Magyar Jövő, 1923. szeptember-december (5. évfolyam, 197-294. szám)
1923-09-01 / 197. szám
Előfizetées árak: Negyedévre 10000 korona. — Egy bóra 3500 korona. — Egyedszám ára helyben és vidéken, úgy faétkoznan mint vasárnap 200 korona. Bék évfolyam, 197. gyám, Ura 200 tertma Szombat, 1923. szeptember hó 1 POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiedóhivatal : Miskolc, Kossuth-u. 5. száza. Telefon : Felelős szerkesztő: 805, szerkesztőség és kiadóhivatal I 184. — Nyomda : Deák-u. 9. sz., telefon 882. A jogrend Elképpedve olvastuk a fővárosi lapokban, hogy egy molnár utcai vendéglőbe a pesti detektívek „hands off“ kiáltással úgy mentek be, mint valami külvárosi zsebmetsző tanyára s az ott nyugodtan, minden titkolódzás nélkül diskuráló társaságot befogták,„ pusztán azon az alapon, mert az Ébredő Magyarok Egyesületének tagjai és mertek kizárólag a saját körükben összejönni. A befogás és őrizetbehelyezésnek egyetlen indokát nem olvastuk. Ez esetben persze hiába kerestük a jogrendi sajtó hasábjain a műfelbátorodást, a titokozást az állampolgári szabadság korlátozása ellen. Nem olvastunk egyetlen egy vezércikket a demokrata államrend hangos lovagjainak tollából. Nem argumentának a véleményalkotás, a lelkiismeret, a meggyőződés szabadságáról, még csak a gyülekezési jogról sem. Holott ez a fehér asztal melletti együtt borozgatás még csak gyűlés sem volt. A magyar kölcsön ügyét sem hánytorgatták fenyegetőleg. Nem rázták az öklüket, nem forgatták ég felé a tekimetüket, hogy addig — jaj! — nem kaphatunk kölcsönt, amíg rendőrállam vagyunk. Helyettük tehát mi kérdezzük meg a magyar jogrend, a magyarság életjoga nevében : mi ez ? Hát csak magyarnak lenni nem szabad, magyar álmokat szőni, magyar terveket kovácsolni tilos a megmaradt hazában? Mi ez? Megmondjuk. Az a mellékkormány dolgozik itt, amely- A Magyar Jöv6 eredeti tárcája. Japán-magyar barátkozás a Dunán Írta : Székely László Mint egy nagy óceánjáró hajó , méltósággal kanyarodik kicsiny hajónk , pár perc és mögöttünk marad az élénk forgalmú város : Győr. Száz és száz gyárkéménye csendesen pipálgat a tikkasztó, forró ég alatt. A Rába szőke vize fölött azonban üde levegő áramlik ; a fedélzeten fedetlen fővel ülünk ; hajunkat feltúrja és zászlóként lobogtatja a szél, kellemes érzés, ahogy a hajerdő sűrűjében bujkálva, bőrünket végigsimogatja. Kevesen vagyunk első osztályú utasok , kényelmesen mozoghatunk, nézgélhetünk, fürkészhetjük a szebbnél-szebb tájképeket, ahogy egymásután elénk bukkannak. A II-ik és III ik osztályú utasok lent szorongva lapulnak a hajó árnyékos oldalán , a nap heve ott lent elviselhetetlenebb, hozzá még a hajó gyomrában dohogó gép is fokozza a forróságot.. . Sehol egy falu. A Rába változatos fűzfa erdők, cserjék közt kanyarog , hol kiszélesül, hol karcsúbb lesz ; a hajó is óvatosan, tapogatózva halad, hol az egyik, hol a másik part közelében. Az idei nagy szárazság még a nagy folyók és folyamok vízállását is leapasztotta. Én aggodalmasan figyelem a balparton : hol tűnik fel a Duna széles tükre, amelynek túlsó szélén most „külföld“ van, ahonnan szomorú nóták foszlányait hozza a szél, ahol a csallóközi magyarok most magukba harapják szívük legszebb hangjait. Aggódva figyelem és nini : egyszer csak ölelésre siet s a Rába hatalmas testvérének ölébe fut és a Duna — mint egy darab ragyogó ég — fényesen és kéken ott hömpölyög előttünk, szélesen, mint egy tengeröböl, csak a szemünket kell kissé behunynunk és a legszebb, leggyönyörűbb kép bontakozik ki előttünk. Csak a szemünket kell kissé behunyni bizony, mert a túlsó parton már nem magyar az úr; „idegen“ ország a túlsó part ! Ő, de hiszen be sem kell hunyni szemünket: ő homályositja a kibuggyanó köny, szivünkben a fájdalom hangjai szólalnak meg . . . Kicsiny hajóállomás : Gönyü. Kiszállunk. Itt már majd a bécsi nagy hajóba szállunk át ; kis hajónk, mintha megborzadna a látványtól , visszafordul és meghúzódik a Rába torkolatában. Egy jó órát időzhettünk, kószálhattunk a kikötő homokos partján, mikor megérkezik a M. F. T. R. Sis nevű hajója. Hatalmas teste széles hullámokat hömpölyget a partokfelé s a hullámok magasra csapkodva incselkednek az öreg füzekkel .. . Itt már vegyes az utazó közönség. Német, cseh szó hallatszik, itt-ott francia is. A magyarok szótalanok, csak a Bécsből jövő kereskedőfélék lármásak, gondtalanok, vidámak. Ők észre sem veszik a túlsó parton cirkáló cseh járőröket , csak egy öreg pesti magyar úr törölgeti szemét és rejtegeti szomorúságát. Nem is marad sokáig, lemegy a fedélzetről, beül a társalgóba és olvasni kezd. Én kisfiammal voltam elfoglalva, aki örökösen izgett-mozgott, futkározott , mindent látni akart, kérdezett, arcocskája el-espirult a felindulástól, ha „Csehország“ felé nézett. S már jó néhány kilométert mentünk, mikor a fedélzet közepén észrevettünk egy összebújt kisebb társaságot. A trsaság egyik fiatal tagja egy vörös fedelű könyvet bújt, jegyzett, nézett, figyelt, a többi egy kiterített térkép felé hajolva, sugdolódzott, magyarázgatott. — Kmaiak ! — kiáltott fel fiam. Odanéztem , s csakugyan rögtön észrevettem, hogy a kis csoport tényleg japánok. Ahlogy képekből, leírásokból élt bennem a japáni ember képe: pontosan olyannak láttam itt őket a valóságban. Egy félóra múlva megtörtént a japán-magyar barátkozás; én csak azon csodálkoztam később, hogy Bécstől idáig kellett jönni, hogy ez megtörténhessen. No, de annál melegebb, bensőségesebb lett aztán , úgy hogy Budapest felé már szinte rossz volt arra gondolni, hogy nemsokára el kell válnunk. Egy budapesti egyetemi tanár, aki minden világnyelvet beszél és egy felvidéki magyar úriasszony, aki minden évben Párisban él pár hónapot, lettek a tolmácsok. Az egyetemi tanár valóságos előadást tartott nekik az európai állapotokról , természetesen a magyar ügyet állítva az előadás középpontjába. S a japánok, ezek a fiatal és öreg gyermekek : Y. Saitó tokiói egyetemi tanár, Intendant Colonel T. Jicuka, egy csöpp, élénk szemű öreg úr, Tut. Colonel Japonais F. Niiyamma, N. Oda, és a többi valósággal ették a magyar minden szavát. Tudtak ők mindent, amit könyvből meg lehet tanulni ; de itt, — szinte látni lehetett — ahogy nyiladozott, világosult elméjük. Egyszer a fürge, villogó szemű ezredes azt mondja : — Mindent megértünk és elhiszünk ; de egész Európában (Paksból, Bécsből jöttek) azt halljuk, hogy Ti nem akartok békében élni szomszédaitokkal ! Tolmácsunk elmosolyodik és egész közel hajol a japán testvérhez, megfogja mellén a kabátot és így válaszol : — Ha én Önről leszedem most a ruhát pénztárcájával órájával, minden értéktárgyaival együtt és Ön meztelenül marad , ilyen barátságosan nek titkos és látható fejei: a bankokrácia vezérei. Ők nyúlnak bele a magyar államélet rendjébe és folytatják azt a lefegyverzést, amit az antant is csak bizonyos határig engedett meg magának. Kérdjük: lehet-e ebbe belenyugodnunk? Még most sem ébredünk ? Bethlen szombaton indul Genfbe Budapest augusztus 31 Bethlen István gróf miniszterelnök a szombaton délután 2 óra 30 perckor induló vonattal Genfbe utazik a Népszövetség ülésére. A miniszterelnököt útjában elkísérik : Daruvdry Géza, Kállay Tibor miniszterek, Khuen- Héderváry gróf követségi tanácsos. A kormányzó a miniszterelnök helyettesítésével annak távolléte alatt Vass József népjóléti minisztert bízta meg. Radics a jövő héten proklamálja az önálló Horvátországot London, aug. 31 Radics, a horvát parasztpárt vezére tudvalévően Londonban tárgyal, hogy a horvát nemzeti állam megteremtéséhez megszerezze a nagyhatalmak támogatását. Ez a támogatás természetesen nem terjed ki materiális térre s a legjobb esetben is — ismerve az antant államokban a békeszerződésekhez való féltékeny ragaszkodását — mindössze abban nyilvánulhat, hogy az önálló Horvátországot az antant hallgatólagosan elismeri és ellene semmiféle akciókat sem nem kezd, sem nem támogat. Radics terveinek a keresztülviteléhez nagyban hozzájárultak a legutóbbi balkáni események. Az olaszgörög konfliktusnak ma még beláthatatlan következményei lehetnek, de egészen természetes, hogy amenynyiben Olaszország és Görögország között a diplomáciai viszony megszakadna, Jugoszlávia semmi esetre sem vonhatja ki magát a következmények alól s mint a mai események is mutatják, feltétlenül beleavatkozik Görögország mellett az afférbe. Már pedig egy esetleges háború esetén Horvátország nyomban leválik az S. H. S. királyság testéről. Jugoszláviában egyébként is hallatlanul feszült a helyzet s az események már annyira megértek, hogy a horvát nép országszerte követeli a szerb királyságtól való elszakadást. Mi sem természetesebb, mint hogy Radics, aki az otthoni eseményekről pontosan tájékozva van, nem szalasztja el ezt a kedvező alkalmat és megbízható forrásból származó híreink vannak arról, hogy a horvát parasztpárt elnöke már a jövő héten proklamálni fogja az önálló Horvátországot és a „testvérállamtól“, amelynél nagyobb ellensége a horvátoknak soha sem volt,felszakad. Nyugvóponton a német kérdés Budapest, aug. 31 Poincare a legközelebbi vasárnap újra szónoklatra készül. Hír szerint a legközelebbi vasárnapon már nem elégszik meg egy-egy beszéddel, vagy mint legutóbb egy napon tartott két beszéddel, hanem a 3. alkalommal nem kevesebb mint 12 beszédet szándékszik mondani. Úgylátszik, a francia miniszterelnöknek nagyon fontos mondanivalói lehetnek, amit nem tud egy beszédben elmondani. Nagyon kívánatos volna, ha a beszédnek Középeurópa közgazdasági helyzetének javítására is hatása lenne. Az eddigi tapasztalatok azonban nem valami biztatók ebben az irányban. A német kérdés egyébként most egy kis időre nyugvópontra jutott, mert a hatalmak figyelmét most teljességgel az orosz-görög konfliktus kötötte le. Így háttérbe került a német kérdés s az egyedüli Franciaország az, amely a világpolitika egymásra torlódó eseményei között sem feledkezik meg arról, hogy Németországot a lehetőség szerint még jobban gúzsba kösse. A német kérdésben Londonba küldött belga válasz is nyugodtan fekszik a brit külügyminisztériumban anélkül, hogy az angol minisztertanács komoly szükségét érezné annak, hogy a belga jegyzékkel komolyan foglalkoznék. A jegyzék tudvalévően egy szövetségközi konferencia összehívását sürgeti a Ruhrkérdésben.