Magyar Jövő, 1927. november-december (9. évfolyam, 248-297. szám)

1927-11-01 / 248. szám

2 Zsúfolt templomokban ülték meg Miskolcon a reformáció 410 éves évfordulóját ------------------- ›X› --------------------­ Sebestyén­ Jenő dr., a Kálvinista Szen­­e főszerkesztőjének előadása a Kossuth­­utcai templomban a reformációról és a magyar lelkek megújhodásáról Miskolc, október 31 Külsőségeikben felemelően szép, lénye­gükben igen jelentős ünnepségek keretében ülte meg hétfőn a protestáns világ a refor­máció négyszáztíz esztendős évfordulóját. A reformációra való emlékezés hatalmas tömegekben vitte a híveket a templomokba, amelyek a szorongásig megteltek az évfor­duló alkalmából s az egybegyült tömegek már hatalmas számukkal is bizonyították, hogy a­ nagy reformátorok öröksége, ma is mint eleven hatóerő dolgozik a protes­táns hivek lelkében. Az évforduló megünnepléséből méltóan vette ki részét Miskolc protestáns magyar­sága is. Az ünnepségeket délelőtt a kálvinis­ta és a lutheránus templomokban istentisz­teletek, az iskolákban ifjúsági ünnepélyek vezették be, délután pedig a protestáns felekezet templomai ünnepségen áldozott a reformátorok és a reformáció emlékezeté­nek. • A reformátusoknál A ref. egyházban délelőtt 10 órakor kezdő­dött az ünnepélyes istentisztelet, amelyen Enyedy Andor imádkozott,majd Farkas István alsóborsodi esperes mondott hatal­mas beszédet a reformációról apostoli lé­lekkel fejtegetvén az évforduló jelentősé­gét. A délutáni ünnepséget a Miskolci Kál­vin Szövetség készítette elő és rendezte meg, ezzel is bebizonyítván, hogy rövid fennállása óta is olyan munkát végzett a hitélet emelése a keresztény öntudat ki­­mélyítése s a vallásos érzés ápolása terén, ami nemcsak református, de egyetemes magyar szempontból is figyelemreméltó. A Kossuth­ utcai református templom szo­rongásig megtelt hívekkel, akik között a legmagasabb társadalmi osztálytól kezdve a­ legalacsonyabbig minden réteg képvisel­ve volt bizonyságául annak, hogy ma már a keresztény világ eredményesen veszi fel a harcot minden atheista és keresztény ellenes törekvéssel szemben. A templomi ünnepséget egyébként a XV. Zsoltár eléneklése vezette be, majd Enyedi Andor lelkész mondott igen szép imádságot és olvasott bibliát. Utána Se­bestyén Jenő dr. a budapesti református theológia tanára és a Kálvinista Szemle főszerkesztője lépett a szószékre és tartott előadást Új ébredés, új reformáció címen. Előadásában abból indult ki, hogy a ma­gyar lelkek nagy felébredésére van ma szükség. Nem olyan ébredésre, amilyent a szocialisták és a kommunisták hirdetnek, mikor azt akarjuk, hogy a maguk módja szerint öntudatra ébresszék a magyar tö­megeket, hanem amely a krisztusi gondo­lat, a keresztyéni igazságok alapján akar­ja új életre hívni a magyar társadalmat. Új reformációra van ma szükség, arra a reformációra, amely az egyénből indul ki és végigmegy az egész társadalmon. Meg kell reformálni elsősorban az egyéni éle­tet, hogy benn a családban, a mindennapi életben, az egész minden fajta megnyilvá­nulásában az öntudatos keresztyén világ­nézet legyen az úr és az irányadó. Meg kell reformálni az anyaszentegyházat, hogy az ne kereszténylevéllal bíró reformátumok­­ból álljon, de olyanokból, akik átviszik, értékelik és egész lényük­re irányadónak ismerik el a reformátorok szellemét és hagyományait. És az egyénen, az egyházon keresztül meg kell reformálni az egész magyar életet. Nem felekezeties­­kedést hirdet, de azzal, mikor azt hirdeti, hogy az egész állami életben, a pénzvilág­ban, a diplomáciában a keresztyén gondo­latnak kell érvényesülnie és hatnia, nem fe­­lekezetieskedik. Ha az athleisták érvénye­síteni akarják és tudják a maguk atheista felfogását mindenhol, a gazdasági és po­litikai életben egyaránt, akkor a magyar kálvinizmusnak is lehet, sőt kötelessége odahatni, hogy a magyar életben, a magyar politikában is a keresztén­yon­dolat érvényesüljön. Sebestyén Jenőnek lebilincselően szép, komoly fejtegetéseit mély figyelemmel hall­gatta az egybegyűlt közönség, amely ez­után Frank Dezső, a KOGSz igazgatójá­nak őszinte áhítattal előadott szólóéneké­ben gyönyörködött. Győry Nagy Lajos dr. Szendy Lajos, Győry Nagy István dr. és Littkey Endre bravúros technikával elját­szott kvartettjét a ref. vegyeskar énekszá­ma követte, melyet vitéz Litkey György, karnagy vezényelt lendülettel. Szabó Béla tömör, férfias baritonján két szép egyházi dalt énekelt, utána pedig Dömötör Ilonka bájos közvetlenséggel, erős keresztyéni lé­lekkel szavalta el Pálóczy-Czinke István felvidéki református püspöknek Fogadás című költeményét. Győry Nagy Lajos dr., Szendy Lajos, Győry Nagy István dr. és Littkey Endre quartettje s a ref. vegyes­kar éneke után a Himnusz zárta be a gyö­nyörű ünnepséget. Az orgonánál Péter Jó­zsef karnagy ült. A lutheránusoknál Az evangélikus templomban délelőtt 10 órakor volt ünnepi istentisztelet Úrvacso­ra-osztással. Délután öt órakor a jogakadé­mia evangélikus és református hallgatói­nak számára rendeztek emlékünnepélyt, melyen Duszik Lajos lelkész mondott beszé­det. Az esti istentiszteleten Bortnyik György vallástanár emlékezett meg a nap jelentőségéről. A Vasgyárban A vasgyári kálvinisták és lutheránusok közösen ünnepelték meg a reformáció négyszáztíz éves évfordulóját. A délelőtt 10 órakor kezdődő istentiszteleten Vietorisz László ev. lelkész imádkozott, utána pedig Nádházy Bertalan ref. lelkész mondott igen értékes gondolatokkal teli emlékbeszé­­det a reformációról. A Tetemvár-pincesoron levő FECSKE daráló­malmot a Buza-p­accal szemben, a Sigál-féle korcsma udvarába, Búzatér II. szám alá helyeztem át, ahol minden kis- és nagymennyiséget áronnal darálunk. Telefon-hívásra háztól-házhoz szállítok. Tengeri és árpadara kicsiben és nagyban kap­ható Búzatér 15. szám alatti terményüzletben. Telefon 346. Szíves pártfogást kér SIGÁL HERMANN MAGYAR JÖVŐ Kedd, 1927 november 1. Egy különvonat és egy személyvonat borzalmas karambolja Olaszországban -----------=›x‹=----------- _ , Hat halottja és nyolcvan sebesültje van a katasztrófának A szerencsétlenség hírére félbeszakították a fasiszta ünnepségeket ---------------------„ ›XX‹ =----------,-------— , , Róma, október 31 A Marcia su Roma ötödik évforduló­jának nemzeti ünnepébe belesüvített egy borzalmas vasúti katasztrófának a híre. Ugyanakkor, amikor Mussolini a Gloria­­gyakorlótéren százezernyi katonai és pol­gári tömeg előtt a fascista győzelem rendíthetetlenségéről beszélt, Dél-Olasz­­ország kies fekvésű kis városa, Bari mellett, a nyílt vasúti vonalon két vonat összeütközése következtében sebesültek jajkiáltásai, haldoklók hörgései töltötték be a levegőt. Bari közelében, a bari—locarotondói vasúti vonalon egy gyorsvonati sebesség­gel haladó különvonat belerohant egy szembejövő személyvonatba. A különvonat mozdonya és valamennyi kocsija össze­tört. A közeli állomásról segélyvonat érke­zett a szerencsétlenség színhelyére, ahol azonban hat embert csak holtan húzhat­tak ki a kocsiromok alól, míg nyolcvanat első segélyben részesítettek. Ezek közül harmincnak sérülése életveszélyes. A szerencsétlenség áldozatait a segély­vonat bes­zállította Bariba, a katasztrófá­ról pedig nyomban táviratot küldtek Mussolini miniszterelnöknek, aki meg­rendülten fogadta a gyászos hírt és elrendelte a fasiszta ünnepségek beszün­tetését. ''V "Чк- Чк- Merényletre készültek a kommunisták a bolgár király ellen Belgrád, október 31 A „Politika“ jelentése szerint Szófiában nagy fegyver- és munícióraktárt fedeztek fel, mely kommunista forradalom céljaira szolgált volna. A forradalmárok Boris király élete ellen is merényletet akartak elkövetni. Ezúton értesítem tisztelt .^megrendelőimet, hogy urisz*i­óságoDitt 1927 november hó 1-től Palóczy­ utca 3. szám alá helyezem át. (Telefon 115) Továbbra is kérem tisztelt"megrendelőim szives pártfogását, maradtam tisztelettel LENGYEL ZSIGMOND, uriszabó Halottak napján (Hősi halált halt, elveszett öcsémnek) Tűzpiros rózsát kötnék nagy csokorba, Csókos örömben megfüröszteném És messze fényis máglyát gyújtanék föl Hús éjtszakán a sírod közepén... óh boldog, aki künn a holtak utján Behunyt szemmel is tudja, merre jár... Kis imakönyvben csöndes, holt virága Szelíd mesébe kezd, ha lelke fáj. Én hosszú évek álmos éjtszakáin, Tál hidegében, langyos holdsugárban Kincses, virágos, dús Itáliának Már minden temetőkertjét bejártam. Egy okulárés, még most is mosolygó, Szelíd, szerelmes gyereket kerestem... Szivét egy k­is acélgolyó ütötte S engem kiáltott hús holttá meredten. óh boldog, aki árva lelke könnyét Rásirhatja egy gondozott halomra És százszor boldog, aki kertje diszét Csókolva fűzi s tudja, hova hordja. Szelíd virágom... hegyen, pusztaságon? óh bűnöket bocsátó messzi mennyek... Kicsiny halottam hazasirdogáló Csontját keresni hova, merre menjek? A kályha mélyén hunyó tűz szunyókál. Kicsi fiam... ma többet már ne játszunk... Falovat, csengőt tegyünk pihenőre. Tenyérbehajtott csönd legyen a gyászunk. A kezemet... ne félj... csak fogd erősen... Szép Hadak utján árokszélre állunk... Hiába hüllőt szent magyar vitézek Ú­tját füröszti hangtalan sirásunk. Rózsavirágot kötnék nagy csokorba... Csókos örömben megfüröszteném... Kicsi fiam... ne sírj, itt van keresztje Megárvult szivünk fájó közepén. Dávid László A Magyar Jövő eredeti fordítása A torony Írta : J. Míchnewitsch Az egész világon nem volt annál ma­gasabb torony. Micsoda torony volt az én szülőföldem templomtornya ! Mint va­lami óriás emelkedett szülővárosom apró kis házai fölé. Minden a torony árnyékában pihent. A kis város görbe utcáival és hegyes ház­tetőivel, a rétek és a mezők és a sötét erdők, amelyek mint valami fal zárták el a horizontot. Ha a szűk csigalépcsőn, a kitaposott kőfokokon fölmászott az em­ber a toronyba, az ablakokon keresztül el lehetett látni a távoli fekete erdőkig, ahol vége volt a világnak. — Mi van a fekete erdőkön túl ? kér­deztem öreg barátomat, a harangozót. — Azokon túl nincs semmi, morogta. Többet aztán nem kérdeztem. Mi is lenne olyan sok az erdőkön túl ? A vi­lág a torony körül volt kiterítve. A torony öreg volt, szürke és tele titokkal. A sötét tölgygerendázat közt a nagyharang, amely a viharos éjszakákon nyögve megkondult. És a kis lélekharang, amely olyan fájdalmasan nyöszörgött. Szülőföldem harangjai nem voltak kö­zönséges harangok, szülőföldem harang­jainak lelkük volt. Ha az öreg harangozó megkonditotta az estharangot, az emberek abbahagyták a munkát, levették a kalapjukat és imád­koztak. A csordát hazahajtották, a nap izzó vörös gömbje alászállt a fekete erdők mögött. Szerettem a tornyot és féltem tőle. A régi óra, amely tompa hangon ütötte az éjfélt, a nyersfaragású, tarkára festett szentek a bejáratnál — minden tele volt titokkal. És mikor elváltam szülőföldem­től és a torony eltűnt a zöld hegyek mögött, akkor sírtam. Évek múlva ismét láttam a tornyot. Szülőföldem idegen lett rám nézve. De egy áthajlásnál fölmerült a torony. Bá­dogteteje világított a lemenő nap fé­nyében. — Itt van a torony ! suttogtam és új­ból otthon voltam. Föl akartam mászni a tetejéig. Mellet­tem volt egy szőke kis­lány, akit sze­rettem. És kapaszkodtam, kapaszkodtam a régi lépcsőfokokon. A gerendázatban fészkelő baglyok röpködtek körülöttem. A nagy­harang, amelyet véletlenül megérintettem, akarata ellen mozgott, mint a nagybőgő. Az ingadozó lépcsőn megfordultam és lenéztem és libegő szőke hajat láttam és megijedt kék gyermekszemekbe néztem. Fiatalságom szerelme utánam jött a lép­­csőkön. A korhadó gerendák fölött, az inga­dozó lépcsőn bátran kapaszkodott utá­nam. Végre fönt voltunk. Ott álltunk sokáig és lenéztünk. Erős szél hűsítette fiatal homlokunkat. Lábunk előtt terült el az egész város és a nagyvilág, a ra­gyogó szép, széles, nagyvilág, amely az enyém volt. — Ez a világ, mondtam a mellettem álló szőke gyermeknek, — az enyém. Nézd, milyen szép ! Neked adom, mert nagyon szeretlek ! Fejedelmi ajándék volt és ő elfogadta — megölelt és megcsókolt. Magasabb tornyokat is láttam később. De a világot egyikből se láttam olyan szépnek, mint szülőföldem régi tornyá­ból, mikor mellettem állt a kékszemű gyermek lebegő szőke hajával . . . Megérkezett az újtermésű TEA BERZY LÁSZLÓ ü­zletfűl! Árak : Családi tea 1 kg. — — 12 80 Császár „ 1 kg. — — 16 00 Ceyloni „ 1 kg. — — 24­ 00 Karaván „ 1 kg. — — 28 00 Véres verekedés egy szakáld­ lakodalomban Miskolc, október 31 Vasárnap nagy lakodalom volt Szakáld községben. A lakzin megjelent Magyar Lajos gazdálkodó is. Ott összetalálkozott régi haragosával Éliás Sándorral, akivel némi mennyiségű ital után összeakaszko­dott. A szóváltásnak verekedés lett a folytatása, melynek során Magyar Lajost Éliás Sándor a késével kétszer hátba szúrta. A sérült gazdát életveszélyes sérülésekkel a miskolci Erzsébet-kór­­házba szállították. A nyomozás megindult. Egy kutya véresre marcangolt egy 13 éves leányt Miskolc, október 31 Hétfőn délelőtt a mentők a városi tisztiorvosi hivatalba szállítottak egy 13 éves kisleányt, akit Fried Jenő gépgyá­ros hatalmas komondora véresre mar­cangolt. A kisleány, Szekszárdi Gizella a Mindszent­ utca 7. számú házba akart betérni, de tévedésből a Mindszent­ utca 5. számú házba ment, ahol Fried gép­gyáros lakik. Mikor a leány látta, hogy idegen helyen jár, kérdezősködni akart. Közben elment a kutya mellett, mely le volt ugyan láncolva, a lánc azonban oly hossszú volt, hogy a kutya elérhette a mellette gyanútlanul elhaladó gyereket, ráugrott, a földre rántotta és marcangolni kezdte. A gyermek elájult és csak ké­sőbb tért magához, amikor már kisza­badították a veszedelmes helyzetéből. Szekszárdi Gizellát a mentők az Er­­zsébet-kórházba szállították, ahol meg­állapították, hogy a kutya balcombját véresre marta és a bordái közé is bele­harapott. Az Erzsébet-kórházban bekö­tözték a kisleány sebeit, majd a men­tőkkel elvitették a városi tisztiorvosi hivatalba, ahonnan még hétfőn Buda­pestre, a Pasteur-intézetbe szállították. A rendőrség megindította az eljárást. Köttess® könyveit a Magyar Jövő könyvkötészetében , tmy a dí-ti. 13

Next