Magyar Jövő, 1925. január-május (7. évfolyam, 5-122. szám)

1925-01-08 / 5. szám

Hetedik évfolyam 5. szám ára 2000 korona Csütörtök, 1925. évi január hó 8 MAGYAR Jövő Előfizetési ár egy hónapra 40000 K. Mun­ . Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda mások, köz- és magánalkalmazottaknak egy Felelős szerkesztő : PUSKÁS JENŐ Miskolc, Hunyadi­ utca 21. szám. hónapra 32000 K. — Egyes szám­ára úgy Szerkesztő : HUBAY KÁLMÁN Telefon : Felelős szerkesztő 6-46. Szerkesz­helyben, mint vidéken minden nap 2000 - tőség 8­65 Kiadóhivatal 184. Nyomda 8-82. w*ßß*^***ß*ß0**mß*ßt*ßß0fi*ß*ß0*0tß0*i¥i*0*0*im0*0mßß0*0*t*ß^*ß**i*0**ß*ßmßt*0***0*0*t*0*0ß*H**H*i***ißt Pasics Nihola és Rádics István harca (pl.) E két balkáni államférfi­­nak annyira jellegzetes politikai arc­éle van, hogy búvást helyettesíthet­jük velük az SHS királyság, vagy a nálunk is jól ismert Scotus Viator által Jugoszláviának elnevezett utód­állam két legerősebb erőtényezőjét : a szerb centralizmust és a horvát autonómiát. E két iránynak talán nem az utolsó, de mindenképpen egyik leg­kíméletlenebb összecsapását jelenti az a harc, mely Radics István le­tartóztatásával provokálja magára a világ figyelmét. A harc elsősorban bennünket, a párisi békerendszer alkotta balkáni államszörnyeteg minden reccsené­­sére felügyelő magyarokat érdekel és éppen jövendő magatartásunk szempontjából szükségünk van arra, hogy tiszta judiciummal fogadjuk a zágrábi és belgrádi események híreit. Elsősorban egy csökönyösen újra­­szövődő szürkehályogot kell leope­­rálni a politikai tisztánlátás szem­­golyójáról : a Radics István terhére rótt bolseviki szimpátiát. Az el­gáncsolnak és letartóztatásnak ez a koholt ürügye Pasics Nikola ruti­nos machiavellizmusára vall. Ment hetővé, elfogadhatóvá, sőt bizonyos felületesen informált körök előtt még népszerűvé is teszi a zajecsári ag­gastyán energikus fellépését. A tárgyilagos világszemlélet azon­ban túl lát ezen a fortélyos beállí­táson és teljes objektivitással meg­állapítja, hogy mindkét irány, Pa­­sicsé éppúgy, mint Radicsé, egy­formán idegen a szovjetszellemmel való rokonszenvezéstől. Igaz, hogy politikai karrierjük megalapozásánál egyikük sem vonakodott az orosz forradalmi mozgalmak tanulmányo­zásától, sőt onnan igen sok érvényesü­lési metódust plántáltak át a délszláv állam területére. Radics István külföldi propagan­dájának London volt az első állo­mása. A britt szellem kissé hűvösen fogadta, mert elkövette azt a takti­kai hibát, hogy túl korán fordult az angol rokonszenv kiudvarlásáért ah­hoz a közvéleményhez, amely egyik tényezője volt az általa korrigálni kívánt párisi békerendszer megala­pozásának. Londonból Bécsbe tette át külföldi működésének székhelyét. Az utódállamok elégedetlen nemze­tiségeit akarta közös akcióba tömö­ríteni. Ekkor már a Benes Pasics­ántánt fokozott figyelemmel kísérte és hiúsította meg minden tervét. Végül elment Moszkvába is. Nincsen módunkban tüzetesen át­tekinteni és elbírálni a Radicsot ál­lítólag kompromittáló levéltári anya­got, annyit azonban jóeleve megál­lapíthatunk, hogy Radics moszkvai tartózkodása elsősorban a szovjet­kormánynak volt kellemetlen, mert az ő megjelenésével párhuzamosan ütötte fel a fejét az orosz paraszt­­mozgalom, amelynek éle a Trockij rezsim ellen irányul és amely Rá­dicséval azonos gondolatmenet sod­rában fejlődik a szovjet egyetlen komoly ellenfelévé. Rádics mindig nacionalista volt­­ a horvát autonómiának, a nemzeti tartalommal telített köztársaságnak harcosa. Az ő történelmi jelentő­sége abban áll, hogy megszervezte az agrár tömegeket, mint ő nevezi a Dom (Haza) hasábjain, az ötödik rendet, amelynek az ipari munkás­ság mellett, (negyedik rend) az új­kor államrendszerében tágabb érvé­nyesülést követelt. Ez a gondolat h­atotta a Don, a Dnyeper, a Volga nagy medencéibe is, ahol olyan hangulatot iniciált, amely a váro­sokba szorult szovjetrendszernek ma már bevallottan is nyűgös lett. Pasics Nikola fortélyosságának érdeme, hogy jól szervezett sajtójá­val Rádicsot bolseviki beállításban szerepelteti és óvatosan elhallgatja antipátiájának elsőrendű rugóját : Rádics horvát nemzeti karakterének nagy tömegekre támaszkodó erejét. Elvégre Pasics Nikola minden kormányzati sakkhúzását igazolja az ő negyszerb álmokat hajszoló haza­szeretete, amely Ószerbia geográfiai határain belül minden nacionalista előtt erényszámba vehető. De ma mintha anakronizmus volna az új Jugoszláviában az a túlzó centra­lizmus és a szerb hegemóniának az az erőszakos feltolakodása, legalábbis abban a mértékben, ahogy azt a radikálisok elképzelik. Pasics Nikola semmiképpen sem akarja alkalmazni a maga politikai pályafutásának analógiáját fiatalabb ellenfele és versenytársára. A histó­ria feljegyezte róla, hogy ezelőtt 50 esztendővel Mirkovics Szvetozár ha­lálakor (­ 1875) az uralkodói jo­gok megnyirbálása, a városi polgár­ság visszaszorítása jegyében bon­totta ki a radikalizmus zászlaját. A zürichi műegyetemen Bakunin orosz forradalmár iskolájában szívta ma­gába a politikai előrekönyöklés mód­szereit és 1899-ben, a Milán király ellen sikertelenül elkövetett Kneze­­vics féle merényletben olyannyira kompromittálva volt, hogy hatévi börtönre ítélték. Az ő politikai si­kere volt az Obrenovics dinasztia kiirtása. 1899 ben, huszonöt esztendei po­litikai agitáció után Pasicsot emigrá­nsra kényszerítette a szerb kor­mány. És csodálatos analógia. Ek­kor lép elő Zágrábban a két Rá­dics testvér, amikor a délszláv tudományos akadémia megkoszo­rúzza Rádics Antun dr.-nak a Nép­életről szóló tanulmányát és akkor indul politikai hódító útjára a Dom folyóirat, a horvát parasztpárt lapja. Pasics Nikola emigrációjából meg­írta, hogy őt elfogathatják ugyan, de a Sumadia lelke vissza fogja kí­vánni az ő politikáját. Várjon az eddig lezajlott tizennégy jugoszláv kormányválság után mint vélekedik Pasics a Radics mögött felsorakozó horvát öntudatról, amelyről bebizo­nyosodott, hogy életképességének megacélozása érdekében sohasem fordult a szávántúli metódusokhoz, hanem a felvilágosodás és szervezés eszközeivel építette a horvát öncé­­lúság államépületét? A Pasics—Rádics párviadal reánk, magyarokra nézve Jugoszlávia ha­lálos sebének feltárását jelenti, bom­lását egy egészségtelen államkapcso­latnak és reményét a békerendszer revíziójának. Ezért érdemes minden magyar ember fokozott figyelmére. Olaszországban teljes a rend A kormányválság gyors elintézése csak megerősítette a kormány helyzetét — A Magyar Jövő munkatársától — Róma, január 7 Egyes lapokban oly hírek jelen­tek meg, mintha az Olaszországban időző idegenek a legutóbbi politikai események következtében elhagynák az országot. Illetékes helyen ezeket a híreket a leghatározottabban megcáfolják. Megállapítják, hogy a múlt év végén lezárt statisztikai adatok szerint az Olaszországban tartózkodó idegenek száma állan­dóan emelkedik. A politikai légkör Olaszországban tökéletesen csendes és azok a kisebb incidensek, amelyek a vidéki fascis­ák és szél­sőséges elemek között előfordulnak, semmiképpen sem érintik az ország általános helyzetét, amely a teljes rend képét mutatja. A kormány­­válság gyors megoldása a legjobb és legerősebb cáfolat mindazoknak a híreknek, amelyek bizonyos célok érdekében az ország politikai hely­zetét zavarosnak akarják feltüntetni. Róma, január 7 A lapok a kormány újjáalakításá­val kapcsolatosan kiemelik annak most már tiszta fascista jellegét és utalnak arra, hogy most már csak Nava kereskedelmi miniszter tagja a nemzeti katholikus pártnak. A fas­cista lapok örülnek a kormány szi­gorú intézkedéseinek, de azokat csak sokat ígérő kezdetnek tartják, ame­lyet folytatni kell. A Popolo D’ Italia a legkisebb incidens elkerülését kö­veteli. A párt az egész világ keresz­ténységével szemben kötelezettséget vállalt, hogy a szent év Olaszország­ban zavartalanul fog lefolyni. Olasz­országban és különösen Rómában mindenki a legnagyobb fegyelem je­leit tapasztalhatja. Az ellenzéki la­pok nem jelennek meg, vagy ha megjelennek is, nem közölnek sem­miféle kommentárt a kormány át­alakításáról. A Ház pénzügyi bizottsága megkezdette az aranyköltségvetés tárgyalását — megválasztották a költségvetési előadókat — Bethlen a tárgyalások elhalasztása ellen — — A Magyar Jövő tudósítójától — Budapest, január 7 A nemzetgyűlés pénzügyi bizott­sága ma délelőtt megkezdte az 1924—25 évi költségvetés tárgyalá­­sát. Délelőtt 11 órára hívták össze a bizottságot, de már fél 11 után egy­más után jelentek meg a képvise­lők. A bizottság ülésén részt vett a kormány tagjai közül Bod János pénzügyminiszter, Pesthy Pál igaz­ságügy miniszter és Vass József nép­jóléti miniszter, továbbá Schandl Károly államtitkár a földmivelésügyi, Vargha Imre és Szabóky Alajos államtitkárok és Jakab Oszkár min. tanácsos a pénzügyminisztérium és Khuen- Hitlerváry Sándor követségi tanácsos a külügyminisztérium kép­viseletében, valamint a földmivelés­­ügyi, a kultusz- és a népjóléti mi­nisztérium és más minisztériumok különböző szakelőadói is. Háromnegyed 11 órakor érkezett meg Bethlen István gróf miniszter­elnök a bizottság ülésére, amelyet ezután Kenéz Béla elnök határo­san megnyitott. Napirend előtt Ugron Gábor szó­lalt fel és kérte a tanácskozás el­halasztását, hogy a nemzetgyűlés minden tagjának módja legyen nem­csak a költségvetés bizottsági tárgya­lásán, hanem annak parlamenti tár­gyalásán is résztvenni. Ugrón rá­mutatott azokra az okokra, amelyek szükségessé teszik, hogy a nemzet­gyűlés minden pártjának felfogása megnyilvánuljon a költségvetés tár­gyalásán. Az elhalasztás másik szempontjául azt hozta fel, hogy csak a költségvetés általános részét kapták meg a múlt évben, másik részét pedig csak két nappal ezelőtt, a különböző tárcák költségvetésé­nek részleteit pedig csak tegnap és ma vették kézhez a bizottság tagjai, úgy, hogy nem volt idejük a beható tanulmányozásra. Hasonló értelemben szólalt fel Rassay Károly és Beck Lajos is, akik szintén kérték a bizottsg ülésé­nek elhalasztását. A miniszterelnök beszéde Most Bethlen állott fel szólásra, hogy válaszoljon a költségvetési javaslat bizottsági tárgyalásának el­halasztása ügyében tett észrevéte­lekre. A miniszterelnök kijelentette, hogy nem járulhat hozzá ahhoz, hogy a bizottság tárgyalásait elha­lassza, mert a költségvetési javaslat tárgyalás sorrendjének megállapítá­sánál tekintettel vannak arra, hogy a részletes költségvetést mindenki a legbehatóbban tanulmányozhassa. Most először általánosságban fogják tárgyalni a javaslatot és miután minden egyes tárca költségvetésének előbb általános vitája lesz, nem tartja indokoltnak, hogy ebből a szempontból halasztást szenvedjen a tárgyalások megkezdésének ideje.­­ Ami a tanácskozás elhalasztá­sának politikai indokait illeti, nem fogadhatja el azt az álláspontot.

Next