Magyar Jövő, 1921. január-július (3. évfolyam, 2-172. szám)

1921-01-04 / 2. szám

Előfizetési árak :L ész évire 300 — К | Negyedévre 75­— К évre . 150’— К ! Egy búza 25 — К Egyes szám ára helyben, vidéken és pálya­udvaron hétköznap 1 korona, vasárnap 2 korona. Ara 1 korona. MAGYAR POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal : Széchenyi utca­­ (Korona-fogadó ) TELEFONSZÁMO­K : Szerkesztőség: 3-65.*— Kiadóhivatal (Move könyvkereskedés): 1-94. — Nyomda (Deák utca 9 ) : 8­82 Miskolcz, 1921. III. évfolyam, 2. szám. Kedd, január 4. Az antant döntött Nyugat-Ma Írország kérdésében. A váratlan határozat hatása a magyar és az osztrák politikában. Bécs, jan. 3. A Politiken Correspodenz jelenti: A nagyvevősek ta­nácsa közölte az osztrák kormánnyal a st.-germaini és a trianoni békeszerződés értelmében Ausztriának jutó nyugat-magyarországi te­rületek kérdésében hozott döntést. E határozat szerint a trianoni bé­keszerződés életbelépése után a szövetséges főhatalmak átveszik Nyugatmagyarországot és azután a soproni szövetségközi bizottság útján átadják Ausztriának. Bécs, jan. 3. A Wiener Allgemeine Zeitung írja : A nagykövetek tanácsának Nyugetmagyarország kérdésében ho­zott határozatt végrehajtó bizott­ságban 350—300 tiszt lesz, hogy az antant döntésének némi nyoma­­tékot adjon A magyar kormány nem ratifikálja a magyar-osztrák gazdasági egyezményt. Bécs, jan. 3. (MTI) A bécsi lapok tájékozott magyar forrásból a következőket köz­lik : A magyer kormány tudatta az osztrák külügyminisztériummal, hogy nincs abban a helyzetben, hogy az osztrák magyar kereskedelmi és forgalmi egyezményt, amelyről decem­ber folyamán a két kormány képvi­selői tárgyalásokat folytattak, a maga részéről ratifikálja és életbeléptesse. A magyar kormány ezekben a gazdasági tárgyalásokban azzal a feltevéssel vett részt, hogy Ausztria kijelenti azt a készségét, hogy a békeszerződésből folyó kötelezett­­ségek teljesítéséről Magyarországgal barátságos megbeszélést folytat, to­vábbá nagy súlyt helyezett arra, hogy a felmondásra lehetőleg rövid határidőben állapodjanak meg, nem hagyván semmi kétséget a tekintet­ben, hogy Magyarország élni fog a felmondásnak ezzel a jogával, ha Nyugatmagyarország kérdésében más lesz a megoldás. Minthogy ez a feltevés nem vált valóra, felmerült annak a szükségessége, hogy a nem­rég megkötött szerződést haladék­talanul felmondják, miért is a ma­gyar kormány jobbnak látja, hogy a megállapodást egyáltalában­ ne rati­fikálja. A magyar nemzetgyűlés összehívása. Budapest, jan. 3. A kormánypárt köreiben Gömbös Gyula, Meskó Zoltán és Berky Gyula képviselők mozgalmat indí­tottak a nemzetgyűlés összehívása ügyében. A nevezett képviselők azért akarják összehivatni a nemzetgyű­lést, mivel a nyugatmagyarországi kérdésben komplikációk állottak elő és mivel a megszállott baranyai területek kiürítése dolgában az antant részéről eddig elhatározó lépés nem történt. Úgy értesülünk, hogy a kormány köreiben a nemzetgyűlés összehívását még nem tartják idő­szerűnek. A ratifikálás megtagadása és az osztrák kormány. Bécs, jan. 3. Azokhoz a hírlapi híresztelések­hez, hogy a magyar kormánykörök­ben az a szándék uralkodnék, hogy az Ausztria és Magyarország között Budapest, jan. 3. A Nemzeti Újság jelenti Bécsből . A nyugatmagyarországi kérdésben legutóbb beállott változás megza­varta a parlamenti élet ünnepi szü­netét. A nemzetgyűlés főbizottságát, amely külpolitikai kérdésekben a parlament legfontosabb szerve, hol­napra vagy holnaputánra összehív­ják. A parlament épületében ma nagy volt a sürgés-forgás. Az a tény, hogy a kérdésnek az antant által ilyen módon való megoldása bizonyos elégedettséggel töltheti el a politikai köröket, mert megkíméli az osztrákokat attól, hogy saját ma­guk kíséreljék meg a kérdés meg­­adását. Örömük azonban nem za­vartalan, mert attól tartanak, hogy a magyarokhoz való közeledést, amely eddig sikerrel kecsegtetett, ez az újabb fejlemény valószínűleg kedvezőtlenül befolyásolni. Másrészt attól félnek, hogy az antant azt a számtalan ígéretet akarja ezzel a lépésével ki­­­elégíteni, amit Ausztriának tett, de mindeddig nem vál­tott be. Hogy az antantot tényleg ez a cél vezette, azt eléggé jellemzi a a francia külügyminisztérium hiva­talos orgánumának, a Tempsnek jelentése, hogy a nyugatmagyarok kötött kereskedelmi egyezményt nem fogják ratifikálni, a Politische Cor­respodenz arról értesül, hogy az egyezmény már meg van szövegezve, az aláírás még nem történt meg, de ez magyar részről a legrövidebb idő alatt már kilátásba helyeztetett. Ha az aláírás, a ratifikálás bizonyos okoknál fogva, valóban halasztást szenvedne, sajnálatos volna, mert ezáltal a gazdasági feszültség ve­szélye merülne fel. Azért a kárért, mely ez a tál mind­két részre hárulna és a kölcsönös­­ gazdasági közeledés megszakításáért­­ az osztrák kormány, melyet a leg­jobb szándék vezérel, minden felelős­séget elhárítana magáról. szánt kérdésnek abban az időpont­ban való elintézése, amidőn az Ausztriának szánt hitel meghiúsított­­nak tekinthető, annak a bizonysága, hogy az antant nem hagyja el Ausztriát. Úgy látszik tehát, hogy a nyugatmagyarországi kérdés elinté­­zézésének ezt a módját Ausztriának még meg is kell fizetnie. Éa látják az osztrák politikusok és az osztrák sajtó, mely visszauta­sítja a Temps felfogását. A mai napon megcáfolták azt a hírt, mintha Nyugatmagyarország átadása néhány napon belül meg­történnék. Illetékes körökben úgy tudják, hogy ez a legjobb esetben csak februárban vagy márciusban következik be. Egyes sajtóorgánumok azért kifogá­solják a nyugatmagyarországi kér­désben hozott döntést, mert nem felel meg az önrendelkezési jog elvé­nek. Miután ilyen irányban történt a döntés, írja a radikális Abend, a nyugatm­agyarországi kérdés még súlyos kellemetlenségeket fog szerezni­­ Ausztriának. Más lapok kifogásolják, hogy ma­gyar részről olyan szándék nyilvá­nul meg, hogy a kereskedelmi szer­ződést nem ratifikálják e­rére vonatkozóig. Az 1920 május 29 én Kopenhágában kötött hadi­fogoly-kicserélési szerződés dacára, melyben az orosz kormány arra kötelezte magát, hogy összes hadi­foglyainkat hazabocsátja, tuszul tartotta vissza a magyar hadi­fogoly tiszteket és általában az intelligens elemeket, azzal fenye­getőzvén, hogy a népbiztosok elítélése esetében ezek hasonló sorsban részesülnek. A magyar kormány a népszövetség hadi­­fogolymeghatalmazottja, Frrtjov Nansen útján értésére adta az orosz kormánynak, hogy a ma­gyar bíróság független és annak működésére befolyást nem gya­korolhat. Az eljárás különben törvényszékén folyik és tárgya­lások nyilvánosak. Kijelenti to­vábbá, hogy a hadifoglyok és népbiztosok között kapcsolt léte­sítését nemcsak a nemzetközi jog tételeivel, hanem az igazságosság és a humanitás­­elveivel is ellenke­zőnek tekinti és ezért bármely hadifogolynak a kivégzését ebből kifolyólag­­ közönséges gyilkos­ságnak minősítené. Az orosz szov­jet kormány ezzel szemben újabb fenyegetéssel válaszolt, mire érte­sítettük a szovjetkormán­yt, hogy a fenyegetések beváltása a magyar kormányt a legmesszebbmenő re­­presszáltakra kényszerítené. Az oroszok által visszatartott hadi­fogoly tisztek és intelligens elemek száma körülbelül 4—5 ezret tesz ki. Ezek börtönökben és fogoly­táborokban vannak visszatartva, ahol a hideg, az éheztetés, a ne­héz kényszermunka következtében őket a teljes pusztulás fenyegeti.­­ Tekintettel arra, hogy a szov­jet kormány embertelen fenyegeté­seinek beváltása ezer meg ezer ártatlan, becsületes ember pusz­tulását jelentené, a magyar kormány, félretéve minden más tekintetet, arra határozta el magát, hogy ezeknek megmentése érde­kében az orosz kormánynak a népbiztosok további sor­sának megbeszélésére vo­­­natkozólag tárgyalásokat ajánljon fel. Ez az elhatározás minden idegen befolyásolás és közvetítés nélkül történt, nem is mai keletű, de még bizalmasat­ sem volt nyilvá­nítható az ítélet kihirdetése előtt, mert a kormány még a közvetett erkölcsi befolyásolásnak látszatát se akarta felkelteni. A magyar kormánynak ez a lépése a ma­gyar független bíróság igazság­szolgáltatásán most sem ejtett és nem is ejthet csorbát és nem érinti a bíróságnak a beigazolt­, tényleges adatok alapján, nyilvá­nos tárgyalások útján hozott ítéletét. 1920 dec. 31-én érkezett a moszk­vai szovjet kormány rádió válasza,a­melyben értesíti a magyar kormányt, hogy hajlandó tárgyalásokba bo­csátkozni. A döntés hatása Ausztriában. A magyar és az orosz kormány tárgyalást hozd az elítélt népbiztosok további sorsáról. Budapest, jan. 2. (MTI.) Tekintettel a külföldi lapok­ban imétetten megjelent hírekre, melyek szerint аг orosz szovjet­kormány bizonyos magyar hadifogoly tiszteket túszokként fog kezelni a halálraítélt 4 népbiztos érdekében. A MTI­ munkatársa kérdést intézett Teleki miniszterelnökhöz, hogy a magyar kormány milyen álláspontot foglal el ebben a kérdésben. A miniszterelnök a következő felvilá­gosítást adta: — Az orosz szovjet kor­mány a népbiztosok perének tartama alatt ism­­­ételten közvetve és két ízben rádiogramm útján közvetlenül is befolyást akart gyakorolni a ma­gyar kormányra a Budapesten vád alá helyezett népbiztosok­re­

Next