Magyar Jövő, 1927. július-augusztus (9. évfolyam, 146-196. szám)

1927-08-11 / 181. szám

2 A Magyar Jövő eredeti tárcája Mikurcsik Lőrinc írta: Nagy Dezső Forró nyári délután volt. A nap szilaj jókedvében melegen árasztotta fényes su­garait. Ember nem járt az utcán, csak Borosa néni, a gyümölcsös kofa üldögélt háromlábú székén egy csenevész akácfa szerény árnyékában. A fülébe nagy, sár­­gahasú darazsak dúdoltak altató nótákat. Szemben a Korona-gyógyszertár nyi­tott ablakában állott Mikurcsik Lőrinc ír hanyag, előkelő testtartással. Az igyában illatos, szerelmes gondolatok su­­rogtak sejtelmesen. Egy drága hang pe­­dig úgy muzsikált a fülében, mint apró csengetyűk ezüstös csengése. Szerelmes volt. Dehát melyik patikas­­egéd nem az 22 éves korában? Lőrincz ír különben maga is valami fensőbbséges licsekedéssel szokta magyarázni Szálka anitának, hogy egy valamirevaló gyógy­­zerészpraxiban mindig van megfelelő dag szentimentalizmus és költői hajla­­mosság. De hogy a sok hosszú nevű porok,­rvosságos üvegek, jószagu olajok és k öltészet között mi képezte nála a szoros öszefüggést, ennek megfejtését mindig zálka barátja fantáziájára bízta. Szálka em volt igazi megértő lélek s világéletb­­en sem tartozott a poéták szerzetébe,­zért, mikor a jegyzőbojtárral folytatott rendes kaláber-csaták közben a praxi is ódakerült, mindig harsogó nevetés kö­lti hajtogatta: Jó­pofa a Lőrinc. És Lőrinc csakugyan az volt. Való tény anban, hogy a frizurája oly enyhe om­­tagban gyűrűzött végig a halántékán m­ajdnem a jobbszája széléig s mindig oly eresz hullám alakjában csúcsosodott ki a feje búbján, hogy szinte vitorlának le­hetett volna használni. És ha a hajfürtök bosszúsága és a költői tehetség nagysága között valóban egyenes az arány, úgy Lő­rinc ur keblének titkos műhelyében ki­mondhatatlan tehetség rejtőzött. Most is, hogy ott állt a nyitott ablak­ban, az arca oly ihletett kifejezést öltött, mint aki szoros összeköttetésbe lépett a mennyei múzsákkal. — Óh Ámor! Édes Ámor! ifjúság feje­delme, — sóhajtott mélyet, szerelmesei, ahogyan csak ő tudott. Az akácok fűszeres illatot permeteztek a levegőbe. Meleg, sóhajos, szerelmes dél­után volt. De Lőrinc úr szerelmének lángja most csupán egyetlen tüzet táplál­­gatott. Kerek, savószínű szeme mélázva nézett a nap aranyos fényébe fürdő to­rony irányába. Lelki szemei előtt ott le­begett Zalánfy Ilonka mosolygós barna­­piros arca. És csodálatos. Úgy érezte, mintha Ilonka most mosolyogna és csi­csergő édes hangja azt kérdezi: Hogy van, drága Lőrinc? Zalánfy Ilonka a helybeli gazdag ügy­véd lánya volt. És bár sohasem mondta Mikurcsik Lőrincnek, hogy drága, sőt még ehez hasonlót se, Lőrinc az ihlet má­morában most mégis mindent oly termé­szetesnek talált s keblét dagadni érezte az édes reménységtől. Ah, édes Ilonka, szivem mélyének örök árendása, suttogta átszellemültem Hosz­­szut, nagyot sóhajtott, mintha lelkéből nagy szél szállott volna s rettentő izgal­mában forrón, szerelmesen szorongatta a szép fehér és piros gilisztacukrok üveg­skatulyáját. Körülötte minden úgy zson­gott, muzsikált, mint a szeráfok zenéje. Édes álmodozásba süppedt, melyet azonban váratlan támadás szakított félbe. Egy szerencsétlen darazsat hajtott erre szomorú, titkos végzete. A szegény dongó, nem tudni miért, mert ki tudná meg­okolni egy ilyen könnyelmű állat tetteit, pont Lőrinc úr fényes orrán emelkedő nyergen akarta magát kipihenni. Lőrinc csak egyet kanyarított tenyerével s az ádáz darazsat nyomban elérte a végzete. Repülés közben irányt tévesztett s egye­nesen belehullt Mikurcsik nyitvafelejtett szájának széles kapujába. Mikurcsik előbb nyelt, aztán köpött egyet. Kiálló ádámcsutkája gyorsan sza­ladgált le- és felfelé, de lelki egyensúlya hamar helyreállott. Ez az incidens nála csak arra volt jó, hogy most már cselek­vésre határozza magát, mert szilárd jel­lem volt, azt el kell ismerni. Titkos vá­gyának elérésében nem egy, de ezer da­rázs merénylete sem tudta volna megaka­dályozni. — Az enyém lesz úgyis, — gondolta halk ujjongással. Méla, ábrándos szive szinte megharmatosodott a reménységtől. Féktelen boldogság ujjongott benne. Na­gyon jól érezte magát. Dúdolni kezdett és lábával verte hozzá a taktust. „Beleszerettem rögtön, de nagy a baj. A szivem olvad, akár piritósan a vaj.“ Édeskés, kissé fals hangja lelkesen fló­­tázott egy ideig, aztán készülődni kez­dett. A hosszú, fehér köpönyeget, a piszkos gallért ledobta magáról. A mosdótálba friss vizet öntött s nekidőlt a víznek. A fejét egész belemártotta. Prüszkölt, há­pogott. Brrr ... huj ... sóhajtott kéjesen, mikor a hideg víz a hátát csiklandozni kezdte. Egész tócsa lett körülötte. A mos­dás után odaállott a tükör elé és lassan, nagy gondossággal kezdett fésülködni. A szekrényből előkerült ama hires fehér fu­rulyanadrág is, amelyben mindig olyan ellenállhatatlannak képzelte magát. A lá­bára illúziókeltés céljából most halvány rózsaszín harisnyát húzott. Keskeny, ke­szeg vállára világoskék kabát került. Oly ékes, finom s elegáns volt Lőrinc már így is, de azért még­se lehet szó nélkül hagy­ni azt az ezüstgombos sétapálcát se, me­lyet zsonglőr módjára tudott forgatni a két ujja között. Lőrinc a legnagyobb mértékben meg­volt a külső ábrázatával elégedve, sőt mondhatni tetszett is saját magának, örömében fütyülni kezdett. A taktust most az ezüstgomba pálcával ütötte ki, de aztán eszébe jutott, hogy sietni kell Még egy utolsó pillantást vetett a tükör­be s aztán keringő lépésekkel a szekrény­hez lejtett, hogy némi sziverősitővel han­golja a bátorságot magasabbra. Csak egyet nyelt, de hosszút, hatalmasat. Az arca ünnepélyes s elszánt kifejezést öl­tött. — Most, vagy soha! — biztatta önma­gát. Odakint már alkonyodott, de a nap sze­líd jóakarattal mosolygott a földre. Lőrinc, mikor már a nagyfejű pecsét­gyűrűjét is felhúzta a mutatóujjára, még egy utolsót mosolygott maga elé s aztán kilépett a gyógyszertár ajtaján. Tette ezt pedig olyan könnyed gráciával, hogy vé­kony lábszárai szinte a levegőben jártak. — Hová Mikurcsik úr? — szólt át a túlsó oldalról Rosenblat Dávid, a helybeli szódagyáros. Lőrinc előbb felhúzta a szemöldökét. Pár pillanatig mérlegelte, hogy érdemel-e a kérdés feleletet, de végül mégis csak odavetette: Sétálni megyek, sőt mondhat­nám gyanánt.­­ (Folytatjuk.) MAGYAR JÖVŐ Csütörtök, 1927 augusztus 11. A tüntetések, sztrájkok, bombamerényletek sem segítenek Saccon és Vanzettin — Csütörtökre virradóra villamosszékbe kerülnek - Százezren tüntettek Newyorkban a kivégzés ellen ~ Chicagóban felrobbantották a székesegyházat a postát szintén légbe akarták röpíteni — Newyork, augusztus 10 A példátlan világbotránnyá nőtt Sacco A Vanzetti-ügy törvénykezési része ma éj­szaka befejeződik. Csütörtökre virradó éjfél első órájára van kitűzve a rabló­gyilkosság miatt halálra ítélt Sacco és Vanzetti kivégzése és minden jel arra mutat, hogy mégis a villamosszékben fogják befejezni életüket Sacco, az olasz származású suszter és Vanzetti, a volt halkereskedő, utcai árus. De mialatt­­az amerikai törvénykezés érvényt akar szerezni az állam jogrend­jének az igazságszolgáltatásban, páratlan izgalmak és botrányok között tovább folyik a tüntető tiltakozás a kivégzés ellen. őrizet alatt az összes középületek Hogy milyen nagyarányú terror tombol a Sacco—Vanzetti-ügy utolsó óráiban, azt a tüntetések és bombamerényletek hírei mellett jellemzően illusztrálja az a tény, hogy az amerikai kormány kény­telen volt a középületek őrzésére nagyobb védőcsapatokat kirendelni és azok, akik ebben az ügyben a törvénykezés szavá­nak tényezői, komoly életveszedelemben vannak, úgy, hogy személybiztonságuk megőrzésére mindegyik mellé valósá­gos testőrséget kellett kirendelni. Magát Coolidge elnököt is nagyobbszámú testőrcsapat őrzi esetleges támadásoktól és hasonlóképpen katonaság őrködik Ful­ler kormányzó és Thaylor bíró szemé­lyére is. A kivégzés idejének közeledésével egyre nagyobb arányú biztonsági intézkedéseket tett a newyorki rendőrség. Szigorú rend­szabályokat léptettek életbe a rend és nyu­galom fentartása érdekében. Még a szabad­ságon levő rendőrtiszteknek is állandóan helyükön kell lenniök, úgy, hogy bármely pillanatban szolgálatba léphessenek. Eltűnt a hóhér A terrorisztikus jelenségek egyik jel­lemző tünete, hogy az észa­kameirikai Mas­­sachusets állam főhóhéra, akinek az ítéle­tet végre kellett volna hajtania, eltűnt, mert nem mert vállalkozni a kivégzés végrehajtására. A hóhér eltűnése azon­ban nem lesz halasztó hatással a kivégzés­re, mert a törvény úgy intézkedik, hogy a hóhér távollétében önkéntes hóhérral kell az ítéletet végrehajtatni. Végrehajtják az ítéletet Miután Thaylor bír­ó elutasította a Sacco és Vanzetti ügyében az Ítélet reví­ziójára vonatkozó kérelmet, az ítéletet végre kell hajtani. Az ítéletet az éjfél utáni első órában fogják végrehajtani. Tüntetés, sztrájk, újabb bombamerénylet A Chicago Tribune párisi kiadásának jelentése szerint Chicagóban tegnap ismét bombamerényletet követtek el a katholi­­kus székesegyház ellen. A bomba a temp­lom közepén robbant fel és több oszlopot erősen megrongált. A hatalmas légnyomás folytán a székesegyház valamennyi ab­laka darabokra tört. Ivry külvárosban egy tüntetés alkalmá­val sztrájkoló munkások és munkába in­dulók között összeütközésre került a sor. Az összeütközés során a tömeg beha­tolt a gyárba, összetörte a gépeket, be­verte a gyár ablakait. Sok letartóztatás történt. Tegnap közvetlenül éjfél előtt Newyorkban sorozatos tüntetések voltak. Egyelőre beszüntették a drágasági ankétokat — A szünet alatt az eddigi rendelkezések eredményét fogják megfigyelni — Vass József beszéde a szerdai ankéton — Budapest, augusztus 10 Szerdán este Vass József népjóléti mi­niszter elnöklésével folytatták a drágasági ankétot, amelyen az eddigi rendelkezések­kel és Budapest helypénzrendszerével fog­foglalkoztak. Vass József miniszter indít­ványára elhatározták, hogy az ankétokat egyelőre befejezik, azonban, amikor szük­ség lesz rá újra folytatják. A szünet alatt az eddigi rendelkezések eredményét fog­ják megfigyelni. Végül Vass József foglal­kozott a drágasággal és megállapította, hogy az antmmétekkel a kívánt célt elérték, az olcsóbbodási folyamatot sikerült megindí­tani. A budapesti sztrájk még mindig nem ért véget Budapest, augusztus 10. Andréka Károly főkapitányhelyettes szerdán délelőtt folytatta a békéltetőtár­­gylásokat a csepeli Weisz Manfréd-gyár és az Egyesült Izzó vezetősége és a mun­kások között. A tárgyalások abból indultak ki, hogy a tegnapi békéltetőtárgyaláson Kende Tó­dor igazgató ígéretet tett arra vonatkozó­lag, hogy miután általános béremelést nem eszközölhetnek, az egyes gyárak pa­naszát és kívánságait a lehető legmesz­szebbmenő jóindulattal megpróbálják or­vosolni. A mai tárgyalások sem vezettek még a késő délutáni órákban sem eredményhez. A Ganz-Danubis vagyongyárban egyéb­ként a tegnapi napon 2700 munkás közül 250 munkás sztrájkba lépett. Ezek a mun­kások régeül sem vették fel a munkát. Déleelőtt 11 órakor azonban mégis jelent­keztek, úgy, hogy azóta zavartalanul fo­lyik a munka. A tisztviselői kölcsönakció a jövő évre maradt Emlékezetes, hogy tavasszal nagysza­­bású építkezési akció indult meg a köz­­tisztviselők között, mert a kormány ki­látásba helyezte, hogy a lakbérjárandó­ságok lekötése ellenében családi házak építésére olcsó amortizációs kölcsönt fog a köztisztviselőknek szerezni. A kormány felhatalmazást adott a népjóléti minisz­ternek arra, hogy 30 millió pengő ösz­­szegű belföldi vagy külföldi kölcsönt szerezzen a tisztviselőtársadalom részére és a pénzügyi kormány több irányban BODRZÁR SOFFŐRISKOLA e hó 15-től folytatólagosan új gépjárművezető tanfolyamot kezd Tanulhat mindenki. Úrvezetők, hölgy vezetők és hivatásos söffőrök teljes felelősség mellett autóvezetés­ és szerelésben a leg­tökéletesebb kiképzést nyerik. Rendészeti, technikai és vezetés ismertetésével külön-külön gyakorlott előadók foglalkoznak. A tanítás ideje alatt egy autó lesz szétszerelve és összeszerelve. Jelentkezés minden nap délelőtt 10—12 és délután 5—7 óráig a Széchenyi­ utca 89. szám alatti összeíró helyiségben. tárgyalásokat is folytatott a kölcsön meg­szerzésére. Bod János pénzügyminiszter azonban a feltételeket túl drágának találta és ezért a kölcsönakció megakadt és ki­tolódott a jövő tavaszig. A kölcsönakció elmaradása súlyos csalódást jelent sok­ezer köztisztviselőnek, akiknek egy része megszerezte a telket és most a telekbe fektetett pénz gyümölcsözetlenül hever, esem Levente sportünnepély a Vasgyárban Miskolc, augusztus 10 A diósgy­őr-vasgyári Levente Egyesület e hó 14-én, vasárnap délután 4 órai kezdettel a vas­gyári sporttelepen tartja meg évzáró tornaün­nepélyét. A vasgyári Levente Egyesület gyö­nyörű teljesítményt mutatott fel már az eddigi járási és vármegyei versenyeken is, s szorgal­mas munkálkodással az egy évi járási versenyen is első helyen végzett. Az e hó 7-én Diósgyőrben megtartott járási céllövő versenyen szintén el­ső lett s ezzel elnyerte a járási céllövő bajnok­ságot s az ezzel járó szép ezüst serleget. A 14-iki évzáró tornaünnepélyen fog beszá­molni az évi munkálkodásával az egyesület s így méltán megérdemli, hogy a társadalom tel­jes érdeklődéssel forduljon e szép levente ün­nepély fölé. A tornaünnepély sorrendje a következő: 1. Himnusz. Játsza a vasgyári zenekar. 2. Svédtorna. Bemutatják az egyesület összes le­ventéi. 3. Fapuska-gyakorlat. Bemutatja az egyesület A. csapata. 4. Gúlák. Bemutatják az A., B. és C. csapatok. 5. Botgyakorlatok, bemu­tatja az egyesület B. csapata. 6. 100 méteres lassúsági kerékpárverseny. 7. Szabadgyakorla­tok. Bemutatja a perecesi szakasz. 8. 1500 m. kerékpár verseny. 9. Buzogánydobás 16-18-ig és 18-21 éves leventék számára. 10. Távolugrás. 11. 10x100 méteres staféta. 12. 10x200 m. staféta. 13. Hiszekegy. Játsza a vasgyári zenekar. 14. Diszelvonul­ás. rína A Kúriáig megy a géplakatos, akit kettős házasság miatt ítélt el a törvényszék­ ­. Miskolc, augusztus 10. A miskolci kir. törvényszék szüneti ta­nácsa szerdán hirdette ki a debreceni kir. ítélőtábla végzését Prandl Béla perecesi lakatosmester és felesége, Pitlik Angéla előtt, akiket a miskolci kir. törvényszék kettős házasság miatt ítélt el. Ugyanis Prandl Béla, amikor 1922-ben Pitlik An­gélával a diósgyőri anyakönyvvezető előtt házasságot kötött, előzőleg már 1918-ban Resicabányán Hack Máriával lépett érvényes házasságra. Az első fele­ség felejelentésére kettős házasság bün­tette miatt Prandl Béla második felesége ellen is eljárást indított a kir. ügyészség, mert Pitlik Angéla tudta azt, hogy Prandl Béla már előbb érvényes házasságot kö­tött és ez a házasság máig is fennáll. A miskolci kir. törvényszék ezért Pitlik An­gélát 14 napi, Prandl Bélát pedig 1 havi fogházra ítélte, melyet a debreceni kir. ítélőtábla is helyben hagyott.

Next