Magyar Jövő, 1926. április-június (8. évfolyam, 74-144. szám)

1926-04-01 / 74. szám

A szovjet agóniája Varsó, március 31 (A Magyar Jövő levelezőjétől) Moszkvában most igen jelentős átalakulások történnek s nagyon ér­dekes az átalakulás a hivatalos Szovjetoroszország magatartásában a harmadik internacionáléval szemben. A változás lényegét röviden így fe­jezhetjük ki : Oroszország nem akarja, vagy nem tudja többé az internacionálé kommunista propa­gandájának a költségeit fedezni. Moszkvában már régóta súlyos te­hernek érezték a harmadik inter­­nacionálét óriási financiális igényei­vel és forradalmi propagandájával, amely minden nagyobb eredmény nélkül csak kompromittálta az orosz politikát. A moszkvai pártnapon az orosz kommunisták hivatalosan le­rázták magukról a harmadik inter­­nacionálét , de az európai közvéle­mény nem bízik a szovjet őszinte­ségében és csak újabb manővert lát a szakításban, amelynek a célja Európa őrködő figyelmét kijátszani, hogy annál nagyobb erővel készít­sék elő felforgató mozgalmukat, bár az új kurzus indokolása annyira világos és annyira megfelel a té­nyeknek, hogy a jelen esetben talán lehet hinni a moszkvai jelentések­nek. A pártat­pon felmentették állása alól Zinovjevet, az Internacionálé főnökét és Stalin kerülit a helyére, az új politikai irány képviselője. És a személyváltozás is azt bizonyítja, hogy komolyan akarnak szakítani a Komintern eddigi rendszerével. Nem csak az irányadó orosz politikai kö­rök találják helyén­valónak, hogy abbahagyják az eredménytelen kül­földi propagandát, hanem a külföldi kommunisták is, ha nem élnek orosz szubvencióból, szakítani akarnak Moszkva fennhatóságával. A külföldi elégedetlen kommunisták szónoka az olasz Bordiga volt a pártnapon, aki rámutatott Moszkva diktátori maga­tartásának és a moszkvai interna­cio­­nálé dogmatikus irányelveinek káros hatására és ezért a külföldi kommu­nisták részére teljes önállóságot kö­vetelt. Bordiga felszólalása váratlan visszhangra talált az oroszoknál. Moszkva nemcsak a külföldi kom­munisták financírozását akarja be­szüntetni, hanem az internacionálé költséges és veszedelmes központját is külföldre szeretné áthelyezni. Ter­mészetesen ez az átváltozás nem máról holnapra fog megtörténni, hanem fokozatosan, például a kül­földi propaganda költségeinek a be­szüntetését négy év alatt akarják végrehajtani. Természetesen senki se gondol a Szovjetben a külföldi propaganda állandó beszüntetésére. Stalin politikája előbb Oroszország gazdasági hatalmát akarja m­­gterem­teni, hogy a gazdaságilag megerő­södött Oroszország annál nagyobb eredménnyel indíthassa meg újból Erópában és Ázsiában a felforgató propagandát Ehez a gazdasági megerősödéshez minden körülmény közt évtizedek kellenek. De az bi­zonyos, hogy a jelenben Moszkva nem képes többé a világot forradal­masítani. A paloták és kastélyok, a temlomok és kolostorok kirablásával összeharácsolt kincsek elúsztak. Már a cári korona és a cári ékszerek is Amerikába vándoroltak. Propaganda­­célokra az orosz népre még a szovjet zsidók se mernek adót ki­vetni és igy lemondanak a külföld­ről, hogy annál jobban biztosítsák maguknak — Oroszországot A Lenin korszaknak vége, Moszkva nem tudta a kapitalista világot sarkaiból kiemelni. A kapitalizmus erősebbnek bizonyult, a kommunista Oroszorszá­got is magával ragadta és kénysze­rül — legalább egyelőre — hogy beszüntesse felforgató terveit. És kérdés, hogy vájjon lesz-e még egyszer alkalma Oroszországnak a terveit keresztül vinni. Úgy látszik, hogy a kommunista tévtanok ereje Oroszországban is nagyon sokat veszített, egyik sikertelenség a másik után elvette minden hitelét. Lehet, hogy a moszkvai pártnapon kezdő­dött a bolsevizmus agóniája, ame­lyet már oly régóta jövendölnek, de amelyet egészen másként képzeltek, azt hitték, hogy a nép haragja fogja elsöpörni polgárháborúban, vagy ide­gen hatalmak beavatkozása fog véget vetni szörnyű uralmának. De min­denesetre jobb így, amikor újabb megrázkódtatás és vérontás nélkül fog eltűnni a világból a bolseviz­mus őrülete. ­ Nyolcadik évfolyam 74 szám Ára 2000 korona Csütörtök, 1926. évi április hó 1 ■lófizetéei ár egy hónapra 40000 K. Man- Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda mások, köz- és magánalkalmazottaknak egy Miskolc, Hunyadi-utca 21 szám. Telefonok s hónapra 32000 K. — Egyes szám ára úgy Felelős szerkesztő : HUBAY KALMAR Felelős szerkesztő : 865. Szerkesztőség 646 és helyben, mint vidéken minden nap 2000 - 882. Kiadóhivatal 184. Nyomdairoda 882 ШШт9ЁФ$9тФФёФШштш$шт$тшт$ФттшЁФШ9Ф9Ш9ФФтш9Ш$шФШФФФФФтФ$ш$ФФФ9Ш9т$Фёш Az eddiginél 30—32 százalékkal olcsóbban állapították meg a miskolci házhelyek árát Az ítélet szerint figyelembe kellett venni, hogy merre fejlődik inkább a város — A szekértők túl magasan értékelték a telkeket — Szerdán hirdette ki az ítéletet Balás Elemér kúriai bíró Miskolc, március 31 Szerdán délelőtt hirdette ki Balds Elemér kúriai bíró, mint az OFB kiküldöttje az ítéletet a miskolci és diósgyőri házhelyek megváltási árai­ban. Az esküttszéki nagy tárgyaló­­termet szorongásig töltötte meg ebből az alkalomból az érdekelt felek so­kasága. Az ítélethirdetést Balds Elemér kúriai bíró délelőtt 9 órakor kezdte el és a 27 gépírásos oldalra terjedő ítélet teljes ismertetése egy órát vett igénybe. Ez az ítélet egyébként már a má­sodik, amit a bíróság a miskolci és diósgyőri házhelyek ügyében hozott. Az elsőt még 1924 ben az akkor működő vegyes bíróság hozta, amit az OFB hez úgy a telektulajdono­sok, mint az igénylők megfelt­bbez­­tek. A közben életbe lépett Novella rendelkezése értelmében a földbirtok­­rendező vegyesbiróságok megszűntek s ennek következtében az OFB a vegyesbiróság ítéletét megsemmisí­tette és új tárgyalást rendelt el, mely­nek bírájává Balds Elemér kúriai bírót delegálta. Az új ítélet, a régi ítélet ármeg­állapításaival szemben, mintegy 30—32 százalékkal kedvezőbb egy­ségárakat áll­apít meg a házhely­igénylők javára. Аж Hétét A rendkívül részletes és alapos jogászi munka főbb részleteit az alábbiakban közöljük. Az ítélet a Csabai-kapuban lévő Nádpataky, Maliber, Szlávik, a Máhr örökösök és a gör. keleti egyház telkeinek négyszögölenkénti megvál­tási árát 2 pengőben állapította meg. A Soltész Nagy Kálmán­ utcai ré­szeket 1­60 pengőben, a Komjáthy Andor telkét 5*50, az egri Agrár Ta­karékpénztár helyett 7 pengőben, míg több kisebb házhelyrészek meg­váltási árait 1 pengő 68 fillértől 7 pengőig terjedő megváltási árat sza­bott ki. A diósgyőri házhelyek A diósgyőri házhelyek négyszög­­ölenkint 50 fillérrel (050 pengő) a Drósz- kitérő környékén, a régi gya­korlótéren kihasított részek pedig 75 fillérben válthatók meg. Diós­győrben csupán a Fried, a Bódog!) a vasúti pályaudvari területekkel s a fejlődés a lakott belsőségek közé kebelezte be a Gömöri pályaudvart, sőt a légszeszgyárat is. A város régi belterületének többi része, a Népkert tőszom­szédságában 1912. évtől be­épülni kezdett u. n. Agrár­tele­pen kívül, számottevő fejlődést nem mutat és egyáltalán nem fejlődött a régi belterület a Sajó­­szentpéter felé vezető észak­keleti és Diósgyőr­ felé vezető nyugati útvonal irányában. — Diósgyőr község régi belterü­lete aránytalan hosszú vonalat foglal el a Szinva-pataknak itt még a mis­kolcinál is szűkebb völgyében; en­nek a belterületnek közvetlen fej­lesztését Hámor község felé a völgy összeszűkülése, egyéb irányban pe­dig a községet környező magasfokú lejtők s a kir. kincstár tulajdonában levő területek gátolják ; ezen helyzet folytán a fejlődés központja a Diós­győr anyaközség és Miskolc város közötti völgyfenéken mindkét köz­ségtől csaknem egyenlő távolban fekvő diósgyőri m. kir. állami vas- és acélgyár környékén alakult ki; itt közvetlen a miskolci határvonal­tól Diósgyőr felé haladva azokat a sík szántóterületeket, melyek az ál­lami vasgyár üzemi és lakótelepein kívül még magántulajdonban ma­radtak, ma már Újdiósgyőr elneve­zéssel sürűi népességű és élénk for­galmú beépített telep foglalja el, mely az ezzel összefüggő vasgyári területtel együtt az anyaközségtől teljesen különálló új községnek be­nyomását kelti ; ez a különálló bel­­sőségi terület a vasgyári építkezése­ken kivül évről-évre bővül a Bodó­­hegy és Szarka-hegy alatti sík terü­leteken a Vasgyár telepeivel szem­ben magánépítkezések útján kelet­kező újabb utcasorokkal, míg az anyaközségnek ettől távol eső régi belterülete fejlődést alig mutat.­­ Az előadottakkal kapcsolatban kénytelen vagyok kiemelni, hogy a szakértők véleményeiben több oly megállapítás van, mely nyilván a helyi ismeretek hiá­nyából, vagy a helyi viszonyok­nak nem eléggé tartós és nem alapos megfigyeléséből kelet­kezhetett, és a Guttmann-féle telkek megvál­tási ára nagyobb : 1 pengő 60 fillér. Miskolcon tehát a házhelyek árá­nak átlaga 2—4 pengő között mo­zog, a maximum 7 pengő, míg Diósgyőrben és a Vasgyárban 50, illetve 75 fillér a domináns ár és 1­60 pengő a maximum. Az Hétét indokolása Az ítélet indokolásában Balds Elemér kúriai bíró rendkívül érde­kesen állapítja meg a szakértők vé­leményéből azt, hogy hibás alapon indultak ki akkor, midőn az egyes igényelt terü­leteket luxusházhelyeknek minő­sítették és javasolták az ítélet­ben megállapított áraknál jóval nagyobb árnak a megítélését. — Közvetlen helyszíni ismeret és a múlt évtizedek tapasztalata alap­ján megállapítható, — mondja az indoklás , hogy Miskolc város a Szinva és Pece-patakok által átszelt, aránylag szűk völgyben fekvésénél fogva belterületét csakis a völgy­­nyílástól kiszélesedő délkeleti alföldi síkság felé fejlesztheti és fejlesz­tette is, hol a két pályaudvar van egymástól megfelelő távolságban. A fejlődésnek ezt az irányát nemcsak az szabta meg, hogy az élénk üzleti és piaci forgalom siet a vasúti ál­lomások, mint közlekedési közpon­tok közelébe, hanem természetes indokát találja abban is, hogy ezen egyenletes sík területen a belsősé­gek és utcavonaluk terepakadály nélkül szabályosan alakíthatók. A város belterülete az 1879 iki nagy árvizet követő évektől kezdve napjainkig csaknem kizáróan ebben az irányban fejlődött. E fejlődésnek következménye, hogy amíg az 1880 as évek­en a Tiszai pályaudvar mint városon kívül eső állomás a város­ból akár a jelenlegi Vörösmarthy­­utca, akár a jelenlegi Vas­ út felől több kilométeren át csak szántóföl­dek között haladó útvonalon volt megközelíthető,­­ a Gömöri pálya­udvaron túli szántóföldek között pe­dig elszórtan csak ipartelepek voltak láthatók és mint lakott részektől távol eső külterületen itt épült fel az 1882. évben létesült légszesz­gyár is, addig ma már beépített utcasorok közvetlenül érintkeznek

Next