Magyar Jövő, 1927. január-február (9. évfolyam, 2-47. szám)

1927-02-09 / 31. szám

Bejött a ghettó A régi városokban ott épült vala­hol a külső perifériákon. Méteres falak vetté­k körül s e falak között élte a maga zárt, rejtelmes, sötét életét. Azt az életet, amely idegen volt minden és mindenki számára, amely nem nyilt föl senki előtt. Év­ezredes, komor hagyományok értet­­len abrakadabrája meredt az idegen elé a falak környékén, gondosan féltett titkok szele csapott elő a szűk és szennyes utcaközökből. A ghettó a maga külön világával a zsidóság évezredes különállását, kü­lön céljait, külön törekvéseit pél­dázta s az, hogy a zsidó a ghettón kivül le nem telepedhetett, nem üzérkedhetett, a keresztény világ­ban el nem vegyülhetett, mutatta a régieknek a zsidósággal szemben táplált ellenszenvét s az irányukban való köteles elővigyázatosságot. A ghettó megszűnt és a ghettó mégis itt van. Csak épen helyet vál­toztatott. Alkalmasabb környezetet keresett, ahol jobban megtalálja a kényelmet, ahol pezsgőbb az élet és több a haszon. A külvárosokból, a perifériákból, a méteres falak mö­gül kihurcolkodott és bejött a fó­rumra. Itt van, itt gsettel, itt ágál s középponti fekvésénél fogva rá­nyomta a maga jellegzetes stigmá­ját az egész város arcára. A régi híres miskolci céhek birodalma, a tulajdonképeni belváros, amely ma­gába foglalta a régi sóháztól a veres templomig vonuló Főutat, a Felső- Szirma-utcát, a Forgóhíd-utcát a lövöldéig, a Kandia-utcát, az Alsó- és Felső-Papszert, a buzavásárteret és a szentpéteri kaput, a Tetemvárt, a kis- és nagyujvárost, — az ma már mind ghettó, ezt a nagydarab, forgalmas várost mind, de mind okkupálta a zsidóság. Felszedte sá­torfáját, felkerekedett s most itt regnál a város szivében, a jól köve­zett utcák, a jó világítás, a felfo­kozott forgalom negyedében, kinn pedig, a sár­hátán-sár, sötétséggel megvert, hepe-hupás városrészek­ben, a nyomor és nincstelenség ne­gyedeiben, a Nyakvágó, Teanetőal­­ja, Kakashegy, Kisbugyik, Bábonyi sor, Pécem, Mendikás, Rókalyuk, Tűzköves és más istentől elrugasz­kodott helyeken a keresztény ma­gyar nép, a régi városi polgárok, a nemes céhek ivadékai dagasztják a sarat és törik ki a nyakukat a sö­tétben. Előttünk van a miskolci válasz­tók uj névjegyzékének statisztiká­ja s az ember elképped, ha az egyes városrészekben vizsgálja a szava­zók megoszlását. A híres első kerü­let első körzet, a mindenkori libe­rális és radikális jelölt reménysége, bizalma, a Széchenyi­ utca igazán kitett magáért. Pontosan 1187 vá­lasztót írtak itt össze a biztosok és az 1187 választó közül mindössze 417 a keresztény. A város szivében, a legnagyobb, a leggazdagabb, a Legforgalmasabb utcán, a legjobban kövezett, a legjobban világított ut­cán a lakosságnak már kétharmad­része zsidó. Hétszázhetven darab zsidó szavazót írtak itt össze a biz­tosok s az olvasó elképpedhet a zsi­dóság ekkora előretörésének, ekkora térhódításának láttán. A ghettó fel­­jöt­t a város szívébe, itt terpeszkedik az avasalji metropolis kellős köze­pén, ráfekszik a kereskedelemre, ráfekszik az iparra, ráfekszik a pénzre, a jólétre, a kényelemre s mert magához szívta a gazdasági élet erőit: diktálni és uralkodni akar az élet egész vonalán. Mert várjon kik azok négyszáztizenheten, akiket a választói névjegyzék a Széchenyi­ utcán, mint szavazókat feltüntet? Bizonyára igen kevés köztük a háziúr, a tőkepénzes, a nagykereskedő, a vállalkozóidő an­nál több lehet a házmester, aki a zsidó háziúr vagyonára vigyáz. A város szívében, a gazdasági élet központjában csak másodrendű fog­lalkozás illeti meg a keresztény em­bert: az élet kényelme, gyönyörű­sége már a ghettó uraié, akik kijöt­tek a falak mögül és elhelyezkedtek a javak és lehetőségek központjá­ban. Vagy ott van a Szemere­ utca kör­nyéke. Az elegáns, masszív bérpa­lotáik útja, a jólét és a nyugalom birodalma. Nézzük meg a statiszti­kát : 459 kereszténnyel szemben 455 a zsidó. És a keresztényt bizonyára megtalálod a Kölcsey- és Zöldfa­utcáik zsindelyes, földszintes, öreg házikóiban, a zsidók után azonban a Szemere­ utca s az Arany János­­utca emeletes házaiban tudakozódj. Ha valamelyiknek nincs még saját palotája, sebaj. A következő össze­íráskor már bizonyára telekkönyvi­­leg bekebelezett úri házában fogja fogadni az összeíró biztost. És menj így végig az egész belvárosban: a Szelesen, a Vay­ úton, a Zsolcai­­kapuban, a Búzatéren, a Munkácsy­­utcában, a Vörösmarty­ utcán min­denütt a zsidóságnak valóságos si­­serahada fogad. A kiborotvált, ki­­mosakodott, Európai ruhájú zsidók mellett lengő pajeszek, zsíros kaftá­nok, öles szakállaik, hernyósipkák őrzik a ghettó évezredes hagyomá­nyait, szellemét, gondolatvilágát, különállását s a gyűlöletet, amely ezekből az utcákból kiárad minden és mindenki felé, aki magyar. S mert a ghettó már beékelődött kö­zénk, mert nyúlványai tiszta — bár szegényes — magyar városrészeket választanak el egymástól: a zsidó­ság úgy hiszi, hogy most már övé a Felvidék központja, övé az­ avas­alji város s diktálni akar, paran­csolni és vezetni akar, arrogálja magának, hogy egyedül és kizáró­lag az ő kívánságai szerint igaz­­gattassék ez a 70.000 lakosú város. Az ő Miskolcuk, a ghettó Miskol­­ca, nem a miénk. A miénk ott van, ahol a város kifut a szabad me­zőkre, ahol kicsinyek a házak és tiszták az udvarok. A mi városunk ott van a földszintes házak utcái­ban, a nyílt tekintetek, a kemény magyar lelkek, az őszinte szó és a kérges magyar tengerek birodal­mában. Nem a zsidó kereskedőik, a zsidó háziurak, a zsidó gyárosok Miskolca a miénk, hanem az a Mis­­kolc amelynek hivatalnokai, ipa­rosai, vasutasai, munkásai, mező­gazdái ott élnek a perifériákon, a tisztviselői házakban, a menekült­­telepeken, a barakkokban, a mun­kásházikókban. Ez a Miskolc a miénk, innen fog megindulni az a nagy-nagy áradat, amely megindul majd a központok felé, a ghettó felé és ellentmondást se tűrve fogja belekiáltani a világba: Ez a város az enyém! És a ghettó Miskolca he­lyett meg fogja teremteni a magya­rok Miskolcát. Sok tennivaló vár itt Miskolc ke­resztény magyarságára. Gyökerében, alapjában kell megváltoztatni ennek a városnak az arculatát. Letörni a mé­teres falakat, amelyek a ghettót el­zárják és bevinni ide is a keresztény magyarsággal együtt a meg nem al­kuvó magyar érzést és a keresztényi erkölcsöt. A hatágú zsidó­ csillag he­lyett a kereszt gyönyörű jelvényét kell feltűzni a miskolci házak ormára, mert amíg itt, a város kellős közepé­ben a ghettó terpeszkedhetik, addig a miskolci magyar társadalom idegen a saját pátriájában. Már pedig mi itt­hon akarunk lenni. Itthon akarunk lenni és parancsolni is akarunk a ma­gunk portáján, mint az angol, aki büszkén hirdeti a világba: — My house is my castle. Ara 10 fillér (1230 korona) FELELŐS SZERKESZTŐ: HUBAY KÁLMÁN MISKOLC, 1927. ÉVI FEBRUÁR HÓ 9. SZERDA * KILENCEDIK ÉVFOLYAM: 31 (2166) SZÁM Kifilzetési ár egy hónapra 2 pengő 40 fillér (30.000 ko­rona). Külföldre ennek az árnak kétszerese. — Egyes K&m ára, úgy helyben, mint vidéken 10 fillér (1260 kor.). Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Miskolc, Hunyadi­­utca 13 szám. Telefonok: Felelős szerkesztő: 865. Szer­kesztőség: 646. és 882. Kiadóhiv.: 184. Nyomdairoda 882. Röpcédulákkal és felvonulással tüntetett az egyetemi ifjúság Ádám professzor ellen — Az egyetem orvosi kara nem hajtja végre az egyetemi tanács határozatát — A Turul szövetség kiáltványt tett közzé és a bojkott fenntartása mellett foglalt állást — Budapest, február 8 Az újból elmérgesedő Ádám-ügy kedden ismét megmozdulásra kész­tette az egyetemi ifjúságot. A buda­pesti Pázmány Péter Tudomány­­egyetem orvosi kara ugyanis ma dél­előtt tíz órára kariülést hirdetett. En­nek az ülésnek napirendjére volt tűz­ve az Ádám-ügy újabb fejleményei­nek tárgyalása. Már féltíz órakor egymásután érkeztek meg a tanárok: Illyés Géza, Schaffer Károly, Herzog Ferenc, Hoór Károly, Nékám Lajos, Jakabházy Zsigmond, Tóth István, Harsány éljenzés fogadta Farkas dr.-t. Utána Kenyeres Balázs, Dollin­­ger Béla, Verebély Tibor jöttek. Az egyetemi ifjúság sorfalat áll Már a kora reggeli órákban több, mint ötszáz egyetemi hallgató, a Tu­rul bajtársi szövetség kebelébe tarto­zó Csaba bajtársi egyesület tagjai gyülekeznek az egyetem előtt és az egyetem udvarán. Azután bevonulnak az egyetem aulájába, a dékáni hivatal elé és a folyosókon, egész a kari ülés­teremig sorfalat állottak. Röpcédulák Az egyetem fala már reggel óta ap­ró röpcédulákkal van teleragasztva. A kis fehér cédulákon kétoldalt ez áll: „Potya kollégium, potya szigorlat! Előadásaimat a főúri sebészetből eb­ben a félévben már igazán szeretném megkezdeni, óradíjas hallgatókat kere­sek. Rendőn védelem biztosítva van. Prof. Adám Lajos de genere Ausspitz.“ A később kiosztott röpcédula pedig így szól: Tudja-e ön, hogyan kell gennyes vak­belekből szamárlétrát csinálni? Nálam ezt megtanulhatja. Adám-Ausspitz Lajos rendkívül pro­tekciósan nyilvános.“ Az orvostani tanárok valamennyi­en megjelentek. Tellyesniczky is ott van, de nincs ott Szentmiklóssy és nem érkezett meg Ádám Lajos sem. Közben az egyetemi ifjúság letépte azt a táblát, amelyen Ádám Lajos szigorlati dátumai voltak kifüg­gesztve. A kari ülés A kari ülés lefolyásáról sikerült megtudnia munkatársunknak, hogy noha Tellyesniczky dékán lemondá­sát a miniszter nem fogadta el, az ülésen senki sem foglalta el a dékán helyét. Senki sem hajlandó a tanárok közül az egyetemi tanács határozatát végre­hajtani. Azt mondják, hogy ha Szent­­miklóssy vállalta a határozat végre­hajtását, akkor próbálja meg. Jakabházy Zsigmond vállalta ugyan a megbízott dékánságot, azon­ban csak azzal a feltétellel, hogy az Ádám-ügyhöz neki semmi köze nin­csen. A Turul szövetség tiltakozó kiáltványa Az egyetemi ifjúság féltizenegyig állott sorfalat a folyosókon, azután lementek az egyetem udvarára s ott felolvasták a Turul Bajtársi Szövet­ség tegnap este hozott határozatát. Eszerint az ifjúság kijelenti, hogy kezdettől fogva elfoglalt álláspontjá­hoz, a tanári kar mellett kifejezett szolidaritásához megingathatatlanul ragaszkodik, meggyőződését semmi­féle erőszak hatására sem változtatja meg és nem nyugszik meg, amíg ezt a sérelmet gyökeresen nem orvosolják. A Turul Szövetség csatlakozásra szólítja fel az összes ifjúsági szerveze­teket és háromtagú bizottságot kül­dött ki, amely a budapesti orvoskar tanári testületének tudtul adja elha­tározásét és csodálatával párosult együttérzését. A Turul Szövetség mélységes csalódásának ad kifejezést, mert az egyetem tanácsa minden vá­rakozása ellenére egyetemellenes ma­gatartást tanúsított, amikor jobb kolléga úr! . LAPOK MAI SZÁMA 8 OLDAL

Next