Magyar Jövő, 1924. május-augusztus (6. évfolyam, 100-199. szám)

1924-05-01 / 100. szám

2 MAGYAR­­OVO A döntőbizottság a villanyáraiknál hármas klauzulát állapít meg — Kedvező döntés várható az egységárak ügyében — Miskolc, április 30 Miskolc város vezetősége csak a napokban tette közé a döntőbizott­ság m­árciusi közben szóló villany­­egységárait, amelyből sokan azt a következtetést vonták le, hogy a végleges egységárak még magasab­bak és az amúgy is megroppant teherviselő képességű középosztályra kibírhatatlan lesz. Ebből a szempontból tehet érde­kes a város közönsége előtt a döntőbizottság azon ármegállapítása, melyet Hódmezővásárhelyre vonat­kozólag hozott. A döntés legérdeke­sebb része az, melyben az alapárak változását a szén, a frank árfolyama és a munkabér­ek emelkedésétől vagy csökkentésétől teszi függővé. Ez a döntés azért fontos, mert a miskolci társaság a bizottságtól a szén­­klauzula mellett a munkabér klauzula bevezetését is kérte, ami a hód­mezővásárhelyi döntés alapján vár­ható is. Az a hármas klauzula, amit a döntőbizottság bevezetett, minden­esetre igazságosabb a jelenleginél, amely kizárólag a szénárak emel­kedésétől tette függővé az egység­árakat akkor, mikor a szén csak az egyik termelési tényező. A hármas klauzula alkalmazása a következő­­kép történik : egy százalékos szénár változás mellett fál százalékos, a 20 frankos arany egy százalékos válto­zásának 0,35 s az egy száz­lékos munkabér változásnak 0 15 százalé­kos áramdíj emelés vagy csökkenés felel meg. A hódmezővásárhelyi egységár 37,300 koronás rostáll tatai akná­szén ár, 260,000 korona értékű 20 frankos arany s a március végi munkabérek alapján kitondtóránkint 7450 korona, tehát a miskolci 5700 koronás közbenszóló árnál jóval magasabb. Az itt, ezek alapján vár­ható döntésről azonban a szakértők úgy nyilatkoznak, hogy az kedvező lesz, mert Miskolcon másak a vi­szonyok. A társaság itt sokkal kö­zelebbről és sokkal olcsóbb szenet kap amellett, hogy részben víziára­­mot is szolgáltat. Azonkívül a város nem olyan külterjes, kisebb háló­zatra van szükség a nagyobb fo­gyasztás mellett s ebből folyólag itt kisebb az áramveszteség is. És ezért a szakértői vélemény szerint a mis­kolci egységárak a hódmezővásár­helyinek legfeljebb a fele, tehát a mostani árnál csak kedvezőbbek lehetnek. A Kansz vasárnap újabb tagértekezleten kö­veteli a szanálási illetményrendezés módo­­­sítását — A borsodvármegyei csoport népes küldöttséggel képvi­selteti magát — Különösen a vasutasság készülődik аж or­szágos értekezletre Miskolc, április 30 A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének országos nagyválasztmánya és az országos elnöki bizottsága elhatározta, hogy május 4-én, vasárnap délelőtt 10 órakor Budapesten a Vigadó nagy­­termében országos tagértekezletet tart, amelynek az állami alkalma­zottak fizetésrendezése ügyében való újabb demonstratív állásfoglalás lesz a célja. Az országos tagértekezletnek, ame­lyen a borsodvármegyei csoport kül­döttel fogja magát képviseltetni, a következő a tárgysorozata : 1. Elnöki megnyitó. 2. A közszolgálati alkal­mazottakat érdeklő kérdésekben és illetményügyekben a Szövetség által végzett és folyamatban levő munkás­ságnak ismertetése. 3. A közszol­gálati alkalmazottak anyagi helyzete. 4. Hozzászólások. 5. Az elnök össze­foglaló záróbeszéde. A Magyar Jövő eredeti tárcája A vörös május írta : Puskás Jenő Nagy emberek privilégiuma az Emlékiratok­ban való visszaemlé­kezés. De apró, szürke emberkék­nek is joguk van erre, ha élményük­ből nagy idők képe tükrözik. Annak a zordon, szinte mesebeli káosznak emlékbe idézése, mely 1919 május elsejét vonultatja fel a rózsaszínű májusok közé, eléggé tanulságos film ahhoz, hogy lepereg­­tessem sok csalódott ember vigasz­talására. Naplót írok, igaz történetet, tele tűzdelve szubjektív színfoltokká­, melyek nélkül ezt a históriát nem tudom újraélni. 1919 április 19. Debrecenben, amikor a vörös hadsereg a keleti fronton elvesztette a csatát s a belső összeomlás is küszöbön állott, a vörös világ desperációi utolsó fegyverükhöz, a terrorhoz nyúltak, belemarkoltak a magyar társadalom szivébe s tuszul vitték a város leg­értékesebb polgárait. Közel 80 elő­kelő városi polgár esett a vörösök áldozatául. A névsort Márk Endre polgármester nyitotta meg, utánna jöttek az egyetemi tanárok, Bernolák Nándor, Haendel Vilmos, Ilyefalvi Vitéz Géza, majd a vagyonos keres­kedők és polgárok hosszú sora. Elfogatásukhoz a közvetlen im­pulzust a rendőrlegénység nagypén­teki (ápr. 18.) lázadása okozta. Pogány népbiztos azt közölte, hogy a debreceni rendőrség haladék­talanul menjen ki a fontra, míg a pesti terrorcsapat a városban szo­cializált és dúskált az idegen vagyon­ban. A nagyrészt családos rendőrök megtagadták az engedelmességet és csak abban az esetben akartak a frontra vonulni, ha a proletárok is velük jönnek. De senki sem mozdult. A pályaudvaron állott a bécsi nemzetközi különítmény, a Ma­gyarországra csalogatott fegyveres csőcselék indulásra készen Érmihály­­falva felé, ahol javában szóltak az oláh fegyverek. Ezt a bécsi zászló­aljat szabadították rá a városra, hogy a rendőröket is kivonulásra bírják. Nem sikerült. A bécsi elvtár­sak gépfegyverekkel végig­söpörték ugyan a debreceni piacot és olyan utcai harcot rögtönöztek, mely a francia forradalomba is beillett volna, de rendőrségi palotában összegyűlt hajdúkat így sem sikerült kapitulá­cióra bírni. A városi direktórium nagypéntek­ről nagyszombatra virradó éjjel bosszúból összefogdostatta a város előkelő polgárait és április 22-én, kedden este elszállíttatta Debrecen­ből. Hogy hová viszik őket, senki sem tudta. Kedden éjszaka még rezesbandák járták a várost, minden szakasz zeneszóval vonult el az ellenség elé, de a halápi csárdán túl egyetlen ember sem merészkedett. Szerda hajnalra, mikor elült a zaj, már fehér volt a város. A szó teljes Dorpat, április 30 (A Magyar Jövő alkalmi levelező­jétől.) Hajdanában, nem­ is olyan régen, még eseményszámba ment, ha magyar ember vetődött a Keleti­tenger partvidékére. Sajnovics jezsuita páter, aki egy rendtársával együtt asztronómiai kutatások végett b­­ran­golt 1769 ben a lappok földjén, a következő évben meglepetésszerű nyelvészeti fölfedezéséről könyvet adott ki : Demonstratio Idioma Ungarorum et Lapponum idem esse. Sajnovics műve kiinduló kiskátéjává vált nálunk a finn­ugor össze­hasonlító nyelvészetnek. Hosszú szü­net után korán elhalt Reguly Anta­lunk a múlt század harmincas évei­nek végén indult el hét évre ter­jedő, sok fáradsággal és nélkülö­zéssel járó északi útjára, majd 1869-ben Hunfalvy Pál barangolta be a keleti-tengeri provinciákat. Németül is megjelent, magyarul pe­dig két kiadást ért munkája . Uta­zás a Balt-tenger vidékein ma is közismert, élvezetes és tanulságos olvasmány. Az ő anyaggyűjtésükre támaszkodva, Budenz, Szinnyey, Dombócz külföldön is elismert, korszakalkotó munkássága végleg eldöntötte a magyarság "finn—ugor eredetét. Bán Aladár, a Turáni Társaság és néhány fiatalabb ma­gyar rajongó társadalmilag is meg­értelmében fehér. A városházán, a nagytemplomon, a Kollégiumon fehér zászlók várták az oláh had­sereget. Akkor — milyen keserűség ezt leírni — ők jelentették a fel­­szabadulást. De mi történt a túszokkal ? Hiába hírek járták a várost. Az egyik verzió szerint a püspökladányi állomáson kivégezték őket, a másik hír azt erősítette, hogy a 80 közül 10 életben maradt. Odahaza síró asszonyok, megriadt gyermekek, a rettenetes sejtelmek rabjai. Csendes gyász borult a vá­rosra, a polgárság aggódó részvéte kísérte a bucsútlanul eltávozottakat. A Széchenyi-úti kertváros egyik villájában sírdogált Bernolák tanár családja, éjszaka nyitottam be hoz­zájuk. A négy apró gyermek riadtan bújt össze, újra valami szörnyűséges tortára rajzolódott képzeletükbe. — Elmegyek apuka után, — vi­gasztaltam a kicsinyeket — mit Üzennek neki? A gyermekek kiugráltak az ágyból és levelet írtak. Jók vagyunk, imád­kozunk Apukáért — írta a kis Klá­rika, aki azóta már szebb világból nézi a földi múlandóságot. Haender tanár családja fehérneműt csomagolt, Somossyék levelet küld­tek a túszok után. Április 23 án indultam útnak gyalog Budapest felé. Hajdúszoboszlónál el kellett ka­nyarodnom a tervbe vett útiránytól,­­ mert Kábán már állott a harc. A­­ pergőtűz a Hortobágy felé terelt, szervezték finn és észt rokonainkkal kulturkapcsolatunkat. Az orosz uralom idején azonban nagyrészt visszatartották tudósainkat az utazás nehézségei, meg a cári bürokratizmus kellemetlenkedései. Mi mér ellenben, amikor a nemzeti szabadság, amely néhány évvel ezelőtt az álmok prizmáján át jelent meg északi testvéreink porbafulladt lelkében, a valóság köntösében om­lik le reájuk : szeretettel nyit­ák meg kapuikat a déli rokon fal előtt. Szívből zengő lírájuk valaha vágyó­dással szárnyait a nagy, jutalm­as, szabad magyar nemzet felé amely­nek egyedül jutott a finnnugor népek közt osztályrészül az önádló államiság. Ma pedig, amikor a tu­ráni népek sorsának látszó fekete bánat ráborult a magyar tükére is, elhagyatottságunkban jóleső­ melen­get bennünket ez a reánk sugárzó északi fény. A testvérnépek egymásntaálásá­­nak hatalmas киашdokumentuma volt az a két magyar eb, amely legutóbb zajlott le Dorpitkin, illetve Révaiban. Az észt Heidelbergában Madách­­centennáriumot rendeztünk, amely alkalomra ünnepi díszt öktat az egyetem stílusos, antik aulán. A biflusztrádról leomló, tompa, szaki szinű, kék-fekete fehér észt zázlók , melyen akkor halványult rózsasinné a vörös délibáb. A hires hortobgyi csárda előtt a fűben heverés­ a szilágysomlói direktórium. A tisz­­tán rajokból menekült a sok pro­­letár előkelőség , mind Porosz­ felé tartottak a Tisza jobb partjára. Tiszafüreden a belügyi népblos­­ság terror csapata tivornyázott va­súti vendéglőben , a Lenin fiuiAk­­kor még nem volt bőrkabátja és csak az övükbe akasztott kéztaná­­rokkal tartottak respektust. Om­ok voltak, mint egy-egy kalácsba , teleaggatva gránátalmákkal. Két napi vergődés után kelem fel Budapestre. A Rémi szállóban paranoltam lakást. Parancsoltam, mert kérnem lehetett. Aki illedelmesen viselteti, azt burzsujnak nézték és leosz­tották. Majdnem így járt az adéki orvos is, aki feleségével márgye­­dik napja a szálloda kapujáb töl­tötte az éjszakát, pedig halt a zsebe a sok igazolványtól és azzá még a vörös hadseregben vasi szolgálatot teljesített. De ház esz­­tény volt a szerencsétlen. Az éjszaka nem jelentett paőt. A Rákóczi-út és a körút­okán egész éjjel ácsok kopácsolta a fő­város készült a nagy május­­ére. Diadalkapukat emeltek,melyet Éifel torony rendszerében a négyhetes paloták fölé emelkedtek és össze­piroslottak a budai hegyekacér­­kodva. Éjszaka felriasztottak. E Társa­­ság vonult a szobámba nagybaj­/ Ujváry Dezső miniszteri osztály­tanácsos, a Kansz miskolci csoport­jának ügyvezető elnöke a követ­kezőket közli még a Kansz tagok­kal : Az N országos tagértekezleten csak a Kansz igazolt tagjai vehetnek részt s ahhoz képest az értekezletre csak azok bocsáthatók be, akik szövetségi tagsági igazolványaikat felmutatják. Felkérem a törvényható­sági csoport azon tagjait, kik az országos tagértekezleten megjelenő küldöttségben részt óhajtanak venni, hogy eme szándékukat május 1 én déli 1 óráig (Széchenyi-utca 19., kultúrmérnöki hivatal) jelentsék be. A Kansz helyi államvasúti cso­portja szintén tömeges résztvételre hívja fel tagjait a vasárnapi orszá­gos értekezleten, annál is inkább, mert a szanálási törvényben kör­vonalazott illetményrendezési reform­nak különösen a vasutasságra sérel­mes intézkedései ellen való egységes, mennél súlyosabb állásfoglalást ki­ván meg a vasutasság szempont­jából. A résztvételt legkésőbb május 2-ig kell bejelenteni az egyes szak­körök vezetőségénél. Csütörtök, május 1 Magyar esték északon Madách- centennárium Dorpatban — Az észt köztársasági elnök a revali magyar estén

Next