Magyar Jövő, 1927. július-augusztus (9. évfolyam, 146-196. szám)
1927-08-17 / 185. szám
2 MAGYAR JÖVŐ Szerda, 1997 auguisztus 17. Biztató start után borzalmas vihar fogadta és leszállásra kényszerítette Riszticséket .. .--------------------= ›‹ = `‹ =-----------------------A repülők ahogy a vihar lecsendesedik újra indulnak Budapest, augusztus 16 Hosszas és izgalmas előkészületek után vasárnap délután az egész világ feszült érdeklődése közepette Risztics János, a magyar pilóta három társával váratlanul startolt a dessaui repülőtéren, hogy az óceánt átrepülje. A startot a G-31. jelzésű gépmadár jelentette Dessau lakosságának, úgy, hogy a start előtt tizezrek lepték el a repülőtér környékét. Az indulás Hat óra néhány perckor minden készen áll. És 6 óra 20 perckor nehéz súlyát lomhán cipelve ellódul a földről a Bremen, majd utána Risztics János gépe az Europa. Heil-től és Hurrától rázkódik meg a környék. .. Riszticsék gépe a vihar játékszere A vakmerő vállalkozás kimeneteléről a következő jelentésünk számol be: Vasárnap az éjszaka beálltával az Európának váratlanul le kellett mondania az óceán átrepüléséről, mert Risztics pilóta motordefektust vett észre. A repülőgép a brémai repülőtéren kötött ki. A gép, a leszállás alkalmával igen erősen hozzáütődött a földhöz, úgy, hogy propellere és egyik szárnya eltörött. Riszticset és pilótatársát Edzárdot semmi, baj nem érte. Risztics a leszálláskor kijelentette, hogy már Magdeburg felett minden kontaktust elveszített a Brémával. Brémában óriási zivatarban szállott le az ,,Európa“ Ezután még elmondották a pilóták, hogy Risztics terve szerint Hollandia felett igyekeztek az óceán felé, de az időjárás itt még rosszabbodott. A fő ok, amely miatt a pilóták végül elhatározták, hogy okvetlenül visszafordulnak és Brémában szükségleszállást végeznek, az a tény volt, hogy az Európa motorjának sebességét — eddig ismeretlen okból — nem lehetett csökkenteni. A vihar a „Bremen!“ is visszatérésre kényszerítette Hétfőn délután 4 óra 27 perckor az Europa brémai leszállásának hírvétele után a dessauiak erős motorzúgást hallottak a fejük felett. A repülőállomás műszaki emberei azt hitték, hogy az Europa tér vissza Brémából, mert talán időközben kijavították rajta a motorhibát s elképedve vették észre, hogy nem az Europa jön vissza, hanem a Brémen. A leszállás után, amely zuhogó esőben, a fölázott talajon elég simán ment végbe, a gép vezetője, Köhle kapitány elbeszélte, hogy borzasztó orkánba jutottak, amely gépüket hol a magasba sodorta, hol a mélybe rántotta le, záporeső csapkodta a szárnyakat, a kabin ablakán beomlott a víz, amitől egyáltalán semmit sem lehetett látni és a repülőgépminden izében recsegett, ropogott. Aztán ködbe kerültek és egyáltalán nem voltak képesek tájékozódni. Nem tudták, hogy még a levegőben vannak-e vagy már a víz színén úsznak. Riszticsuk ismét starthoz állt a Dessaui jelentés szerint a német repülők újból neki fognak vágni az óceánnak, mihelyt az orkán lecsendesedik és az időjárás kedvező lesz, illetőleg mihelyt a Bremen testvérgépe elkészül a startra, mert az Europa sérülései olyan súlyosak, hogy hamarosan nem vállalkozhatnak az útra. A Junkers-művek közlése szerint az Atlanti óceán átrepülésére indult második gép , a Bremen, hétfőn délután 4 órakor ismét visszaérkezett a dessaui repülőtérre A gép sértetlen, a pilóták jól vannak. A Bremen egészen a nyugati partvidékig jutott el és onnan tért vissza a kontinensre, minthogy a rendkívül kedvezőtlen időjárás lehetetlenné tette út folytatását. Alig hagyta el a gép a kontinenst, az Északi tenger fölött máris áthatolhatatlan sűrű ködbe került, úgy, hogy Angliáig az utat úgyszólván közvetlenül a tenger színe fölött, alig néhány méternyi magasságban kellett megtennie. A Magyar Jövő eredeti fordítása A MINIATŰR írta: H. J. Magog Axelné figyelte az álmodozó fiát és észrevette, hogy valamit hirtelen a zsebébe rejt. A fiához ment, rátette kezét a hatalmas vállakra, mélyen a szemébe nézett és határozott hangon kijelentette: — Fiam, te szerelmes vagy! György lehajtotta a fejét. Atléta termetű, szép szál fiú volt. De a természet szereti az ellentéteket, az óriási, huszonnégy esztendős legényt félénkké, akarat nélkülivé, egész kis fiúvá tette az anyjával szemben. — Kibe? — kérdi parancsolólag Axelné. — Tudod, hogy a tervem szerint Eszter unokanővéredet kell feleségül venned. Igaz, hogy nem szép, de rendkívül gazdag. Tehát egészen felesleges, hogy másról álmodozz. — Eszter olyan csúnya, hogy félek tőle! Akármennyire is szeretnék a kedvedben járni, soha se lenne akkora bátorságom, hogy feleségül merném venni. — Majd lesz. Különben se sürgős a dolog, még igen fiatal vagy. És kibe vagy szerelmes? — Nem tudom, jelenti félénken a nagy fiú. — Hogyan, nem tudod? Azt hiszed, nem láttam, hogy milyen átszellemülten néztél valamit? Biztosan valami fénykép. Hova rejtetted? A fiatalember elpirul. — Ki fogsz nevetni. Egy fényképbe vagyok szerelmes, egy miniatűrbe. Egy mecafonban találtam az utcán, gyönyörű fiatal leányt ábrázol. Arról álmodom... — Ez nem veszedelmes, örvendezett Axelné. Mutasd csak azt a csodát. Nyugodt lehetsz, hogy ez ellen a szenvedélyed ellen nem tiltakozom. — Oh ezt csak azért mondod, mert nem ismerjük, hogy ki ez a gyönyörű lány. De ha egyszer találkoznánk vele... Axelné különös figyelemmel vizsgálja a képet, az ajkán tréfás mosoly jelent meg. Hirtelen nevetésbe tört ki. — Csalódsz fiam, ha megtalálod az ideálodat, megengedem, hogy feleségül vedd. Ez már a legközelebbi napokban megtörténhetik. — Ismered? csodálkozott György. — Azt hiszem, igen. Csak azon csodálkozom, hogy semmit se hallottam arról, hogy visszatért erre a vidékre, amelyet elhagyott. .. egy idő óta. Menj a postára és tudakold meg, hogy Laurieroné Courtenvalban van-e? ígérem, hogy ha itt van, elviszlek hozzá és a szalonjában megtalálod a kép modelljét. — És ha az eredeti annyira tetszik, mint a kép, megkérhetem-e a kezét? nyugtalankodott György. Axelné hangosan nevetett. — Előre adom a beleegyezésemet. A világért se ellenzem ezt a szerelmi házasságot. Másnap ígérete szerint elment Axelné fia kíséretében egy falusi kastélyba és ott egy őszhajú idős hölgynek a karjaiba vetette magát, az idős hölgy hasonló melegséggel fogadta vendégét. — Drága barátnőm! Ben boldog vagyok, hogy ismét láthatlak. Nem tudtam bevárni, hogy te keress föl engem. — Kedves Helénem, bocsáss meg, hogy még nem látogattalak meg, de a kicsomagolás annyira elfoglalt. — Húsz év óta nem láttuk egymást. Ahogy megtudtam, hogy Courtenvalban vagy, azonnal ide siettem. Elhoztam a fiamat is, akinek a létezését bizonyára már elfordulva, diadalának biztos tudatával mosolyogva mondta: — íme fiam, gyermekkorom kedves barátnője, aki egyúttal a medafon fiatal leánya. Megengedem, hogy bevalljad előtte érzelmeidet. Élvezve fia zavarát, megmagyarázta barátnőjének a fia kalandját a miniatűrrel. — Bizony kedves barátnőm, egy kicsit megváltoztál. De ez a miniatűr mégis téged ábrázol húsz évvel ezelőtt, olyan szép vagy rajta, hogy teljesen megértem fiam romantikáját. Nem mulatságos ez a találkozás? A te elvesztett medafonodat megtalálja a fiam és most feleségül akar venni. Komolyan megígértem, hogy beleegyezem a hátelejtetted. És fia felékcsságba. A fiam sorsát a te kezedbe teszem. Nagyon érthető volt az irónia, nemcsak a fián mulatott, hanem a rég nem látott barátnőnt is vágott. De Laurierené nem sértődött meg, nyugodtan mosolygott és Györgyhöz fordult: — Igazán ilyen lángoló a szerelme ? — Oh nem is képzeled, sóhajtott gúnyosan Axelné. Régi terveim ellenére meg kellett hajtanom a zászlót e nagy szenvedély előtt. Kár, hogy nem vagy többé husz éves. — Az már nem vagyok, mosolygott még mindig Laurierené, de a medaronbeli leány az még nincs is húsz éves. Látod kedves Helénem, hogy alakulnak némelykor a dolgok a mi legnagyobb boldogságunkra. Ahogy én nem tudtam a fiad létezéséről, te úgy nem tudod, hogy nekem leányom van. Ha találkozol vele, viszont fogod benne látni az én húsz év előtti arcomat. Kinyílt egy ajtó, Axelné zavartan, György extázissal tekintettek a belépőre, egy gyönyörű fiatal lányra. — Anyám, itt van, akit szeretek! Megtartod, amit ígértél? Kérdi félénken a fiatalember. — Ah, összeesküvés sóhajtott Axelre, aki észrevette azt a tekintetet, amelyet a fiatalok váltottak. Még azt mered állítani, hogy találtad a medafont? Azt hiszem, neked adták, hogy lépre csalj vele. Most meg fogtatok. De megbocsátok, mert igaz szerelemből tettétek. Kedden reggel felakasztotta magát Balogh Sándor, a Borsod-Miskolci Gőzmalom főtisztviselője --------------------›x›--------------------- Négy orvos másfél óráig tartó élesítést kísérelt meg eredménytelenül -----------------------= ›xx› ---------------------------Nem tudják az öngyilkosság okát Miskolc, augusztus 16 Kedden délelőtt bejelentették a rendőrségen, hogy Balogh Sándor, a Borsod Miskolci Gőzmalom osztályvezető főtisztviselője Vörösmarty utca 42. számú házban lévő lakásán felakasztotta magát. Az öngyilkosságot reggel fél 7 órakor Baloghék cselédje vette észre. Amikor benyitott gazdája szobájába, rémülten látta, hogy Balogh Sándor az ablak keresztján csüng. Első rémületében nagy sikongatással rohant a legközelebbi orvoshoz, Varga Zoltán dr-hoz segítségért, aki nyomban átsietett Baloghék lakásába és levágta a kötélről az öngyilkost. Balogh teste ekkor még meleg volt és Varga dr. remélte, hogy talán van még benne élet. Azonnal az élesztéshez látott, egyben pedig újabb orvosi segítségért küldte a cselédet. Csakhamar megérkeztek Hönigsfeld Jenő, Róth József és Soltész Zsigmond orvosok, akik Varga drral együtt másfél órán keresztül folytatták az élesztési kísérleteket. De hiába volt minden kísérlet, az öngyilkost nem sikerült feléleszteni. Délelőtt 10 órakor aztán Stromp Iván dr. rendőrfogalmazó ment ki a helyszínre, hogy megindítsa a nyomozást annak megállapítására, hogy mi kergette a halálba Balogh Sándort. A nyomozás során több oly adat merült fel, mely azt látszik igazolni, hogy Balogh Sándor mellőzöttnek érezte magát a hivatalában. Három héttel ezelőtt ugyanis kettéoszlatták a Gőzmalom terménybúza osztályát, amelynek Balogh volt a teljhatalmú vezetője. Ezt az intézkedést mellőzésnek tekintette. Ettől az időtől kezdve életkedvét veszítette és sokszor panaszkodott barátai előtt. A búskomorsága ellenére azonban nem sejtették, hogy mire készül. Sőt az utolsó napokban egész jókedvűnek látszott. Csak egyik tisztviselőtársa sejtette, hogy rejtett szándékai vannak, ettől ugyanis vasárnap szokatlan melegen búcsúzott el azzal, hogy nagyon messire fog nemsokára elutazni. De még ez a szokatlan búcsúzás sem tűnt az öngyilkosság ígéretének, miután Balogh felesége Svájcba utazott, egyik leánya Pozsonyba ment és csupán másik leánya és fia tartózkodott Miskolcon, a búcsúból azt sejtették, hogy Balogh rövidesen felesége után megy Svájcba. Még hétfőn este is a legjobb hangulatban töltötte az időtt barátai körében s épp azért Balogh hirtelen öngyilkosságát nem tudják megmagyarázni mással, csak az említett okok miatt beállott búskomorságával, amit csak palástolni akart az utolsó esti jóhangulatával. A rendőrség egyébként az öngyilkosság ügyében a nyomozást befejezte s minthogy semmiféle bűncselekményt fenforogni nem látott, az iratokat áttette a kir. ügyészségre, mely az eltemetéshez megadta a szükséges hatósági engedélyt. A RÁDIÓ HIÉNÁK Kalandos regény II. részben, 16 felvonásban. Izgalmas hajsza a dollármilliókért. I. rész : A sascserkészek kapitánya. 6 felvonás. Főszereplők: II. rész: Az álarcos haramia. 10 felvonás. Margaret Quimby és Jack Dangerby. Szerdán és csütörtökön Telefon: 11-11. az Apollóban Bányászgyűlés a Rudolftelepen Miskolc, augusztus 16 Jól sikerült gyűlést rendezett hétfőn délután 2 órakor a Keresztényszocialisták Bánya és Kohómunkások Országos Szövetsége Rudolftelepen, melyen nagy számban jelentek meg a bányamunkásk. A gyűlésen Kecsey Lajs kerületi titkár ismertette a keresztényszocialista programmot. Rámutatott arra, hogy a sztrájkok kiküszöbölése végett szükséges a bérmegállapító bizottságok felállítása. Érintette a Rudolf-telepi munkások szomorú helyzetét, akiknek heti három-négy műszaki műszakonként 3-4 pengő kereset mellett a legnagyobb gond a megélhetés. Kohály János országos szövetségi titkár a szociáldemokraták rágalmait cáfolta, hogy a keresztényszocialisták az urak pártja a nagytőke és a papok uszályhordozói. Megemlítette a bérkérdések szomorú állapotát, a társpénztári rendelet hibáit, követelte a 8 órai munkaidő törvénybe iktatását, a gyermekmunka és a nők éjjeli munkájának eltiltását, a szakszervezeti törvény mielőbb való megalkotását s végül a helyi csoport megalakítására hívta fel a jelenlevők figyelmét. • Felhívására a bányászok kimondották a csoport megalakulását s egy öt tagú szervező bizottságot választottak, melynek tagjai lettek: Varga György, Jex János, Patisz András, Csendes Lajos és Fisik József. Varga György vájár zárószavai zárták be a gyűlést. — Nyilakozat: Segesdy László ur, A Mindnyájunk Lapja szerkesztője egyik miskolci lap nyikéri rovatában plágiuperrel fenyegeti meg a Magyar Jövőt, mert Czakó Lajos aláírással leközölt egy novellát, amely Segesdy úr szerint az ő alkotása. A Magyar Jövő felelős szerkesztője Segesdy úrnak e tárgyban hozzáintézett leveleire válaszolva, félreérthetetlenül megvilágította a tényállást, mely szerint: a kérdéses novellát a Középeurópai Kurir című budapesti kőnyomatos 1926 december hó 1-én megjelent száma közölte, tehát egy olyan lap, amelynek célja az, hogy a napilapokat, amennyiben előfizetőjük, kézirattal lássa el. A Magyar Jövő előfizetője a Középeurópai Kurirnak, tehát minden kétségen felül áll, hogy a Középeurópai Kurir által kiadott közleményeket joga van felhasználható kéziratként tekinteni. A Magyar Jövő ilyenformán joggal és jóhiszeműen közölte le a Középeurópai Kurir által Czakó Lajos jelzéssel kibocsátott novellát. Ha már most Segesdy úr rájött, hogy a leközölt novella azonos az ő általa írt novellával, akkor jöjjön rá végre arra is, hogy a plágiumvád semmiesetre sem a Magyar Jövőt illeti, amely ismételjük, a novellát joggal és jóhiszeműen tekinthette megvásárolt kéziratként, ellenkezően, a fatális névcsere okát és reparációját ott kell keresnie, ahonnan származik: a Középeurópai Kurir szerkesztőségében. Annál könnyebben megteheti ezt Segesdy úr, mert hiszen no ha nyilatkozatában egyszerűen „egy kőnyomatos“-ként is aposztrofálja ugyan a Középeurópai Kurirt,___ de leveleinek tanúsága szerint ő maga szerkesztője ennek a kőnyomatosnak, Segesdy úr tehát ahelyett, hogy ok és cél nélkül a Magyar Jövőt fenyegeti plágimperrel, akkor járna el helyesen, ha saját szerkesztőségében igyekeznék nyomára bukkani annak a plagizátornak, aki a szerzői babéroktól ilyen lelkiismeretlenül megfosztotta. A Magyar Jövő szerkesztősége.