Magyar Jövő, 1927. július-augusztus (9. évfolyam, 146-196. szám)
1927-07-01 / 146. szám
A nagy probléma Az ország talpraállítása ügyében kifejtett nagy munkában rengeteg probléma vetődik fel, különösen olyanok, amelyek külpolitikai vonatkozásban keresik a megfelelő megoldást. Természetszerűleg ezeknek a problémáknak megoldása esik latba elsőrendű fontossággal s az az ambíció, melyet hivatalos körök az eredmény kivitelébe fektetnek, nem is lesz hiábavaló fáradság. A külpolitikai vonatkozású kérdések megoldása mellett azonban nem szabad megfeledkeznünk azokról a fontos bajokról, amelyek az ország beléletét dúlják és nagyon sokszor sokkal veszedelmesebbek minden egyéb támadásnál. Az újságok drágasági ankéteket rendeznek s egymásután szólaltatják meg azokat a magánosokat s érdekképviseleteket, akik és amelyek a drágaság okainak és következményeinek megállapítására elsősorban hivatottak. Az agráriusok — és ebben csaknem száz százalékban igazat kell nekik adnunk - a kereszténynek nem nagyon mondható közvetítő kereskedelemben látják a bajokat, abban a közvetítő kereskedelemben, amely „nem vet, nem arat, mégis kénye-kedve szerint keres a magyar nép verejtékén, mert a betakarítás után potom áron vásárolja össze a megszorult gazdáktól a gabonát és ősszel szédítő áron adja el.“ Igazuk van abban is, hogy ezt a kategóriát egyszer s mindenkorra ki kell szorítani a magyar mezőgazdaságból, mert míg a drágító közvetítő kereskedelem nyugodtan lapul és közben kövérre hízik, addig a városi magyar közönség szidja a falut, a „parasztot“, akit a drágaság és a nyomorúság egyedüli okának tart. Ott van azután a drágaságnak másik melegágya: a kartellek. Iparosok panaszkodnak, hogy amióta a kartellek elhatalmasodtak, féltékenyen megakadályoznak minden olyan kísérletet, amellyel az iparos olcsóbban akar áruhoz jutni. Hiába próbál nyolc-tíz iparos összeállni és a szükséges anyagot így nagyobb mennyiségben közvetlenül a gyártól beszerezni, a kartell ezt megakadályozza. Arra kényszeríti az iparost, hogy nagykereskedőtől vásároljon. A kartellek amúgy is kényük-kedvük szerint dilágítanak, amellett megakadályozzák az első kézből való vásárlást is. Hiába kérnek védelmet az iparosok a kartellek garázdálkodása ellen, eredményt nem tudnak elérni. A kartellek tovább folytatják árdrágító munkájukat. Hangok hallatszanak arról is — és ezeknek a hangoknak a jogosságát nem lehet elvitatni, — hogy a drágítást a hatóságok kezdték meg. Amikor az új pénzt életbe léptették, a hatóságok mindent felfelé kerekítettek. Ez épen elég ok volt arra, hogy a vállalkozók is kövessék a példát. Ők is felfelé kerekítettek. „Akárhogy is álljanak a dolgok, annyi bizonyos, hogy a cikkek drágulása tekintetében egy körfolyamat indult meg és amíg ez a folyamat be nem fejeződik, az árak emelkedése folytatódnifog. Ez a körfolyamat a mezőgazdasági termények árának emelkedésével kezdődött. A búzától kezdve mindennek az ára emelkedett. Ezután emelkedtek a munkabérek. Emelték a vámokat is. Ezek mind olyan tényezők, amelyek természetszerűen maguk után vonják az élelmiszerek és egyéb közfogyasztási cikkek drágulását. Végeredményben is ez kevés vigasztalás, de számolnunk kell a ténnyel, ami itt setenkedik a lakásunk előtt és az ajtónkon dörömböl: belső életünk egyik legnagyobb veszedelme, a drágaság itt van és tudomást kell vennünk róla. Hiába akarjuk letagadni, hiába akarjuk szépíteni, itt van, számolni kell vele és tenni kell ellene valamit, különben ki fogja kezdeni a nehéz, verítékes munkával felemelt pilléreket és újból romlásba döntheti az adózók keserves áldozatai árán egyensúlyba hozott államgazdaságot. Nem kell statisztikához folyamodnunk, nem kell tudományos mérleget sem felállítanunk, hogy észrevegyük a drágaság fokozatos emelkedését, — mert sajnos — ezt mindannyian kivétel nélkül érezzük és tapasztaljuk. Tényként leszögezhetjük, hogy mióta áttértünk az értékes és komoly pengővalutára, mióta tehát kevesebb pénz áll rendelkezésünkre, amellyel vásárolhatunk, azóta az árak minden vonatkozásban, kitartóan fölfelé szöknek és ma már jóval meghaladták azt a fölfelé kerekített számot, amelytől első ízben, mikor az új valuta életbe lépett, féltünk és megijedtünk. Nincs semmi vigasztaló tudat, nincs biztató körülmény, még megokolható alap sincs, csak egy megdönthetetlen tény van és ez: a drágaság fokozatos emelkedése. Tavaly még legalább hallottunk erről az igazán legfontosabb kérdésről, tavaly komoly ankéteket, megfigyeléseket és kísérleteket végeztek illetékes helyeken a drágaság letörésére, de ma, amikor úgyszólván a legnagyobb pusztító erővel dühöng ez a veszedelem, mintha minden fórum meg lenne elégedve a drágasággal, senki sem törődik vele. Megszűntek az átvizsgáló bizottságok, mert azt mondták, hogy a kereskedelem szabad versenye meg fogja hozni a kívánt egészséges fejlődést és letöri az árakat. Ez azonban fordítva következett be. A kereskedők pillanatnyi ijedtségekből magukhoz tértek és ma már ott tartanak, hogy versenyszerűen drágítanak mindent; amire a fogyasztónak elsőrendű igénye és szükséglete van. Még azzal sem lehet vigasztalódni, hogy csupán pillanatnyi árhullámzásról van szó, mert ez, sajnos, nem igaz. Minden jelenség arra vall, hogy a drágulás folyamata állandó jellegű és minél későbbre tolódik a szükséges és erélyes beavatkozás, annál szilárdabb talajt fog érezni maga alatt, amelyről már nehéz lesz elmozdítani. Tudatában kell lenni annak, hogy ez ma a legnagyobb veszedelem és nincs életbevágóbb és sürgősebb feladat, mint a drágaság teljes letöré FELELŐS SZERKESZTŐ: HUBAI KÁLMÁN Bifntetési fír egy hónapra 2 pengő 46 fillér (30.000 koreai). Külföldön ennek az árnak kétszerese. — Egyes K&n éra, úgy helyben, mint vidéken 10 fillér (1250 kor.). MISKOLC, 1927. ÉVI JULIUS HU 1, PÉNTEK * KILENCEDIK ÉVFOLYAM 146 (2280) SZÁM Szerkesztőség, kiadóhivatal és nyomda Miskolc, Hunyadiutca 13. szám. Telefonok: Felelős szerkesztő 865. Szerkesztőség: 616. és 882. Kiadók* v. 184. Nyomdairoda 882. se és további fejlődésének megakadályozása. Aki ezt nem érzi, az nem érezheti a fontos problémák súlyát sem és nincs érzéke az iránt, hogy mi a fontos és mi a halasztható. A belső politikában egy égető kérdés van: a drágaság. Egy fontos munka vár az illetékes tényezőkre : a drágaság könyörtelen letörése. És egy fontos feladat a jövőre : a drágaság további felbukkanásának megakadályozása. Azután sorban jöhetnek a további problémák. De addig élni kell és kitartani. És nincs miből, mert szegények vagyunk, nagyon szegények... Byrd őrnagy francia földre érkezett A harmadik Óceán-repülő negyedmagával szállott a gépbe . Útjukról hat percenkint rádión tudósították a világot Budapest, június 30 A világnak, amely még javában ünnepli az Atlanti-óceán első átrepülőt, most új izgalommal szolgál egy fiatal amerikai repülő, aki csütörtökön reggel indult neki a veszedelmes útnak. Byrd amerikai pilóta nevét már ismeri a világ, ő volt az, aki egy Focker-géppel átrepült az északi sarkon és elsőnek hozott hírt arról a rejtelmes és izgató pontjáról a világnak, amelyet kívüle, az egy Pearyt leszámítva, még nem látott ember. Úgy számítanak, hogy ma éjszaka érkezik meg Párisba, ha ugyan leszáll ott és nem próbálja megdönteni Chamberlinék rekordját azzal, hogy egészen Bécsig repül. Útjának külön érdekessége, hogy szinte már haladottabb óceánátrepülési technikáról lehet nála beszélni. Byrd felhasználja az előtte járó pilóták tapasztalatait és állandó összeköttetésben van a szárazfölddel egy nagyszerű rádió leadóállomás révén, amellyel óráról órára értesíti a világot útjának részleteiről. Az események izgalmában szinte elsikkad az a szenzáció, hogy két amerikai pilóta, Maitland és Hegenberger hadnagyok átrepülték a Csendesóceán felét, azt az utat, amely San Franciskó és a Hawaiszigetek között van. Az óceánrepülőkről érkezett legújabb jelentések a következők: Váratlan start Az első newyorki jelentés szerint Byrd repülő ma reggel röviddel 5 óra után (középeurópai időszámítás szerint fél 11 órakor) repülőgépével felszállt -hogy Párisba repüljön. Byrd őrnagy elhatározása, hogy átrepüli az óceánt, oly hirtelen jött, hogy még a repülőgép legénységének tagjai sem tudtak róla az utolsó percig és a startnál alig néhány személy volt jelen. A meglepetést még jobban fokozta az a körülmény, hogy a repülőgép három utasán kívül Harold Kinkade, a Wright Automobil Társaság motorszakértője közvetlen az elutazás előtt titokban a repülőgépre csempészte magát. A cél PáriK, esetleg Bécs Az első távirati jelentés után nemsokára megérkezett a második kábeltudósítás. Eszerint Byrd repülőgépével, a Miss America-val és három utasával pontosan megállapított adatok szerint, középeurópai időszámítás szerint csütörtökön reggel 5 óra 25 perckor hagyta el az Egyesült Államok földjét, ugyanolyan Focker-repülőgépen, amilyenen átrepülte az északi sarkot. Elindulása előtt azt mondotta,, hogy a leggondosabb előkészületeket tette és minden emberi számítást megtett, hogy útja sikerüljön. A többi a sors kezében van! — mondotta Byrd. — Ha semmi akadályunk nem lesz , elegendő benzinünk marad, Parist csak érinteni fogjuk és Németországon keresztül Bécset igyekszünk elérni. — Az America minden megpróbáltatással dacolni fog — mondta Byrd a meteorológusoknak, akik azt tanácsolták neki, hogy Európa helyett repüljön az Azori-szigetek felé. A „Miss America“ Byrd kapitány felesége és Ascot felesége jelen voltak a repülőgép elindulásánál és hősiesen viselkedtek. Egy könnyet sem ejtettek, abban a tudatban, hogy Byrd el fogja érni célját. A gép, amelynek három Wright-motora van és 7,5 tonna nyom, a legnagyobb megterhelést viszi, amit eddig a repülőgépek vittek. Az America 71 óráig képes a levegőben maradni leszállás nélkül. A legnagyobb sebességét óránként 141 kilométerre becsülik. Byrd a repülőgépről 6 percenkint, később óránként leadandó rádiójelzésekben állapodott meg a newyorki repülőállomás marconistájával. A jelentéseket kevés megszakítással bent tartotta, csak akkor szüneteltek Byrd jelentései, amikor a kiürült benzintankokat el kellett távolítani a repülőgépről. A repülőgépen gummicsónakot is vittek magukkal, hogy ha le kellene szállniuk, azon néhány óráig tartózkodhatnak, hogy a gép esetleges hibáit kijavíthassák. Ketten ölnek a kormánynál A starttól kezdve Byrd ült a kormánykerékhez. De pontosan meg van állapítva a szerepük. Mialatt ő kormányoz, útitársai a megfigyeléseket és a motorok ellenőrzését végzik. Útközben a kormányhoz ketten ültek, hogy minden pillanatban felválthassák egymást. Kinkad mérnök, akinek eredetileg szintén a repülőgépen kellett volna lennie, hajón utazik Cherbourgba és az „America“ több pótalkatrészét viszi magával. Az első jelentések az America útjáról A bostoni tengerészeti arzenál ma reggel 8 óra 41 perckor Byrd követ- LAPUNK MAI SZÁMA 8 OLDAL (ÁRA 10 FILLÉR)