Magyar Jövő, 1928. szeptember-október (10. évfolyam, 196-245. szám)

1928-09-01 / 196. szám

*■ czompat, 1­928 szeptember 1. • Miskolc, augusztus 31 (A V. J- tudósítása.) Pénteken, augusztus 31-ikén, az 1878-iki nagy miskolci árvíz­katasztrófa 50. évfordulóját ke­gyelettel ülte meg Miskolc társa­dalma. Csütörtökön éjjel fél 12 órakor megkondultak Miskolc tem­plomainak harangjai s harangzá­­l hirdette, hogy ötven eszten­­dvel ezelőtt minden képzeletet alulmúló katasztrófa szakadt a városra, amely egyszerre romhal­maz, egy nagy temető lett. És mintha a természet is hozzá akart volna járulni a komor emlékün­nep stílusosságaihoz, a harangzú­gásba a szél üvöltése, nehéz eső­cseppek koppanása vegyült s a felhőktől terhes égbolton a Villá­mok játszottak félelmes színjáté­kot . . . Szaka­dó zsírben készül­­ a város az ünneplésre Az évforduló reggelére gyászlo­bogókba öltöztették a középülete­ket. A városházán Miskolc, a me­gyeházán Borsod- és Gömör vár­­megye színei hirdették, hogy a pénteki nap kiemelkedett a hét­köznapok szürkeségéből. A tem­plomokban gyászistentiszteleteket tartottak, amelyeken a közönség lerótta kegyeletét az ötven év előtti borzalmak áldozatainak. A gör. kath. templomból a kö­zönség az árvíz halottainak közös sírjához vonult, ahol Schirilla A. Saron kanonok tartott istentiszte­letet. Tíz óra tájban megindult a népvándorlás a Szent Anna-tem­­­plom előtti tér felé, ahol letakar­va állott a nagy veszedelem em­lékére emelt emlékmű. Szorgos munkáskezek az emlékmű környé­két teljesen rendbehozták, kavi­csolták s troszkával hintették le. A mű­ előtt csinos grupp, mögötte babérfák, pálmák, virágok. S köz­ben medered az eső. A komor, ne­héz fellegek szinte ontják a kövér esőcseppeket. Az ünnepélyre gyü­lekezők aggódva kémlelik a ma­gasságot . — Az árvíz évfordulóját is el­mossa a víz! — mondogatják. Bő az esernyős emberek száma, egyre növekszik a téren. Egymás­után jönnek, akik maguk is vé­gigélték a borzalmas éjszakát, a­kik zivataros nyári estéken hallot­tak az öregektől hihetetlenül hangzó történeteket. Tizenegy órára tervezték az ünnepséget, de a hivatalos küldöttségek csak nem jönnek. A szakadó eső úszva látszik, el fogja mosni az emlék­­ünnepélyt. Bő fél 12 órakor vil­lamoson megérkeztek az ünnepély hivatalos résztvevői is, meg, amely ernyők alatt vett részt az ünnepségen, kegyeletes áhitat­­tal hallgatta végig az emlékbeszé­Szakadt az eső akkor is, ami­kor a Miskolci Baláregylet Do­­náth Lajos karnagy vezetésével a Himnuszt adta elő. Utána Hodo­­bay Sándor dr. polgármester lé­pett az emlékmű talapzatára s a következő ünnepi beszédet mon­dotta : — Magyar testvéreim! Isten háza­iból jöttünk. Még fülünkbe cseng kö­­nyörgő ének utolsó akkordja, még aj­kunkon halottakért mondani szokott imánk végszava: „Béke poraikra!“, s a mi ünneplő ruhában itt állunk a vész, pusztulás, ezer fájdalom emlékhelyén. Ké­tezerszzáz család halálküzdelme — Emlékezzünk . . . 1878 augusz­tus 30. Forró, m­eleg nyári nap, mely eltikkasztja a testet s lehangolja a kedélyt. Napok óta termékeny eső után vágyódó városi lakosság nem sejti, hogy az éj sötét leple alatt, rettenetes villámlás égi fáklyája mel­lett a halál aratásra készül. Egyha­mar kiterjeszti fekete palástját a ka­szás ember és menekülő se­gélykiáltás­­ára, fuldoklók halálhörgése, épületek recsegése, állatok ordítása között meg­jelenik a mindent elhamvasztó, el­pusztító enyészet. A még pár óra előtt virágzó városban 2100 család küzd a halállal. Hömpölygő vízáradatnak nem, elég százak élete, elpusztít, megsem­misít mindent, am­it útjában talál, hogy aztán­ a felkelő na­p sugarai ta­núi lehessenek ereje hatalmának. Ha­lottak százai, összeomlott házak vég­telen tömege, felszakított utcasorok tárulnak szemünk elé. Egy egykori feljegyzésben olvastuk: „még a leg­merészebb fantázia sent képes oly ké­pet teremteni, mint amit augusztus 31-ike felmutatott“. Az ország részvéte­ l A város nagynevű polgármeste­re, Soltész Nagy Kálmán és ha mun­katársai, a város minden polgára, egy­mással nemes versenyre kelt a mun­ka és áldozatkészségben. Az egész ország mély részvéttel osztozik fáj­dalmukban, magyar társadalom a saj­tó hathatós támogatásával megkezdi a segélyakció megszervezését. Köte­lességét vélek teljesíteni, midőn a helyről is őszinte hálával emlékezem meg arról az áldozatkészségről, me­lyet Borsodvármegye nemes közönsé­ge, élén nagynevű főispánjával, báró Vay Bélával és Melczer Gyula alis­pánnal, a legválsá­gosabb időben kéz­deket­s gondolatban ott kalando­zott a félévszázaddal ezelőtt le­zajlott gyászos eseményeknél. Végbeesett helyzetükben kifejezésre juttatott. Hála illeti városunkhoz annyi meleg szállal hozzáfűzött Sa­­massa József egri érseket, kinek öt­ezer forintos adománya s meleg rész­véte első erőforrása volt a város ve­zetőségének. A szomorú statisztika — A pár naj­i szakadatlan munka teljesen felfedi a pusztulás képét. 277 halott, közöttük a mások élete meg-­smentésére siető Oppelt Ede főhadnagy, ,és 5 közkatonája a császári és királyi 65. gyalogezrednek. A megrongált há­zak száma 2182, melyből lakhatatlan 698. A kár összege épületekben és ál­latokban 1.740.000 forint. A legfel­sőbb helyről, a legszegényebb emberig kiterjedő gyűjtés eredménye, a meg­számlálhatatlan természetbeni ado­mányokon kívül, 94,200 forint. Köny­­nyel, fájdalommal átitatott számai ezek a rettenetes pusztulásnak. Az emberfeletti erővel munkálkodó tár­sadalmi egyesületek, élén az önkéntes­­tűzoltó-egyesülettel, a városunkban­­állomásozó katonaság gyors segítsége, mindmegannyi mentő angyalai a jó­ságos szivnek, kik vigaszt nyújtanak a bánatos anyának, a szerető hitves­nek és a busuló rokonnak. Legyen közöttünk egység — A város vezetősége és lakosságá­nak minden rétege mindenkor illő kegyelettel emlékezett meg e napról. Ma, a félévszázados évforduló napján, kötelességet vélünk teljesíteni, ami­kor kegyeletes megemlékezésünknek külsőleg is kifejezést kívánunk adni, itt az árvíz betörési helyén, kőbe és ércbe öntött emlékkel. Városunk tör­ténetének egyik gyásznapját hivatott ez emlékmű megörökíteni. Nem embe­rekről emlékezünk, egy fájdalmas nap ezer szenvedését öntöttük ércbe, hogy kegyelettel legyünk a múlt iránt, hir­dessük az utódok háláját azokkal szemben, kik a romokon ujjat épitet­­­tek. Amikor a város közönségének képviseletében ezen emlékművet, mely Gárdos Aladár szobrászművész alko­tása, rendeltetésének átadóim, az első szavam, fohász a hatalmas Istenhez, óvja meg e várost, annak minden la­kóját hasonló sorscsapásoktól. Mint 50 évvel ezelőtt a pusztulás romjai fö­lött egybeforrott e város minden la­kosa, legyen közöttünk e­gység, egyet­értés a reánk váró munkában, leér­jünk nemes versenyre az emberbaráti szeretet gyakorlásában, mély vallá­sossággal párosult önfeláldozással szolgálják szeretett városunkat s ro­mokban heverő Hazánkat. A SZOMORÚ ÉVFORDULÓ Szakadó esőben, ezer főnyi közönség részvételével leplezték le pénteken a miskolci árvizemléket -----------------=0=60›*=0=----------------­A rossz idő nem zavarta Miskolc közönségét, amely kegyelettel adózott az 1878-iki árvíz áldozatai emlékének ---------------------o=0=oo0oo=0=o--------------------­ Miskolc polgármestere nagy beszéd keretében leplezte le a Szent Anna-téren felállított díszes emlékművet szepi beszédet mond a polgármester Ezer ember a Szent Anna-téren Percek alatt a védettebb helyek­ről száz és száz főnyi közönség került még elő. Az ezer főnyi tö­megben ott voltak Számán István dr. érseki vikárius, pápai prelátus,­­ Kronberger József apátkanonok,­­ plébános, Rétay Kálmán apátplé­bános, Lenteregh Károly tábori­­ esperes, a város tisztviselői Hodo­­bay Sándor dr. polgármesterrel, a városi törvényhatósági bizottság • tagjai Lichtenstein László felső­házi taggal, a volt 65-ösök Sztanoj­­lovics Iván ny. altábornaggyal az élén. a vármegye, a helyőrség, a csendőrsési. rendőrség tisztikará­énak küldöttsége, a Nőegyletek, közhivatalok, iskolák s egyéb tes­tületek küldöttségei. A rossz idő nagy tömeget tartott távol az ün­nepségről, de az az ezer főnyi tó­r polgármester szavai nyomán, leirat­ a lepel a díszes emlékmű­ről. A kőből készült emlékmű ke­leti oldalán 150 cm. széles, 120 cm. magas bronz relief áll, amely az árvíz egy jelenetét örökíti meg sok realitással, megragadó művé­szi erővel. A relief alatt a követ­kező felírás áll: Kegyeletes emlékezésül — a város közönsége 1878. augusztus 1I. 1918. agusztus 31. Elhelyezik a város koszorúját Az ünnepi beszéd után Halmay Béla dr. polgármesterhelyettes ko­­szorúzta meg az emlékművet a kö­vetkező szavak kíséretében: — Miskolc város közönségének képviseletében járulok az árvizi em­lékmű elé, hogy annak talapzatára elhelyezzem kegyeletes emlékezésünk hervadhatatlan koszorúját. Erről a sok rész által meglátogatott földről, ahonnan 50 esztendővel ezelőtt köny­­nyeink árja, mérhetetlen fájdalmunk és kétségbeesésünk jajszava sír fel az égre polgáraink és javaink pusztulása felett, ma az emlékezés fájó könnyein keresztül lelkünk mélyéből fakadó áhitatos fohászunk száll fel a Minden­ható Istenhez: Áldott legyen a rész­ben elpusztult polgáraink drága emlé­kezete,­­ ezen emlékmű védelme alatt Óvja meg városunkat minden résztől •el Gondviselő, hatalmas nagy Isten! "Elhoztam ide magammal Miskolc thjs. város közönségének a hála könnyeitől csillogó koszorúját Oppelt Ede cs. és kir. főhadnagynak és öt vitéz bajtár­­sá­nak dicső emlékezetére, akik polgá­raink életének megmentése körül sa­ját életüket áldozák. Emlékük legyen áldott, önfeláldozó, nemes példájuk legyen lelkesítő örökre! A volt 65-ösök és a Felső­­város koszorúja A volt 65-sök tisztikara és le­génysége nevében Sztanojlovits Iván ny. altábornagy, a felsőmis­­kolci róm. kath. egyházközség ne­vében Adorján Árpád helyezett még koszorút az emlékműre, majd a Miskolci Baláregylet a Szózatot adta elő s az ünnepély véget ért. Tizenkét órakor a felsővárosi plébánián löncs volt, amelyen a város vezetői vettek részt. Még szakadt az eső, amikor a leleplezés ünnepélyén résztvevő közönség oszladozni kezdett. Per­cek múlva azonban megszűnt az eső s rövid negyedórák múlva a nehéz felhők szertefoszlottak. A nap ragyogó sugárözönnel árasztotta el a várost, mint akkor, a borzalmak éjszakájára virradó reggelen . . . OWHAAWWWWWWWWWWW­AAAfWWWJAf- e. — Megindult az utánvételek és ajánslo­tt levél forgalom Jugokz Lógiával. A­ kereskedelemügyi minisztérium köz­li, ho­gy a szeptember 1-től kezdve a szerb-horvát-szlovén királysággal utánvételés, ajánlott levél, postakülde­mények és utánvételes cso­magok vált­hatók, de csak oly feltétel mellett, hogy feladó a küldemények utánvéte­­li összegnek a rendeltetési országba nyitott postai folyószámlája javára való átutalását kéri. Részletes felvi­lágosítást a postahivatalok adnak. Az emlékmű ?írt Szeptemberben megkezdik ez ipari jelzá­logkölcsönök folyósítását Miskolc, augusztus 31 A kisipar és a nagyipar számá­ra már számos hitelakciót bonyo­lított le a kormány, a középipar azonban legtöbbször a két szék közé esett és legtöbbször alig részesedett e hitelműveletekből. Tekintettel arra, hogy a magyar középipar is époly tőkeszegény, mint a kis- és nagyipar, a kor­mány nagyszabású hitelakciót határozott el támogatására. Ez­zel kapcsolatban törvényes fel­hatalmazást is kapott az úgyne­­vezett ipari jelzáloglevélkibo­­csájtó intézet felállítására. Az ipari jezáloglevélkibocsájtó intézet a napokban már meg is alakult és néhány napon belül működését is megkezdi. Egyelő­re a beérkező hiteligényeket vizs­gálja felül, de — mint értesü­lünk — a hitelek folyósítása is megindul a legrövidebb időn be­lül, még­pedig szeptember kö­zepe táján. Közgazdasági körök általános véleménye szerint az ipari jel­­záloglevélkibocsájtó intézet fel­ én titkom! ELI­DA SHAMPOO állítása igen jelentős lépés a ma­gyar hitelviszonyok megjavítása és a pénzintézeti tőkék egészsé­gesei(!) elhelyezkedése szempont­jából. Borzalmas gránátrobbanás­ egy cseh lavi határában ----------------=0=60o=0=---------------­ Két ember meghalt, négy súlyosan megsebesült Prága, augusztus 31 állandóan a mezőn kószálnak, hogy (Cseh Távirati Iroda) A délcsehországi Horasdovice város mellett tegnap délelőtt vég­zetes robbanás történt, amelyet a mezőn talált gránát idézett elő. Horasdovice mellett már napok óta a buuweisi tüzérezred gyakor­latozik. A katonai hatóságok pa­rancsot adtak ki, hogy a mezőn talált és fel nem robbant gráná­tokhoz nem szabad hozzányúlni. Ezt a rendelkezést azonban maguk a katonák sem tartják be, mert a napi gyakorlatok befejezése után összeszedték az ép gránátokat, amelyeknek sárgaréz alkatrészét gyűjtik. Tegnap egy őrvezető akadt egy fel nem robbant gránát­ra, amelyet magával vitt a faluba és ott az egyik ház előtt ülve le akarta csavarni a gránát gyújtó­ját. A gránát felrobbant és lesza­kította a katona fejét. Több arra haladó falubeli paraszt is megsebe­sült. A parasztok közül egyik né­hány óra múlva meghalt. Három paraszt és egy katona súlyos sérü­léseket szenvedett. Csak a jövő tanévben nyílik meg Miskolcon az elemi iskolák VIL osztálya Az idén meghiúsult a nyolc osztályú elemi népoktatás bevezetésének kísérlete ----------------=0=oOo=0=----------------­ Miskolc, augusztus 31 (A M. J. tudósítása.) A szomszédos államokban még az összeomlás után életbe léptet­ték a nyolcosztályú elemi nép­oktatást, amely a műveltség fo­kozásával elősegíti a társadalmi ellentétek kiegyenlítését, vala­­mint a politikai érettséget és a nemzeti öntudat kifejlesztését. Nálunk a közelmúltban a kor­mányzó kezdeményezésére szin­tén megszületett az elhatározás, hogy bevezetik a nyolcosztályú elemi népoktatást. Erről előre­láthatólag rövidesen törvény is készül, amely 1930-ig helyenként, azontúl pedig az egész országban kötelezővé fogja tenni a nyolc osztályú elemi népiskolai okta­tást. Amíg ez a törvény elkészül, addig is több helyen már az idén kísérleteznek az elemi iskola VII. osztályával. Amíg Borsodban Diósgyőr és Ózd már évekkel ezelőtt felállí­tották a nyolcosztályú népisko­lát leginkább az ipari és keres­kedelmi pályára készülő ifjak és leányok részére, most Miskolc is követni akarja példájukat, sőt a közeli Eger is ,ahol egyik állami elemi iskola már az idén, meg­nyitja a VII. osztályát. A miskolci kir. tanfelügyelő­ség a nyári szünidő nagy részét arra használta fel, hogy a VII. és VIII. osztály tananyagát ösz­­szeállítsa. Különösen Kolumbán Lajos kir. tanfelügyelő dolgo­zott sokat ebben az irányban, aki kisérletképen szeptemberben már meg is akarta nyitni vala­melyik miskolci elemi iskola VII. osztályát, ahová nagyon csekély beiratási díj — ugyanannyi mint az elemi iskola többi aszá­lyaiban — ellenében vették vol­na fel a tanulókat, akik, ha a kísérleti osztályba iratkoznak be, nem tartoztak volna a gazda­sági ismétlőiskolát látogatni. A legalaposabb és a leggondo­sabb előkészítés ellenére is azon­ban a kísérlet több okból meg­hiúsult, úgy, hogy a nyolc osz­tályú elemi népoktatást Miskol­con csak a jövő tanévben fogják bevezetni, amikor okvetlenül és valószínűleg több elemi iskolá­ban is megnyitják majd a VII. osztályt. A CS4-rfe külügyminiszter és az olasz főbost tanács­kozása a nsistanói szerző­désről Belgrád, augusztus 31 (Avala-ügynökség ) Sándor király tegnap hosszabb kihallgatáson fogadta veldesi kastélyában Marinkovics kül­ügyminisztert. A külügyminisz­ter délután az ugyancsak Vel­­desben üdülő belgrádi cseh kö­vettel tárgyalt, majd Galli bel­grádi olasz követet kereste fel, aki szintén Veldesben tartózko­dik. Belgrádi politikai körökben Marinkovics és Galli tanácsá­nak igen nagy jelentőséget tulaj­­donítanak, minthogy a tanácsko­zások, hír szerint, akörül forog­tak, mikor lépjen életbe a nettu­­nói egyezmény, amelyet nemrégi­ben ratifikált a belgrádi sz­up­­stina. Marinkovics este továbbiu zott Denfice /WVAAAA/WWVWUVVVWVWWW' Magyar vagy? Ha ^'

Next