Magyar Jövő, 1926. október-december (8. évfolyam, 222-290. szám)

1926-10-01 / 222. szám

Előfizetési ár egy hónapra 40.000 EL Munkások, köz- és magán alkalmazott­aknak egy hó-napra 32.000 K. — Egyes szám ára, úgy helyben, mint vidéken, minden nap 2000 K. FELELŐS SZERKESZTŐ: HUBAY KÁLMÁN Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Miskolc, Hunyadi­­utca 13. szám. Telefonok: Felelős szerkesztő: 865. Szer­kesztőség: 646. és 882. Kiadóhiv.: 184. Nyomdairoda 882. MISKOLC, 1926. ÉVI OKTÓBER HÓ 1, PÉNTEK * NYOLCADIK ÉVFOLYAM 222 (2079) SZÁM Tanulság A tanulság ezúttal igen alapos és a főváros legaktuálisabb kérdésével, a polgármesterválasztással van kap­csolatban. Bár nem érdektelen előt­tünk sem, hogy mi lesz a választás eredménye Budapesten, ezúttal en­nek a kérdésnek lényegére nem óhaj­tunk kitérni, csupán egy olyan mel­lékkörülményről kell levonnunk a tanulságokat, amely mellékkörül­mény a keresztény magyarság részé­re sokkal fontosabb az egész polgár­mesterválasztásnál. Bizonyára mindenki észrevette, hogy néhány hónap óta a faji libe­rális sajtóban naponta jelennek meg hol vezércikkek, hol hangulatkeltő riportok és más közlemények a libe­rális és szocialista párt jelöltje mel­lett. Föl kellett, hogy tűnjön minden újságolvasó ember előtt, hogy da­cára ezen pártok polgármesterjelölt­jének úgynevezett „biztos“ győzel­mének, szükségesnek tartotta a de­struktív faji sajtó, hogy heteken ke­resztül valóságos sajtóhadjáratot in­dítson a keresztény­ pártok jelöltje ellen és a saját jelöltje mellett. Ha a liberális és szocialista pártok je­löltje eddig nem tudott volna hatá­rozott választ adni önmagáról, karri­erjéről és cselekedeteiről, akkor most néhány hét óta bizonyára cso­dálkozva olvashatta a faji liberális berkek sajtójában, hogy ő tulajdon­képpen milyen ember is hát valójá­ban. Valószínűleg rengeteg alkalma volt, hogy ezekből a cikkekből ön­magára ismerjen, sőt talán némi mo­sollyal azt is megállapította, hogy bizony nagyon sok olyan dicséret­ben is volt része, amelynek okáról talán ő maga sincs egészen meggyő­ződve. Mert hát azt meg kell adni, hogy a liberális tollforgatók alapo­san megdolgoztak a siker érdekében. Győzni és győzni mindenáron, mert az ő érdekükről van szó, ez volt az alaptétel és éppen erről akarunk mi a távolból szemlélők néhány tanul­ságos szót ejteni. Már nem mai dolog, hanem talán örökké így volt, hogy akkor, amikor a zsidó érdekek megvédéséről van szó, az egész zsidóság egyöntetűen, mint egy ember vonul föl, hogy a harcot diadalra segítse. Akkor, ami­kor arról volna szó, hogy a keresz­ténységgel szemben a zsidóságnak bizonyos hátrányai is lehetnek, a rengeteg és példanélküli előnyök mellett, akkor nem marad egyetlen zsidó sem nyugodtan, hanem minden erejével, minden összeköttetésével és ha kell minden vagyonával is oda áll a csatasorba, hogy a kilátásba helyezett hátrány előnnyé változzék, így volt ez a numerus clausus elleni harcaikban és így van most a pol­gármesterválasztás harcában is. A keresztény magyarság pedig, amely­nek minden polgári előnyei lassan átszármaznak az ország zsidóságára, levonhatja ezekből a harcokból a legkomolyabb tanulságot. Ez a tanulság pedig az, hogy : ne ri­asszon vissza bennünket soha semmi, bármilyen körülmények között is le­gyünk, attól a jogos harcunktól, amelyben a zsidóság jogtalanul ki­sajátított előnyeit kell visszaszerez­nünk. Ne riasszanak bennünket visz­­sza a kétszínű politikai nyilatkoza­tok, sem a naponta elhangzó csúfon­­dáros jelzők és ugratások, melyek az úgynevezett liberális, de valójában kizárólag a sémita faj érdekeit szol­gáló destruktív lapok ilyenhez szo­kott szájából dőlnek felénk és ne törődjünk semmi olyan mellékkörül­ménnyel, amely esetleg szépséghiba keresésből meg akarja gátolni a har­cok erőteljes előretörését. Tanuljunk csak a zsidóságtól. Tanuljuk meg,­­ hogy kell elkeseredetten védekezni, s hogy kell egységesen felsorakozni,­­ hogy kell kitartani az összetartás mellett még akkor is, ha már semmi remény sincs a győzelemre. Mert semmi sem erősít meg bennünket jobban, mint az egységes és szétvá­­laszthatatlan összetartás. Ennyi tanulságunk legyen a bu­dapesti polgármesterválasztással kapcsolatban. És ez a tanulság nagy nyereség lesz nekünk szerteszéjjel és szervezetlenül élő keresztény ma­gyaroknak. Ennyi tanulság levoná­sával tartozunk is önmagunknak, mert figyelembe kell vennünk, hogy csak ennek megvalósításával teremt­hetjük meg az egységes keresztény Magyarországot. A kereszténypárt és a Ripka-párt együtt vonul fel Sipőcz győzelmére — A Ripka-párt elnöke hosszasan tanácskozott csütörtök délelőtt Bethlen miniszterelnökkel — A főpolgármester felajánlotta lemondását, de a kormány nem fogadta el — A keresztény nemzeti gondolat diadalát jelenti a ma várható zárógyőzelem — Budapest, szeptember 30 A keresztény Budapestért folyó polgármesterválasztási küzdelem el­ső fordulója olyan eredményt hozott, hogy azt nemcsak Budapest, de az egész ország polgársága ujjongó örömmel fogadta. Az első nagy győ­zelem után a pénteki végső küzdelem eredménye kétségtelen, hiszen a szerdai nagyszerű eredményt is az tette lehetővé, hogy a keresztény nemzeti gondolat lobogója köré olyan polgári tényezők sorakoztak, akik levonták a múlt tanulságait és tisztában vannak már azzal, hogy mi is az igazi céljuk a demokraták­nak és a szociáldemokráciának. Megállapíható, hogy a radikális baloldalt olyan vere­ség érte, amelyet kihevernie egy könnyen nem igen fog tudni. Különösen érzékeny a vereségük országos politika szempontjából, mert az egész ország nyilvánossága előtt lefolyt választás eredménye nem maradhat hatás nélkül a demo­krata és radikális jelszavak további lejárása tekintetében. Csak fokozza a forradalmi balol­dal politikai vereségének súlyát az a körülmény, hogy épen erről az ol­dalról hirdették a polgármestervá­lasztás nagy politikai jelentőségét. Úgy állították be az egész válasz­tási küzdelmet, hogy itt a „kurzus“­­politikának fogják megadni a kegye­lemdöfést. A választás tegnapi első fordulója és a pénteki végső összecsapás azon­ban azt fogja bizonyítani, hogy a „kurzust ‘ — hiába adták ezt a nevet a keresztény nemzeti öntudatra való ébredés mozgalmának — nem is olyan „kurzus,“ hiszen már eddig is hat évig élt és most újra hat évre biztosítja be magát s ad újra pol­gármestert, alpolgármestereket, ta­nácsnokokat, városi tisztviselőket a fővárosnak, annak a fővárosnak, amelyet a „kurzus“­szót adományo­zó politikai türelmetlenség alattomos szó­munkával oly hosszú ideig méte­­lyezett. Holnap, amikor a Belvárosi-tem­plom harangja megkondul és a sze­lek szárnyán hirdetni fogja, hogy S­i­p­ő­c­z Jenő dr.-t, a keresztény Budapest polgármesterét újabb hat évre megválasztották, nem az fog fájni a túloldalnak, vagy legalább is nem az fog legjobban fájni, hogy hazug, nemzetietlen célok szolgálatába állított jelszavaikkal kudarcot vallottak, hanem, hogy a „hatal­mat“ nem sikerült kezükbe ra­gadni. Ezért örvendetes a tegnapi első vá­lasztás eredménye és ezért lesz min­dennél jelentőségteljesebb a pén­teki szavazás megpecsételő ver­diktje, mert a szívtelen, lélekölő ma­­terializmus, a politikai önzés felett kongatja meg a harangot. És amikor ezt minden magyar és keresztény ember tudja és tudatá­ban van ennek most már — legalább is ezt hangoztatja nyíltan — a Ripka-párt is, a kormány félhivata­los orgánuma még ma sem ír egy jó szót sem S­­­p­ő­c­z dr. érdekében. A 8 Órai Újságnak ez az el­járása méltán keltett nagy megütkö­zést szerte az országban, mert a kö­zépút bukása után erre a magatar­tásra semilyen célból nem lehetett szüksége a kormánynak. A Ripka-párt egyébként még teg­nap este értekezletet tartott közvet­lenül a közgyűlés után. A bizalmas jellegű pártértekezlet­ről csak az szivárgott ki, hogy az Egységes Községi Polgári Párt meg­van elégedve a választás eredményé­vel, mert halomra döntötte a demo­krata többségről szóló hazugságokat és százhuszonnégy szavazattal szemben a közgyűlésnek száz­­nyolcvan tagú többsége nyilat­kozott Bárczy István ellen ez a száznyolcvan tagú többség harsogó tiltakozás az ellen is, hogy a budapesti városházát szocialisták és bankügynökök foglalják el. A Ripka-párt elnöke ,­o­zm­a Je­nő dr. csütörtök délelőtt felkereste Bethlen miniszterelnököt, akivel több, mint egy óra hosszat tanács­kozott. A délután folyamán pedig újabb értekezletet tartott a párt, amelyen a holnapi szavazásról dön­töttek. A kiszi­várgott hírek szerint a párt tagjainak kötelezővé tette a Lipőczre való szavazást, ami kü­lönben megfelel annak a megállapo­dásnak is, amelyet a keresztény köz­ségi párttal kötött a párt az alpol­gármesteri állásoktól lefelé az ösz­­szes fővárosi tisztviselői állások be­töltésére. A radikálisok még min­dig remélnek A baloldal természetesen tovább­ra is görcsösen ragaszkodik taktiká­jához és sajtója útján — mint jól értesültek — Bárczy győzelmét jó­solják. Kombinációjuknak alapja az, hogy azok az „árulók“, akik tegnap cserbenhagyták a demokrata zász­lót, akiknek számát 12—13-ra teszik, pénteken Bárczyra fognak szavazni. Ily módon szerintük Bárczy szava­zatainak száma 144-re nő, ehhez még legalább 10 Ripka-párti szavazatot remélnek és így 154 szavazattal Bárczy győzelmét tippelik közönsé­güknek. Ez az okoskodás tényleg „reális­nak“ volna vehető, ha közben nem tudnának számolni a liberális lapok olvasói. Úgy látszik azonban, hogy közönségüknek bíznak ebben a gyön­géjében, mert máskülönben nem mernék leírni, hogy 124+13 az 144-el egyenlő. Itt csekély 7 szava­zattal tévednek a jó liberális közön­ség reményének élesztgetésére. De baj van a 13 árulóval is, hiszen tud­valevő, hogy a demokratikus blokk Bárczyt is beszámítva, számlál 128 tagot és csak a liberális 7 taggal együtt tudnak 135 tagot kimutatni. „Áruló“ tehát tegnap csak 10 lehe­tett, mert Bárczy nem szavazott. Itt megint jobban fogott a krétájuk há­rom szavazattal. A keresztény­ pártok a baloldallal szemben nem tippelnek, mindössze a baloldal tippjének e hibáira mutat­nak rá. LAPUNK MAI SZÁMA 8 OLDAL­­­ÁRA 2000 KORONA A legbiztosabb front a keresztény alap A keresztény községi párt vezére Wolff Károly egyébként az eddigi eredményről és a várható fejlemé­nyekről ezeket mondotta: " Hónapok óta visszhangzik a sajtóban és az egész ország közvé­leményében, hogy Budapest nem le­het szocialista és hogy a polgárság­nak meg kell találnia az alapot, amelyen egyesült erővel verheti vissza a szociáldemokraták rohamát és biztosíthatja a nemzeti alapot a városháza egész adminisztrációjá­ban. Most már elmondhatjuk: a legbiztosabb polgári front a keresztény nemzeti alap, amely

Next