Magyar Jövő, 1927. május-június (9. évfolyam, 98-145. szám)

1927-06-21 / 138. szám

MAGYAR JÖVŐ A kassai turulmadarak A magyarnak maradt Felvidék válo­gatott amatőr futballistái vasárnap dél­után Kassán találkoztak az elszakított Felvidék magyarjaival. Én azt hiszem, nem politizálni mentek, inkább magya­ros virtussal eldönteni: ki a legény a csárdában? Ki tudja rúgni jobban a labdát? Hogy a találkozásnál talán ke-^ ^ »•..Swmuu­ kezét, mélyebben belenéztek egymás szemébe? Édes jó Istenem, magyarok voltak! Innen is, túlról is, az egyiket épen úgy szorítja Trianon, mint a má­sikat. A cseh rendőr azonban mégis azt hit­te, hogy politizálni mentek. A derék cseh féltette az ifjú köztársaság rend­jét ettől a tizenegy magyar fiútól s a mellükről leszedette a turulmadarat. A jámbor zsebrák-polkcáj nyilván attól tartott, hogy ha a mérkőzés alatt ott diszlik a magyar fiuk mellén a szövet­ből ráapplikált turulmadár, — uram bocsá' — tán még kivágja a cseh ke­selyűnek a szemevilágát. Ebből a túlbuzgó rendőri intézkedés­ből azt hiszem, mindennél jobban kivi­láglik, hogy horerukiéknál egy kissé baj van a kréta körül. Nagyon sötét bizonytalanságban és még rosszabb vé­leményben lehet az a kassai polk­áj a cseh államhatalom ereje felől, ha azt hiszi, hogy azt tizenegy futballista mel­lére varrott tizenegy turulmadár is ki tudja kezdeni. Mi lesz, ha ezek a turul­madarak egyszer valóban megindulnak és szállnak, szállnak a Kárpátok felé, el­keseredett, keménykötésű magyarok előtt mutatva az utat, mely Kassa, Po­zsony, Poprád, Trencsén s a többi ma­gyar városok felé vezet? Vasárnap még a cseh zsandár paran­csolt Kassán s rendelkezésére lekerül­tek a turulmadarak a magyar fiuk mel­léről. Azt hiszem, ezzel a konfliktus el is intéződött s talán nem csalódom, ha azt állítom, hogy a kassai turulmada­rak ügye nem fogja foglalkoztatni sem a magyar-cseh, sem a hágai döntőbíró­ságot, sem pedig a Népszövetséghez címzett genfi sóhivatalt. Őszintén kí­váncsi vagyok azonban rá, hogy mi tör­tént volna, ha ez az eset Miskolcon kö­vetkezik be olyan formában, hogy egy miskolci rendőrtisztviselő leparancsolja a cseh oroszlánt tizenegy futballista melléről. Vájjon micsoda éktelen hang­zavar, milyen fülsiketítő vonitás törne most ki Prágától Párisig! Hogy ordíta­nák a trianoni kegyencek világszerte, hogy Magyarország megsértette a cseh államot! Hogy követné Masaryktól Be­­nesig, Svehlától Szoborig minden cseh trombitás, hogy haladéktalanul szállják meg, verjék vasba, darabolják föl, emésszék el Magyarországot! Hogy ül­ne össze rögvest a Népszövetség, hogy csattogtatná a fogát és hogy villogtat­ná azt az erélyt, amit a magyar-oláh döntőbírósági ügyekben a múlt héten olyan sajnosan nélkülöztünk. Hogy hív­nák be sürgősen trónszolgálatra a spahikat, szenegáliakat, nyári-nyári négereket, mert — volla — Magyaror­szág megsértette a nemes cseh nemzetet és kontrakontot akar csinálni a Duna­­medencében. Vélem, így történne, ha a cseh oroszlánnal történt volna hasonló incidens, de tekintve, hogy „csak“ a magyar turulon esett sértés, a spahi to­vábbra is nyugodtan nyújtózkodhat Af­rikában, a nyári-nyári-néger ezentúl is háborítatlanul sütheti sátra előtt az emberhúst s a Népszövetség is boldogan fordul a másik oldalára és édesdeden szundit tovább. Hanem az esethez mégis volna énne­kem még egy tiszteletteljes megjegyzé­sem. Az, hogy cseh polkcáj ide, zsebrák zsandár oda, én mégse vettem volna le a mellemről a turulmadarat. Ha én let­tem volna a csapatkapitány, akkor oda­álltam volna a zsebrák elé és azt mon­dom neki: — Hallja-e az úr! Én annak a turul­madárnak eddig már nem egyszer be­csületet szereztem, hát én azt a turul­madarat le nem szedem onnan! Mi történt volna? Azt mondta volna a zsandár, hogy ő pedig akkor nem en­gedi meg, hogy lejátszuk a mérkőzést. Erre aló fiuk! — összeszedem a sátor­fámat, felszedem a podgyászomat, le­vonulok a pályáról, felülök a legköze­lebbi vonatra és fütyülök a zsebrák zsandárra, a polk­árseregre, sőt fütyü­lök az egész cseh ármádiára. Nekem ugyan nem fognak parancsolni ebadta porosfülüi! Mi történik? A kassai magyar közön­ség elesik a futballmérkőzéstől. De váj­jon nem nagyobb elégtétel lett volna-e számunkra, hogy ezzel a tizenegy ma­gyar fiúval pedig nem lehet packázni? Nem jobban megnövelte volna-e az ön­érzetüket, a bizakodásukat, mint az a tény, hogy a magyar tizenegy leszedte melléről a turulmadarat? ! ~­4 - A diósgyőri Vasgyár leventéi nyerték meg a járási versenyen az atlétikai vándordíjat Kétezer levente versenyzett vasárnap Miskolcon . A tűzoltó-díjat Sajókeresztúr, Vasgyár és Diósgyőr, a többi díjakat Szirmabessenyő, Görömböly­ és Diósgyőr leventéi vitték el Miskolc, június 20 A miskolci járás levente-egyesü­letei vasárnap tartották meg járási versenyüket a sajóparti sporttele­pen. Már a kora reggeli órákban lobogók alatt, szekereken, pattogó nótákat dalolva vonultak a sport­telepre a községek keménykötésű, napbarnított arcú leventéi. A sár­ga-kék és nemzeti színű lobogókkal ünnepi díszbe öltöztetett hatalmas sporttelep alig tudta magába fogad­ni­ a szélrózsa minden irányából ide­érkező mintegy kétezer egyenruhás leventét, kiknek nagy része egy-ket­tőre versenyre készen áll, hogy ké­pességeikről bizonyságot tegyenek a nagy erőpróbán. * A délelőtti előverseny már folyik, sőt egyes versenyszámoknál a dön­tőt is megtartják. A pályán hatal­mas kőoroszlán, minden részében fenséges erő, nyugalom: Kun József szobrászművész alkotása, melyet Polgár László az északi kerületnek athlétikai szakfelügyelője tűzött ki vándordíjul a legjobban athletizáló levente csapatnak. Ezért feszülnek az izmok. Futók húznak el a célszal­­lag felé, félelmetes izomzatú legé­nyek dobálják a vasgolyót, lendítik az ég felé a diszkoszt, buzogányt, nekiiramodások az ugrólécnek, a puha homokban: a magyar falu fiainak ősereje feszít minden iz­mot.. Délelőtt legjobban Diósgyőr leventéi tűntek ki. A magasugrás­ban például három diósgyőri leven­te küzdött az elsőségért. • A délutáni tikkasztó napsütésben tovább folynak a versenyek. Félhá­rom felé sűrű rajokban érkezik a pályára a közönség. A pályát körül­vevő hatalmas szekértáborba autók, fogatok vegyülnek. A szekereken a falvak népe figyeli a fiuk verse­nyét. Az előkelőségek soraiban ott vannak vitéz dombóvári Révy Kál­mán altábornagy vegyesdandár pa­rancsnok parancsőrtisztjével, Mo­­gyoróssy Ödönnel, Wolfárth Nán­dor altanácsnok, az OTT képviselő­je, Sóldos Béla dr. főispán titkárá­val, Mogyoróssy Imre tb. főszolgabí­róval, Zsóry György alispán, vitéz Görgey László dr. vármegyei fő­jegyző, Todor Árpád vezető, rendőr­főtanácsos, Kádass Miklós főszolga­bíró, Halmay Béla, dr. polgármes­terhelyettes, Berényi Béla üzlet­­igazgató, kormányfőtanácsos, Ber­­zeviczy Zsigmond, a Mezőgazdasági Kamara igazgatója, Vidats János, a Miskolci Levente Egyesület elnöke, Szabovits Ernő testnevelési felügye­lő, a járás jegyzői és még sokan mások.* Három óra. A közönség soraiban lázas izgalom és várakozás. A gö­­römbölyi magyar ruhás leventék és fehér ruhás leányok vonulnak el .A tribün előtt, majd a perecesi pom­pás leventezenekar a Himnuszt játsza el. A hatalmas embertömeg egyetlen tisztelgésbe, vigyázz-állás­­ba merevül s a zászlók meghajol­nak.­­ Kezdődik a verseny. Kétezer le­vente áll a pályán. Pompás svéd­torna gyakorlatokat mutatnak be. A gyönyörű látványtól felforróso­dott lelkesedés a tribünről hatalmas tapsorkánban tör ki. Utána futószá­mok következnek. A revolverlövés­sel megriasztott leventék nekik­a­ módnak s a célnál alig tudja az el­sőket összefogdosni a rendezőség. A szabadon választott gyakorlatok következnek ezután. Belsőbőcs le­ventéi svédtornagyakorlatokat és gúlát, Sajóbessenyő gúlákat, Diós­győr svédtornát, Vasgyár a) csapa­ta fabotgyakorlatokat, Szirmabesse­nyő gúlákat, Vasgyár b) csapata fabotgyakorlatokat és gúlákat, Sa­jó­vámos fabotgyakorlatokat, Sajó­keresztur gúlákat, Kisgyőr gúlát, Vasgyár c) csapata svédtornát, Gö­­rönböly leventéi játékot mutattak be feltűnő biztonsággal, harmoti­­kus egyöntetűvévgel. A legfegyel­­mezettebb leventecsapat a semvá­­mosi volt, a­ legszebb játékot göröm­böly csapata mutatta be. Igen szép volt a vasgyári c­ csapat gyakorla­ta a igen nehéz Szirmabessenyő és Sajókeresztúr gálája. A szabadon választott gyakorlato­kat futószámok és a tűzoltó­verseny követték. Sajókeresztúr, Vasgyár és Diósgyőr leventéi egymást múlták felül pompás, precíz fecskendőszere­léssel. Végül Görömböly festői le­vente és leánycsapata régi magyar táncokat mutattak be, amit a kö­zönség tomboló lelkesedéssel foga­dott. A párokat Lőrincz miskolci tánctanár tanította be. * Vezényszavak röködnek, a csa­patok a díjkiosztóra állanak fel. Hosszufalussy Lajos kir. kamarás főszolgabíró intézett lelkes szavakat a leventékhez, majd Hosszufalussy Lajosné osztotta ki a díjakat. A ver­seny részletes eredményei a követ­kezők : A Polgár-vándordíjat Vasgyár Levente Egyesülete nyerte 99 pont­tal, Diósgyőr 52 pontja és Szirma­bessenyő 38 pontja ellenében. A tűz­­oltógyakorlatok első díját Sajóke­resztúr, a másodikat a Vasgyár, a harmadikat Diósgyőr leventéi nyer­ték. Tiszteletdíjat nyertek még Szirmabessenyő, Görömböly és Diós­győr leventéi fegyelmezett, szép szereplésükért. Az athlétikai versenyszámok eredménye a következő: 100 méteres silkfutás: 1. Tóth Vasgyár 12.8 mp. 60 méteres síkfutás 14—16 évesek szá­mára 1. Friedmann Csaba 8.2 mp. Buzogányvetés 14—­16 évesek részére: 1. Juhász Szirmabessenyő 43.6­ m. Buzogánydobás 16—18 évesek részére: 1. Breznai Hejőcsaba 46 m. 800 méteres síkfutás: 1. Gellér Ferenc Vasgyár 2.18 mp. Távolugrás: 1. Kuris Diósgyőr 544 cm. 400 méteres síkfutás: 1. Gellér Vas­gyár 61.2 mp. Magasugrás: 1. Papp Diósgyőr 1.45 m. Diszkoszvetés: 1. Pucsok Diósgyőr 24.30 m. Súlydobás: 1. Dojcsák Szirmabessenyő 9.28 m. 3000 méteres síkfutás: 1. Pukács Vas­gyár 10 p. 19 mp. 1500 méter: 1. Pukács Vasgyár 4 p. 49 mp. 10x100 méteres staféta: 1. Vasgyár A. csapat 2 p. 11 mp. 4x200 méteres staféta: 1. Vasgyár A. csapat 1 p. 45 mp. A verseny rendezéséből különösen Hosszúfalussy Lajos főszolgabíró és Fleckenstein Kamilló járási testne­velési vezető vették ki részüket. Ki­­vülök Polgár László és Grimm La­jos, valamint az athlétikai verse­nyekben részt vett leventék vezetői tevékenykedtek a rendezésnél. Alkonyodott már, amikor a ver­seny a Magyar Hiszekegy imádsá­­gos akkordjaival és a leventék dísz­­elvonulásával véget ért. A feledhe­tetlen ünnepély után a leventék sze­kereken s zárt sorokban vonultak haza községeikbe, ajkukon nótával, szemükben örömtűzzel. Mert min­den levente megállta helyét a nagy­­erőpróbán. TURUL cipőraktár MISKOLC Az EG-GÜ szerecsen (néger) folyó hó 21-én érkezik. Az EG-GÜ magyarországi vezérképviselete Kedd, 1927 június 21. )

Next