Magyar Jövő, 1920. január-december (2. évfolyam, 4-299. szám)

1920-11-26 / 273. szám

2 Döntött a miniszter az Aczél gyári ipar­va­sut kérdésében. Mint ismeretes, az Aczél és Társa cég ipartelepére vezető gőzüzemű iparvasut terve eddig jórészt azért nem volt meg­valósí­tható, mert a Miskolczi Hitelintézet a maga terü­letén nem engedte meg a vasút át­vezetését. Ebben az ügyben a honvédelmi miniszter ma leiratban közölte a polgármesterrel, hogy tekintettel azokra a nagy államérdekekre, ame­lyek az államvasutaknak talpfával való ellátásához fűződnek, a minisz­­­ter a hadszolgáltatási törvény alap­ján elrendeli az iparvasút céljaira szükséges terület igénybevételét. A kérdésnek ilyetén megoldása után arról van már csak szó, hogy a Hitelintézet mennyit kapjon a mi­niszter által lefoglalt területért. A polgármester nyomban intézkedett a szakértő bizottság megalakítása iránt amelynek első ülése terv szerint de­cember 4 én lesz. Kell-e döntőbíróság a Villány árának megállapí­tására. Szombaton ül össze a város pénzügyi bizottsága, hogy a villa­mosáram egységárának annyira fon­tos problémáját dűlőre juttassa. A város tudvalévően vonakodik a vil­lamostársaság-követelte horribilis árakhoz a maga részéről hozzájá­rulni, viszont a villamostársaság — hivatkozva a mai szénárakra és ál­talában a termelési viszonyokra — szintén ragaszkodik a maga állás­pontjára. Most arról van szó, hogy döntő­bíróság ítéljen ebben az ügyben. Minthogy azonban a döntőbíróság — hosszú és nehéz munkáról lévén szó — legalább 200000 korona költséget jelentene, ami a vesztes félre hárulna, a városnak minden­esetre igen alaposan meg kell fon­tolnia a dolgot, mielőtt a probléma megoldásának ezt a módját elfogadja. Elfogllalják-e a vagyonlakó az új lakásokat ? Ma történik meg a felosztás. Ma találkoznak a város és a vagyonlakók képviselői, hogy meg­beszéljék az immár csaknem teljesen elkészült menekültakások felosztását. Az értekezlet ered­mnénye érdekes lehet, mert — mint ahogy a Magyar Jövő irt is erről a hangulatokról — a vagyonlakók általában nem lelke­sednek a részükre épült lakásokért. Főkép a lakások (egy szoba, konyha) kicsinyesége ellen van kifogásuk és azt hangoztatják, hogy akik 2—3 szoba bútorral vannak itt, nem tud­nak elhelyezkedni. Ma volt alkalmunk erről a kérdés­ről beszélgetni dr. Hodobay Sándor­ral, aki az építés ügyeit intézte. Minthogy — mondotta a h.­polgár­­mester — a legutóbbi megállapodás szerint 64 vagyonlakó-család van Miskolczon, az új lakások száma pedig 80, igen valószínű, hogy lesz módunk egyik-másik nagyobb csa­ládnak kettős lakást adni, amit, ha lehet, készséggel meg is teszünk. Ami a bútorkérdést illeti, ez sem megoldhatatlan. Ha máskép nem megy nyitunk valahol egy közrak­tárat, ahol aztán minden család el­helyezheti azt a bútorát, ami az új lakásban nem fér el. W A O Y A I g О V fl — Egyébként — fejezte be a h. polgármester — a lakások oly szé­pek és jók (minden szoba padlós, a konyha betonos, villany és vadonatúj kályhák, illetőleg takaréktűzhelyek mindenütt), hogy alig hiszem, hogy azt joggal bárki is visszautasíthatná. a túltengő állattenyésztés veszedelme Borsodban. Bevetetlen a földeknek legalább nyolctized része. Borsod vármegyében az utóbbi idő­ben teljesen új irányt vett a gazdál­kodás, amelynek magyarázata van ugyan, folytatni azonban még­sem lehet, mert rövid idő alatt katasztrófa elé juttathatja az országot, Borsodban most, november vé­gén a földeknek csak egy igen kis része van bevetve, míg a nagyobb rész parlagon hever és tulajdonosaiknak nincs is szándékukban azt megművelni. Oka ennek a veszedelmes állapot­nak az, hogy a gazdák a nagyobb kiadással és kevés bevétellel­­járó mezőgazdasági termelés helyett in­kább állattenyésztést űznek, amely kevés, mondhatni semmi kiadás mellett roppant nagy összegeket jövedelmez, tekintve, hogy az állat­­árak nap nap mellett szinte szédüle­tesen mennek felfelé. Nem csak a kisgazdáknál, de a nagybirtokosoknál is az a felfogás lett úrrá, hogy nem kell, vagy alig kell termelni többet, mint amennyi az egyéni és a házi szükségletre elegendő, a felmaradt termést pedig — kevés kivétellel — uzsoraáron adják el a fogyasztóknak. A bevetet­len területen aztán egyre jobban dívik az állattenyésztés, mint fő jövedelmi forrás. Így történhetett meg aztán, hogy Borsodban egy 4000 holdas birtokból 60 hold az őszi ve­j­tés, közvetlen mellette pedig egy 2000 holdas birtokból mindössze 600 Egy harmadik, 6000 hol­das birtokból 1000 hold van bevetve. Ha ezeken az állapotokon gyöke­resen és hamarosan nem segítenek, a jövő gazdasági évben valóban éhínségbe jut az ország. Kormányrendelet szerint a földek­nek legalább egy negyed részét őszi vetés alá kell fogni. A borsodi föl­deknek nem egy negyede,­­ egy nyolcada sincs bevetve. A hiányt pedig tavasszal már bajosan lehet pótolni, mert a tavaszi búza fele­annyit sem ad, mint az őszi. A kormány a borsodi gazdák ré­szére őszi búzából 50 vagyon vető­magot utalt ki 1400 koronás áron, azt azonban a gazdáknak csak na­gyon kis része használta föl, mint vetőmagot, többen voltak, akik ke­reskedtek,­­ esetleg láncoltak vele. A kormány szigorú utasítást adott a hatóságoknak, szigorúan ellen­őrizzék, hogy a gazdák vetési kö­telezettségüknek eleget tesznek-e. Tudomásunk szerint eddig ebben az ügyben egy följelentés sem ér­kezett a közigazgatási hatóságokhoz. Szigorú, erős kézzel kell itt a dol­gokat fogni, ha azt nem akarjuk, hogy oda jussunk jövőre mi is, ahol most az éhező Felvidék áll. Még inkább kényt­en a mát, korlátozni a forgalmat. A kereskedelmi miniszter nyomása alatt, aki úgy látszik, a gyári üze­mek és a magánháztartások téli szénszükségletét, ígéretéhez híven, minden rendelkezésére álló eszközzel, komolyan biztosítani kívánja , a máv­ igazgatóság úgyszólván hétről hétre kénytelen redukálni eddig fennálló forgalmát. A máv. igazgatóság ezzel ka­pcso­latban, hogy bizonyos rendszer le­gyen a forgalmi korlátozásokban, tudvalevőleg január elsejéig minden szombat és vasárnapra kidolgozott egy eddig még nem alkalmazott kü­lönösen súlyos C) esetet. Még csak a legközelebbi szombat és vasárnap alkalmaznák először ezt a legújabb menetrendet — amit tegnapi szá­munkban közöltünk — s már­is arról értesülünk a miskolczi üzlet­­vezetőségen, hogy újból, még job­ban megszorítják az e két napon indítandó vonatok számát. A mis­kolczi üzletvezetőség kiküldötte most tárgyal ebben az ügyben Budapes­ten a máv. igazgatósággal. Serényi Béla üzletvezető a Magyar Jövő munkatársának a következőket mondotta : — Nemcsak a szombat és vasár­napi forgalmi korlátozás újabb kor­látozásáról van szó. A máv­ igaz­gatósága — értesülésem szerint — a teher- és gyorsáru­forgalomnak hetenként két napon át tartó felfüg­gesztését is rendszeresíteni akarja. Az erre vonatkozó részletes utasítást még ezen a héten várjuk. Annyit már is mondhatok, hogy a teher­forgalmi szünetes napok a hét elején lesznek. A jövő héten már várható ez a teheráruforgalmi korlátozás is. Tárgyalások a kassa­­miskolczi közlekedésről. A Felvidékkel való közvetlen csat­lakozású vasúti összeköttetés meg­beszélésére kedden és szerdán — amint a Magyar Jövő jelezte — a máv. igazgatóság és a miskolczi üzletvezetőség képviselői Kassán, konferenciára gyűltek össze a cseh államvasutak megbízottaival. A magyar kiküldöttek tegnap visz­szaérkeztek Kassáról. A miskolczi üzlet­vezetőségen hivatalos tényezők szigorúan elzárkóznak minden fel­világosítás elől. A Magyar Jövő munkatársa a kiszivárgott hírek sze­rint azonban a következőket tudta meg: A tárgyaláson mindkét fél részle­tes forgalmi tervezettel felszerelten vett részt. A tárgyalás folyamán si­került a két, nem épen minden pontban találkozó tervezet össze­egyeztetése után egységes megálla­podásra jutni. Ennek alapján rész­letesen kidolgozták a Kassa—Hidas­németi, illetve Hidasnémeti—Mis­­kolcz között újonnan életbe lépte­tendő közvetlen csatlakozású sze­mélyforgalmi menetrendet. Mivel azonban mindkét fél ere­deti tervezetén változtatásokat esz­közöltek, úgy a magyar, mint a cseh államvasutak igazgatósága jó­váhagyása szükséges még a tárgya­lások eredményére vonatkozólag. Azonkívül a két állam kormá­nyainak hozzájárulása is szükséges még a vasúti egyezség érvényre emelkedése előtt Péntek, november 26 HÍREK Hiszek egy Istenben Hiszek egy hazában Hiszek egy isteni örök igazságban Hiszek Magyarország feltáma­­­dásában ! Ámen. Kényszer alatt gyászban megtettük amit parancsol­tak, magyar szívünk minden tilta­kozása ellenére, a rideg józanság komorságával ratifikáltuk, beiktattuk magyar alkotmányunk törvénytárába a trianoni békét és most már azt hiszik, belenyugodtunk a megcson­kításba, halottakká lettünk, mert si­került elrabolni tőlünk Bánát élés­kamráját, Erdély kincseit, a Kárpá­tok erdőit, bányáit, meghalunk az éhségtől, elpusztulunk szegénysé­günkben, megfagyunk, mert meg­vesz az Isten hidege. És elfelejtik, hogy ott, túl a hatá­roknak csúfolt demarkáción, ott munkál a magyar irredenta, idegen járom alatt ökölbe szorul az izmos magyar kéz s oláh korbács, szerb puskatus, cseh légiók otromba terrorja nyomán újra éled a magyar erő, a magyar öntudat. A megszállt Felvidéken a ratifiká­lás utáni első pillanatokban úgy látszott, hogy az elnyomott tótság­­ból, magyarságból kétségbeesett erővel, elementáris visszatartózhat­­lansággal már már kirobban az el­keseredés. A légiókat pedig összevonták, minden faluban cseh őrség ügyelt, akik állig fegyverben vigyáztak, hogy a cseh­ tót a bé­kés harmóniát“ mi se zavarja. Tiltakozó, tüntető ünnepségek voltak készülőben, de ott állt a cseh katonaság és szétverte a tüntetőket. Az egész Felvidéken általában nagy a lehangoltság s a ratifikálás óta még jobban észlelhető a csehek iránt való mélységes gyűlölet. Gyű­­lölet, ínség, terror, rekvirálás, drága­ság, kegyetlenségek hosszú soro­zata, tót tiltakozások ... Borsodi hadifoglyaink érkeztek Szibériából. Tegnap délelőtt 37 orosz hadi­foglyunk érkezett Miskolczra. A fog­lyok Hidasnémetin át hosszú szá­razföldi utazás után kerültek vissza szülőföldjükre. A miskolczi fogoly­fogadó bizottságnál való jelentkezés után, a sajóparti hadifogolyleszerelő táborba kerülnek két hétre, amely­nek leteltével hazautaznak rég nem látott otthonukba. Ez a 37 foglyunk nem azok kö­zül való, akiket a kormányzó tegnap Budapesten fogadott. A polgármester köszönete. A miskolczi iparoskör 20.-án rendezett társas vacsorája alkalmával az ott levő vendégek gyermeksegélyezési célokra 1050 koronát gyűjtöttek össze. Ugyan e céha Weidlich Pálné úrnő 300 koronát adományo­zott. A nemeslelkű adományokért ez után is hálás köszönetemet feje­zem ki. Miskolcz, 1920 november hó 24. Dr. Szentpáli István polgár­­mester. Értesítés. A Move női csoportja kéri tagjait, hogy a keresztény szoci­alista szakszervezet bálján, folyó hó 27 én, minél nagyobb számban je­lenjenek meg. 2

Next