Magyar Jövő, 1926. október-december (8. évfolyam, 222-290. szám)

1926-11-11 / 256. szám

MAGYI JÖVŐ Földbirtokreform és városfejlődés Miskolc, november 10 (K. J.) A magyar agrárkérdés évszázadok megoldatlan problémája, amelyen belül a helyes birtokmegoszlás szoros összefüggésben van a természetes fajszaporodással és a nemzet jövőjével. Mondhatjuk, hogy az arányos birtokmegoszlás a nemzet szaporodásának függvényét képezi. Sajátságos nemzeti életünk szoros összefüggésben áll a szaporodást gátló akadályok elhárításával, melynek egyetlen kiinduló pontja a kötöttforgalmú birtokoknak az állam területével és a földmiveléssel foglalkozó népesség szaporodásával való arányosítása. Az 1848. évi politikai reform célja csak részben volt gazdasági irányú, mert ezeket a politikai erőcsoportokat a nagybirtokos osztály saját részére lefoglalta s igy a reform által kedvezményben részesültek is csak ideig-óráig tudták magukat fenntartani, mivel gazdaságilag tőkeszegények voltak s a más oldalról jövő intenzív szervezkedés, amely nagybirtokok létesítésére irányult, teljesen aláásta a csak politikai reformokkal segélyezett új gazdasági alanyok létfennmaradási képességét. Ha a múlt század 70—90-es éveinek gazdasági reformtörekvését vizsgáljuk, azt látjuk, hogy a periódusos agrárszocialista jelenségek a nagybirtokok túltengésére vezethetők vissza, melynek megakadályozására igen kevés gond fordíttatott, hisz az új gazdasági alanyok politikai tekintetben még nem jöhetnek számításba. Ezeknek az agrárszocialisztikus jelenségeknek a bírálatánál, mely az egész országra kiterjeszkedő gazdasági válságnak volt követője, figyelembe kell venni reális viszonyokat is, valamint légkört, melyben a magyar "a Kossuth kultuszától volt olvh s ettől az eszmétől várta "grrkailag és gazdaságilag valóemelkedését, mely nem volt más, mintegy kivánalom a negyvennyolcas birtokreformnak rájuk való további kiterjesztésére, így nem nevezhető a magyar paraszt követelőinek s társadalmi fölforgatónak, és iupán annak reményében él, hogy a díj művelési birtokán jogilag is megerősittetik s a birtokszerzés terén eléje álló akadályok eltávolíttatnak. Az akkori kormányok gazdasági politikája kettős színezetű volt, mert mig egyrészről teljesítette a kor kényszerítő hatása alatt a társadalompolitikai törekvéseket, addig tétlenül nézte, miként emelkedik a kötött forgalmú birtokok területi nagysága s ennek eredményeképen miként válik a polgárból a szaporodás emelkedésével nincstelen bérmunkás. A földnélküli nincstelenek szaporodása természetszerűleg hozta magával, hogy gazdaságilag erős városok keletkezzenek, melyek polgári tömegek növelését vannak hivatva előmozdítani. A városok fejlődésmenete szoros összefüggésben áll a nemzet fejlődésével s csak a városok kifejlődése s ezen belül a polgári osztálycsoportoknak kialakulása az az út, melyen egy nemzet leghamarább elérheti boldogulását. A külföldi államokban a városfejlődés egész más irányú volt, mert ott nem a mezőgazdaság, hanem az ipar által szülte szaporodási többlet segítette elő a polgári csoportok létesülését s ezen belül az önálló politikai jogokkal rendelkező várost. Nálunk a természetes hajszaporodás s ezen belül a városok fejlődése falun keresztül történik. A városok s a nemzet cselekményei s gazdasági politikájának iránya szorosan összefüggnek egymással és a városok által követendő cél nem térhet el a nemzet egyetemes céljaitól. A fenti társadalmi szükségletek kielégülését célozza az 1920. évi földbirtokreform törvény, majd az ezt kiegészítő 1924. évi VII. t. c, melynek célja : az arányos birtokmegoszlás, a birtokszerzés előmozdítása és munkaalkalom biztosítása. A törvény a fejlődésmenetet van hivatva követni, midőn új gazdasági alanyok létesítését és a régiek megerősítését célozza a faji szaporodás érdekében s arányba állítja az évenkint emelkedő szaporodási többletet a megművelhető földdel. A törvény végrehajtása, a fellépett gazdasági válságok következtében hosszú ideig elhúzódott, úgy, hogy a gazdaságilag teljesen földhöz sújtottak a válság alatt elvéreztek, mivel teljes bizonytalanságban éltek s a bizonytalanságot csak növelte a városok önös politikája. Sajnos, egyes városok még mindig nem értik meg a nemzet akaratát s nem látják, hogy mily befolyással van az új gazdasági alanyok létesülése városfejlődés és a nemzet szempontjából, midőn különféle jogelvekre hivatkozva, a fejlődés törvényeit mellőzve, magukat elhatárolják ettől a tömegtől s oly kívánalmakkal lépnek fel, melyek aláássák az egyénnek létfentartási képességét. Szomorú tényként kell megállapítanunk, hogy a városok képviselői, tiszti főügyészei a birtokosok oldala mellett állanak, midőn a házhelyek árának megállapításáról van szó s ezeket a leendő gazdasági alanyokat nem tekintik a város polgárainak, mert ha úgy volna, akkor nem kerülhetnének a reform céljával ellentétbe. Nem tudjuk megérteni, hogyan nyilváníthatja a város háztelkesek házcsoportjainak felépítését külön községi alakulattá, anélkül, hogy ezek a községi autonómiával járó jogokat élveznék. Itt pedig ezeknek a házhelyeseknek a csoportosulása nem tekinthető önálló alakulatnak s igy a város az utak megváltását akkor, midőn az a város tulajdonába lép a köztelekkel egyetemben, melyért minden egyes házhelyigénylő tulajdonos még adót is fizet, nem lehet jogos követelésnek mondni. Ha a város, melynek az utak és köztelkek tulajdonába mennek át, már a kezdetén elismerte volna a házhelyigénylők törvényes jogait, úgy a bérmegállapításnál a város képviselőit nem a birtoktulajdonosok oldalán, hanem az igénylőknél láttuk volna s igyekeztek volna tényleg városi érdekből az árakat a helyi viszonyok szerint mérsékelni, mert az a város büdzséjére lényeges befolyással bírt volna. E helyett azt látjuk, hogy a város épen azoktól kér és követel ajándékot, kik hivatva vannak a nemzetet létének fenmaradása iránt biztosítani. Minden reményünk megvan arra, hogy a város a maga polgárait egyenlő jogban részesíti s politikája nem keresztezi az egyetemes nemzeti érdekeket, mert a város léte a nemzet létével függ össze s ezt csak úgy tehetjük naggyá, ha a segélyre szorultak mellé állunk, a másik csoport részéről pedig megértést követelünk, mert mindannyian magyarok vagyunk, sorsunk a haza sorsa, magyar sors. - 4 - 1926 november 11. csütörtök. Miskolcot is bekapcsolta működési körébe a legújabb kommunista szervezkedés — Hetényi főkapitányhelyettes nyilatkozata szerint az új szervezkedés a legveszedelmesebb a kommün bukása óta — Budapest, november 10 Jelentettük, hogy a fővárosi rendőrség újabb kommunista szervezkedésnek jött nyomára. A rendőrség hat embert, röpiratok terjesztőit el is fogta. Összesen hat embert állítottak elő a főkapitányságra. Schönmann László rákoskeresztúri patkányirtót, Frank Miklós foglalkozásnélküli egyént, Marinka Árpád cipészt, Mahler Béla fogtechnikust, Zelkovics Zoltán magánhivatalnokot és Klein Imre foglalkozásnélküli egyént. Valamennyien a Vági-párt tagjai és titkárai, akik aktív részt vettek a röpiratok előállításában és szétküldésében. Magát a nyomda tulajdonosát és a munkásokat a rendőrség nem vette őrizetbe, mivel a nyomdatulajdonos azzal védekezett, hogy egyszerűen csak keresni akart, amikor a megrendelést elfogadta és saját bevallása szerint a röpirat szövegét el sem olvasta. „A leleplezett szervezkedés a legveszedelmesebb a kommün óta“ A Magyar Jövő munkatársa beszélgetést folytatott a nyomozás vezetőjével, Hetényi Imre főkapitányhelyettessel, aki többek között ezeket mondotta : — A most leleplezett kommunista szervezkedés egyike a legveszedelmesebbeknek, amit a kommunizmus bukása óta lelepleztünk. Megdöbbentő az a nagy szervezettség és kitanítottság és az, hogy milyen hatalmas összeg áll rendelkezésükre. Kétségtelenül megállapítható,hogy az egész szervezkedést külföldről irányítják. A rendőrségnek igen nehéz munkája lesz, amíg az egész szervezkedést, vagy legalább is legnagyobb részét és az értelmi szerzőket, vezetőket ki tudja nyomozni. Rengeteg pénzzel és kitanult eszközökkel dolgoznak az agitátorok A főkapitányságon már két nap óta folyik az előállított és őrizetbe vett hat ember kihallgatása. A kihallgatás során olyan nagyarányú és tökéletes eszközökkel dolgozó kommunista szervezkedés részletei bontakoznak ki, amilyen az utóbbi esztendők kommunista agitációi és szervezkedései között is páratlanul áll. Rengeteg pénzzel, tökéletes, kitanult eszközökkel, sok emberrel és az egész országra kiterjedő hálózattal dolgoznak. Kiderült, hogy ez a mostani agitációs röpcédula, melyet az Admiral-nyomdában találtak meg, egy körülbelül öt-hat különböző szövegezésű röpcédulasorozatnak egyik formulája. A Vági-párt ugyanis, amely azonos a kommunista párttal, támadásra készült és ezért hat különböző szövegű röpcédulát nyomatott azzal a célzattal, hogy ezt azután a munkásnegyedekben és a földműves lakosság körében szétosztja. Megállapítást nyert, hogy a sorozat mindegyik formuláját kinyomatták már a különböző pesti nyomdákban, anélkül, hogy a rendőrségnek sikerült volna vagy azt megállapítani, hogy melyik nyomdában készült, vagy pedig ezekből a röpiratokból egyet is megtalálni. Csupán az Admiral-nyomdában készült röpcédulákat sikerült a rendőrségnek lefoglalni, amely a röpcédulasorozatnak ötödik példánya. Tömegakciót ígér a lefoglalt röpcédula Ennek az ötös számi röpcédulának a fején vastag betűkkel ez áll: „Egységes munkásfrontot“. A szövegben azután nagyjából a következő programmot állítja össze: A mai rendszer teljes elsöprése parlamenten belüli és kívüli eszközökkel. A földreformnak olyan formában való megvalósítása, hogy az összes papi birtokokat és nagybirtokokat ingyen felosztják a nincstelen parasztok között. Követeli a kommunista párt a szervezkedési szabadságot és a szovjetunió jogi elismerését. Népszavazást az államformára, amely szerintük csak népköztársaság lehet. Végül bejelenti a röpcédula, hogy a kommunista párt szervezkedését megkezdték és rövid időn belül tömegakciót indítanak a fent vázolt programmpontok megvalósítására. Miskolcra már elszállították a röpcédulákat Ezeket a röpcédulákat már kiépített tervek alapján akarták eljuttatni az ország különböző pontjaira. Marinka Árpádnál a megmotozás alkalmával egy feljegyzést találtak, amely szerint a röpcédulas sorozatot Budapesten kívül a következő városokba szállították már el : Szeged, Miskolc, Debrecen, Nyíregyháza, Székesfehérvár, Szombathely és Sopron. A röpcédulák már ott is vannak rendeltetési helyükön és a rendőrségnek csupán ennek az ötödik sorozatnak az elszállítását sikerült megakadályoznia. A kihallgatások után az őrizetbe vettek lakásán házkutatást tartottak, de minden eredmény nélkül. Rendkívül jellemző a szervezkedés tökéletességére az, hogy az őrizetbe vett hat kommunistánál a megmotozás alkalmával kis gépírásos füzetet találtak amelyben a sajtótörvénynek és a BTA- nak azok a paragrafusai voltak felsorolva, amelyekkel elfogatásuk alkalmával az ellenük emelt vád ellen védekezhetnek. A szervezkedésnek ez a tökéletes formája teljesen külföldi mintára készült és megállapítható, hogy az összes szálak külföldre vezetnek, annyival is inkább, mert a havonta több százmillióra rugó szervezkedési összeget a magyarországi Vági-párt nem tudná fedezni. Újabb röpcédulákat akartak Miskolcra hozni Az Admiralban lefoglalt húszezer röpcédulát ezen a héten akarták elszállítani a vidéki városoknak. Ma reggel már Budapestre érkezett egy vidéki agitátor, hogy azokat átvegye és Miskolcra szállítsa. Az agitátort, Farkas Imrét, a rendőrség a pályaudvaron elfogta és előállította a főkapitányságra. Megmotozása alkalmával közel tízmilliót találtak nála, amelyet útiköltségre kapott.