Magyar Jövő, 1925. január-május (7. évfolyam, 5-122. szám)
1925-01-08 / 5. szám
Hetedik évfolyam 5. szám ára 2000 korona Csütörtök, 1925. évi január hó 8 MAGYAR Jövő Előfizetési ár egy hónapra 40000 K. Mun . Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda mások, köz- és magánalkalmazottaknak egy Felelős szerkesztő : PUSKÁS JENŐ Miskolc, Hunyadi utca 21. szám. hónapra 32000 K. — Egyes számára úgy Szerkesztő : HUBAY KÁLMÁN Telefon : Felelős szerkesztő 6-46. Szerkeszhelyben, mint vidéken minden nap 2000 - tőség 865 Kiadóhivatal 184. Nyomda 8-82. w*ßß*^***ß*ß0**mß*ßt*ßß0fi*ß*ß0*0tß0*i¥i*0*0*im0*0mßß0*0*t*ß^*ß**i*0**ß*ßmßt*0***0*0*t*0*0ß*H**H*i***ißt Pasics Nihola és Rádics István harca (pl.) E két balkáni államférfinak annyira jellegzetes politikai arcéle van, hogy búvást helyettesíthetjük velük az SHS királyság, vagy a nálunk is jól ismert Scotus Viator által Jugoszláviának elnevezett utódállam két legerősebb erőtényezőjét : a szerb centralizmust és a horvát autonómiát. E két iránynak talán nem az utolsó, de mindenképpen egyik legkíméletlenebb összecsapását jelenti az a harc, mely Radics István letartóztatásával provokálja magára a világ figyelmét. A harc elsősorban bennünket, a párisi békerendszer alkotta balkáni államszörnyeteg minden reccsenésére felügyelő magyarokat érdekel és éppen jövendő magatartásunk szempontjából szükségünk van arra, hogy tiszta judiciummal fogadjuk a zágrábi és belgrádi események híreit. Elsősorban egy csökönyösen újraszövődő szürkehályogot kell leoperálni a politikai tisztánlátás szemgolyójáról : a Radics István terhére rótt bolseviki szimpátiát. Az elgáncsolnak és letartóztatásnak ez a koholt ürügye Pasics Nikola rutinos machiavellizmusára vall. Ment hetővé, elfogadhatóvá, sőt bizonyos felületesen informált körök előtt még népszerűvé is teszi a zajecsári aggastyán energikus fellépését. A tárgyilagos világszemlélet azonban túl lát ezen a fortélyos beállításon és teljes objektivitással megállapítja, hogy mindkét irány, Pasicsé éppúgy, mint Radicsé, egyformán idegen a szovjetszellemmel való rokonszenvezéstől. Igaz, hogy politikai karrierjük megalapozásánál egyikük sem vonakodott az orosz forradalmi mozgalmak tanulmányozásától, sőt onnan igen sok érvényesülési metódust plántáltak át a délszláv állam területére. Radics István külföldi propagandájának London volt az első állomása. A britt szellem kissé hűvösen fogadta, mert elkövette azt a taktikai hibát, hogy túl korán fordult az angol rokonszenv kiudvarlásáért ahhoz a közvéleményhez, amely egyik tényezője volt az általa korrigálni kívánt párisi békerendszer megalapozásának. Londonból Bécsbe tette át külföldi működésének székhelyét. Az utódállamok elégedetlen nemzetiségeit akarta közös akcióba tömöríteni. Ekkor már a Benes Pasicsántánt fokozott figyelemmel kísérte és hiúsította meg minden tervét. Végül elment Moszkvába is. Nincsen módunkban tüzetesen áttekinteni és elbírálni a Radicsot állítólag kompromittáló levéltári anyagot, annyit azonban jóeleve megállapíthatunk, hogy Radics moszkvai tartózkodása elsősorban a szovjetkormánynak volt kellemetlen, mert az ő megjelenésével párhuzamosan ütötte fel a fejét az orosz parasztmozgalom, amelynek éle a Trockij rezsim ellen irányul és amely Rádicséval azonos gondolatmenet sodrában fejlődik a szovjet egyetlen komoly ellenfelévé. Rádics mindig nacionalista volt a horvát autonómiának, a nemzeti tartalommal telített köztársaságnak harcosa. Az ő történelmi jelentősége abban áll, hogy megszervezte az agrár tömegeket, mint ő nevezi a Dom (Haza) hasábjain, az ötödik rendet, amelynek az ipari munkásság mellett, (negyedik rend) az újkor államrendszerében tágabb érvényesülést követelt. Ez a gondolat hatotta a Don, a Dnyeper, a Volga nagy medencéibe is, ahol olyan hangulatot iniciált, amely a városokba szorult szovjetrendszernek ma már bevallottan is nyűgös lett. Pasics Nikola fortélyosságának érdeme, hogy jól szervezett sajtójával Rádicsot bolseviki beállításban szerepelteti és óvatosan elhallgatja antipátiájának elsőrendű rugóját : Rádics horvát nemzeti karakterének nagy tömegekre támaszkodó erejét. Elvégre Pasics Nikola minden kormányzati sakkhúzását igazolja az ő negyszerb álmokat hajszoló hazaszeretete, amely Ószerbia geográfiai határain belül minden nacionalista előtt erényszámba vehető. De ma mintha anakronizmus volna az új Jugoszláviában az a túlzó centralizmus és a szerb hegemóniának az az erőszakos feltolakodása, legalábbis abban a mértékben, ahogy azt a radikálisok elképzelik. Pasics Nikola semmiképpen sem akarja alkalmazni a maga politikai pályafutásának analógiáját fiatalabb ellenfele és versenytársára. A história feljegyezte róla, hogy ezelőtt 50 esztendővel Mirkovics Szvetozár halálakor ( 1875) az uralkodói jogok megnyirbálása, a városi polgárság visszaszorítása jegyében bontotta ki a radikalizmus zászlaját. A zürichi műegyetemen Bakunin orosz forradalmár iskolájában szívta magába a politikai előrekönyöklés módszereit és 1899-ben, a Milán király ellen sikertelenül elkövetett Knezevics féle merényletben olyannyira kompromittálva volt, hogy hatévi börtönre ítélték. Az ő politikai sikere volt az Obrenovics dinasztia kiirtása. 1899 ben, huszonöt esztendei politikai agitáció után Pasicsot emigránsra kényszerítette a szerb kormány. És csodálatos analógia. Ekkor lép elő Zágrábban a két Rádics testvér, amikor a délszláv tudományos akadémia megkoszorúzza Rádics Antun dr.-nak a Népéletről szóló tanulmányát és akkor indul politikai hódító útjára a Dom folyóirat, a horvát parasztpárt lapja. Pasics Nikola emigrációjából megírta, hogy őt elfogathatják ugyan, de a Sumadia lelke vissza fogja kívánni az ő politikáját. Várjon az eddig lezajlott tizennégy jugoszláv kormányválság után mint vélekedik Pasics a Radics mögött felsorakozó horvát öntudatról, amelyről bebizonyosodott, hogy életképességének megacélozása érdekében sohasem fordult a szávántúli metódusokhoz, hanem a felvilágosodás és szervezés eszközeivel építette a horvát öncélúság államépületét? A Pasics—Rádics párviadal reánk, magyarokra nézve Jugoszlávia halálos sebének feltárását jelenti, bomlását egy egészségtelen államkapcsolatnak és reményét a békerendszer revíziójának. Ezért érdemes minden magyar ember fokozott figyelmére. Olaszországban teljes a rend A kormányválság gyors elintézése csak megerősítette a kormány helyzetét — A Magyar Jövő munkatársától — Róma, január 7 Egyes lapokban oly hírek jelentek meg, mintha az Olaszországban időző idegenek a legutóbbi politikai események következtében elhagynák az országot. Illetékes helyen ezeket a híreket a leghatározottabban megcáfolják. Megállapítják, hogy a múlt év végén lezárt statisztikai adatok szerint az Olaszországban tartózkodó idegenek száma állandóan emelkedik. A politikai légkör Olaszországban tökéletesen csendes és azok a kisebb incidensek, amelyek a vidéki fascisák és szélsőséges elemek között előfordulnak, semmiképpen sem érintik az ország általános helyzetét, amely a teljes rend képét mutatja. A kormányválság gyors megoldása a legjobb és legerősebb cáfolat mindazoknak a híreknek, amelyek bizonyos célok érdekében az ország politikai helyzetét zavarosnak akarják feltüntetni. Róma, január 7 A lapok a kormány újjáalakításával kapcsolatosan kiemelik annak most már tiszta fascista jellegét és utalnak arra, hogy most már csak Nava kereskedelmi miniszter tagja a nemzeti katholikus pártnak. A fascista lapok örülnek a kormány szigorú intézkedéseinek, de azokat csak sokat ígérő kezdetnek tartják, amelyet folytatni kell. A Popolo D’ Italia a legkisebb incidens elkerülését követeli. A párt az egész világ kereszténységével szemben kötelezettséget vállalt, hogy a szent év Olaszországban zavartalanul fog lefolyni. Olaszországban és különösen Rómában mindenki a legnagyobb fegyelem jeleit tapasztalhatja. Az ellenzéki lapok nem jelennek meg, vagy ha megjelennek is, nem közölnek semmiféle kommentárt a kormány átalakításáról. A Ház pénzügyi bizottsága megkezdette az aranyköltségvetés tárgyalását — megválasztották a költségvetési előadókat — Bethlen a tárgyalások elhalasztása ellen — — A Magyar Jövő tudósítójától — Budapest, január 7 A nemzetgyűlés pénzügyi bizottsága ma délelőtt megkezdte az 1924—25 évi költségvetés tárgyalását. Délelőtt 11 órára hívták össze a bizottságot, de már fél 11 után egymás után jelentek meg a képviselők. A bizottság ülésén részt vett a kormány tagjai közül Bod János pénzügyminiszter, Pesthy Pál igazságügy miniszter és Vass József népjóléti miniszter, továbbá Schandl Károly államtitkár a földmivelésügyi, Vargha Imre és Szabóky Alajos államtitkárok és Jakab Oszkár min. tanácsos a pénzügyminisztérium és Khuen- Hitlerváry Sándor követségi tanácsos a külügyminisztérium képviseletében, valamint a földmivelésügyi, a kultusz- és a népjóléti minisztérium és más minisztériumok különböző szakelőadói is. Háromnegyed 11 órakor érkezett meg Bethlen István gróf miniszterelnök a bizottság ülésére, amelyet ezután Kenéz Béla elnök határosan megnyitott. Napirend előtt Ugron Gábor szólalt fel és kérte a tanácskozás elhalasztását, hogy a nemzetgyűlés minden tagjának módja legyen nemcsak a költségvetés bizottsági tárgyalásán, hanem annak parlamenti tárgyalásán is résztvenni. Ugrón rámutatott azokra az okokra, amelyek szükségessé teszik, hogy a nemzetgyűlés minden pártjának felfogása megnyilvánuljon a költségvetés tárgyalásán. Az elhalasztás másik szempontjául azt hozta fel, hogy csak a költségvetés általános részét kapták meg a múlt évben, másik részét pedig csak két nappal ezelőtt, a különböző tárcák költségvetésének részleteit pedig csak tegnap és ma vették kézhez a bizottság tagjai, úgy, hogy nem volt idejük a beható tanulmányozásra. Hasonló értelemben szólalt fel Rassay Károly és Beck Lajos is, akik szintén kérték a bizottsg ülésének elhalasztását. A miniszterelnök beszéde Most Bethlen állott fel szólásra, hogy válaszoljon a költségvetési javaslat bizottsági tárgyalásának elhalasztása ügyében tett észrevételekre. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a bizottság tárgyalásait elhalassza, mert a költségvetési javaslat tárgyalás sorrendjének megállapításánál tekintettel vannak arra, hogy a részletes költségvetést mindenki a legbehatóbban tanulmányozhassa. Most először általánosságban fogják tárgyalni a javaslatot és miután minden egyes tárca költségvetésének előbb általános vitája lesz, nem tartja indokoltnak, hogy ebből a szempontból halasztást szenvedjen a tárgyalások megkezdésének ideje. Ami a tanácskozás elhalasztásának politikai indokait illeti, nem fogadhatja el azt az álláspontot.