Magyar Jövő, 1928. november-december (10. évfolyam, 246-292. szám)

1928-11-09 / 251. szám

Péntek, 1928 november 9. A fák országában, life-time városokban Írta : Ken Washington, 1978. október hó. Amerika a fák országa. Cement- éa uzfolt-utakon, autózva, mint minden emberfia itten, 2500 kilométert egy hó­nap alatt megfutottunk. Számos várost láttunk, sok mindent megcsodáltunk, de az ember csinálta csudáknál, utaknál, autóknál, ,life-time“ városoknál jobban megkapott a fák világa. Egy emberöltőnél hosszabb időre tar­­tósabbnak alig építenek itt valamit. „Life-time“, vagyis csak egy életre nyúló bútorok, házak. Ilyeneknek is hir­detik, akik kereskednek velük. Olcsó holmik, de megteszik a szolgálatot. Az utódok, a gyerekek szerezzenek újat. A régi addigra úgy is elavul, újfajta, kényelmesebb típusok kerülnek piacra. Az újvilág végtelen térségein rövid év­tizedek alatt viharos erővel szétömlő emberi élet life-time városokat terem­tett magának Gyárilag készült városok. Egyik kicsi, másik nagy, de lényegé­ben egyfajta valamennyi Itt minden az üzleti célszerűség szempontjai sze­rint épült. Ez mozgatja az embereket, ez formál mindent a saját képére és ha­sonlatosságára. De a fák a régiek. Nagy, deli, sudár,­­ magasban hősileg szétterülő fák, hall­gató óriások száz és ezermilliós hadai. A keletről jött emberek sok rést ütöt­tek soraikban, de azért ez a föld mégis inkább az övék, mint azé a száz-száz­harminc millió emberé, aki itt utakat és városokat épít. Valamikor, nem is olyan régen, százmillió bölény legelészett kö­zöttük (valóban ennyire teszik a bö­lény-nemzetség számát, kipusztításuk előtt, in floribus). Most százmillió em­­ber sürög-forog, mint hangyaboly, de ki tudhatja, hogy ezekre is nem jön-e egyszer olyasféle veszedelem, mint a bölényekre. Hiszen éppen itt Ameriká­ban történt már ilyesmi. Az inkák, ma­guk óriási birodalma, népe elpusztult néhány évtized alatt a keleti rablók tigriskörme között Elpusztult, úgy, hogy csodás városaik romjait alig le­het megtalálni az őserdőben, amely odaköltözött. Pedig azok nem life time városok vol­tak. Fű­ nőne a „5 and 10 cent store“-ok helyén is. Holott ezek igen hasznos in­tézmények. A kitalálójuk megépítette Newyorkban a legnagyobb felhőkarco­lók egyikét, a Woolworth-palotát. Pe­dig ugyancsak olcsón méri a portéká­ját. Minden darab 5, 10 esetleg 25 cent. De mi mindent lehet azért kapni! Nem lehet azt előszámlálni, kérem. Azt már kitanultuk, hogy a csonkamagyarorszá­­gi valutával Amerikát járó szegényle­gény mindent megvehet a „ten szent sztárban“, amire szüksége lehet. Cukor­kát a gyereknek? Well, válogathatsz az 5 centes csomagokban, sis nem kell ke­rékbetömni az angolt, sem a reményte­lenül érthetetlen kiejtéssel beszélő szép kisasszonyokkal tárgyalni, mert ott van minden holmi, kirakva szépen sok asz­talsorra, a megnyugtató árak kiírva. Csak rámutatsz, amire vágyakozol, vagy kimarkolod, s odaadod, hogy dugják a tanicsiba. Tü kellene, cérna, olló, vagy más ilyen kétség? Garmadában hever a sok szabószerszám, 10 centért jó ollót vehetsz, vagy másfajta szerszámot, nagy kalapácsot szöghúzóval, vagy fű­részt, vasreszelőt, fúrót, vésőt, akármi­ más Andor lyen háznál szükséges, sőt speciális szer­számot is. Az autósok olcsó autó-alkat­részekért mennek be, a mamák gyerek­ruháért, alsó-felsőruha, van ott min­denfajta. A háziasszonynak kincsesháza ez a bolt, mert itt veszi a mindenféle pucolóport és pasztát, konyha edénye­ket, porcellánból, pléh­ből, alumínium­ból, zsinórt, szalagot, tűzgyújtóforgá­­csot, kés-élesítőt, keféket. A kislányok púdert, pirosítót vehetnek, válogathat­nak a kozmetika százféle csudájában,­­ 5, vagy 10 cent. Vehetsz az iskolás­­gyerekeknek füzetet, ceruzát, 10 centért olyan ceruza-tol-gummi-körző­­csomagot adnak, hogy nincs az a gye­­rekszív, amely meg ne dobbanjon, ha látja. Veszel levélpapírt, tintát, gum­­miarábikumot, ragasztásra és rágógum­­mit, élvezetnek. Töltőtollat, 10 centért. És még használható is a betyár. Ék­szert, művészi gyűrűt, fülbevalót, gyön­gyöt, sis viselik is szélűben. De ki győzné azt mind előszámlálni, mi minden kapható az 5—10 centesben! Csupa aránylag jó, használható dolog, különben nem mennének lépre a népek. Nagyobb városokban a 10 centes is na­gyobb, gazdagabb fiókot rendez be, ahol emeleteken keresztül bámulhatod és va­lóban bámulni való, mit tud kieszelni az üzleti élelmesség és fantázia... Azon­ban ez a sok ügyes olcsó holmi nem mind készül itten: a német gyárak ol­csóbban tudják szállítani s igy a porté­ka javarésze „made in Germany.“ fis Aláírták a magyar-svéd kereskedelmi szerződést Budapest, november 8 (A Al. j. tudósítása.) Walkó Lajos dr. külügymi­niszter és Torsten­ Unden svéd követ csütörtökön a külügymi­nisztériumban aláírták a magyar­svéd kereskedelmi szerződést. A ■szerződés három évre szól és mindkét állam árui számára kölcsönösen a legnagyobb ked­vezményes elbánást biztosítja. 8­999EFEB9B99EE!9S9£9GKBE3iSS9B3)pl hi ~ Pénz­es szelek szárnyán Regény Irta: LEGÉNY ELEMÉR El Irta: LEGEN X ELEMEK |j ej--------------------------------------------ta BBSÍSBSSBcíScíBSíSISSísícÜseIIsSSISÍqÍSűSHS cl (27) Csácsy már az első pillantásra felismer­te a poroszt. A jobb arcán még most is ott rózsállott egy tenyérnyi égési sebforradás, melyet szerencsésen takart a pofaszakáll. Az első pillanatban csak elpirulásnak tet­szett a vörös heg, de aztán mindjobban előtérbe lépett, ha az ember figyelmesen megnézte. Ez ő! Gondolta Rókus. A duis­­burgi tartalékkórházban a jobboldali ágy­szomszéd. Neki is hatalmas arcsebe és da­ganata volt a marósavas bombától, de úgy­­látszik nála jobban sikerült a gyógyítása, mint Rókusnál. A kamerát nem ismerte meg. de nem keresett az Unter den Lindenen, Berlin közepén ismerős magyar katonatársakat. Rókus figyelte pipiskedő mozdulatait és a tartását. Semmi kétség. Ez ő, a duisbur­­gi. Elég jó ismerősök lettek, már ameny­­nyire egy tartózkodó porosz közel enged valakit magához. Civilben tanár és műfor­dító volt és így sok közös témájuk akadt... Ismerte a poroszokat. Különösen azokat, akik tiszti ruhát viseltek. Amilyen kedves és megközelíthető, melegkedélyű a bajor ember, olyan rideg, kimért és visszautasító modorú a porosz. Rókus megkockáztatott egy hideg, udvarias visszautasítást a lovag részéről, bár bizonyos volt benne, hogy ő az. — Nemde uram, Ön a múlt év novem­berében marósavas bomba által okozott sebbel Duisburgban feküdt a tartalékkór­házban ? — Csakugyan! Uraságodnak igaza van. — Felelt kimért meghajlással Exely. — Tán Ön is ott feküdt ebben az időben? Csácsy felállott, bemutatkozott, aztán a lovagot mutatta be feleségének. — Igen, kamerád! Én az Ön ágyszomszédja vol­tam. És sokat beszéltünk az irodalomról. Emlékszik, egész idő alatt azt fejteget­tem Önnek, hogy miként ütötte agon, az­az, hogyan támogatta agyon az iskolai, hi­vatalos pártfogás az igazi, eredeti magyar irodalmat. Hogyan sikkadtak el a Justh Zsigmondok, Abonyi Lajosok és vergődtek remekírói piedesztálra látszatnagyságok... Ezért nem lehetett a magyarokból Pe­tőfin, Jókain, Madáchon, Aranyon, Vaj­dán és még alig néhányon kívül export­képessé tenni senkit. Scott Walter, Long­fellow, Georg Sand-utánzó regényírókat nem prezentálhatunk a külföldnek ... Em­lékszik, erről beszéltünk. Igen művelt és an­golul, franciául tökéletesen beszélő főurak jóindulatúan elhatározták, hogy majd ők teremtenek magyar irodalmat és becsülete­sen, lángoló hazafisággal rászabtak a ma­gyar viszonyokra külföldi regénymodelle­­ket. Ezt az irodalmat aztán nem lehet for­dítani. Ez nem nemzetközi irodalom. Em­lékszik Linnankoskit, a kis finn nemzet író­ját hoztam fel példának, aki igazi finn-sza­­gú, finn-lelkű regényt irt és ime lefordítot­ták a világ minden nyelvére. Nekünk is vannak Lim­ankoski-féle költőink, akik a pusztát, a Tiszát, a magyar falut adják, csakhogy ezek az írások otthon sem vergőd­nek népszerűségre, hát hogyan irányulna rájuk például a nagy Amolthea-Verlag fi­gyelme ... — Nagyon igaz, kamerád! Óh, most már emlékezem. És most, hogy visszatérek a kaptafához, méginkább eszembe jutnak az Ön szavai. Amint Ön tudja, én műfordító vagyok és egy moabiti líceum irodalom­­tanára. Most összeköttetést találtam az Amaltheával, amelyet a kamerád említett. Most egy fiatal norvég írót fordítok... Elsötétült a terem és dörgőn, rugón ver­te ki egy harang a tizenkettőt. Mindhárom zenekar egyszerre tusst húzott. Abban a pillanatban, amint kivilágosodott, a vendé­gek felugráltak és boldog újesztendőt kí­vántak egymásnak. A selyempapír-labdák csatája megkezdő­dött. A szomszédoknak az volt az ambíció­ja, hogy egy dobással leverjék a színes pa­­pírlövegeket egymás fejéről. Egy röpülő labda pontosan derékban ta­lálta az Éva fürtjein ülő bajazzósipkát. Ha­talmas nevetés harsant. A komoly diskur­zusnak csakhamar végeszakadt. — Prosti, kamerád! Emelte kőkorsóját a porosz. •— Itt már irodalomról többé nem lesz szó. Majd máskor... Éva és a lovag nem igen értették meg egymást. Csácsyné, bár valamelyest beszélt németül, de sehogysem tudott behatolni a plattdeutsch dialektus titkaiba. Pedig sze­rette volna megtudni, hogy miként sikerült a lovagnak meggyógyíttatni marósavag Be­bet. Most a növekedő hőségben és az Újév örömére felgyűlt lámpafüzérek fényében erősen látszott a vörös folt a lovag arcán, de mi volt ez ahhoz a visszataszító daga­nathoz képest, amely Rókus arcát ellúzí­totta. Rókus is kiváncsi volt rá és mikor a labdadobálás kissé megszűnt, megkérdezi­ Exelyt, hol kezeltette ily eredményesen égési sebét. — Hilferding tanár szanatóriu­mában. Kvarcfénykezelés. Különféle boro­gatás. Belsőleg pedig savak szedése és szi­gorú étrend. Ez az utóbbi azonban csak arra való, hogy Hilferding úr befoghassa szanatóriumába pácienseit. Az ambulató­­riumi kezelés nem jövedelmezne annyit. Vi­szont a klinikákon most olyan züllött álla­potok vannak, hogy Inába fordul oda az ember. Adósságot csináltam, de mégis alá­vetettem magamat Hilferding professzor gyógymódjának. A csúf daganat eltűnt, így több hozományra van kilátás. A befekte­tett tőke tehát meg fog térülni... Tréfált vidáman.­­ — Pesten Nékám tanár szintén Hilfer­­dinget ajánlotta. Azért is jöttünk Berlinbe. De aztán valahogy megingott bennem a hit... — Feltétlenül meg kell próbálni! Ez a felesége iránt való kötelessége! Csak nem akar egész életében bepólyázott arccal jár­ni? Aztán így is kilátszik egy kicsit a da­ganat ... Most kürtrivallás szakította meg a társal­gásukat. Farsangi menet vonult be, mely a szokásos torz alakokon kívül politikai vo­natkozásokkal is tele volt. (Folyt. köv 1 aB B 61 aG!B!B Női, férfi, leány és fiú pulloverek, mellények nagy választékbanM­ÉTH új üzletében ES 12 ElB 12 12 12­­2 12 ta Takarékos­ság tagja. Telefon 964 MAGYAR JÖVŐ Weidlich a legfinomabb kávékat pörköli és jutányosan árusítja­ „made in Austria“, meg nem utolsó sorban: „made in Csehszlovákia.“ Ilyenfajta egy képű bolt más nemben is van, például a fűszer-csemege szak­mában a „Piggly-Wiggly“-sztárok. De hiszen ez nem új dolog nekünk sem, mert a jó öreg „Hangya“ boltjai ugyan­ilyen készséggel elégítik ki az emberek szivet-gyomrát. Sokszor különbül, mint a piggly-wiggly. Érdekes ellenben az a szokás, hogy az ilyen fűszer-csemege boltokban maga a vásárl­ópublikum szokta magát kiszolgálni. Takarékos­­kodnak a munkaerővel, mert az drága. Bemégy, berakod a szatyorba a tejet, sajtot, gyümölcsöt, zöldséget, cukrot, miegymást és megmutatod a kijáratnál, mit harácsoltál össze. Megmondják, mit fizetsz s elvonulsz békével. (Folyt, köv.) Borzalmas celluloze-robbanás egy amerikai cipőgyárban Tizennégy halott, 20 sebesült Linn, (Massachusetts) nov. 8 (Magyar T. I.) A csütörtök reggel egy itteni ci­pőgyárban borzalmas robbanás tör­tént, amelynek számos halálos áldo­zata és súlyos sebesültje van. Az első robbanás 7 óra 30 perckor tör­tént, amikor a celluloze-keverék rob­bant fel, majd röviddel utána több kisebb robbanás következett, ame­lyek a gyárépület egyik falát széjjel vetették. A robbanás ereje két holt­testet az utcára dobott. A robbanás következtében több szomszédos ház is kigyulladt. A ha­lottak közt van egy anya és három gyermeke, akik az egyik szomszédos házban épen reggelinél ültek, ami­kor a robbanás lángja a szobájukba becsapódott és négyüket megölte. Az apa és a többi öt gyermek köny­­nyebb égési sebek árán szabadult m­eg.­­ A halottak száma a legutóbbi je­lentések szerint 14, míg a súlyos se­besülteké 9, a könnyebbeké 11. Eltemették Tóth Árpádot Budapest, november 8 (A M. Z. tudósítása.) Csütörtökön délután helyezték örök nyugalomra a Farkas­réti te­mető halottasházából Tóth Árpá­dot, a kiváló költőt és újságírót. A halottat Haspál Benő budai refor­mátus lelkész búcsúztatta, majd Kárpáthy Aurél, Babits Mihály és Pünkösdi Andor mondottak bú­csúbeszédet a simái. 7­ 7 szimra Szibéria Ilahy Lajos színművének rend­kívüli sikere Tiszta magyar irodalom, — kifogás­talan előadás, — forró közönségsiker: Így, egymás mellett igen ritkán ír­hatjuk le ezeket a szavakat, mikor a miskolci színház előadásairól beszámo­lunk. Tegnap este mégis megtörtént a rit­ka eset, hogy a magyar irodalom egyik legsúlyosabb, legkomolyabb ígé­retének, az egyre fölfelé szárnyaló Zi­lahy Lajosnak Szibéria című drámája a miskolci színházban lelkes, pompásan összevágó előadásban került bemutató­ra és a komoly értékek iránt nem túl­ságosan fogékony miskolci közönség a tom­bolásig viharos tapsokkal hódolt az igazi művészetnek. A Marussa előadása volt az első jel arra, hogy ezúttal a színház nem ke­zeli félvállról a kasszasikert alig ígé­rő prózai műveket. Ennél az előadás­­bál azonban még egy halvány kérdőjel tűnt fel előttünk: vájjon ha nem kül­földi márka jelzi a darabot, ilyen lel­kes ambícióval teszi-e magáévá ügyét a színház s ilyen meleg elismeréssel fogadja-e a közönség? A Szibéria tegnapi élvezetes elő­adása és frappáns sikere legnagyobb örömünkre letörölte ezt a kérdőjelet. Zilahy Lajos darabját, amely csupa bensőség, csupa hatásvadászat nélküli, mély drámaiság és megírásában csupa finom, egyszerű irodalom, a miskolci művészgárda elismerésre méltó oda­adással keltette színpadi életre. A szibériai hadifoglyok sivár, lélek­­gyötrően egyhangú életében fölfedez­ni és színpadképessé tenni az aktív drámát, ez csak igen komoly írói te­hetségnek sikerülhet. Zilahy Lajos le tudott nyúlni ennek a nehéz témának a mélyére és a lelkek belső drámáját mesterségbeli trükkök, bravúrok nél­kül ki tudta vetíteni, át tudta ültetni a színpadra. S a miskolci színház műv­­­vészei tehetségük legjavát szentelték a feladatnak, hogy az írót a felszín alá kövessék s onnét pompás értékeket hozzanak fel. A­ tegnapi este igazolása annak az álláspontunknak,hogy az igazán értékes színpadi irodalom, ha kellő interpretá­cióban kerül a közönség elé s nem fe­lületesen, a statisztika kedvéért tar­kítják vele a műsort, nem tévesztheti el hatását. Igaz, hogy a színház szék­sorai gyéren teltek meg, de ez érthető bizalmatlanság jele a közelmúlt sivár prózai előadásai miatt. Tegnap ez a kis számú közönség olyan szűnni nem akaró, zugó tapssal tette forróvá, lel­kessé a felvonásközöket, hogy ennek­­a lelke­sült­ségnek a közönség széles rétegére is át kell áradni. ■ Fölöslegesnek tartjuk, hogy a színé­szek alakítását sorra bonckés alá ve­gyük: egytől-egyig jól és szépen töl­tötték be szerepeiket. A főszerepekben Könyves-Tóth Erzsi, Cselle és Sereghy­­színes, sokrétű, részleteiben is finom alakítást nyújtottak telve lélekkel és melegséggel. Sereghyt csupán egy apró hibára szeretnék figyelmeztetni: szük­ségtelen, hogy szerepét végig nyitott szájjal játssza. A révült, belső nyug­talanságot ez ugyan igen jól érzékel­teti, de állandóan túlságosan felkelti a figyelmet és zavaróan hat. Meleg tapsokat aratott Iványi szép énekével. (mb.) 9­USH81CI BELET! SZIHHOZ IBB * Akarja-e 1 P-ért jó földszinti helyről megnézni az Ábris rózsáját, Hajdúk hadnagyát, Mary Dougan bűn­­perét, Az utolsó Verebélyi lányt, az Orpheust, a Szép Helénát stb., jegyez­zen A. vagy B. bérletet és még 7 havi részletben is fizetheti. Legdrágább ze­­nekari hely bérletben 2 pengő, * Hajdúk hadnagya. A legnagyobb szeretettel készül a színház Cobor Ká­roly és Rajna Ferenc tökéletes, pom­pás operettjére, a Hajdúk hadnagyára, amely szombat este elsőrangú szerep­­osztásban kerül színre a címszerepben a népszerű Kompóthy Gyula lép fel, Jadwiga grófnőt Kolbay Ildikó, Hájas Andrást Szirmay, Barbarinát Szabi Gizi, Széps­ziget Váradi, a kadettet Kiss Manyi, a d­ragon­yo­sok ezredesét Kristóf Ferenc játssza. Az előadást Iványi Dezső rendezi és a zenekart Simándi József dirigálja. * Ábris rózsája! Jön! Ábris rózsája! Minden idők legnagyobb slágere! * Szombat délután 40 fillértől 1.6 G­P-ig terjedő helyárakkal Shakespeare nagyszerű vígjátéka, a Szentivánéji álom kerül színre. * Ma este a nagy sikert aratott Szi­béria, szombaton és vasárnap este a Hajdúk hadnagya, vasárnap délután a Régi nyár kerül színre. * A régi premiere A. és B. bérlők bérleti helyeit 10-ikéig, szombat délig tartja fenn a színház, azután az új je­lentkezők rendelkezésére bocsájtja. * Ábris rózsája! Bemutató november 14-ikén, szerdán! Uj premiere-bérlet sorozat 1. szám. KILLISHÖLEI NEMZETI SZÍNHÁZ MŰSORA Péntek este: „B“ bérlet, rendes helyárakkal Szibéria. Szombat délután: Olcsó, 40-től 160 fillérig helyárakkal A Szentiván-éji álom. Vígjáték. Szombat este: Premierbérlet, pre­mier helyárakkal, új betanulással, először Hajdúk hadnagya. Nagy ope­rett. Vasárnap délután: Rendes hely­árakkal A régi nyár. Operett. Vasárnap este: Bérletszünetben, rendes helyárakkal Hajdúk had­nagya. Nagy operett.

Next