Magyar Jövő, 1927. november-december (9. évfolyam, 248-297. szám)

1927-11-01 / 248. szám

Kedd, 1927. november 1. Naptár : Róm. kath.: Mindenszen­tek. Prot Marianna Gör. kath.: Kozm. A nap kél 6 óra 42 perckor, nyug­szik 4 óra 45 perc­kor. — A hold kél 1 óra 6 perckor, nyugszik, 9 óra 31 p-kor. 1781: II. József eltörli a job­bágyságot. Szerda: Róm. kath.: Hatottak napja. Prot. Achill. Acindin, Gör. kath. ■■■■■авв^иввпяаввввяавша Előfizetési ár : Egy hónapra 2 pengő 40 Felelős szerkesztő : fillér. Külföldön ennek az árnak két­­­­szerese. — Egyes szám ára 10 fill HUBAY KÁLMÁN tér. — Megjelenik hétfő kivételével minden nap a kora reggeli órákban. Szerke­sztőség, kiadóhivatal és nyomda: Miskolc, Hunyadi­ utca 13. szám. Tele­fonszámok: Felelős szerkesztő 6—46, szerkesztőség 8—65 és 8­82, ki­­adóhivatal : 1­­­84, nyomda : 8­82 Szerkesztő : KASS ENDRE IX. évfolyam 248. szj(2381) Időjárás: 4 skót­norvég partvidékhez új depresszió érkezi­tt, mely­nek ezúttal a La Monche csatornáig nyúló másod­lagos képződménye van, amely Középeurópában is érezteti hatását Ha­zánkban a légköri viszo­nyok szerint a hőmér­séklet eltérő volt. Jóslat: Egye­lőre változás nem várható, később nyugat felől borulás és csapadék­­hajlam valószínű. Miskolc utat mutat (Hvk.) A szombati tiltakozó népgyűlés, amely felekezeteken, osztályokon, felfogá­sokon és pártokon felül egy táborba hozta Miskolc magyarságát, bizonyságtétel rá, hogy a numerusz klauzusz kérdésében, amely ma már egyedül áll az ellenforra­dalom vívmányai közül, egységes, meg­bonthatatlan és határozott a felfogás. Mis­kolc, amely esztendők óta az első minden keresztény és minden magyar ügy védelmé­ben, megmutatta az utat, amelyen a ma­gyarságnak járnia kell és megmutatta, hogy a jobboldali érzésű, megalkudni nem tudó, de nem is akaró magyarság ma is, a háború és a forradalmak után kilenc esz­tendővel tudja, érzi és értékeli, hogy mi­lyen kötelességei vannak a magyar faj, a magyar hegemónia, a magyar élniakarás védelmében. Kár a túlsó oldalról lekicsinyelni a mis­kolci magyarság megmozdulásának jelen­tőségét. Kár gunyoroskodni fölötte és kár tudomást nem venni róla , a tények maguk helyett beszélnek és a tények azt mondják, hogy csak azért nem voltak többen a szom­bati tiltakozó gyűlésen, mert már többen nem fértek be Miskolc legnagyobb termébe, amelyet szorongásig, az életveszélyes to­longásig megtöltött az elkeseredett, a kö­vetelő, a maga igazságainak tudatában lé­vő és a maga jogait nem engedő magyar társadalom. A miskolci magyarság utat mutat : a magyar társadalom nem hajlandó élhetett kezekkel nézni többé, hogy inci­­finci, tizenötödrangú zsidó érdekeltségek akarják itt diktálni az élet tempóját s ha valaki azt hiszi, hogy a magyarság ma is kritikátlanul és öngyilkos dobzse-politiká­­val hajlandó elfogadni mindazt, ami felül­ről jön, az merítsen tanulságokat a szom­bati tiltakozó gyűlésből és — ha becsületes szemmel nézi a dolgokat és ha nem hazu­dik, — kénytelen lesz revideálni az állás­pontját. Küenc esztendő szenvedése, köny­­nye, csalódása, tanulsága nem ment el nyomtalanul felettünk s — a miskolci gyűlés a tanulság reá — a magyarság nem az a quantité negligable többé, amelyet a politikai számításokban figyelmen kívül lehet hagyni. A magyarság élni akar, a magyar társadalom jogait követeli, a ma­gyarság számító, ravasz és önző lett , azok­kal szövetkezik, akiktől a legteljesebb jog­gal várhatja érdekei érvényesítését. Miskolc útmutatása, a miskolci magyar társadalom vétója éppen azért, mert legális keretek között, szenvedélytől mentesen, de megcáfolhatatlan adatokkal alátámasztva hangzott el, nem skatulyázható el a fele­lőtlen „kilengések“, a nagy dobbal világgá kürtött „atrocitások“, a megbotránykozta­­tó „egyéni akciók“ közé. Miskolc útmuta­tása irányadó lehet a magyarság felé is, de irányadó lehet a numerusz klauzusz ellen­ségei felé is. Mert az, amit Miskolc határo­zott, hogy a numerusz klauzusz-törvény módosítása esetén esetleg bekövetkező ese­ményekért elhárít magáról minden fele­lősséget, tiszta beszéd, világos beszéd, egyenes beszéd. A magyarság megmutatta, hogy mi az óhajtása, mi a kötelessége, akik ezek után szembe akarnak helyezked­ni ezzel az egyetemes, kemény és rendíthe­tetlen akarattal, azok maguiéra vessenek. A magyar társadalom nem árul zsákba macs­kát, de bebizonyította, hogy akarata végre­hajtására tömegei is vannak, sőt az ereje sem hiányzik. Az oláh garnizonokban a legszigorúbb készenlétet rendelték el mára --------------------------= ›X‹ =-------------------------­Bratianu titkos futárral levelet küldött Parisba, hogy Carol mondjon le visszatérési szándékáról Tumultuózus jelenetek közben folytatta hétfőn az oláh kamara a trónkérdés vitáját ---------------------=0 = 0=---------------------­„Ferdinánd királynak is megmondtam, hogy a parasztpárt nem fogadja el Carol lemondását“ ---------------------_ ›XX‹=---------------------­­ ­ Bukarest, október 31 A romániai közvélemény az egymásra tor­lódó izgalmas események hatása alatt olyan páratlanul nagy érdeklődést tanúsít a kamara ülései iránt, amilyenre még nem volt eset a román parlamentarizmus történetében. A kar-­­ Óriási viharok az oláh A kamara hétfői ülésén Duca belügyminisz­ter a miniszterelnök nevében bejelentette, hogy módosítani kívánja a miniszterelnöknek a január 4-i trónfosztó koronatanács értekez­letéről tett nyilatkozatát. A koronatanácson a parasztpárt nem volt a nemzeti parasztpárt álláspontján, — mondotta Duca. Ioanicnescu ekkor közbekiáltott: nem igaz Daca: A képviselő úrnak nincs erkölcsi jo­­­ga, hogy hozzászólhasson ily nagy horderejű kérdésekhez. Ön úgy változtatja pártját, mint­­ más a köpönyegét.­­ Ioanicescu ekkor közbekiáltott: Nem igaz! I­razokat zsúfolásig megtöltik a legelőkelőbb bukaresti hölgyek, de nagy protekció révén belépőjegyhez jutnak közismert félvitági nők, ugyanolyan izgalommal lesik a politikai vál­ság fejleményeit, mint a hivatásos­­politiku­sok. kamara hétfői ülésén vényhez szaladt, mire a vihar kitört az egész kamarában, különösen a liberális képviselők kiabáltak. A rend teljesen felborult az ülés­teremben, a képviselők elhagyták helyeiket. A nagy zajban senkinek sem lehetett érteni sza­vát. Fel kell függeszteni az ülést A vihar elmúltával Ioanicescu állott szó­lásra : 1­­ — Nem hagytam el pártomat soha , hogy ma a nemzeti parasz­tpárban vagyok, oka an­nak az, hogy a két párt fuzionált. A zaj erre megint kitört, az elnök kényte­len volt 10 perc szünetet elrendelni. A parasztpárt soha sem fogadta el Carol lemondását Szünet után Mich­alescu emelkedett szólás­ra és leszögezte azt, hogy a miniszterelnök minduntalan rektifikálni kénytelen a kamará­ban tett kijelentéseit. A koronatanácsot meg­előzőleg Ferdinánd király őt magához ké­rette s ő azon a határozott állásponton volt, hogy ne fogadja­­ el a trónörökös lemondását. Erre a király tovább kérte, hogy ne nehezítse meg, mint uralkodónak a helyzetét s ne nö­velje, mint apának­­a fájdalmát, ne idézzen elő széthúzást. Mihailescu kijelentette a ki­rálynak, hogy a nemzeti parasztpárt nem fog­ja elfogadni a lemondást. A lemondást a párt nem is fogadta el soha. Beszéde további folyamán tiltakozott az el­len, hogy Manoilescu feleségét, aki szabály­szerű jeggyel a karzaton helyet foglalt, eltá­volították a karzatról azzal, hogy a kormány nem tartja kívánatosnak az ülésen való meg­jelenését. A kamara ülésén ezután folytatódtak a vi­haros jelenetek, egész addig, m­íg be nem re­kesztették az ülést. A lapok közük Fitipescu nyilatkozatát, aki azt mondja, hogy Bratianu erőszakos diktatúrájának ellenzői valamennyien összefognak. Hangoztatja, hogy a paraszt­ság kö­rében valóságos kultusz alakult ki Carol személye körül.­­ „A magyar és német párt teljesen bizalmatlan a kormány iránt. Az oláh szenátus is ülést tartott hétfőn. Az ülésen folytatták a trónbeszéd vitáját, amelynek során Gyárfás Elemér dr. magyar szenátor a magyar és német pártok nevében kijelentette, hogy nem fogadja el a trónbeszé­det, mivel úgy a magyar, mint a német párt a kormány iránt teljesen bizalmatlan. Beszé­dében ezután Gyárfás­­részletesen feltárta a kisebbségek sérelmeit, különösen az iskolák ügyét, melyben,már több ízben fordultak a kormányhoz, de mindig eredménytelenül. A kisajátítási ügyekről szólva, kéri, hogy fizes­sék ki már egyszer a kisajátítást szenvedők részére a kisajátított területek váltságát. Saj­nálattal állapította meg végül, hogy a trón­beszéd egyáltalán nem tett említést a kisebb­ségi kérdésről.­­ Bratianu levele Carol trónörököshöz Az oláh kamara és szenátus foly­óin egyébként — anélkül, hogy megcáfolták volna az oláh kormány részéről — nyíl­tan beszélték, hogy Bratianu levelet kül­dött titkos futá­rral Carol herceghez Pá­­risba, melyben, a herceget felhívja, hogy mondjon le visszatérési szándékáról, mert különben a legerélyesebb intézkedéseket lesz kénytelen a kormány megtenni s az ostromállapotot egész Romániára elren­deli. Az oláh kormány jegyzéket készíttetett a „megbízhatatlanokról“ A kormány a rendőrséggel jegyzéket állíttatott össze azokról, akik a kormány szempontjából nem teljesen megbízhatók, ezeket állandóan figyelemmel kísérteti. A jegyzékben igen sok magasrangú politi­kus, író, hírlapíró és katona szerepel. November elsejére Románia összes gar­­nizonjaiban a legszigorúbb készültséget rendelték el. A Hírek szerint a­­ hadsereg fele Carol-párti. Sorra letartóztatják Carol párthíveit Páris, október 31 A kormány minden tagadása ellenére, hogy csak Manoilescut tartóztatták le, most már bizonyos, hogy Theodorescu tá­bornokot, Carol herceg egyik leglelke­sebb hívét, aki a repülőcsapatok ezredese volt, továbbá Axente volt jassy-i prefek­tust és­­Grupuit a volt polgármestert ki­hallgatás végett Bukarestbe hozták. A tá­bornoknál házkutatást is tartottak. Fantasztikus hír a trónörökös Bukarestbe vonulásáról Bécsből jelentik, hogy nem tudni mi­lyen forrásból, az a hír terjedt el Bécs­­ben, hogy Carol extrónörökös a hadsereg élén bevonult Bukarestbe. Egész délelőtt egyre-másra érdeklődtek a lapok szer­kesztőségeinél, amelyek nem győzték cá­folni ezt a fantasztikus híradást. Ellentétek Bratianu és a régenstanács között A Chicago Tribune jelentése szerint Mária román királyné Bratianu minisz­terelnök ellen fordult. Az Intransigeant és a Paris Midi sze­rint Bratianu miniszterelnök és a régens­­tanács között az ellentétek kiélesedtek. Százezernyi tömeg vett részt Rómában a fasiszta bevonulás ünnepén Mussolini lóháton tartott szemlét a szá­razföldi - tengeri csapatok és a milícia felett Róma, október 31 Nemzeti ünnepként ülték meg a fasisz­ták Rómába vonulásának ötödik évfordu­lóját egész Olaszországban. Lobogódíszt öltött a főváros, az utcákon rengeteg nép hömpölygött és százezernyi tömeg nézte vé­gig Róma környékén a csapatszemlét, amelyben szárazföldi és tengeri csapatok, a milicia és légi különítmények vettek részt. Mussolini lóháton, a milicia parancsnok­ló tábornokának egyenruhájában érkezett a szemlére és a csapatok megtekintése után beszédet mondott, amelyben kijelentette, hogy valamennyien egyformán követelik a győzelmet, mindnyájan, mint katonák, törhetetlen hűséggel viseltetnek a király felszentelett személye iránt és egyöntetűen el vannak határozva arra, hogy bármely áron is megvédik a fasiszta forradalmat az országban belül és Itália jogait a nagy­vi­lágban. Most kezdődik uralmuk hatodik esztendeje, ami csattanós cáfolata a nevet­séges jósoknak, akik úgy vélekedtek, hogy a fasiszta rendszer nem lesz tartós. Kitörő tetszéssel fogadott beszédét Mus­­sotni e szavakkal fejezte be: — F­eket­eing­esek! Kitartani hűséggel, fegyelemben és tökéletes lelkesedéssel­ munkánkkal, áldozatainkkal naggyá fog­­juk tenni hazánkat. Feketeingesek, kié ez az Olaszország? A katonák, matrózok, miliciások és a fasiszta párttagok hatalmas tömege erre azzal a harsány kiáltással felelte: — A miénk! A díszszemle után érkezett a híre annak a súlyos vasúti katasztrófának, amely Bari közelében történt.

Next