Magyar Jövő, 1923. szeptember-december (5. évfolyam, 197-294. szám)

1923-09-01 / 197. szám

Előfizetées árak: Negyedévre 10000 korona. — Egy bóra 3500 korona. — Egyed­szám ára helyben és vidéken, úgy faétkoznan mint vasárnap 200 korona. B­ék évfolyam, 197. gyám, Ura 200 tertma Szombat, 1923. szeptember hó 1 P­OLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiedóhivatal : Miskolc, Kossuth-u. 5. száza. Telefon : Felelős szer­­kesztő: 805, szerkesztőség és kiadóhivatal I 184. — Nyomda : Deák-u. 9. sz., telefon 882. A jogrend Elképpedve olvastuk a fővárosi lapokban, hogy egy molnár utcai ven­déglőbe a pesti detektívek „hands off“ kiáltással úgy mentek be, mint valami külvárosi zsebmetsző tanyára s az ott nyugodtan, minden titko­lódzás nélkül diskuráló társaságot befogták,„ pusztán azon az alapon, mert az Ébredő Magyarok Egyesü­letének tagjai és mertek kizárólag a saját körükben összejönni. A befogás és őrizetbehelyezésnek egyetlen ind­okát nem olvastuk. Ez esetben persze hiába kerestük a jogrendi sajtó hasábjain a mű­­felbát­orodást, a ti­tokozást az állam­polgári szabadság korlátozása ellen. Nem olvastunk egyetlen egy vezér­cikket a demokrata államrend han­gos lovagjainak tollából. Nem argu­mentának a véleményalkotás, a lelki­ismeret, a meggyőződés szabadsá­gáról, még csak a gyülekezési jog­ról sem. Holott ez a fehér asztal melletti együtt borozgatás még csak gyűlés sem volt. A magyar kölcsön ügyét sem hánytorgatták fenyegetőleg. Nem rázták az öklüket, nem forgatták ég felé a tekimetüket, hogy addig — jaj! — nem kaphatunk kölcsönt, amíg rendőrállam vagyunk. Helyettük tehát mi kérdezzük meg a magyar jogrend, a magyarság életjoga nevében : mi ez ? Hát csak magyarnak lenni nem szabad, ma­gyar álmokat szőni, magyar terveket kovácsolni tilos a megmaradt hazá­ban? Mi ez? Megmondjuk. Az a mellékkormány dolgozik itt, amely- A Magyar Jöv6 eredeti tárcája. J­apán-magyar barátkozás a Dunán Írta : Székely László Mint egy nagy óceánjáró hajó , méltósággal kanyarodik kicsiny hajónk , pár perc és mögöttünk marad az élénk forgalmú város : Győr. Száz és száz gyárkéménye csendesen pipálgat a tikkasztó, forró ég alatt. A Rába szőke vize fölött azonban üde levegő áramlik ; a fedélzeten fedetlen fővel ülünk ; hajunkat feltúrja és zászlóként lobog­tatja a szél, kellemes érzés, ahogy a hajerdő sűrűjében bujkálva, bőrün­ket végigsimogatja. Kevesen vagyunk első osztályú utasok , kényelmesen mozoghatunk, nézgélhetünk, fürkész­hetjük a szebbnél-szebb tájképeket, ahogy egymásután elénk bukkannak. A II-ik és III ik osztályú utasok lent szorongva lapulnak a hajó árnyékos oldalán , a nap heve ott lent elviselhetetlenebb, hozzá még a hajó gyomrában dohogó gép is fokozza a forróságot.. . Sehol egy falu. A Rába változatos fűzfa erdők, cserjék közt kanyarog , hol kiszélesül, hol karcsúbb lesz ; a hajó is óvatosan, tapogatózva halad, hol az egyik, hol a másik part közelében. Az idei nagy száraz­ság még a nagy folyók és folyamok vízállását is leapasztotta. Én aggodalmasan figyelem a bal­parton : hol tűnik fel a Duna széles tükre, amelynek túlsó szélén most „külföld“ van, ahonnan szomorú nóták foszlányait hozza a szél, ahol a csallóközi magyarok most magukba harapják szívük legszebb hangjait. Aggódva figyelem és nini : egyszer csak ölelésre siet s a Rába hatalmas testvérének ölébe fut és a Duna — mint egy darab ragyogó ég — fényesen és kéken ott hömpölyög előttünk, szélesen, mint egy tenger­öböl, csak a szemünket kell kissé behunynunk és a legszebb, leg­gyönyörűbb kép bontakozik ki előt­tünk. Csak a szemünket kell kissé behunyni bizony, mert a túlsó parton már nem magyar az úr; „idegen“ ország a túlsó part ! Ő, de hiszen be sem kell hunyni szemünket: ő homályositja a kibuggyanó köny, szivünkben a fájdalom hangjai szólal­nak meg . . . Kicsiny hajóállomás : Gönyü. Ki­szállunk. Itt már majd a bécsi nagy hajóba szállunk át ; kis hajónk, mintha megborzadna a látványtól , visszafordul és meghúzódik a Rába torkolatában. Egy jó órát időzhettünk, kószál­hattunk a kikötő homokos partján, mikor megérkezik a M. F. T. R. Sis nevű hajója. Hatalmas teste széles hullámokat hömpölyget a partok­­felé s a hullámok magasra csapkodva incselkednek az öreg füzekkel .. . Itt már vegyes az utazó közönség. Német, cseh szó hallatszik, itt-ott francia is. A magyarok szótalanok, csak a Bécsből jövő kereskedőfélék lármásak, gondtalanok, vidámak. Ők észre sem veszik a túlsó parton cirkáló cseh járőröket , csak egy öreg pesti magyar úr törölgeti sze­mét és rejtegeti szomorúságát. Nem is marad sokáig, lemegy a fedélzet­ről, beül a társalgóba és olvasni kezd. Én kisfiammal voltam elfoglalva, aki örökösen izgett-mozgott, futká­­rozott , mindent látni akart, kérdezett, arcocskája el-espirult a felindulástól, ha „Csehország“ felé nézett. S már jó néhány kilométert mentünk, mi­kor a fedélzet közepén észrevettünk egy összebújt kisebb társaságot. A t­rsaság egyik fiatal tagj­a egy vörös fedelű könyvet­ bújt, jegyzett, nézett, figyelt, a többi egy kiterített térkép felé hajolva, sugdolódzott, magya­­rázgatott. — Kmaiak ! — kiáltott fel fiam. Odanéztem , s csakugyan rögtön észrevettem, hogy a kis csoport tény­leg japánok. Ahlogy képekből, leírá­sokból élt bennem a japáni ember képe: pontosan olyannak láttam itt őket a valóságban. Egy félóra múlva megtörtént a japán-magyar barátkozás; én csak azon csodálkoztam később, hogy Bécstől idáig kellett jönni, hogy ez megtörténhessen. No, de annál me­legebb, bensőségesebb lett aztán , úgy hogy Budapest felé már szinte rossz volt arra gondolni, hogy nem­sokára el kell válnunk. Egy budapesti egyetemi tanár, aki minden világnyelvet beszél és egy felvidéki magyar úriasszony, aki minden évben Párisban él pár hó­napot, lettek a tolmácsok. Az egye­temi tanár valóságos előadást tar­tott nekik az európai állapotokról , természetesen a magyar ügyet állítva az előadás középpontjába. S a japá­nok, ezek a fiatal és öreg gyerme­kek : Y. Saitó tokiói egyetemi tanár, Intendant Colonel T. Jicuka, egy csöpp, élénk szemű öreg úr, Tut. Colonel Japonais F. Niiyamma, N. Oda, és a többi valósággal ették a magyar minden szavát. Tudtak ők mindent, amit könyvből meg lehet tanulni ; de itt, — szinte látni lehe­tett — ahogy nyiladozott, világosult elméjük. Egyszer a fürge, villogó szemű ezredes azt mondja : — Mindent megértünk és elhi­szünk ; de egész Európában (Pak­s­ból, Bécsből jöttek) azt halljuk, hogy Ti nem akartok békében élni szom­szédaitokkal ! Tolmácsunk elmosolyodik és egész közel hajol a japán testvérhez, meg­fogja mellén a kabátot és így vála­szol : — Ha én Önről leszedem most a ruhát pénztárcájával órájával, minden értéktárgyaival együtt és Ön mez­telenül marad , ilyen barátságosan nek titkos és látható fejei: a banko­­krácia vezérei. Ők nyúlnak bele a magyar államélet rendjébe és foly­tatják azt a lefegyverzést, amit az antant is csak bizonyos határig en­gedett meg magának. Kérdjük: le­het-e ebbe belenyugodnunk? Még most sem ébredünk ? Bethlen szombaton indul Genf­be Budapest augusztus 31 Bethlen István gróf miniszterelnök a szombaton délután 2 óra 30 perc­kor induló vonattal Genfbe utazik a Népszövetség ülésére. A miniszter­­elnököt útjában elkísérik : Daruvdry Géza, Kállay Tibor miniszterek, Khuen- Héderváry gróf követségi tanácsos. A kormányzó a miniszterelnök helyette­­sítésével annak távolléte alatt Vass József népjóléti minisztert bízta meg. Radics a jövő héten proklamálja az önálló Horvátországot London, aug. 31 Radics, a horvát parasztpárt vezére tudvalévően Londonban tárgyal, hogy a horvát nemzeti állam meg­teremtéséhez megszerezze a nagy­hatalmak támogatását. Ez a támo­gatás természetesen nem ter­jed ki materiális térre s a leg­jobb esetben is — ismerve az antant államokban a békeszerződésekhez való féltékeny ragaszkodását — mindössze abban nyilvánulhat, hogy az önálló Horvátországot az antant hallgatólagosan elismeri és ellene semmiféle akciókat sem nem kezd, sem nem támogat. Radics terveinek a keresztül­vite­léhez nagyban hozzájárultak a leg­utóbbi balkáni események. Az olasz­görög konfliktusnak ma még belát­hatatlan következményei lehetnek, de egészen természetes, hogy ameny­­nyiben Olaszország és Görögország között a diplomáciai viszony megsza­kadna, Jugoszlávia semmi esetre sem vonhatja ki magát a következmé­nyek alól s mint a mai események is mutatják, feltétlenül beleavatkozik Görögország mellett az afférbe. Már pedig egy esetleges háború esetén Horvátország nyomban leválik az S. H. S. királyság testéről. Jugoszláviában egyébként is hal­latlanul feszült a helyzet s az ese­mények már annyira megértek, hogy a horvát nép országszerte követeli a szerb királyságtól való elszakadást. Mi sem természetesebb, mint hogy Radics, aki az otthoni eseményekről pontosan tájékozva van, nem sza­­lasztja el ezt a kedvező alkalmat és megbízható forrásból származó hí­reink vannak arról, hogy a horvát parasztpárt elnöke már a jövő hé­ten proklamálni fogja az önálló Horvátországot és a „testvérállam­tól“, amelynél nagyobb ellensége a horvátoknak soha sem volt,felszakad. Nyugvóponton a német kérdés Budapest, aug. 31 Poincare a legközelebbi vasárnap újra szónoklatra készül. Hír szerint a legközelebbi vasárna­pon már nem elégszik meg egy-egy beszéddel, vagy mint legutóbb egy napon tar­tott két beszéddel, hanem a 3. alka­­lommal nem kevesebb mint 12 be­szédet szándékszik mondani. Úgy­­látszik, a francia miniszterelnöknek nagyon fontos mondanivalói lehet­nek, amit nem tud egy beszédben elmondani. Nagyon kívánatos volna, ha a beszédnek Középeurópa köz­­gazdasági helyzetének javítására is hatása lenne. Az eddigi tapasztala­tok azonban nem valami biztatók ebben az irányban. A német kérdés egyébként most egy kis időre nyugvópontra jutott, mert a hatalmak figyelmét most tel­jességgel az orosz-görög konfliktus kötötte le. Így háttérbe került a német kérdés s az egyedüli Francia­­ország az, amely a világpolitika egymásra torlódó eseményei között sem feledkezik meg arról, hogy Németországot a lehetőség szerint még jobban gúzsba kösse. A német kérdésben Londonba küldött belga válasz is nyugodt­an fekszik a brit külügyminisztériumban anélkül, hogy az angol minisztertanács komoly szükségét érezné annak, hogy a belga jegyzékkel ko­molyan foglalkoznék. A jegyzék tudvalévően egy szövetségközi kon­ferencia összehívását sürgeti a Ruhr­­kérdésben.

Next