapat zászlajára. A szallag fehér selymén a következő felirás áll :­ Magyarország Nagyasz­­szonya könyörögj érettünk. Renner őrnagy elhozatja a csapat zászlóját és Némethy Józsefné, a szallagot a jelenlevő tisztek tisztel­gése mellett a zászlóra feltűzi. Az est leszáll a nagy, sötét Miskolcz városára és ebben a nagy sötét városban a lelkesedés tüze, a megértés és egybef­orrás villáma belevilágít s ma, mikor a Nemzeti Hadsereg csapatának bevonulásában lelkesedünk, örvendünk és öröm­könnyeket hullatunk, hisszük, vall­juk és megesküszünk arra. Felvir­­rad még valaha a magyarra. Fontos minisztertanács a miniszter­elnökségen Ma este minisztertanács volt, amelyen a kormány tagjain kívül Horthy fővezér, gróf Bethlen István, Teleki Pál, báró Lers Vilmos kül­ügyi államtitkár is részt vettek. A minisztertanács a békejegyzékkel és az ennek folytán szükségessé vált további lépésekkel foglalkozott. Ez­után élelmezési ügyek kerültek tár­gyalás alá, majd a választások za­vartalan menetét biztosító intézke­dések megtétele került szóba. Erre vonatkozólag a miniszter­­elnök kormányrendelet tervezetet nyújtott a minisztertanács elé, me­lyet az vita nélkül elfogadott. Este 9-kor a minisztertanácsot félbesza­kították, mikor a miniszterelnök a kormány tagokat vacsorára vendé­gül látta. Vacsora után folytatták a tanács­kozást, melynek során sorra kerül­Budapest, december 2. tek ama híresztelések, melyek Fried­­richet a Tisza gyilkosainak ügyével hoztak kapcsolatba. Friedrich be­mutatta azt a jegyzőkönyvet, me­lyet ez ügyben a rendőrség bűn­ügyi osztályán felvettek amely Friedrich személyét a vádakkal szemben teljesen tisztázza. A mi­nisztertanács ezt örvendetesen vette tudomásul. A miniszter­tanácson Bárczy is felszólalt és készséggel­­állapította meg, hogy Friedrich személyét e tekintetben legtávolabbról se érheti vád. A szociáldemokrata pártnak az internált kommunisták és vörös ka­tonák szabadon bocsátására vonat­kozó kérelmét illetőleg Horthy ki­jelentette, hogy teljesíthetetlen, mi­vel ez az ország belső rendjét ve­szélyeztetné.

Next