Magyar Jövő, 1927. július-augusztus (9. évfolyam, 146-196. szám)

1927-08-17 / 185. szám

2 MAGYAR JÖVŐ Szerda, 1997 auguisztus 17. Biztató start után borzalmas vihar fogadta és leszállásra kény­szer­ítette Riszticséket .. .--------------------= ›‹ = `‹ =-----------------------­A repülők ahogy a vihar lecsendesedik újra indulnak Budapest, augusztus 16 Hosszas és izgalmas előkészületek után vasárnap délután az egész világ feszült ér­deklődése közepette Risztics János, a ma­gyar pilóta három társával váratlanul star­tolt a dessaui repülőtéren, hogy az óceánt átrepülje. A startot a G-31. jelzésű gépma­dár jelentette Dessau lakosságának, úgy, hogy a start előtt tizezrek lepték el a repü­lőtér környékét. Az indulás Hat óra néhány perckor minden készen áll. És 6 óra 20 perckor nehéz súlyát lom­hán cipelve ellódul a földről a Bremen, majd utána Risztics János gépe az Europa. Heil-től és Hurrá­tól rázkódik meg a kör­nyék. .. Riszticsék gépe a vihar játékszere A vakmerő vállalkozás kimeneteléről a következő jelentésünk számol be: Vasárnap az éjszaka beálltával az Euró­pának váratlanul le kellett mondania az óceán át­repüléséről, mert Risztics pilóta motordefektust vett észre. A repülőgép a brémai repülőtéren kö­tött ki. A gép, a leszállás alkalmával igen erősen hozzáütődött a földhöz, úgy, hogy propellere és egyik szárnya eltörött. Risz­­ticset és pilótatársát Edzárdot semmi, baj nem érte. Risztics a leszálláskor kijelentet­te, hogy már Magdeburg felett minden kontaktust elveszített a Brémával. Brémában óriási zivatarban szállott le az ,,Európa“ Ezután még elmondották a pilóták, hogy Risztics terve szerint Hollandia felett igye­kezte­k az óceán felé, de az időjárás itt még rosszabbodott. A fő ok, amely miatt a pilóták végül elhatározták, hogy okvetlenül visszafordul­nak és Brémában szükségleszállást végez­nek, az a tény volt, hogy az Európa motor­jának sebességét — eddig ismeretlen okból — nem lehetett csökkenteni. A vihar a „Bremen!“ is visszatérésre kényszerítette Hétfőn délután 4 óra 27 perckor az Europa brémai leszállásának­ hírvétele után a dessauiak erős motorzúgást hal­lottak a fejük felett. A repülőállomás műszaki emberei azt hitték, hogy az Europa tér vissza Brémá­ból, mert talán időközben kijavították rajta a motorhibát s elképedve vették ész­re, hogy nem az Europa jön vissza, ha­nem a Brémen. A leszállás után, amely zuhogó esőben, a­ fölázott talajon elég simán ment végbe, a gép vezetője, Köhle kapitány elbeszélte, hogy borzasztó orkánba jutottak, amely gépüket hol a magasba sodorta, hol a mélybe rántotta le, záporeső csapkodta a szárnyakat, a kabin ablakán beomlott a víz, amitől egyáltalán semmit sem lehe­tett látni és a repülőgép­­minden izében recsegett, ropogott. Aztán ködbe kerültek és egyáltalán nem­ voltak képesek tájé­kozódni. Nem tudták, hogy még a leve­gőben vannak-e vagy már a víz színén úsznak. Riszticsuk ismét starthoz állt­ a­ Dessaui jelentés szerint a német repülők újból neki fognak vágni az óceánnak, mi­helyt az orkán lecsendesedik és az idő­járás kedvező lesz, illetőleg mihelyt a Bre­men testvérgépe elkészül a startra, mert az Europa sérülései olyan súlyosak, hogy hamarosan nem vállalkozhatnak az útra. A Junkers-művek közlése szerint az Atlanti óceán átrepülésére indult második gép , a Bremen, hét­főn délután 4 órakor ismét visszaérkezett a dessaui repülőtér­re A gép sértetlen, a pilóták jól vannak. A Bremen egészen a nyugat­i­ partvidék­ig jutott el és onnan tért vissza a konti­nensre, minthogy a rendkívül kedvezőt­len időjárás lehetetlenné tette­­ út foly­tatását. Alig hagyta el a gép a konti­nenst­, az Északi tenger fölött máris átha­tolhatatlan sűrű ködbe került, úgy, hogy Angliáig az utat úgyszólván közvetlenül a tenger színe fölött, alig néhány méternyi magasságban kellett megtennie. A Magyar Jövő eredeti fordítása A MINIATŰR írta: H. J. Magog Axelné figyelte az álmodozó fiát és észre­vette, hogy valamit hirtelen a zsebébe rejt. A fiához ment, rátette kezét a hatalmas vállakra, mélyen a szemébe nézett és hatá­rozott hangon kijelentette: — Fiam, te szerelmes vagy! György lehajtotta a fejét. Atléta ter­metű, szép szál fiú volt. De a természet szereti az ellentéteket, az óriási, huszon­négy esztendős legényt félénkké, akarat nélkülivé, egész kis fiúvá tette az anyjával szemben. —­ Kibe? — kérdi parancsolólag Axel­né. — Tudod, hogy a tervem szerint Esz­ter unokanővéredet kell feleségül venned. Igaz, hogy nem szép, de rendkívül gazdag. Tehát egészen felesleges, hogy másról ál­modozz. — Eszter olyan csúnya, hogy félek tőle! Akármennyire is szeretnék a kedvedben járni, soha se lenne akkora bátorságom, hogy feleségül merném venni. — Majd lesz. Különben se sürgős a do­log, még igen fiatal vagy. És kibe vagy szerelmes? — Nem tudom, jelenti félénken a nagy fiú. — Hogyan, nem tudod? Azt hiszed, nem láttam, hogy milyen átszellemülten néztél valamit? Biztosan valami fénykép. Hova rejtetted? A fiatalember elpirul. — Ki fogsz nevetni. Egy fényképbe va­gyok szerelmes, egy miniatűrbe. Egy me­­cafonban találtam az utcán, gyönyörű fiatal leányt ábrázol. Arról álmodom... — Ez nem veszedelmes, örvendezett Axelné. Mutasd csak azt a csodát. Nyugodt lehetsz, hogy ez ellen a szenvedélyed ellen nem tiltakozom. — Oh ezt csak azért mondod, mert nem ismerjük, hogy ki ez a gyönyörű lány. De ha egyszer találkoznánk vele... Axelné különös figyelemmel vizsgálja a képet, az ajkán tréfás mosoly jelent meg. Hirtelen nevetésbe tört ki. —­ Csalódsz fiam, ha megtalálod az ide­álodat, megengedem, hogy feleségül vedd. Ez már a legközelebbi napokban megtör­ténhetik. — Ismered? csodálkozott György. — Azt hiszem, igen. Csak azon csodál­kozom, hogy semmit se hallottam arról, hogy visszatért erre a vidékre, amelyet el­hagyott. .. egy idő óta. Menj a postára és tudakold meg, hogy Laurieroné Courten­­valban van-e? ígérem, hogy ha itt van, el­viszlek hozzá és a szalonjában megtalálod a kép modelljét. —­ És ha az eredeti annyira tetszik, mint a kép, megkérhetem-e a kezét? nyugtalan­kodott György. Axelné hangosan nevetett. — Előre adom a beleegyezésemet. A vi­lágért se ellenzem ezt a szerelmi házassá­got. Másnap ígérete szerint elment Axelné fia kíséretében egy falusi kastélyba és ott egy őszhajú idős hölgynek a karjaiba ve­tette magát, az idős hölgy hasonló meleg­séggel fogadta vendégét. — Drága barátnőm! Ben boldog vagyok, hogy ismét láthatlak. Nem tudtam bevár­ni, hogy te keress föl engem. — Kedves Helénem, bocsáss meg, hogy még nem látogattalak meg, de a kicsomago­lás annyira elfoglalt. — Húsz év óta nem láttuk egymást. Ahogy megtudtam, hogy Courtenvalban vagy, azonnal ide siettem. Elhoztam a fia­mat is, akinek a létezését bizonyára már el­fordulva, diadalának biztos tudatával mosolyogva mondta: — íme fiam, gyermekkorom kedves ba­rátnője, aki egyúttal a medafon fiatal leánya. Megengedem, hogy bevallj­ad előtte érzelmeidet. Élvezve fia zavarát, megmagyarázta ba­rátnőjének a fia kalandját a miniatűrrel. — Bizony kedves barátnőm, egy kicsit megváltoztál. De ez a miniatűr mégis téged ábrázol húsz évvel ezelőtt, olyan szép vagy rajta, hogy teljesen megértem fiam roman­tikáját. Nem mulatságos ez a találkozás? A te elvesztett medafonodat megtalálja a fiam és most feleségül akar venni. Komo­lyan megígértem, hogy beleegyezem a há­telejtetted. És fia felé­kcsságba. A fiam sorsát a te kezedbe te­szem. Nagyon érthető volt az irónia, nemcsak a fián mulatott, hanem a rég nem látott ba­rátnőnt is vágott. De Laurierené nem sértődött meg, nyu­godtan mosolygott és Györgyhöz fordult: — Igazán ilyen lángoló a szerelme ? — Oh nem is képzeled, sóhajtott gúnyo­san Axelné. Régi terveim ellenére meg kel­lett hajtanom a zászlót e nagy szenvedély előtt. Kár, hogy nem vagy többé husz éves. — Az már nem vagyok, mosolygott még mindig Laurierené, de a medaronbeli leány az még nincs is húsz éves. Látod kedves Helénem, hogy alakulnak némelykor a dol­gok a mi legnagyobb boldogságunkra. Ahogy én nem tudtam a fiad létezéséről, te úgy nem tudod, hogy nekem leányom van. Ha találkozol vele, viszont fogod benne lát­ni az én h­úsz év előtti arcomat. Kinyílt egy ajtó, Axelné zavartan, György extázissal tekintettek a belépőre, egy gyönyörű fiatal lányra. — Anyám, itt van, akit szeretek! Meg­tartod, amit ígértél? Kérdi félénken a fia­tal­ember. — Ah, összeesküvés­ sóhajtott Axelre, aki észrevette azt a tekintetet, amelyet a fiatalok váltottak. Még azt mered állítani, hogy találtad a medafont? Azt hiszem, ne­ked adták, hogy lépre csalj vele. Most meg fogtatok. De megbocsátok, mert igaz szerelemből tettétek. Kedden reggel felakasztotta magát Balogh Sándor, a Borsod-Miskolci Gőzmalom főtisztviselője --------------------›x›---------------------­­ Négy orvos másfél óráig tartó élesítést kísérelt meg eredménytelenül -----------------------= ›xx› ---------------------------­Nem tudják az öngyilkosság okát Miskolc, augusztus 16 Kedden délelőtt bejelentették a rend­őrségen, hogy Balogh Sándor, a Borsod­­­ Miskolci Gőzmalom osztályvezető főtiszt­viselője Vörösmarty­ utca 42. számú házban lévő lakásán felakasztotta magát. Az öngyilkosságot reggel fél 7 órakor Baloghék cselédje vette észre. Amikor benyitott gazdája szobájába, rémülten látta, hogy Balogh Sándor az ablak ke­resztján csüng. Első rémületében nagy sikongatással rohant a legközelebbi or­voshoz, Varga Zoltán dr-hoz segítségért, aki nyomban átsietett Baloghék lakásába és levágta a kötélről az öngyilkost. Balogh teste ekkor még meleg volt és Varga dr. remélte, hogy talán van még benne élet. Azonnal az élesztéshez látott, egyben pedig újabb orvosi segítségért küldte a cselédet. Csakhamar megérkez­tek Hönigsfeld Jenő, Róth József és Sol­tész Zsigmond orvosok, akik Varga dr­­ral együtt másfél órán keresztül folytatták az élesztési kísérleteket. De hiába volt minden kísérlet, az öngyilkost nem sike­rült feléleszteni. Délelőtt 10 órakor aztán Stromp Iván dr. rendőrfogalmazó ment ki a helyszínre, hogy megindítsa a nyomozást annak megállapítására, hogy mi kergette a ha­lálba Balogh Sándort. A nyomozás során több oly adat merült fel, mely azt látszik igazolni, hogy Balogh Sándor mellőzött­­nek érezte magát a hivatalában. Három héttel ezelőtt ugyanis kettéoszlatták a Gőzmalom terménybúza osztályát, amely­nek Balogh volt a teljhatalmú vezetője. Ezt az intézkedést mellőzésnek tekintette. Ettől az időtől kezdve életkedvét veszí­tette és sokszor panaszkodott barátai előtt. A búskomorsága ellenére azonban nem sejtették, hogy mire készül. Sőt az utolsó napokban egész jókedvűnek látszott. Csak egyik tisztviselőtársa sejtette, hogy rejtett szándékai vannak, ettől ugyanis vasárnap szokatlan melegen búcsúzott el azzal, hogy nagyon messire fog nemso­kára elutazni. De még ez a szokatlan búcsúzás sem tűnt az öngyilkosság ígé­retének, miután Balogh felesége Svájcba utazott, egyik leánya Pozsonyba ment és csupán másik leánya és fia tartózkodott Miskolcon, a búcsúból azt sejtették, hogy Balogh rövidesen felesége után megy Svájcba. Még hétfőn este is a legjobb hangu­latban töltötte az időtt barátai körében s épp azért Balogh hirtelen öngyilkossá­gát nem tudják megmagyarázni mással, csak az említett okok miatt beállott bús­komorságával, amit csak palástolni akart az utolsó esti jóhangulatával. A rendőrség egyébként az öngyilkos­ság ügyében a nyomozást befejezte s minthogy semmiféle bűncselekményt fen­­forogni nem látott, az iratokat áttette a kir. ügyészségre, mely az eltemetéshez megadta a szükséges hatósági engedélyt. A RÁDIÓ HIÉNÁK Kalandos regény II. részben, 16 felvonásban. Izgalmas hajsza a dollármilliókért. I. rész : A sascserkészek kapitánya. 6 felvonás. Főszereplők: II. rész: Az álarcos haramia. 10 felvonás. Margaret Quimby és Jack Dangerb­y. Szerdán és csütörtökön Telefon: 11-11. az Apollóban Bányászgyű­lés a Rudolftelepen Miskolc, augusztus 16 Jól sikerült gyűlést rendezett hétfőn dél­után 2 órakor a Keresztényszocialisták Bá­nya és Kohómunkások Országos Szövetsé­ge Rudolftelepen, melyen nagy számban je­lentek meg a bányamunkásk. A gyűlésen Kecsey Lajs kerületi titkár ismertette a keresztényszocialista program­­m­­ot. Rámutatott arra, hogy a sztrájkok ki­küszöbölése végett szükséges a bérmegálla­­pító bizottságok felállítása. Érintette a Ru­­dolf-telepi munkások szomorú helyzetét, akiknek heti három-négy műszak­i műsza­konként 3-4 pengő kereset mellett a legna­gyobb gond a megélhetés. Kohály János országos szövetségi titkár a szociáldemokraták rágalmait cáfolta, hogy a keresztényszocialisták az urak párt­ja a nagytőke és a papok uszályhordozói. Megemlítette a bérkérdések szomorú álla­potát, a társpénztári rendelet hibáit, köve­telte a 8 órai munkaidő törvénybe iktatá­sát, a gyermekmunka és a nők éjjeli mun­kájának eltiltását, a szakszervezeti tör­vény mielőbb való megalkotását s végül a helyi csoport megalakítására hívta fel a je­lenlevők figyelmét. • Felhívására a bányászok kimondották a csoport megalakulását s egy öt tagú szerve­ző bizottságot választottak, melynek tagjai lettek: Varga György, Jex János, Patisz András, Csendes Lajos és Fisik József. Varga György vájár zárószavai zárták be a gyűlést. — Nyilakozat: Segesdy László ur, A Mind­nyájunk Lapja szerkesztője egyik miskolci lap nyik­éri rovatában plágiu­perrel fenyegeti meg a Magyar Jövőt, mert Czakó Lajos aláírással leközölt egy novellát, amely Segesdy úr szerint az ő alkotása. A Magyar Jövő felelős szerkesz­tője Segesdy úrnak e tárgyban hozzáintézett leveleire válaszolva, félreérthetetlenül megvilágí­totta a tényállást, mely szerint: a kérdéses no­vellát a Középeurópai Kurir című budapesti kő­nyomatos 1926 december hó 1-én megjelent szá­ma közölte, tehát egy olyan lap, amelynek célja az, hogy a napilapokat, amennyiben előfizetőjük, kézirattal lássa el. A Magyar Jövő előfizetője a Középeurópai Kurirnak, tehát minden kétségen felül áll, hogy a Középeurópai Kurir által ki­adott közleményeket joga van felhasználható kéziratként tekinteni. A Magyar Jövő ilyenfor­mán joggal és jóhiszeműen közölte le a Közép­európai Kurir által Czakó Lajos jelzéssel kibo­csátott novellát. Ha már most Segesdy úr rájött, hogy a leközölt novella azonos az ő általa írt novellával, akkor jöjjön rá végre arra is, hogy a plágiumvád semmiesetre sem a Magyar Jövőt illeti, amely ismételjük, a novellát joggal és jó­hiszeműen tekinthette megvásárolt kéziratként, ellenkezően, a fatális névcsere okát és repará­­cióját ott kell keresnie, ahonnan származik: a Középeurópai Kurir szerkesztőségében. Annál könnyebben megteheti ezt Segesdy úr, mert hi­szen no ha nyilatkozatában egyszerűen „egy kőnyomatos“-ként is aposztrofálja ugyan a Középeurópai Kurirt,___ de leveleinek tanúsága szerint ő maga szerkesztője ennek a kőnyoma­tosnak, Segesdy úr tehát ahelyett, hogy ok és cél nélkül a Magyar Jövőt fenyegeti plágim­perrel, akkor járna el helyesen, ha saját szerkesztőségé­ben igyekeznék nyomára bukkani annak a plagi­­zátornak, aki a szerzői babéroktól ilyen lelkiis­meretlenül megfosztotta. A Magyar Jövő szer­kesztősége.

Next