Magyar Jövő, 1924. január-április (6. évfolyam, 8-99. szám)
1924-01-10 / 8. szám
Hatodik évfolyam, 8. szám.Csütörtök, 1924. évi január hó 10 óra 500 korona MAGYARJOVO « t 6 i I я e t é m i á т а к : - Egy bóra 8000 korona. Tea Mám ára helyben él vidéken, úgy ** mint vsaerap БОО korona m iTÉKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: PUSKÁS JENŐ Szerkesztőség és kiadóhivatal : Miskolc Kossuth u. 6. szám. Telefon s Felelős szerkesztő: 865, szerkesztőség és kiadóhivatal • 184. — Nyomda : Reák-u. 9. sz., telefon 888 MMAMMMAMMWAAAMMMfMMMMÍlMMMAMMMMMMMMMMMMMAAMMMMMMAAAMMM ApponyS beszéde (hvk.) Apponyi Albert gróf beszélt ma az ország házában. Ott, ahol mostanság egyre sűrűbben röpködnek a személyes csetepaték villamos szikrái, ahol az acsarkodások és politikai tülekedések lázában a képviselők már elfelejtették azt is talán, hogy a magyar nép és Magyarország is van a világon, ott ma Apponyi beszélt. És a beszéd méltó volt szerzőjéhez : felülemelkedve minden pártpolitikán ne nézzünk ma mást, mint azt a parancsoló szükséget, amit az ország jóléte, a nép boldogulása kategórikus imperatívuszként állít elénk. A miniszterelnök tegnapi beszédével foglalkozott , és a kölcsönről emlékezett meg, arról a kölcsönről, amelyet a kormány, mint a gazdasági konszolidáció egyetlen lehetőséget mutatott be a nemzetgyűlésnek. Méltó kritikust kapott beszédére a miniszterelnök és méltó megvilágítást kapott a kölcsön ügye is Apponyi beszéde által, mert talán ő az egyetlen, akire még a legelvakultabb kormánypártiság sem foghatja rá, hogy mondanivalójában a kákán csomótkeresés, a minden áron való ellenzékieskedés vezette. És épen ezért van a szokottnál is hatványozottabb súlya Apponyi beszédének, épen ezért kell, hogy beledöbbenjen minden magyar ember lelkébe a megállapítás: a 250 milliós kölcsön, helyesebben a kölcsön megadásához kötött feltételek odavetnek bennünket, kiszolgáltatnak mindnyájunkat a benesi politikának, vazallusává tesznek a cseh iparnak, rabszolgájává a cseh kereskedelemnek, megfosztják a magyarságot attól, hogy iparát fejlessze, vagyonát gyarapítsa, önmagának jólétét elősegítse. Mióta a kölcsön ügye napirendre került, attól a pillanattól, hogy a miniszterelnök idegen hatalmaknál könyörögte azt az elixirt, ami az országot lélegzethez segíti ; ellenzéke voltunk az egész akciónak, a kölcsönkérésnek, a kunyerálásnak. Nem tartottuk se célszerű, se a magyarság létérdekeivel egyező dolognak, hogy a keresztény Magyarország a liberális Nyugat tátorsága alá kerüljön, hogy a megsegítés címén a nemzetközi szabadkőműves szövetség beleszóljon a mi dolgainkba, gátat szabjon a keresztény gondolat érvényesülésének. Féltünk a beavatkozástól, féltünk különösen akkor, amikor — mint tegnap a miniszterelnök is kijelentette — nyilvánvalóvá vált, hogy a kölcsön összege csak ideig-óráig való tengődést jelent, de semmi esetre sem jelenti a teljes és végleges szanálást, az ország biztos és föltétlen talpraállítását, a gazdasági kérdések gyökeres elintézését. Ilyenformán tényleg gyönge és súlytalan a mérleg egyik oldala, a 250 aranymillió a másik mérlegtányér nyomasztó terhe mellett. A monarchia idején bűnül róttuk fel Ausztriának a gazdasági kizsákmányolást, a magyar ipar visszafejlesztését, az osztrák ipari termé kek előtérbe tolását. Ezek a terhek most elvesztek, hogy vállunkra vegyük helyükbe a cseheknek való kiszolgáltatásunkat, a rossz szomszéd minden rosszakaratát. Vissza kell fejlődnünk az agrárállam ma már reménytelen helyzetére, Ézsauvá kell lennünk, hogy megkapok a lencsét . . . Apponyi beszélt. Amit mondott, megszívlelésre vár . . . ne quid res publica detriment! capiat . . . Magyarország a csehek vazallusa lesz a külföldi kölcsön feltételei folytán — Apponyi Albert gróf reflektált a miniszterelnök beszédére — Agrárállammá akarják lehülyeníteni Magyarországot — A nemzetgyűlés ülése — Budapest, január 9 A nemzetgyűlés mai ülését negyed 12 órakor nyitotta meg Szcitovszky Béla elnök. Elsőnek Vess József népjóléti miniszter szólalt fel. A népjóléti miniszter beszéde Az egyik sajtóorgánumban — mondotta Vass József — nyilatkozat jelent meg, amelyben Peidl Gyula a miniszterelnök tegnapi beszédéről nyilatkozott. Kijelenti, hogy a miniszterelnök a jóvétel kérdéséről olyan előkelő könnyűséggel nyilatkozott, mint egy könnyelmű lump fiú. Feltételezem, hogy valami tévedés forog fenn és Peidl nem ezt és nem így mondotta. Tekintettel arra, hogy a miniszterelnökről van szó, a magam részéről kénytelen vagyok a leghatározottabban visszautasítani. A másik ok, amiért felszólaltam, személyes természetű. Az a vád hangzott el, hogy a Károlyi kormány egyetemi tanárrá nevezett ki engem. Határozottan kijelentem, hogy ez nem felel meg a valóságnak. Egyetlen kinevezés történt, melyet kézhez kaptam és amiről tudomásom van, a Friedrich-kormánytól való kinevezésem. Azzal is vádolnak, hogy én a Károlyi-forradalom alatt tevékeny szerepet játszottam. Midőn ezt a vádat is a leghatározottabban visszautasítom, kijelentem, hogy büszke vagyok arra a magatartásra, amelyet én s barátaim azokban ez időkben a nagy nemzeti és keresztény érdekek védelmében tanúsítottunk, és meg vagyok győződve arról, hogy rajtam keresztül erkölcsi alibit senki sem tud magának szerezni. Apponyi a miniszterelnök beszédéről Ezután Apponyi Albert gróf szólalt fel. A miniszterelnök felvilágosítása után kötelességének érzi, hogy felszólaljon, még pedig olyan időben, amikor a miniszterelnök tudomást vehet arról, még külföldre való utazása előtt. Az indemnitás mellett szólal fel, azonban ez nem jelenti azt, mintha kormánypárti volna. A kölcsön ügyében még nem lehet szó végleges elintézésről. Mégis bizonyos aggodalmának akar kifejezést adni. Hosszú törvényhozói pályája alatt talán sohasem érezte annyira a ránehezedő felelősséget, mint épen ennél a kérdésnél. Tökéletesen egyetért a miniszterelnök fejtegetéseinek azon részével, melyben állást foglalt az ellen, hogy a kölcsön kérdését kapcsolatba hozzák a reparáció kérdésével. Nemcsak azért, mertaz évi tíz millió, — amint a miniszterelnök mondta, — kicsordíthatná a már amúgy is telt poharat, hanem azt is ki akarja emelni, hogy ha a reparációhoz való hozzájárulásról van szó, nem járulhatunk hozzá, hogy fix évi jóvátételi összeget állapítsanak meg számunkra, mielőtt az egész jóvátételi összeget ismernénk. A miniszterelnök úr fejtegetéseinek második részével ugyancsak egyetértek, fejtegetéseink azon részével, ahol párhuzamot von Ausztria és Magyarország gazdasági és pénzügyi helyzetében és ahol megállapítja, hogy téves az a felfogás, mintha Magyarország pénzügyi helyzetének szanálása könnyebb volna, mint Ausztriáé. Nem tudok azonban csatlakozni a miniszterelnök úr fejtegetéseinek azon részéhez, melyben a nemzetek szövetségének előzékenységéért hálát mond. Ezt én semmiféleképen nem helyeselhetem. Rá akarok mutatni azon aggodalmakra és azon kérdéseket kívánom érinteni, amelyeket a miniszterelnök úr nem érintett tegnapi fejtegetéseiben. A miniszterelnök úr hangsúlyozta, hogy a kölcsön nyújtásának semmiféle titkos feltételei nincsennek. Ezt örömmel üdvözlöm, de nem vagyok megnyugtatva a pénzügyi ellenőrzés miatt abban a tekintetben, hogy Magyarország belügyi intézkedéseinek szabadsága a közgazdaság terén megmarad. Ez a legsúlyosabb aggodalmam. Az úgynevezett politikai jegyzőkönyv egyik szakasza kimondja, hogy Magyarország fenntartja közgazdasági politikáját, a vámtételek megállapítása és a kereskedelmi szerződések megkötésének szabadságát. Ez így rendben van. De nem egyezik ezzel, sőt ellentétben áll a pénzügyi jegyzőkönyv harmadik szakasza, amely azt mondja, hogy Magyarország minden lehetőt elkövet arra, hogy idegen államokkal, különösen a szomszéd államokkal kereskedelmi szerződéseket kössön. Ebben a tekintetben Magyarország a pénzügyi bizottság jelentésének 9-ik fejezete értelmében fog eljárni. Itt mindenek előtt szemet szúr ennek a kimondott kötelezettségnek egyoldalúsága, a törekvés arra, hogy szerződést kötni csak Magyarországra nézve van kötelezővé téve, de nincs kimondva az, hogy legalább is hasonló hajlandóságot feltételeznek azokról az idegen tényezőkről is, amelyekkel Magyarországnak kereskedelmi szerződést kell kötnie. Nem akarok találgatásokba bocsátkozni, azonban ismert tényekből való következtetés alapján mondom hogy az a tendencia, amely Magyarország közgazdasági politikájára gyakorolni akar befolyást, abban az irányban nyilvánul meg, hogy Magyarország szerelje le az ipar pártolását, fejlődjék vissza az agrárállamok már meghaladott álláspontjára. Ezt a tendenciát mindenki ismeri, aki csak tárgyal idegen tényezőkkel. A tendencia az, hogy Magyarország a maga ipari fejlesztéséről lemondva biztos és kényelmes piaca legyen a cseh iparnak, belföldi konkurrencia nélkül. Nem mondom, hogy olyan iparágakat fejesszük, amelyekre nincsenek meg a természetes előfeltételei, azt azonban, hogy melyik iparágak bírnak ilyen előfeltételekkel, melyek azok, amelyeket meg kell védelmezni, azt csak Magyarország van hivatva megítélni. Szem előtt fogom tartani, hogy az ilyen akcióhoz való hozzájárulás súlyos következményekkel jár. Amint a nemzetgyűlés elé kerül az ügy, mindannyian osztozunk a haza és a történelem előtt abban a súlyos felelősségben, amely a kormány vállait is nyomja. És csak azt óhajtom, hogy emelkedjünk fel a kizárólagosan hazafias meggondolás magaslatára. (Éljenzés és taps az egész Házban.) A kereskedelmi miniszter beszéde Ezután Valkó Lajos kereskedelmi miniszter szólal fel. Tekintettel arra, hogy Apponyi Albert olyan aggályoknak adott kifejezést, melyek a gazdasági kérdéssel kapcsolatosak, méltóztassék megengedni, hogy néhány felvilágosítással szolgáljak. Azt hiszem, elegendő lesz arra, hogy a nemzetgyűlést és Apponyi Albert grófot is megnyugtassam. A helyzet a következő : A második számú jegyzőkönyv szerint Magyarország azt a kötelezettséget vállalta, hogy minden igyekezetével azon lesz, hogy kereskedelmi szerződéseket létesítsen és ebben a tekintetben számot kell vetnie azon rekomendációkkal, amelyek a pénzügyi bizottság jelentésében benne foglaltatnak. A pénzügyi bizottság jelentése, amelyre itt hivatkozás történik, mindeddig nem tetetett közzé. Ami azon rekommendációkat illeti, melyekről a jegyzőkönyvben szó van, ezek a következők. Összesen négy pontról van szó. Az első pontban ki van mondva, hogy elkerülhetetlen,hogy Magyarország igyekezzék kereskedelmi szerződéseket kötni, de határozottan meg van mondva az is, hogy ezeknek a szerződéseknek a megkötése nem kizárólag Magyarországtól függ. Ami most már a többi pontokat illeti, a másodikban a nemzetek szövetsége rámutatt arra a káros hatásra, amelyet az ipar fejlesztésére az infláció és rekonstrukció gyakorol. Az infláció kétségtelenül minden