Magyar Jövő, 1928. július-augusztus (10. évfolyam, 146-195. szám)

1928-07-01 / 146. szám

Vasárnap, 1928 július 1. -------nmmni W||—IIMWTWI—■ A MUNKÁSSÁG ÉS A SZOCIÁLDEMOKRÁCIA A kivonuló munkások helyét a liberalizmus képviselői foglalják el a szociáldemokrata pártban A szociáldemokrácia nyíltan a liberális nemzetközi imperializmus mellé szegődött Az alábbi cikkben, mely­nek folytatását egyik leg­közelebbi számunkban fog­juk közölni, egyik munkás olvasónk fejti ki vélemé­nyét a munkásság és a szociáldemokrácia viszo­­y­nyáról. 1919 közepe tájától egyre nagyobb tért hódít magának a társadalom külön­böző részeiben a munkásosztály. Ettől az időtől fogva a társadalom összes osz­tályai­t akarva, nem akarva — kény­telenek elismerni a munkásság történel­mi hivatását. Azonban a munkásság tér­foglalását egy helytelen és rövidlátó politika következtében egynek tartják a szociáldemokrácia térhódításával. Ez végzetesen súlyos tévedés, bár a tények látszólag amellett szólnak, hogy a szo­ciáldemokrácia azonos a munkásosztály­­lyal Azonban ez csak a felületes szem­lélők és a tudálékos, szalonszociológusok előtt látszik így. A szociáldemokrácia föllendülése A szociáldemokrácia 1919 óta igen nagy területet foglalt el. A középeuró­pai proletárdiktatúrák, majd a belga és az angol szociáldemokrata kormányok; a szociáldemokrata választók számának a növekedése, a bécsi szociáldemokra­ta városháza; a szociáldemokraták be­vonulása a magyar parlamentbe, vagy a legutóbbi francia és német választások, mind a szociáldemokrácia térhódításaira mutatnak. Ezt a látszólagos fölfelé va­ló lendülést a munkásság szempontjából azonban éppen ellenkezőleg kell meg­ítélni. Ez a föllendülés nem a munkásság erejéből, hanem a haldokló liberalizmus végső erőmegfeszítéséből származik. Ez a föllendülés a liberalizmusba való be­­torkolást eredményezte. Az 1920-as évek elején, a szociáldemokrácia föllendülésé­nek kezdetén, a munkásság körében vi­lágszerte nagy csalódás volt észlelhető. Az egész világháború folyamán érlelő­dött meg bennük az a föismerés, hogy minden bajnak az oka az imperialista gazdálkodásban rejlik. Látták, hogy a politika, a gazdasági és a társadalmi életformái annyira nem bírnak megtá­gulni, hogy az immár erőssé vált, na­gyon széles társadalmi rétegeknek he­lyet bírjanak adni. Ú­j formák után kel­lett tehát nézni. ----------------·0=o 0 o=0—---------------­ hogy minden ország parlamentjének a padjain ott ültek a munkásság állítóla­gos képviselői, hangsúlyozva, ennek da­cára a munkásság helyzete soha ilyen italázó és nyomorult nem volt, mint ezekben az időkben. Rosszakarat kell ahoz, hogy a munkásság helyzetéért egy, vagy két képviselőt, államférfit, vagy akár pártot tegyünk felelőssé. Emberek­nek, vagy pártoknak lehetett jóakara­tuk, de a nemzetközi imperializmussal álltunk szemben. Abban a pillanatban, amikor kimondották, hogy jobb híjján !­egyenek, pártok jó, vagy rosszakara­tától függetlenül történtek meg ezek az események. Azonban azok az egyének, pártok, vagy osztályok, amelyek nem állottak ellent a háború utáni liberális fölépítésnek, nem úsztak az ár ellen, hanem ellenkezőleg, részt vettek a régi rendszer összetákolásában, úsztak az ár­ral, „konjunktúráztak“ s jó, vagy rossz­akaratuktól függetlenül, szükségsze­rűen lejárták történelmi szerepüket. Egyrészről ezek az okok, másrészről azok, amelyek a forradalmak utáni csa­lódást és a régi idők rosszabb formájú visszaállításban beállott letargiát a szociáldemokrácia gyengítését akarták, valóban a szo­áldemokrácia gyengülé­séhez vezettek. De amilyen mértékben a munkásság vonult ki, olyan mértékben húzódott be a liberalizmus és az a ma­gyarázója annak, hogy Németország­ban Müller Neumann alakít kormányt is hogy Franciaországban, bár két man­dátumot veszítettek, a befolyásuk mégis nőtt. A munkásság eltávolodása azon­ban abban az arányban nő, amilyen mértékben hadit tért a liberalizmus. A munkásság és a szociáldemokrácia kö­zötti válság azonban kétségtelen. Bizo­nyíték erre, hogy a most egy évi bécsi eseményekkor Julius Deutschnak, Ottó a régi liberális rendszert kell felépíteni, vége volt minden jóakaratnak. A nem­zetközi imperializmus erőre kapott, megerősödött és megcsinálta céljainak elérésére a Népszövetséget a Wilsoni pontokkal és a Dawes Plan-t. A követ­kező etape-ok az infláció, a szanálás és a konszolidáció voltak. Az egész hábo­rú utáni rendszer hibás fölépítését mi sem bizonyítja jobban, mint alappillé­rének — a Népszövetségnek — a leg­utóbbi időkben észlelt tragikomikus in­gadozása. Jauernek, sőt imtz Adiennak is a sze­mébe nevetett a munkásság, de bizonyí­­ték még az is, hogy a Népszava hasáb­jain ezelőtt két és fél évvel (amikor Magyarországon a válság kezdett nagy­­mérvet ölteni) állandóan cikkezett, még egy éve és néha-néha ,egy fél éve pedig (amióta teljesen beállott a válság, azaz liberálispárt lett a szociáldemokrata párt) egyáltalán nem is Garami sem. (Itt közrejátszik más­ok is. Garami re­mélte, hogy a liberalizmussal való ka­cérkodás jutalma egy szabad hazajöve­­ttel lesz. A liberalizmus meg is adná ne­ki Azonban közbejött más, amire sem Garami, sem a liberálisok nem számítot­tak.) A munkásság: helyzeti» Az itt vázolt események következté­ben a munkásság a szociáldemokrácia vezéreiben csalódva, hitében meginogva szétszórtan lézeng. A nemzetközi impe­rializmus és a feudalizmus ráfekszik a dolgozó rétegekre s a dolgozó rétegek nyomora abban a hatványozott arány­ban nő, ahogyan szaporodnak a vállala­toknál az igazgatói tantiém­ek. Ebből az állapotból minden fakadhat, csak jó nem. Ezzel a veszéllyel azonban majd legközelebb fogunk foglalkozni. A liberalizmus a munkásság kiszorítására törekszik Az­­új társadalmi rom­ák csődje Az új formáknak e megalkotását a szociáldemokrácia vállalta magára. A létre­jött új formáknak (proletárdikta­túra, mint politikai az olaszországi üze­mek szociáldemokrata megszállása, mint gazdasági forma) ugyanaz volt a hibájuk, mint a régieknek. A társada­lom összes életképes egyedei számára nem bírtak helyet adni egyfelől, másfe­lől pedig ezt az átalakulást — ez a szo­ciáldemokrácia megbocsáthatatlan hi­bája — a társadalom züllött rétegei vezették. Egy átalakulás nem történhe­tik meg úgy, hogy a legutolsó inggomb is a helyén maradjon, de a lumpen-ré­tegek nem az ilyen apróbb bajokat já­rt, átértékelődésre, hanem a rablásra fordították a fősúlyt. Ha ezekben az időkben valóban a munkásság állt volna az élen, ilyen, vagy ehez hasonló dolgok természetsze­rűleg nem történtek volna meg. Az élen azonban a polgárság és a proletárság züllött, rablásra vágyó része járt, amely rész komoly munkára képtelen volt. Az a nagy átalakulás, amihez 1918 -zén olyan nagy nekirugaszkodással el­in dúltak, csődöt mondott. Csődöt mon­dott azért, mert a társadalmi átalakulás nem abból áll, hogy a társadalom érté­keit el kell pusz­­tani, hanem épen el­lenkezőleg : a társadalom értékeit meg kell menteni. A régi­ rendszer újra való összetákolása Ezután jött az az idő, amikor a mun­kásság kiábrándult a szociáldemokrá­ciából A proletárdiktatúra, ahol egyál­talán nem proletárok, hanem egynéhány O­kölcs Lieg és politikailag egyaránt kor­rupt ember diktált, csődöt mondott. Most ahelyett, hogy úgy új, megfelelő, a társadalmi ellentéteket lecsendesítő és a társadalom értékeit befogadó forma után kutattak volna, neki fogtak a régi, rom liberális alkotmány, gazdasági és társadalmi formák újra való összetáko­­lásához, amelyhez a szociáldemokrácia is segédkezet nyújtott. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a dirrekt erre a célra alakult Népszövetség, ahol tag Paul Boncour, a szociáldemokrata is. A szo­ciáldemokrácia tehát nyilvánvalóan a li­berális nemzetközi imperializmus mellé szegődött. A munkásság most észre tért és látta, hogy nem a társadalom újjászervezésé­ről beszélnek, hanem ellenkezőleg, a réginek a megfoldozásáról, annak meg­­szűkítéséről. Annak dacára, hogy úgyne­vezett munkáskormányok voltak és Július 6-án Prágában kommunista tüntetés készül­ nökök terjesztik azokat Csehország­ban. A Role jelentése szerint a rendőr­ség olyan intézkedéseket tett, ame­lyek alkalmasak arra, hogy minden zavargást már csírájában elfojtson.. A lap egyébként követeli, hogy a közhivatalokat tisztítsák meg a kom­munistáktól. Jószínüleg a bécsi kommunista ügy-Prága, június 30 A Pravo Lidu jelentése szerint egész Csehországban kommunista röpcédulákat terjesztenek, melyek a munkásságot arra hívják fel, hogy július h­atodikán tömegesen jelenjék meg Prágában a Vörös Napon. A röpcédulák Bécsben készültek és va­lószínűleg a bécsi kommunista ügy­ Az összes városi üzemeket ellenőrizni fogja a kormány A pótadó nem lehet több, mint az egyenes adó 50 százaléka -------------------—o=0=oo0oo=0=o---------------------­ Készül az új adóigazgatási tervezet ----------------=0=oOo=0=---------------­ Budapest, június 30 (A M. J. tudósítása) Régi nagy panasza az ország­ adó­fizetőinek, hogy a városi üzemek és az önkormányzatok által kivetett pótadók csaknem akkora terhet ró­nak reájuk, mint az államkincstár. Amellett némelyik városban és köz­ségben a pótadó sokszor lényegesen magasabb, mint amennyi az állami adóteher. Hosszú idő óta folynak már a ta­­náskozások, amelyek ennek az álla­potnak véget kívánnak vetni. A pénzügyminiszter törvényhozás út­ján nemrégen felhatalmazást is nyert az önkormányzatok gazdálko­dásának tüzetes felülvizsgálatára, de sajnos, ezideig lényegesebb válto­zást a közönség nem észlelt. Egészen kétségtelen, hogy egy egész országra kiterjedő adóigazga­tási reformot máról-holnapra nem lehet keresztülvinni, de viszont a mai állapot annyira tarthatatlan, hogy annak mielőbbi megszüntetése az állami büdzsé szempontjából is döntően fontos. A pénzügyminiszter, hír szerint, elkészítette már azt a hatalmas programmot, amely ezt a kérdést végérvényesen megoldja és amely a pótadók kivetésében is döntő szere­pet biztosít a pénzügyi kormány­zatnak. A szóban levő rendelkezés a leg­nagyobb részletességgel körül fogja írni az önkormányzatok üzemei fe­lülvizsgálatának módját és meg fog­ja határozni a pénzügyminiszternek azokat a jogait, amelyek alkalmasak lesznek arra, hogy minden néven ne­vezendő túlkapást és a közszolgálta­tások árainak túlzott megállapítá­sait megakadályozza. Elhatározott dolog, hogy az egyes önkormányzatnál a szükségletek arányában meg fogják állapítani a pótadó kulcsát, amely azonban sem­mi körülmények között sem fogja meghaladhatni az egyenes adók 50 százalékát. is: Ma vasárnap utoljára! — URÁNIA -- kertmozi! — Fél 5-kor A XX. század legnagyobb és legzseniálisabb szélhámosa. Az ördögök kapitánya Luciano Albertíni és 16 sportban edzett, acélizma „ördögé“­­nek szenzációs kalandjai 10 csupa izgalmas fejezetben. Hétfőn és kedden: Délután fél 7 és este fél 9 órakor. A tábori pap gyónása (Offenziva L.) Zapolska Gabriella : „Porszem a viharban“ c. regénye 10 felv. Fősz.: Igo Sym, az új Valentino és Dagny Servaes a Július első napjaiban terjesztik belügyminiszter elé Miskolc legutolsó közgyűlésének határozatait Július közepére várható a belügyminiszter döntése a négy és félmillió pengős kölcsön ügyében =0=60o=0= Miskolc, június 30 (A M. J. tudósítása) Miskolc törvényhatósági bizottsá­gának legutóbbi, június 17-én meg­tartott közgyűlésén hozott határoza­tok elleni felebbezés határideje jú­lius 2-án, kedden jár le. A jelek szerint egyetlen közgyűlési határo­zatot sem fognak megfelebbezni. Hodobay Sándor dr. polgármester a négy és félmillió pengős külföldi kölcsön felvételéről szóló közgyűlési határozatot és a két bérház építésé­re vonatkozó szerződéstervezetet jú­lius első napjaiban személyesen viszi fel a belügyminisztériumba, hogy a belügyminiszter jóváhagyását minél előbb megkapja a város. A belügy­miniszteri jóváhagyás különben jú­lius közepére várható. Ezután a város a kölcsön felvéte­lére a Pesti Magyar Kereskedelmi Bankkal és a Pesti Hazai Takarék­­pénztárral megköti a szerződést s tartozásait legkésőbb augusztus kö­zepére kiegyenlíti. A két bérház épí­tésére vonatkozó szerződés jóváha­gyása már csak formai lesz. A Magyar Jövő uj regénye Mai számában uj regény köz­lését kezdi meg a Magyar Jövő s ez az uj regény még változatosab­bá, érdekesebbé fogja tenni lapunk népszerű regényrovatát. Szerzője, Dinter Artur neves német író kor­regényének nevezi művét s a re­gény valóban élénk színekkel vilá­git bele a mai kor társadalmi pro­blémáiba. Címe A vérrontó bűn s Németországban oly nagy érdeklő­dést keltett, hogy több, mint száz­tizezer példányban fogyott el. A Magyar Jövőnek sikerült megszerezni a jogosított magyar fordítás közlési jogát s igy módot nyújthat közönségének arra, hogy ezzel a szokatlan feltűnést keltő munkával megismerkedjék. Ma­gyar nyelvre Nagy Zsigmond dr., a debreceni ref. Kollégium volt ta­nára ültette át s ez a fordítás hí­ven megőrzi az eredeti mű min­den színét és érdekességét. Az új német kormány hivatalba lépett Berlin, június 30. Müller-Franken birodalmi kancel­lár pénteken délelőtt megjelent a kancelláriában, ahol Pander állam­titkártól átvette hivatalát, majd fo­gadta a tisztviselők bemutatkozását. Ezután az új kabinet megtartotta első minisztertanácsát. A távollevő Stresemann birodalomi külügymi­niszterhez üdvözlő táviratot intéz­tek. Ezt megelőzően a régi kabinet Marx lelépő birodalmi kancellár el­nökletével megtartotta utolsó ta­nácskozását. Marx kabinetje tagjai­nak, különösen a betegsége miatt távollevő Steresemann külügymi­niszternek, közreműködésükért leg­melegebb köszönetét fejezte ki, amit Herst lelépő igazságügyminiszter viszonzott. Megnyitották az országos tanügyi kiállítást Miskolc, június 30 Péter-Pál ünnepének délelőttjén nyitották meg a harmadik tanügyi kongresszussal kapcsolatos országos tanügyi kiállítást. Az ünnepély a pedagógiai szeminárium udvarában volt és előkelő díszes közönség jelent meg. A műsor a magyar Hiszekegy­gyel kezdődött, amelyet a Koronaőr­utcai leányiskola énekkara adott elő. Négyessy László dr. a tanügyi kongresszus elnöke, szép beszédben üdvözölte a vendégeket, kifejtve, hogy a kiállítás voltaképen csak nyi­tánya a kongresszusnak, köszönetét fejezte ki a kultuszkormánynak, a székesfővárosnak, mert nagy áldo­zatkészséggel siettek a szép cél se­gítségére. Meleg szavakkal köszön­tötte Wlassics Gyula­­bárót, aki a legutolsó tanügyi kongresszus idején iskolai kultúránk irányítója volt. Ráirányította a figyelmet a kiállí­tókra, a magyar tanárokra és taní­tókra, akiknek nemes idealizmusa és hazaszeretete teremtette meg ezt a gyönyörű kiállítást. Purébl Győző tanácsnok Budapest nevében üdvözölte a megjelenteket. — A kultuszminiszter — mondot­ta — a tanyai iskoláktól kezdve fel az egyetemig minden kulturális is­kolai kérdést felkarolt és fejlesztett. A miniszter nyomdokain igyekszik haladni a főváros is. Még ebben az esztendőben megnyitja Budapest fő­város­a VI. osztályú elemi iskolát, az erdei iskolát, létesített három gyógypedagógiai iskolát, felsőbb mezőgazdasági iskolát tart fenn és ápolja a magyar kultúrát. Azt szeretné, ha ezt az egész ki­állítást meg lehetne mutatni a szom­széd államokban, hadd lássák, mi­ 3 Hölgyeim ! Uraim ! Sohase feledkezzenek meg Braun Tibor olcsó udvari rőfösüzletéről Széchenyi­ utca 12. sz. (az udvarban) Meinl-lel szemben, ahol a legjobb és legszebb divatdolgokat mindig a legolcsóbban szerezhetik be. Állandó nagy raktár. Parti áruk vétele és eladása. Egész héten nyitva, déli órákban is. jpgj! Szabott árak! Csak az udvarban. lyen a magyar iskola, amelyre mind­nyájan büszkék lehetünk. Abban a reményben nyitotta meg a kiállítást, hogy a legközelebbi kongresszus már egész Magyarország iskolakultúrájá­val dicsekedhetik. A bizottság azután az érdekes ki­állítást tekintette meg. 'W'AA/WWWWVWWWWWWWVW\/VWW> HATVANEZER TONNÁS HAJÓÓRIÁS A TENGEREN ••• Újból megkezdték a hajóóriások épí­tését. Németország egyszerre két 46 ezer tonnás hajót épít, Angliában pe­dig most kezdték meg a belfasti Har­­land and Wolf-féle hajógyárban a vi­lág legnagyobb hajójának építését Kereken 60.000 tonna lesz az űrtartal­ma ennek a 300 méter hosszú hajó­óriásnak. Két évig fog tartani ennek a hajónak az építése, amelyet a White Star rendelt meg és amelyet valószí­nűen Britannic névre fognak keresz­telni Ennek a hajóstársaságnak a tulajdo­nában van az egykor Bismarck néven vízre bocsájtott és jelenleg Majestic névre átkeresztelt hajó is, amely ezidő szerint a világ legnagyobb hajója. A Britannic nemcsak a legnagyobb és legfényűzőbben berendezett hajója lesz a világnak, hanem valószínűen a leggyorsabb is. Ezidő szerint a Cunard tulajdonában levő Mauretánia a világ leggyorsabb hajója, amely átlag 25 csomó sebességet tud kifejteni, míg a Britannic ezt a sebességet 5 csomóval szándékozik túlhaladni. Tíz óriási Diesel-motorral lesz fölszerelve, ame­lyek mindegyike 10.000 lóerőt fog ki­fejteni. Ennek a hajóóriásnak építési költségeit 7 millió angol fontban,­­ vagyis közel 200 millió pengővel álla­pították meg. Lord Kylianta, a White Star elnöke kezdeményezte ezt a hatal­mas építkezést, miután az ő vezetése alatt a társaság a világ leghatalma­sabb hajóstársaságai közé küzdötte fel magát.

Next