Magyar Jövő, 1927. július-augusztus (9. évfolyam, 146-196. szám)
1927-08-11 / 181. szám
2 A Magyar Jövő eredeti tárcája Mikurcsik Lőrinc írta: Nagy Dezső Forró nyári délután volt. A nap szilaj jókedvében melegen árasztotta fényes sugarait. Ember nem járt az utcán, csak Borosa néni, a gyümölcsös kofa üldögélt háromlábú székén egy csenevész akácfa szerény árnyékában. A fülébe nagy, sárgahasú darazsak dúdoltak altató nótákat. Szemben a Korona-gyógyszertár nyitott ablakában állott Mikurcsik Lőrinc ír hanyag, előkelő testtartással. Az igyában illatos, szerelmes gondolatok surogtak sejtelmesen. Egy drága hang pedig úgy muzsikált a fülében, mint apró csengetyűk ezüstös csengése. Szerelmes volt. Dehát melyik patikasegéd nem az 22 éves korában? Lőrincz ír különben maga is valami fensőbbséges licsekedéssel szokta magyarázni Szálka anitának, hogy egy valamirevaló gyógyzerészpraxiban mindig van megfelelő dag szentimentalizmus és költői hajlamosság. De hogy a sok hosszú nevű porok,rvosságos üvegek, jószagu olajok és k öltészet között mi képezte nála a szoros öszefüggést, ennek megfejtését mindig zálka barátja fantáziájára bízta. Szálka em volt igazi megértő lélek s világéletben sem tartozott a poéták szerzetébe,zért, mikor a jegyzőbojtárral folytatott rendes kaláber-csaták közben a praxi is ódakerült, mindig harsogó nevetés költi hajtogatta: Jópofa a Lőrinc. És Lőrinc csakugyan az volt. Való tény anban, hogy a frizurája oly enyhe omtagban gyűrűzött végig a halántékán majdnem a jobbszája széléig s mindig oly eresz hullám alakjában csúcsosodott ki a feje búbján, hogy szinte vitorlának lehetett volna használni. És ha a hajfürtök bosszúsága és a költői tehetség nagysága között valóban egyenes az arány, úgy Lőrinc ur keblének titkos műhelyében kimondhatatlan tehetség rejtőzött. Most is, hogy ott állt a nyitott ablakban, az arca oly ihletett kifejezést öltött, mint aki szoros összeköttetésbe lépett a mennyei múzsákkal. — Óh Ámor! Édes Ámor! ifjúság fejedelme, — sóhajtott mélyet, szerelmesei, ahogyan csak ő tudott. Az akácok fűszeres illatot permeteztek a levegőbe. Meleg, sóhajos, szerelmes délután volt. De Lőrinc úr szerelmének lángja most csupán egyetlen tüzet táplálgatott. Kerek, savószínű szeme mélázva nézett a nap aranyos fényébe fürdő torony irányába. Lelki szemei előtt ott lebegett Zalánfy Ilonka mosolygós barnapiros arca. És csodálatos. Úgy érezte, mintha Ilonka most mosolyogna és csicsergő édes hangja azt kérdezi: Hogy van, drága Lőrinc? Zalánfy Ilonka a helybeli gazdag ügyvéd lánya volt. És bár sohasem mondta Mikurcsik Lőrincnek, hogy drága, sőt még ehez hasonlót se, Lőrinc az ihlet mámorában most mégis mindent oly természetesnek talált s keblét dagadni érezte az édes reménységtől. Ah, édes Ilonka, szivem mélyének örök árendása, suttogta átszellemültem Hoszszut, nagyot sóhajtott, mintha lelkéből nagy szél szállott volna s rettentő izgalmában forrón, szerelmesen szorongatta a szép fehér és piros gilisztacukrok üvegskatulyáját. Körülötte minden úgy zsongott, muzsikált, mint a szeráfok zenéje. Édes álmodozásba süppedt, melyet azonban váratlan támadás szakított félbe. Egy szerencsétlen darazsat hajtott erre szomorú, titkos végzete. A szegény dongó, nem tudni miért, mert ki tudná megokolni egy ilyen könnyelmű állat tetteit, pont Lőrinc úr fényes orrán emelkedő nyergen akarta magát kipihenni. Lőrinc csak egyet kanyarított tenyerével s az ádáz darazsat nyomban elérte a végzete. Repülés közben irányt tévesztett s egyenesen belehullt Mikurcsik nyitvafelejtett szájának széles kapujába. Mikurcsik előbb nyelt, aztán köpött egyet. Kiálló ádámcsutkája gyorsan szaladgált le- és felfelé, de lelki egyensúlya hamar helyreállott. Ez az incidens nála csak arra volt jó, hogy most már cselekvésre határozza magát, mert szilárd jellem volt, azt el kell ismerni. Titkos vágyának elérésében nem egy, de ezer darázs merénylete sem tudta volna megakadályozni. — Az enyém lesz úgyis, — gondolta halk ujjongással. Méla, ábrándos szive szinte megharmatosodott a reménységtől. Féktelen boldogság ujjongott benne. Nagyon jól érezte magát. Dúdolni kezdett és lábával verte hozzá a taktust. „Beleszerettem rögtön, de nagy a baj. A szivem olvad, akár piritósan a vaj.“ Édeskés, kissé fals hangja lelkesen flótázott egy ideig, aztán készülődni kezdett. A hosszú, fehér köpönyeget, a piszkos gallért ledobta magáról. A mosdótálba friss vizet öntött s nekidőlt a víznek. A fejét egész belemártotta. Prüszkölt, hápogott. Brrr ... huj ... sóhajtott kéjesen, mikor a hideg víz a hátát csiklandozni kezdte. Egész tócsa lett körülötte. A mosdás után odaállott a tükör elé és lassan, nagy gondossággal kezdett fésülködni. A szekrényből előkerült ama hires fehér furulyanadrág is, amelyben mindig olyan ellenállhatatlannak képzelte magát. A lábára illúziókeltés céljából most halvány rózsaszín harisnyát húzott. Keskeny, keszeg vállára világoskék kabát került. Oly ékes, finom s elegáns volt Lőrinc már így is, de azért mégse lehet szó nélkül hagyni azt az ezüstgombos sétapálcát se, melyet zsonglőr módjára tudott forgatni a két ujja között. Lőrinc a legnagyobb mértékben megvolt a külső ábrázatával elégedve, sőt mondhatni tetszett is saját magának, örömében fütyülni kezdett. A taktust most az ezüstgomba pálcával ütötte ki, de aztán eszébe jutott, hogy sietni kell Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe s aztán keringő lépésekkel a szekrényhez lejtett, hogy némi sziverősitővel hangolja a bátorságot magasabbra. Csak egyet nyelt, de hosszút, hatalmasat. Az arca ünnepélyes s elszánt kifejezést öltött. — Most, vagy soha! — biztatta önmagát. Odakint már alkonyodott, de a nap szelíd jóakarattal mosolygott a földre. Lőrinc, mikor már a nagyfejű pecsétgyűrűjét is felhúzta a mutatóujjára, még egy utolsót mosolygott maga elé s aztán kilépett a gyógyszertár ajtaján. Tette ezt pedig olyan könnyed gráciával, hogy vékony lábszárai szinte a levegőben jártak. — Hová Mikurcsik úr? — szólt át a túlsó oldalról Rosenblat Dávid, a helybeli szódagyáros. Lőrinc előbb felhúzta a szemöldökét. Pár pillanatig mérlegelte, hogy érdemel-e a kérdés feleletet, de végül mégis csak odavetette: Sétálni megyek, sőt mondhatnám gyanánt. (Folytatjuk.) MAGYAR JÖVŐ Csütörtök, 1927 augusztus 11. A tüntetések, sztrájkok, bombamerényletek sem segítenek Saccon és Vanzettin — Csütörtökre virradóra villamosszékbe kerülnek - Százezren tüntettek Newyorkban a kivégzés ellen ~ Chicagóban felrobbantották a székesegyházat a postát szintén légbe akarták röpíteni — Newyork, augusztus 10 A példátlan világbotránnyá nőtt Sacco A Vanzetti-ügy törvénykezési része ma éjszaka befejeződik. Csütörtökre virradó éjfél első órájára van kitűzve a rablógyilkosság miatt halálra ítélt Sacco és Vanzetti kivégzése és minden jel arra mutat, hogy mégis a villamosszékben fogják befejezni életüket Sacco, az olasz származású suszter és Vanzetti, a volt halkereskedő, utcai árus. De mialattaz amerikai törvénykezés érvényt akar szerezni az állam jogrendjének az igazságszolgáltatásban, páratlan izgalmak és botrányok között tovább folyik a tüntető tiltakozás a kivégzés ellen. őrizet alatt az összes középületek Hogy milyen nagyarányú terror tombol a Sacco—Vanzetti-ügy utolsó óráiban, azt a tüntetések és bombamerényletek hírei mellett jellemzően illusztrálja az a tény, hogy az amerikai kormány kénytelen volt a középületek őrzésére nagyobb védőcsapatokat kirendelni és azok, akik ebben az ügyben a törvénykezés szavának tényezői, komoly életveszedelemben vannak, úgy, hogy személybiztonságuk megőrzésére mindegyik mellé valóságos testőrséget kellett kirendelni. Magát Coolidge elnököt is nagyobbszámú testőrcsapat őrzi esetleges támadásoktól és hasonlóképpen katonaság őrködik Fuller kormányzó és Thaylor bíró személyére is. A kivégzés idejének közeledésével egyre nagyobb arányú biztonsági intézkedéseket tett a newyorki rendőrség. Szigorú rendszabályokat léptettek életbe a rend és nyugalom fentartása érdekében. Még a szabadságon levő rendőrtiszteknek is állandóan helyükön kell lenniök, úgy, hogy bármely pillanatban szolgálatba léphessenek. Eltűnt a hóhér A terrorisztikus jelenségek egyik jellemző tünete, hogy az északameirikai Massachusets állam főhóhéra, akinek az ítéletet végre kellett volna hajtania, eltűnt, mert nem mert vállalkozni a kivégzés végrehajtására. A hóhér eltűnése azonban nem lesz halasztó hatással a kivégzésre, mert a törvény úgy intézkedik, hogy a hóhér távollétében önkéntes hóhérral kell az ítéletet végrehajtatni. Végrehajtják az ítéletet Miután Thaylor bíró elutasította a Sacco és Vanzetti ügyében az Ítélet revíziójára vonatkozó kérelmet, az ítéletet végre kell hajtani. Az ítéletet az éjfél utáni első órában fogják végrehajtani. Tüntetés, sztrájk, újabb bombamerénylet A Chicago Tribune párisi kiadásának jelentése szerint Chicagóban tegnap ismét bombamerényletet követtek el a katholikus székesegyház ellen. A bomba a templom közepén robbant fel és több oszlopot erősen megrongált. A hatalmas légnyomás folytán a székesegyház valamennyi ablaka darabokra tört. Ivry külvárosban egy tüntetés alkalmával sztrájkoló munkások és munkába indulók között összeütközésre került a sor. Az összeütközés során a tömeg behatolt a gyárba, összetörte a gépeket, beverte a gyár ablakait. Sok letartóztatás történt. Tegnap közvetlenül éjfél előtt Newyorkban sorozatos tüntetések voltak. Egyelőre beszüntették a drágasági ankétokat — A szünet alatt az eddigi rendelkezések eredményét fogják megfigyelni — Vass József beszéde a szerdai ankéton — Budapest, augusztus 10 Szerdán este Vass József népjóléti miniszter elnöklésével folytatták a drágasági ankétot, amelyen az eddigi rendelkezésekkel és Budapest helypénzrendszerével fogfoglalkoztak. Vass József miniszter indítványára elhatározták, hogy az ankétokat egyelőre befejezik, azonban, amikor szükség lesz rá újra folytatják. A szünet alatt az eddigi rendelkezések eredményét fogják megfigyelni. Végül Vass József foglalkozott a drágasággal és megállapította, hogy az antmmétekkel a kívánt célt elérték, az olcsóbbodási folyamatot sikerült megindítani. A budapesti sztrájk még mindig nem ért véget Budapest, augusztus 10. Andréka Károly főkapitányhelyettes szerdán délelőtt folytatta a békéltetőtárgylásokat a csepeli Weisz Manfréd-gyár és az Egyesült Izzó vezetősége és a munkások között. A tárgyalások abból indultak ki, hogy a tegnapi békéltetőtárgyaláson Kende Tódor igazgató ígéretet tett arra vonatkozólag, hogy miután általános béremelést nem eszközölhetnek, az egyes gyárak panaszát és kívánságait a lehető legmeszszebbmenő jóindulattal megpróbálják orvosolni. A mai tárgyalások sem vezettek még a késő délutáni órákban sem eredményhez. A Ganz-Danubis vagyongyárban egyébként a tegnapi napon 2700 munkás közül 250 munkás sztrájkba lépett. Ezek a munkások régeül sem vették fel a munkát. Déleelőtt 11 órakor azonban mégis jelentkeztek, úgy, hogy azóta zavartalanul folyik a munka. A tisztviselői kölcsönakció a jövő évre maradt Emlékezetes, hogy tavasszal nagyszabású építkezési akció indult meg a köztisztviselők között, mert a kormány kilátásba helyezte, hogy a lakbérjárandóságok lekötése ellenében családi házak építésére olcsó amortizációs kölcsönt fog a köztisztviselőknek szerezni. A kormány felhatalmazást adott a népjóléti miniszternek arra, hogy 30 millió pengő öszszegű belföldi vagy külföldi kölcsönt szerezzen a tisztviselőtársadalom részére és a pénzügyi kormány több irányban BODRZÁR SOFFŐRISKOLA e hó 15-től folytatólagosan új gépjárművezető tanfolyamot kezd Tanulhat mindenki. Úrvezetők, hölgy vezetők és hivatásos söffőrök teljes felelősség mellett autóvezetés és szerelésben a legtökéletesebb kiképzést nyerik. Rendészeti, technikai és vezetés ismertetésével külön-külön gyakorlott előadók foglalkoznak. A tanítás ideje alatt egy autó lesz szétszerelve és összeszerelve. Jelentkezés minden nap délelőtt 10—12 és délután 5—7 óráig a Széchenyi utca 89. szám alatti összeíró helyiségben. tárgyalásokat is folytatott a kölcsön megszerzésére. Bod János pénzügyminiszter azonban a feltételeket túl drágának találta és ezért a kölcsönakció megakadt és kitolódott a jövő tavaszig. A kölcsönakció elmaradása súlyos csalódást jelent sokezer köztisztviselőnek, akiknek egy része megszerezte a telket és most a telekbe fektetett pénz gyümölcsözetlenül hever, esem Levente sportünnepély a Vasgyárban Miskolc, augusztus 10 A diósgyőr-vasgyári Levente Egyesület e hó 14-én, vasárnap délután 4 órai kezdettel a vasgyári sporttelepen tartja meg évzáró tornaünnepélyét. A vasgyári Levente Egyesület gyönyörű teljesítményt mutatott fel már az eddigi járási és vármegyei versenyeken is, s szorgalmas munkálkodással az egy évi járási versenyen is első helyen végzett. Az e hó 7-én Diósgyőrben megtartott járási céllövő versenyen szintén első lett s ezzel elnyerte a járási céllövő bajnokságot s az ezzel járó szép ezüst serleget. A 14-iki évzáró tornaünnepélyen fog beszámolni az évi munkálkodásával az egyesület s így méltán megérdemli, hogy a társadalom teljes érdeklődéssel forduljon e szép levente ünnepély fölé. A tornaünnepély sorrendje a következő: 1. Himnusz. Játsza a vasgyári zenekar. 2. Svédtorna. Bemutatják az egyesület összes leventéi. 3. Fapuska-gyakorlat. Bemutatja az egyesület A. csapata. 4. Gúlák. Bemutatják az A., B. és C. csapatok. 5. Botgyakorlatok, bemutatja az egyesület B. csapata. 6. 100 méteres lassúsági kerékpárverseny. 7. Szabadgyakorlatok. Bemutatja a perecesi szakasz. 8. 1500 m. kerékpár verseny. 9. Buzogánydobás 16-18-ig és 18-21 éves leventék számára. 10. Távolugrás. 11. 10x100 méteres staféta. 12. 10x200 m. staféta. 13. Hiszekegy. Játsza a vasgyári zenekar. 14. Diszelvonulás. rína A Kúriáig megy a géplakatos, akit kettős házasság miatt ítélt el a törvényszék . Miskolc, augusztus 10. A miskolci kir. törvényszék szüneti tanácsa szerdán hirdette ki a debreceni kir. ítélőtábla végzését Prandl Béla perecesi lakatosmester és felesége, Pitlik Angéla előtt, akiket a miskolci kir. törvényszék kettős házasság miatt ítélt el. Ugyanis Prandl Béla, amikor 1922-ben Pitlik Angélával a diósgyőri anyakönyvvezető előtt házasságot kötött, előzőleg már 1918-ban Resicabányán Hack Máriával lépett érvényes házasságra. Az első feleség felejelentésére kettős házasság büntette miatt Prandl Béla második felesége ellen is eljárást indított a kir. ügyészség, mert Pitlik Angéla tudta azt, hogy Prandl Béla már előbb érvényes házasságot kötött és ez a házasság máig is fennáll. A miskolci kir. törvényszék ezért Pitlik Angélát 14 napi, Prandl Bélát pedig 1 havi fogházra ítélte, melyet a debreceni kir. ítélőtábla is helyben hagyott.