Magyar Jövő, 1926. július-szeptember (8. évfolyam, 145-221. szám)
1926-07-01 / 145. szám
Csüllörtök, július 1 Gyermek trikó les 12 ezer korona GRfllZáNáL Telefon : 6 5 3 MAGYAR N OVO 3 Söldos főispán búcsúja Iskolc törvényshasági bizottságától Miskolc, junite 30 Miskolc törvényhatósági bizottsága szerdán délután megtartott rendkívüli közgyűlésen búcsúzott el Söldes Béla dr. főispántól, aki két esztendős pártatlan, eredményekben gazdag működése után lemondott a városi főispánságról. A közgyűlésen Halmay Béla dr. városi főjegyző olvasta fel elsőnek Söldos Béla dr.-nak a törvényhatósági bizottsághoz intézett bucsusorait, amely a következő : — Mélyen tisztelt Tövényhatósági Bizottság ! Két éve múlt még annak, midőn mint Borsod Gömör Kishontvármegyék főispánját az a kitüntetés ért, hogy az addig önálló Miskolc város főispánjává is kineveztettem. Örömmel vállaltam a kinevezést, mert jól tudtam, hogy ezáltal számtalan oly közhasznú teendők bízattak reám, melyeket örömhöz képest elvégezni megcsonkított hazám újraépítése érdekében hazafias kötelességnek tartottam. Ezen két esztendő alatt minden munkámban ez a cél, mint első lebegett előttem, ezenkívül igyekeztem legjobb tudásom szerint egyrészt kormányozni, másrészt a város közönségének megelégedésére megoldani és elősegíteni a gyakran nehéz és nagy feladatokat involváló kérdéseket. Az ideiglenesen határszéli várossá lett Miakovcza gazdasági, kulturális, de főleg szociális téren a helyzet folytán szinte önként, oly feladatok hárultak, melyeknek elősegítése egy ember egész munkásságát kívánja meg, márpedig az amúgy is nagy kiterjedésű egyesített vármegyék ügyeinek vezetésével együtt a legnagyobb jóakarat és igyekezet mellett is alig lehet a tetemes munkát igénylő városi teendőket — fontosságuknak megfelelően — végezni. Igaz ugyan, hogy a két törvényhatóság egységes kormányzása mellett több figyelemreméltó érv merült fel, azonban a fentiekből folyólag, kizárólag a város érdekében állónak láttam, ha annak élére a megindult nagyszabású fejlesztési programm hatékonyabb keresztülvitele céljából a kormánynak külön exponense kerül s ezért Miskolc város főispáni állásáról lemondtam. Ez az elhatározásom a kormány előterjesztésére legfelsőbb helyen is elfogadtatott. Mint teljesen ismeretlen jöttem a városba és igy a kétszeresen nehéz, azonban mindenkor a közérdeket és a jogosult magánérdeket szem előtt tartó munkásságomat nagyban megkönnyebbítette az igentisztelt törvényhatósági bizottság, melynek tagjai feladatuk magaslatán állva, nagy tudással és finom érzékkel síeltek segítségemre, úgyszintén az én régi kedves barátom, a város acélos energiájú és széles látókörű polgármestere, valamint a kötelességtudó tisztikar, kiknek, midőn szétválnak utaink, ezúton mondok jóindulatú és nagyértékű támogatásukért őszinte, szívből jövő hálás köszönetet. Most midőn a mélyen tisztelt törvényhatósági bizottságtól búcsúzom, csak egy dologra kívánok rámutatni és pedig arra, hogy főispáni ténykedésemben nem a végrehajtó hatalom merevsége vezérelt, hanem a megértéssel párosult szeretet, továbbá azon nagy feladatok mekönnyebbítésére irányuló jóakaratú törekvés, amelyek legtöbbször a bizottság közgyűlési terméből indultak ki. Távozásom alkalmából arra kérem a Mindenhatót, adjon kitartást továbbra is a törvényhatósági bizottságnak a város előbbrevitelét célzó nemes munkájához, mely remélem szintén egy lesz a ház, ami minden magyar ember lelkét kell, hogy áthassa — hazánk integritásának helyreállításához. Hazafias üdvözlettel: Söldes Béla dr. A levél felolvasása után a távozó főispánt osztatlan, meleg ünneplésben részesítette a törvényhatósági bizottság. Egyhangúlag kimondották, hogy távozásakor legmélyebb sajnálatuknak adnak kifejezést s érdemeiért közgyűlési jegyzőkönyv utján mondanak köszönetet s egyben kormányzói kitüntetése alkalmából üdvözletüket tolmácsolják. Ezutánordobay Sándor dr. polgármester emlékezett meg keresetlen szavakkal a távozó főispánról. A nyugati demokrácia államférfiai a zsidó börze útján lettek nagyok. A nemzetközi privát szindikátusban fontos szerepet játszanak, de nem döntőt. Valamennyien elárulták a népüket a zsidóknak, mint Bethmann Hollweg annak idején a német nemzetet. A kisebb államok is be vannak vonva a privát szindikátusok körébe. A cseh köztársaság élén a zsidók védence, Massaryk áll . Ausztriát Seipel prelátus kiszolgáltatta Rothschildnak és Bőseinek, Lengyelország meghajolt avilág lelkiismeretei előtt és nálunk a kezdetleges ellenállás megört. Beszélnek Angliáról, Franciaországról és elfelejtik, vagy elhallgatják, hogy se Angliát, se Franciaországot, se semmiféle más államot történeti nemzeti alapon többé megítélni nem lehet, Ьзпега csak az új erőközpont, a zsidó pénzvilággal és annak demokratikus és marxista kíséretével kapcsolatban. Ma már nincs az egész világon nemzeti állam se belső, se külső politikai tekintetben. .A legelőkelőbb kereskedők, akik végeredményben a népek sorsát eldöntik, (Rathenau) már régóta megalkották s maguk külön államát az államban és az állam fölött. Ha a számadásukkal megegyezik, látszólag identifikálhatják magukat a nemzeti érdekekkel és mímelhetik a jó hazafit, de ma már sokkal erősebbek, semhogy szükségesnek tartanák ezt az áldozatot meghozni, annak a nemzetnek, amely őket valamikor vendégszeretettel befogadta. A zsidók hatalma egy államon belül azonnal külpolitikailag is nyilvánul. A zsidó családi politika külpolitikai nyomást gyakorol arra az államra, ahol az uralkodó uzsoraszellemet belpolitikailag veszély fenyegeti. A politikai cionizmus megalapítója Herol Tivadar 1895 (!) június 1- én azt írta a naplójába :a legközelebbi európai háború nem fog a zsidóságnak ártani, hanem csak hasznárat ia lesz, mert minden zsidó a vagyonát a tengeren túl biztonságba fogja helyezni Különben is a békekötésbe, mint pénzadók fogunk beleszólani és az elismerés előnyeit diplomáciai után fogják elérni." Az egész világ aranyának két harmada ma „a tengeren túl van, biztonságban.“ A walstreeti zsidók trezorjaiban tizenkét millió európai keresztény férfi vére van aranypénz alakjában ! Ez az eredménye a borzalmas világháborúnak, amely tényleg nem ártott a zsidóknak (néhány szükséges áldozatot leszámítva). Egész falvak és városok tűntek el a földszinéről, virágzó vidékeket semmisítettek meg a rettenetes gránátok, a régi európai kultúrának leggyönyörűbb emlékei pusztultak el visszahozhatatlanul , kimondhatatlan nyomorba sülyedtek milliók, de szabad nem lett egy nép se ! Nem nyerték meg a háborút se az elárultak, se a legyőzöttek, se a győztesek, se azok darabontjai, bár a polluk, a Tomrayk, a Feldgranok és a vörös ördögök azt hitték, hogy nemzetük szabadságáért harcolnak és ez az eszme adósig nekik erőt a küzdelemhez. Ée ezek a szegény hősök mind megvoltak csalva már a háború kezdetén, bár csak most kezd néhány kevésnek a szeme kinyílni. Az a sajtó, amely a háború előtt az egyes államcsoportok közt az ellenségeskedést szította, ma mindent elkövet, hogy a nagy világcsalás ki ne derüljön és a népek saját keblén belül hirdeti az osztálygyűlöletet, hogy a figyelmet elterelje. A veszedelmessé válható ellenfelet ,segítséggel“ próbálják megbénítani, mint Németországban a nacionalistákat, Olaszországban a fascisztákat, Magyarországon az ébredő magyarokat, Angliában a konzervatíveket, Franciaországban a royalistákat. Nagyon téves egyes neoutopisták állítása : ha nem volnának zsidók, akkor biztosítva volna a béke. Háborúk voltak és lesznek a zsidók heccelődése nélkül is. De egy dologgal tisztában kellene lennie mindenkinek : harcolhatnak a népek szabadságukért és létjogosultságukért, de ne mészárolják egymást kölcsönösen a nevető, idegenfalu harmadik javáért Végre már be kell látnia mindenkinek, hogy nekünk keresztényeknek együtt és külön egy közös ellenségünk van : a zsidó aranyvörös Internacionálé és annak a politikai kizárt oktjai a parlamentekben és a sajtóban. Nagyon ravasz dolognak látszik a bomlasztó csirákat az ellenséges szomszédországban erősíteni és politikai tekintetben talán okos is volna ez, ha a betegség okozó baktériumok nem volnának már a rosszakarónak a saját vérében is. 1917-ben néhány bolsevista vonat ment Svájcból Német- és Svédországon keresztül Oroszországba és több hajó ugyanazzal az áruval megrakottan érkezett Pétervárra a newyorki gettóból az Egyesült Államok és Nagy- Brittánia úgynevezett kormányainak a jóváhagyásával. A vetés ugyan Oroszországban bitott ki, de hálából megfertőzte egész nyugatot. A bolsevista forradalom győzelmének köszönhette Magyarország a tanácsköztársaságát, Németország a zsidó republikáját és abból kifolyólag mind a két ország a mai helyzetét. Anglia Szovjetjudeának az elismerésével saját házának a gerendáiba tette be a szót. Franciaországban Leon Blum egy rohamra kész gárdát nevel magának arra az esetre, ha a bloc national már nem lesz életképes. (Folytatjuk.) A ZSIDÓSÁG SZEREPE A VILÁGPOLITIKÁBAN — A szociáldemokrácia és a marxizmus, mint a nemzetközi zsidóság segítőtársa — Európa, a keleti faj gyarmatterülete — A politika fejlődése a világháborún keresztül a békeszerződésekig — A zsidóság befolyása a pénzügyi világban és a diplomáciában — Harmadik közlemény — Január helyett csak júliustól szünteti meg a kormány a nyugdíjasok szanálási százalékának evonását — A szanálási bizottság ülése — Budapest, június 30 A szanálási bizottság mai ülésén a Breker ügy után, a nyugdíjasok ügyével foglalkozott. A napirend tárgyalásánál Temesváry Imre előadó ismertette a nyugdíjasokra vonatkozó rendelkezéseket. A rendelet szerinte tizenöt évnél több szolgálattal bíró nyugdíjasok a szanálási törvényben létesített 15, 10 és 5 százalékos levonás alól 1926 július elsejétől kezdődőleg mentesületnek. A levonások elmaradnak a 15 évnél kevesebb idővel rendelkező nyugdíjasoknál, kivéve a teljesen keresetképteleneket. Megmarad továbbá a megkülönböztetés a régi 1925 július elseje előtt és aztán nyugdíjazott tisztviselők között. Orffy Imre, Wolff Károly, Rupert Rezaő, Farkas István és Hajós Kálmán felszólalásai után Bod János pénzügyminiszter kijelentette, hogy a 15 nél kevesebb szolgálati évvel bíró nyugdíjasokra vonatkozó törvény határidő megemlítése nélkül intézkedik. Az egész intézkedés a pénzügyi helyzet következménye volt és amint a pénzügyi helyzet megengedi, szívesen foglalkozik a nyugdíjasok ügyével. Az bizonyos, hogy a jövő évi költségvetésbe ezt már nem tudta beállítani, valamint nem lehet eltüntetni a különbséget a régi és az új nyugdíjasok között, mert hiszen ez a különbség 20 millió aranykoronát jelent, erre pedig fedezet nincsen. Ezzel az intézkedéssel a nyugdíjasok ügye még nincs kizárva és továbbra is foglalkozni kíván a kérdéssel szociális szempontból. Ezután általánosságban és részleeikben elfogadták a javaslatot. A KNSz álláspontja A rendelettel kapcsolatban volt alkalmunk beszélni Javorniczky Jenő dr.-ral, a KANSz vezértitkárával, aki a következőket mondotta: — A nyugdíjasok körében mély megdöbbenést keltett a rendeletnek az az intézkedése, amely szerint a félhivatalos ígéret ellenére nem jan. 1- jétől, hanem csak július elsejétől kezdve szűnik meg a levonás és nem a tíz éven felüli kategóriáknál, hanem csak a tizenöt éven felülieknél. Ez ellenkezik a törvénnyel, mert a szanálási törvény szerint az összes kategóriákban meg kellene szüntetni a levonásokat. Ellenkezik a félhivatalos ígérettel is. Indokolt lett volna, hogy viszszamenőleg szüntessék meg a levonásokat, de feltétlenül törvényes kötelessége lett volna a kormánynak, hogy a tíz éven felülieknek is teljes nyugdíjat adjon. Igen sokan kerültek már tízévi szolgálat után nyugdíjba, ezek elhelyezkedni nem tudtak és így kénytelenek abból a nyugdíjból megélni, amelynek csak részletét kapják meg. Azt a rendelkezést, amely a munka- és keresetképteleneket teljes nyugdíjhoz juttatja, nagyon szigorúan bírálják el, mert nagyon kevesen részesülnek ebben a kedvezményben. A nyugdíjasok ügyének letárgyalása után áttértek a betegápolási