Magyar Jövő, 1926. október-december (8. évfolyam, 222-290. szám)

1926-11-11 / 256. szám

1926 november 11. csütörtök. „A kis hős“ a miskolci utcákon Miskolc, november 10 Szerdán délelőtt szokatlan moz­galmas élet színhelye volt a Zsolcai­­kapunak a Hazatértől a Rudolf-lak­­tanyáig eső része. Pekár Gyula A kis hős című filmjének felvételeit készítette a Magyar-Holland Kul­­turgazdasági Részvénytársaság film­vállalat főrendezője, Letzter Jó­zsef. Ebből az alkalomból, bár több­ször az eső is rákezdett, hatalmas közönség lepte el az útvonalat. A leány- és fiúpolgári iskola, valamint a Szeles­ utcai iskola növendékei vi­rágokkal, zászlókkal testületileg vo­nultak ki a Zsolcai-kapuba és sor­falat állva, a közönséggel együtt statisztér­áját képezték a filmnek. A felvételt, mely egy részét fogja képezni egy magyar család és a ma­gyarság tragédiáját életrekeltő s megörökítő filmnek, fél 11 óra táj­ban kezdték meg. Miután a Rudolf­­laktanya udvarán lefotografálták a hadbavonulás előtt imádkozó menet­századot, a Buzatértől zeneszó mel­lett vonultak fel a katonai oszlo­pok. Felhangzott a főrendező har­sány szava: — Virágot... majd­­ lobogtatni.... és száz és száz gyermek, felnőtt, vi­rág­esővel bontotta el a felvonuló csapatokat s zászlót, zsebkendőt, ka­lapot lengetett feléjük. Közben Purcsi Náci pompás cigányzene­­kara reázendített egy indulóiba és az operatőr forgatni kezdte a felvevő­gép foggantyúját. Mintha az 1914-es napok eleve­nedtek volna meg egy délelőttre. És egy óra leforgása alatt visszanyerte hétköznapi képét az utca. Csak a kövezeten színesedő virágok emlé­keztettek a nemrég lezajló mozgal­mas jelenetekre. A hegyközi leventeverseny Pálháza, november 10 •Abaúj-Torna vármegye hegyközi köz­ségeinek leventeegyesületei november 7-én, vasárnap tartották atlétikai ver­senyüket Pálházán, Lónyay Menyhért és Károlyi István grófok díszelnöksége mellett. A hegyközi 15 községnek mint­egy 300 leventéje vonult fel az ünne­pélyre. A Himnusz eléneklése után a leventék zenés szabadgyakorlatot mu­tattak be példás fegyelmezettséggel és a szabadgyakorlatok pompás látványos­ságát a közönség mindvégig élénk figye­lemmel kisérte. A szabadgyakorlatok után a 100 mé­teres síkfutásban 5 község legjobb le­ventéi mérték össze erejüket s győztes­ként 14.2 mp. idő alatt Odrobina János hollóházai levente futott be elsőnek, második lett Tokár József hollóházai, harmadik Novotny Béla pálházai leven­te. Magasugrás: 1. Kovács Pál nagy­­bózsvai levente 135 cm. 2. Odrobina Já­nos hollóházai levente 132 cm. 3. Iván Barna nyíri levente 127 centiméter ma­gassággal. Súly dobás: 1. Simkó József nyíri 10.45. 2. Matusz József nyíri 9.65 méter.. 3. Menyhért Miklós nagybózs­­vai levente 935 centiméterrel. Távolug­rás: Novotnyi Béla pálházai 425 cm. 2. Kertész József hollóházai 410 cm. 3. Tóth András nagybózsvai levente 395 cm. A 4X100 m. szférafutásban első Hollóháza 1 perc, második Pálháza 1 p. 02 mp., harmadik Nyiri 1 p. 06 mp. A győztes leventék ezüst, nagy bronz és kisbronzérmekkel lettek kitüntetve, míg a legtöbb pontot elért hollóházai leventeegyesület díszoklevelet kapott, melyeket Pappszász Józsefné buzdító beszéd kíséretében adott át a leventék­nek. A verseny befejezése után Pásztor József volt nemzetgyűlési képviselő, al­­­elnök magasszárnvalású beszédében lel­kesítette a leventéket s mondott köszö­netet a rendezőségnek fáradhatatlan munkásságáért, majd az ünnepség a Szózat hangjaival véget ért. A rende­zés Pappszász József szolgabiró érde­me, kinek Fazekas János hollóházai, Csók Ár­pád pálházai és a többi levente­oktatók önzetlenül segédkeztek. 3 - A vádtanács is megszüntette az eljárást a szokolügyben Budapest, november 10 Ismeretes, hogy a frankhamisítás nyomozásának idején az ügyészség újból megkezdte a szokolhamisítási ügyben már egyszer befejezett el­járást. Ennek az lett a folyománya, hogy a sok gyanúsított közül az ügyészség csak Bockelberg Ede nyugalmazott rendőrfőparancsnok­kal szemben emelt vádat hamispénz forgalombahozatalának büntette cí­mén. Az ügyészség vádirata ellen G­á­l Jenő dr. védő kifogásokat adott be, amelyekkel a vádtanács Ottdubay Dezső elnöklésével ma foglalkozott. A vádtanács a szokáshamisítási ügy összes nyomozati adatait mérlegelés alá vonta és miután nem talált meg­nyugtató adatokat Bockelberg bű­nösségének megállapítására,­­ az ügyészség vádiratát elutasította és Bockelberg Ede ellen a további eljárást megszüntette. Bockelberg a lefolytatott bűnügyi eljárás során mindig a leghatározottabban tagadta, hogy a szokolhamisításban része lett volna és az ő vallomását megerősítette Friedrich István vallomása is. Friedrich szerint Bockelberg soha sem volt nála a szokol-ügyben. Csak egy ízben volt nála, a Cseh­országban 10 évre elitélt Kun Jó­zsef társaságában, akinek számára állást kértek Friedrichtől. A vádtanács végzése ellen Makay Jenő ügyészségi alelnök felfolya­modást jelentett be, míg Gál Jenő védő azt megnyugvással vette tudo­másul. Az ügy iratai most az ítélő- s tábla elé kerülnek. A volt rendőr, a borbélysegédből lett rendőrfogalmazó s a mészárosból lett rendőrfelügyelő „nyomozása“ Boldván — A bíróság tíz hónapi börtönre ítélte a „nyomozót“, aki tíz millióért kész „eltussolni“ a borzalmas gyilkosságot — Miskolc, november 10 Érdekes zsarolási bűnperben tartott főtárgyalást szerdán a kir. törvény­széken T­ó­t­h Dezső tanácselnök bün­tetőtanácsa. Egy volt államrendőr ke­rült, mint elsőrendű vádlott a vádlot­tak padjára, aki két évvel ezelőtt egy borbély és egy mészárossegéddel együtt megjelent Tóth Sámuelné boldvai lakosnál, hatósági minőséget színlelve nyomozást kezdtek saját sza­káiukra egy régi, állítólagos gyilkos­ságban, közben pedig ajánlatot tettek, hogy 10 millió koronáért „elsimítják“ az ügyet. A rendkívül érdekes bűn­ügyet szerdán a késő délutáni órákig tárgyalta a bíróság. A zsarolási ügynek előzménye még 1918-ra vezethető vissza, amikor egy reggel Gál István boldvai gazdálkodót felakasztva, holtan találták a padlá­son. Bár akkor a csendőri nyomozás és a hullaszemle kétségen kívül meg­állapította, hogy a jómódú boldvai földmíves önkezével vetett véget éle­tének, a falusi pletyka még­is tudni vélt arról, hogy a gazda nem lett ön­gyilkos, hanem a felesége folytatta meg a kocsisának, Szendi Istvánnak segítségével és csak ezután akasztot­ták fel a holttestet, hogy a gyilkosság gyanúját eltereljék. E pletyka nyomán azután meg is indult özvegy Gálné és a kocsis ellen a nyomozás, amely azonban teljesen eredménytelenül végződött, úgy, hogy a kir. ügyészség be is szüntette elle­nük az eljárást. Ezután az özvegy asszony rövidesen újból férjhez ment Tóth Sámuelhez, egy jómódú boldvai gazdához, míg Szendi István beállt katonának a nemzeti hadseregbe, ahonnan 1923- ban került a miskolci államrendőrség­hez. Mikor mindenki megfelejtkezett Gál István öngyilkosságáról, 1924-ben Szendi államrendőr egy levelet kapott Gál István édesanyjától, aki még min­dig a pletykának hitt és arra kérte Szendit a levélben, hogy nyomoztassa ki, ki volt fiának gyilkosa. Őt ugyan­is ártatlannak hite az öregasszony s azért kérte fel a nyomozásra Szendit, hogy az esetleges eredményes nyomo­zás esetén Szendi is tisztára moshassa magát a szerte szállongó pletykák alól. Egyben pedig felajánlott az eredményes nyomozás esetére öt mil­lió koronát. Szendi, akit a felajánlott pénz erő­sen csábított, elhatározta, hogy ebben az ügyben saját szakállára fog nyo­mozni. Hirtelen beteget jelentett a rendőrségen és Edelénybe utazott, ahol a kormácsban összebarátkozott Erdődi Jenő borbélysegéddel és Papp Dezső mészárossegéddel, akiknek élénk fantáziával ecsetelte, hogy egy gyilkossági ügyben nyomoz, és felkér­te újdonsült barátait, hogy legyenek neki ebben segítségére. A két fiatalembernek tetszett a do­log, hogy ők ily „fontos“ ügyben ko­moly szerepet játszhatnak és elfogad­va az ajánlatot, átgyalogoltak Bold­­vára. Boldvára persze már, mint „rendőri bizottság“ érkeztek meg, amelynek tagjai Szendi államrend­őrök kívül, Erdődi „fogalmazó“ és Papp „ügyeletes felügyelő“ voltak. Majd megszálltak Szendi egyik roko­nánál, ahová, mikor beesteledett, át­hivatták Tóth Sámuelnét, az öngyil­kos Gál István volt özvegyét, akinek Szendi tudtul adta, hogy őt most a gyilkossági ügyben a „fogalmazó úr“ és az „ügyeletes felügyelő úr“ ki fog­ja hallgatni. A „kihallgatást“ azon­ban Szendi vezette, aki formális jegy­zőkönyvet vett fel az asszony vallo­másáról. A kihallgatás közben, azonban több­ször félre hívta Tóthnét és bizalmasan megsúgta neki, hogy ebből igen nagy baj lesz, de ha fizet neki 10 millió ko­ronát, ő hajlandó mindent eltussolni. A kihallgatás után, mikor látta, hogy az asszony nem áll kötélnek és nem akar fizetni, ráparancsot Tóth Sámu­elre, hogy fogjon be szekerébe és vigye be éjnek idején az „urakat“ vele együtt Edelénybe. Az egész nyomo­zási komédiától Tóth Sámuel aztán annyira meg volt rémülve, hogy szó nélkül teljesítette a parancsot és a „rendőri bizottságot“ ingyen vitte be Edelénybe. Szendi később még megjelent né­hányszor Tóthéknál és kérte a pénzt, Gyuricskó Jánost, Boldva egyik leg­módosabb gazdáját is megkörnyékez­te, mondván, hogy esetleg 8 millióért is sikerül a dolgot eltussolni. Ez aztán szeget ütött Tóthék fejé­be, hogy ha már alkudni is lehet a tussolás díjában, akkor még­sem le­het egészen tiszta dolog az a nyomo­zás és Tóthné maga ment el a rend­őrségre megtudakolni, hogy mi is igaz az egész nyomozásból. Ekkor ki­derült a turpiság, Szendit nyomban elbocsájtották a rendőrség köteléké­ből és az egész „rendőri bizottság"­­ el­len zsarolás büntette, az ingyenes ko­csikázás miatt pedig csalás vétsége cí­­mén megindult a bűnvádi eljárás. Ennek az érdekes ügynek szerdán volt a főtárgyalása, amelyen Szendi tagadott mindent s azzal védekezett, hogy a nyomozás eredményessége ese­tén maga Tóthné ajánlott fel neki pénzt. Ő azonban nem követelt sem­mit se. Ezzel a vallomással szemben Erdődi „fogalmazó úr"­­ és Papp „fel­ügyelő úr", akik közben rájöttek, hogy Szendi voltakép őket is csúnyán becsapta, részletes beismerő vallomást tettek, melyből kiderült, hogy az egész nyomozási komédia értelmi szer­zője Szendi volt, aki őket is berán­totta a bajba. A tanuk és a sértettek után a bíró­ság Szendit csalás vétségében és zsa­rolás bűntettében mondotta ki bű­nösnek és ezért őt 10 hónapi börtönre ítélte, Erdődi Jenőt és Papp Dezsőt pedig a zsarolásban, mint bűnsegé A bűnrészeseket ítélte egy havi, itri , 8 napi fogházra. Az ítélet ellen úgy Ulmann Ъ­­ kir. ügyész, mint a vádlottak fendő­e­zést jelentettek be.­­ JAKOB FIAI Mai regény egy különös világból 9 fejezetben. Főszereplő : Rudolf Schildkraut. — Romeo a mellény zsebben. Burleszk 2 felv. MAGYAR JÖVŐ Értekezlet a levente,a mulasztásai ügyében fe Miskolc, novembr^­iu Köztudomású, hogy Miskolcon mintegy hatezer leventeköteles if­jú van, akiknek alig háromnegyed ré­sze jár el rendszeresen a levente­­órákra. Bár a leventetörvény u tar­tása szerint a mulasztó leven­tek pénzbírsággal sújthatók, a le­verí­ték nagy része nem jár a levente­órákra, még ha minden mulasztás­ért 40--60 ezer koronára büntetik is, mert a leventék teljesen vagyon­talan szülein a pénzbüntetés be nem hajtható, sőt a törvény végre­hajtást sem enged meg. A leventekötelezettség ügyében szerdán délelőtt H­a­­­m­a­r Béla dr. helyettes polgármester, valamint Szabovits Ernő testnevelési fel­ügyelő és Fekete László tb. ta­nácsnok között közel egyórás meg­beszélés volt, amelyen megtárgyal­ták, hogy milyen módon lehetne minden leventeköteles ifjút bevonni a leventeórákra. Abban állapodtak meg, hogy a városbíróság fogja a leventeköteleseket összeírni és hogy eleget tesznek-e leventekötelezett­ségüknek, azt leventeutcabiztosok útján fogják ellenőriztetni. Egyébként úgy értesültünk, hogy a kormányhoz feliratot is fog­nak intézni, hogy a leventetörvényt módosítsák, mert hiányos. Ugyanis a törvény a hatóságoknak nem nyújt módot arra, hogy a behajt­hatatlan pénzbüntetést egy, esetleg több napi elzárásra változtassák.

Next