Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)

1924-01-10 / 8. szám

Hatodik évfolyam, 8. szám.Csütörtök, 1924. évi január hó 10 óra 500 korona MAGYARJOVO « t 6 i I я e t é m i á т а к : - Egy bóra 8000 korona. T­ea Mám ára helyben él vidéken, úgy ** mint vsaerap БОО korona m iTÉKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Miskolc Kossuth­ u. 6. szám. Telefon s Felelős szer­­kesztő: 865, szerkesztőség és kiadóhivatal • 184. — Nyomda : Reák-u. 9. sz., telefon 888 MMAMMMAMMWAAAMMMfMMMMÍlMMMAMMMMMMMMMMMMMAAMMMMMMAAAMMM ApponyS beszéde (hvk.) Apponyi Albert gróf beszélt ma az ország házában. Ott, ahol mostanság egyre sűrűbben röpköd­nek a személyes csetepaték villamos szikrái, ahol az acsarkodások és po­litikai tülekedések lázában a képvi­selők már elfelejtették azt is talán, hogy a magyar nép és Magyaror­szág is van a világon, ott ma Appo­nyi beszélt. És a beszéd méltó volt szerzőjéhez : felülemelkedve minden pártpolitikán ne nézzünk ma mást, mint azt a parancsoló szükséget, amit az ország jóléte, a nép boldo­gulása kategórikus imperatívuszként állít elénk. A miniszterelnök tegnapi beszé­dével foglalkozott , és a kölcsönről emlékezett meg, arról a kölcsönről, amelyet a kormány, mint a gazda­sági konszolidáció egyetlen lehető­séget mutatott be a nemzetgyűlésnek. Méltó kritikust kapott beszédére a miniszterelnök és méltó megvilágí­tást kapott a kölcsön ügye is Appo­nyi beszéde által, mert talán ő az egyetlen, akire még a legelvakultabb kormánypártiság sem foghatja rá, hogy mondanivalójában a kákán csomótkeresés, a minden áron való ellenzékieskedés vezette. És épen ezért van a szokottnál is hatványo­­zottabb súlya Apponyi beszédének, épen ezért kell, hogy beledöbbenjen minden magyar ember lelkébe a megállapítás: a 250 milliós kölcsön, helyesebben a kölcsön megadásához kötött feltételek odavetnek bennün­ket, kiszolgáltatnak mindnyájunkat a benesi politikának, vazallusává tesznek a cseh iparnak, rabszolgá­jává a cseh kereskedelemnek, meg­fosztják a magyarságot attól, hogy iparát fejlessze, vagyonát gyarapítsa, önmagának jólétét elősegítse. Mióta a kölcsön ügye napirendre került, attól a pillanattól, hogy a miniszterelnök idegen hatalmaknál könyörögte azt az elixirt, ami az országot lélegzethez segíti ; ellen­zéke voltunk az egész akciónak, a kölcsönkérésnek, a kunyerálás­­nak. Nem tartottuk se célszerű, se a magyarság létérdekeivel egyező dolognak, hogy a keresztény Ma­gyarország a liberális Nyugat tátorsága alá kerüljön, hogy a megsegítés címén a nemzetközi szabadkőműves szövetség beleszól­jon a mi dolgainkba, gátat szabjon a keresztény gondolat érvényesülésé­nek. Féltünk a beavatkozástól, fél­tünk különösen akkor, amikor — mint tegnap a miniszterelnök is ki­jelentette — nyilvánvalóvá vált, hogy a kölcsön összege csak ideig-óráig való tengődést jelent, de semmi esetre sem jelenti a teljes és végle­ges szanálást, az ország biztos és föltétlen talpraállítását, a gazdasági kérdések gyökeres elintézését. Ilyen­formán tényleg gyönge és súlytalan a mérleg egyik oldala, a 250 arany­millió a másik mérlegtányér nyo­masztó terhe mellett. A monarchia idején bűnül róttuk fel Ausztriának a gazdasági kizsák­mányolást, a magyar ipar vissza­fejlesztését, az osztrák ipari termé­ kek előtérbe tolását. Ezek a terhek most elvesztek, hogy vállunkra ve­gyük helyükbe a cseheknek való kiszolgáltatásunkat, a rossz szom­széd minden rosszakaratát. Vissza kell fejlődnünk az agrárállam ma már reménytelen helyzetére, Ézsauvá kell lennünk, hogy megkapok a lencsét . . . Apponyi beszélt. Amit mondott, megszívlelésre vár . . . ne quid res publica detriment! capiat . . . Magyarország a csehek vazallusa lesz a külföldi kölcsön feltételei folytán — Apponyi Albert gróf reflektált a miniszterelnök beszé­dére — Agrárállammá akarják lehülyeníteni Magyarorszá­­got — A nemzetgyűlés ülése — Budapest, január 9 A nemzetgyűlés mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Elsőnek V­ess József népjóléti miniszter szólalt fel. A népjóléti miniszter beszéde Az egyik sajtóorgánumban — mon­dotta Vass József — nyilatkozat jelent meg, amelyben Peidl Gy­ula a miniszterelnök tegnapi beszédéről nyilatkozott. Kijelenti, hogy a mi­niszterelnök a jóv­­étel kérdéséről olyan előkelő könny­űséggel nyilat­kozott, mint egy könnyelmű lump fiú. Feltételezem, hogy valami téve­dés forog fenn és Peidl nem ezt és nem így mondotta. Tekintettel arra, hogy a miniszterelnökről van szó, a magam részéről kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. A másik ok, amiért felszólaltam, személyes természetű. Az a vád hang­zott el, hogy a Károlyi kormány egyetemi tanárrá nevezett ki engem. Határozottan kijelentem, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Egyet­len kinevezés történt, melyet kézhez kaptam és amiről tudomásom van, a Friedrich-kormánytól való kineve­zésem. Azzal is vádolnak, hogy én a Károlyi-forradalom alatt tevékeny szerepet játszottam. Midőn ezt a vádat is a leghatározottabban vissza­utasítom, kijelentem­, hogy büszke vagyok arra a magatartásra, amelyet én s barátaim azokban ez időkben a nagy nemzeti és keresztény érdekek védelmében tanúsítottunk, és meg vagyok győződve arról, hogy rajtam keresztül erkölcsi alibit senki sem tud magának szerezni. Apponyi a miniszterelnök beszédéről Ezután Apponyi Albert gróf szólalt fel. A miniszterelnök felvilágosítása után kötelességének érzi, hogy fel­szólaljon, még pedig olyan időben, amikor a miniszterelnök tudomást vehet arról, még külföldre való uta­zása előtt. Az indemnitás mellett szólal fel, azonban ez nem jelenti azt, mintha kormánypárti volna. A kölcsön ügyében még nem lehet szó végleges elintézésről. Mégis bizonyos aggodalmának akar kifeje­zést adni. Hosszú törvényhozói pályája alatt talán sohasem érezte annyira a ránehezedő felelősséget, mint épen ennél a kérdésnél. Töké­letesen egyet­ért a miniszterelnök fejtegetéseinek azon részével, mely­ben állást foglalt az ellen, hogy a kölcsön kérdését kapcsolatba hozzák a reparáció kérdésével. Nemcsak azért, mert­­az évi tíz millió, — amint a mi­niszterelnök mondta, — kicsor­­díthatná a már amúgy is telt poharat, hanem azt is ki akarja emelni, hogy ha a reparációhoz való hozzájáru­lásról van szó, nem járulhatunk hozzá, hogy fix évi jóvátételi­ össze­get állapítsanak meg számunkra, mielőtt az egész jóvátételi összeget ismernénk.­­ A miniszterelnök úr fejtegeté­seinek második részével ugyancsak egyet­értek, fejtegetéseink azon ré­szével, ahol párhuzamot von Auszt­ria és Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetében és ahol meg­állapítja, hogy téves az a felfogás, mintha Ma­gyarország pénzügyi helyzetének szanálása könnyebb volna, mint Ausztriáé. Nem tudok azonban csatlakozni a miniszterelnök úr fejtegetéseinek azon részéhez, melyben a nemzetek szövetségének előzékenységéért hálát mond. Ezt én semmiféleképen nem helyeselhetem.­­ Rá akarok mutatni azon aggo­dalmakra és azon kérdéseket kívá­nom érinteni, amelyeket a minisz­terelnök úr nem érintett tegnapi fejtegetéseiben. A miniszterelnök úr hangsúlyozta, hogy a kölcsön nyúj­tásának semmiféle titkos feltételei nincsennek. Ezt örömmel üdvöz­löm, de­ nem vagyok megnyugtatva a pénzügyi ellenőrzés miatt abban a tekintetben, hogy Magyaror­szág belügyi intézkedéseinek szabadsága a közgazdaság terén megmarad. Ez a legsúlyosabb aggodalmam. Az úgynevezett politikai jegyzőkönyv egyik szakasza kimondja, hogy Ma­gyarország fenntartja közgazdasági politikáját, a vámtételek megállapí­tása és a kereskedelmi szerződések megkötésének szabadságát. Ez így rendben van. De nem egyezik ezzel, sőt ellentétben áll a pénzügyi jegy­zőkönyv harmadik szakasza, amely azt mondja, hogy Magyarország minden lehetőt elkövet arra, hogy idegen államokkal, különösen a szomszéd államokkal kereskedelmi szerződéseket kössön.­­ Ebben a tekintetben Magyar­­ország a pénzügyi bizottság jelen­tésének 9-ik fejezete értelmében fog eljárni. Itt mindenek előtt szemet szúr ennek a kimondott kötelezett­­ségnek egyoldalúsága, a törekvés arra, hogy szerződést kötni csak Magyarországra nézve van kötele­zővé téve, de nincs kimondva az, hogy legalább is hasonló hajlandóságot feltételez­nek azokról az idegen tényezők­­ről is, amelyekkel Magyarország­nak kereskedelmi szerződést kell kötnie. Nem akarok találgatásokba bocsát­kozni, azonban ismert tényekből való következtetés alapján mondom hogy az a tendencia, amely Magyar­­ország közgazdasági politikájára gyakorolni akar befolyást, abban az irányban nyilvánul meg, hogy Ma­gyarország szerelje le az ipar pár­tolását, fejlődjék vissza az agrár­államok már meghaladott álláspont­jára. Ezt a tendenciát mindenki is­meri, aki csak tárgyal idegen ténye­zőkkel. A tendencia az, hogy Magyar­­ország a maga ipari fejlesztésé­ről lemondva biztos és kényelmes piaca legyen a cseh iparnak, bel­földi konkurrencia nélkül. Nem mondom, hogy olyan ipar­ágakat fej­esszük, amelyekre nincse­nek meg a természetes előfeltételei, azt azonban, hogy melyik iparágak bírnak ilyen előfeltételekkel, melyek azok, amelyeket meg kell védel­mezni, azt csak Magyarország van hivatva megítélni. Szem előtt fogom tartani, hogy az ilyen akcióhoz való hozzájárulás súlyos következmények­kel jár. Amint a nemzetgyűlés elé kerül az ügy, mindannyian oszto­zunk a haza és a történelem előtt abban a súlyos felelősségben, amely a kormány vállait is nyomja. És csak azt óhajtom, hogy emelkedjünk fel a kizárólagosan hazafias meg­gondolás magaslatára. (Éljenzés és taps az egész Házban.) A kereskedelmi miniszter beszéde Ezután Valkó Lajos kereskedelmi miniszter szólal fel. Tekintettel arra, hogy Apponyi Albert olyan aggályok­nak adott kifejezést, melyek a gaz­dasági kérdéssel kapcsolatosak, mél­­tóztassék megengedni, hogy néhány felvilágosítással szolgáljak. Azt hiszem, elegendő lesz arra, hogy a nemzetgyűlést és Apponyi Albert grófot is megnyugtassam. A helyzet a következő : A második számú jegyzőkönyv szerint Magyarország azt a kötelezettséget vállalta, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy kereskedelmi szerződéseket létesítsen és ebben a tekintetben számot kell vet­nie azon rekomendációkkal, amelyek a pénzügyi bizottság jelentésében benne foglaltatnak. A pénzügyi bizottság jelentése, amelyre itt hivatkozás tör­ténik, mindeddig nem tetetett közzé. Ami azon rekommendációkat illeti, melyekről a jegyzőkönyvben szó van, ezek a következők.­­ Összesen négy pontról van szó. Az első pontban ki van mondva, hogy elkerülhetetlen,­­hogy Magyar­­ország igyekezzék kereskedelmi szer­ződéseket kötni, de határozottan meg van mondva az is, hogy ezeknek a szerződéseknek a megkötése nem kizárólag Ma­gyarországtól függ. Ami most már a többi pontokat il­leti, a másodikban a nemzetek szö­vetsége rámutatt arra a káros ha­tásra, amelyet az ipar fejlesztésére az infláció és rekonstrukció gyako­rol. Az infláció kétségtelenül minden

Next