Magyar Jövő, 1922. január-április (4. évfolyam, 1-98. szám)
1922-01-01 / 1. szám
IHS fizetée! árak. Egész évre 720 kor. 'tévre 860 kor. — Negyedévre 180 kor. * hóra 60 kor. — Egyet szám ára ilyen, vidéken és pályaudvaron 8 kor. P®kőid, В 922 Ára a kor POLITIKAI NAPILAP -------------------------—-------------—у Ш. évfolyam, 299 szám, gf. Szerkesztőség, Miskolcz, Kossuth* u. 5. s. Telefonszámai : Felelős szerkesztő: 8—68 Szerkesztőség: 1—84 és 866. Kiadóhivatal és nyomda: Deák utca 9. Telefon: 8-8] Vasárnap, január 1 Marre menjünk? hír: BENEDT GÉZA A napkeleti és napnyugati politikai bölcsek megint különféle rövid utakat mutogatnak az 1922. évre, hogy „csak erre tessék, ez itt a legrövidebb út a menynyéknek országába.“ Mi józan magyarok azonban nem térünk rá az ilyen rövid útirányokra, mivel még apáinktól tanultuk meg, hogy a dűlő után rövidebb, de az országúton hamarabb. Különben is tisztában vagyunk már azzal, hogy nekünk egyenesen, torony iránt a politikai menyországba bejutni úgy sem lehet. A magunk vétkei miatt még néhány vezekleni valónk van, amit becsületesen el kell végezni. De azonkívül is meg kell szabadulnunk a hibánkon kivül ránkszakadt nagy szerencsétlenségek romhalmazai közül. Nekünk a régi világnak rendkívül sok törmelékét kell még elhordanunk s azután rengeteg munkát kell végeznünk, amig összeomlott hajlékaink ujra fölépülnek. Akik nekünk azt ígérgetik, hogy az ú. n. liberális jogrenddel, a Habsburg-dinasztia helyreállításával s efféle csodatétetelekkel szegény hazánkat hirtelenjében új boldogságra tudják segíteni, azok veszedelmes charlatánok, de amellett a világ isteni rendjének tagadói is. Lehetetlen az, hogy valamely nemzet akkora hibák és szerencsétlenségek következéseit egykét rázkódással ledobhassa magáról, mielőtt a szenvedések füzében elgyöngült energiája újra meg nem keményedett és akaratából a régi salak ki nem égett. A megtisztulás, a megigazulás a legnagyobb és legvigasztalóbb keresztény tanítások közé tartozik ; ez elől kitérni nem lehet, megrövidíteni is csak jócselekedetekkel. A magyar nemzet 1919-ben a nemzeti és keresztény alkotó elvek útján indult el ; azon is kell megmaradnia. Minden más útra vagy csapásra való letévedése az enyészet borzalmai felé vezetné a föltámadás minden reménye nélkül. Egyedül csak ebben az irányban vagyunk képes népünk lelkéből annyi lelkesedést, hitet, munkaerőt és reménységet kiemelni, amennyi szükséges arra, hogy országunkat, békességünket és egykori boldogságunkat visszaszerezzük. Nincs semmi előttünk- és nem is tudunk semmit elképv szelni, ami ennél több energiát volna képes nyújtani. Legkevesebbet talán, a különben már úgyis megbukott Habsburgrestauráció. Maga a régi liberalizmus nem. Bár ennek a múltban mindenfelé fényes alkotásait láttuk, mégis bizonyos, hogy a végén, a kapitalizmus szörnyű kicsapongásait nem volt képes megfékezni és a magyar nép törzsökét, túlságos türelmével, idegenek fejszecsapásainak szolgáltatta ki. De a világháború után amúgy is be van fejezve a liberális korszak élete. Tisza István halála fordulópont volt nemzetünk történetében is ; a régit élőtről kezdeni nem lehet többé. Ami pedig a szocializmust illeti, az világpolitika volt és az ma is. Mégpedig a kisebbségé, amelyre állami rendet nem lehetne még akkor sem alapítani, ha annak borzasztó végét Leninben és az orosz éhhalálban nem is látnók. Mink csak olyan eszmében vetett hittel bírunk tovább élni, ami a nemzet legkisebb tagját is képes belefoglalni a nagy közös nemzeti munkába és hitbe. Ez pedig nem lehet más, mint a kereszténység nagy altruizmusával és izzó lelkesedésével megerősödött nemzeti érzés, amiben mindnyájan találkozni bírunk. Igenis, kell, hogy a zsidók is képesek legyenek erre, de csak tőlük függ, hogy akarják-e a magyar nemzeti és keresztény érzülettel össze nem egyeztethető faji külön tudatukat egészen eldobni maguktól és minden külön zsidó érdek nélkül beleolvadni az egyetlen magyar nemzeti célba. A beszéd és bizonykodás nem ér semmit , ha e nagy nemzeti és keresztény altruizmusról tényekkel nem képesek bizonyságot adni és hithű zsidó faji isteneiket nem bírják megtagadni, akkor a nemzetet munkájukkal és tehetségükkel úgy sem gazdagítanák, hanem csak szegényítenék. Ezt jelenti a tízparancsolatnak elseje is reájuk nézve : „idegen isteneid ne legyenek én előttem.“ Íme az ország jövője felé A szocializmus kudarcai Irta: Bernáth Gyula dr. Míg a szerencseilm Oroszországban Marx tanításaiból levonható legszélsőségesebb elvek valósultak meg és szedik áldozataikat, addig a szerencsésebb helyzetű nyugati államokban mutatkoznak azok a jelek, amelyik, ha nem is jelentik a teljes elfordulást ettől a gondolatköről, mégis bizonyos jizonibb felfogást árulnak el. Akik a kérdéssel némileg foglalkoztak, bizonyára tisztében vannak azzal, hogy a Mi - 1 elveknek végzetes szerencsétlensége éppen az volt, hogy olyan emberek dolgoztak kiépítésükön, akik a gyakorlati élettel egyáltalán nem vettek szerves érintkezésben, vagy pedig saját elkeseredettségük szemüvegén át nézve a dolgokat,em voltak képesek azokat a valóságnak megfehelően tájai. Ez minden tekintetben káros bilissel volt részint a mozgalomra magára, részint pedig a társadalmi békére is. Bár a háború előtti időkben is érezheti volt a józanabb felfogás Isssu térhódítása a szocialista táborban, mégis a négy éves háború pusztításai, tapasztalatai és a szociáldemokrata pártnak . Qohenzolernnsk országában a forradalmi események révén kénytelen volt eddigi kényelmes, kritizáló szerepét levetni ,a aktive venni részt ez állami élet irányításában. Midőn arról volt szó, hogy kezükbe kapván az államgépezet kormánykerekét, saját elveik segítségével produkáljanak valami értékeset, egymásután kezdik megtagadni régi elveiket. Ennek a mindinkább észlelhető pálfordulásuak egyik momentumára óhajtanánk ezúttal rámutatni, mely azonban nagyjelentőségű tény, beismerik az ő részükről és alkalmas lehet arra, hogy esen s nyomon elindulva megvilágítható legyen az égési rendszer helytelensége. A mezőgardingról van itten ezúttal szó, azaz jobban mondva arról az álláspontról, amelyet a szociáldemokrácia a termelésnek ezzel az igával szemben elfoglalt. A mér előbb említett elhamarkodott következtetés, indokolatlan általánosult, talán ebben a gondolcikkben volt legvégzetesebb hatású. Minthogy a szocialista hadsereg katonái túlnyomó részben városi elemekből, az ipari munkások köréből lebozlódtak, a mozgalom egész gondo vezető út, amelyen haladnunk kell s amelynek szélére kell dobálnunk vétkeink, romlásaink, léhaságaink és önzésünk minden terhét, hogy célunkhoz eljuthassunk. Ha mást teszünk, vagy ezt másképp tesszük , eltévedünk és elveszünk. falrendszere azokon a tapasztalatokon épít fel, amelyeket az ipari élet nyújt. Íly egyik alapvető tétellé vált az a megállapítás, hogy svilimint az ipari téren nagyüzemek felisivják, elpuszálják a kisüzemeket, az önálló mcskrambariket, akként fog elpusztulni a mezőgazdasági kisüzeme, a prisselbirtok. Marx ezt hangoztatja az 1847 ben megjelent „Kommunista kiállvány“ban, mely a kisbirtokos parasztcertély szükségszerű elpusztuláséról beszél, ugyanisa meggyőződése az 1867 isi „Genfi kiáltvány" nak s kt hirdeti a birrs Liebknecht 1847-ben megjelent a földiáidésról szóló munkájában, hiasigben a gőzekétől várja a mezőgazdasági termelés forradalmi tiatalulását. Újabb idők azonbosa ezt a dogmát megváltoztatták & hogy ez az átalakulás mennyire mererdista volt, arra nézve bizonyságai szolgálnak a „Solsitistsche Monaisfitn" című folyóirat számai. — Aki ellenforradalmi érveléshez szgtPtentumosat keres, vagy aki kiváncsi azt* г küzdelemre, amelyet a józanabb szocialisták folytatnak a söjét párláslásukon levők ellen, bajosan találhat e folyóirat cikkeinél érdekesebb és tanulságosabb olvasmányt. — Hogy a skociátisti felfogás a mezőgazdaság fejlődését illetőleg mennyire téves, azt nem szociálista írók már régóta kimutatták. — De a feröe vezérek, főként talán taktikai okokból, szükségét érezték annak, hogy ez a felfogás ne tudjon elterjedni az ő követőik között. — Azonban a létező dolgokat eltitkolni egy bizonyos fokon tumár пеш tehet, így az emlünlt szocialista folyóirat úgy isgulóbb megjelent cikke már számolva ezzel a körülménnyel, nyitán bevallja Marxik tévedését. Mindzmelist, — írja is idézett cikk, — hogy a kapitalista fejlődés, amelytől a szocialista apostolok egyszersmind az Eddigi gazdasági rend összeomlásét is várták, rohamossá halad előre, az ehhez a folyamathoz fűzött várakozások nem mentek fejesedésbe. — A piresztbirtok, amelyet ős hefátra ítéltek, ahelyett boty meghalna, izmosodik és fajlődik. Ezért mondja ugyancsak az idézett cikk, — a szociállal a felfogás az agrárkérdésben nem maradhat a régi, számolni kell a lények erejével. A modern szociális is, midőn a mezőgazdaság „szocializálásáról” beszél, nem gondolhat az Aslam tulajdonába átmenő nagy uradalmakra vagy pedig a földműny