Magyar Jövő, 1930. január-március (12. évfolyam, 1-73. szám)
1930-01-01 / 1. szám
2 számbavehetőleg soha nem befolyásolhatta. Ilyen értékesítési viszonyok közepette az eladási idő megválasztását illetőleg a gazdát természetesen különös, veszteség nem is érhette, mert hiszen a gazdának az értékesítéssel kapcsolatos ártatlan spekulációja az eladó gabonafölöslegének métermézsájánál átlag aligha tette ki a vételárnak 2 százalékát. Nem okozhatott tehát komolyabb gondot senkinélmég az a körülmény sem, hogy véletlenül az esztendő ama részében értékesítette terményfölöslegét, amidőn az történetesen éppen a legmélyebb ponton állt, mert az esztendei legalacsonyabb és legmélyebb ár között csak ritka kivételként mutatkozott számbavehető különbség. Annál súlyosabban esik tehát a latba, hogy amidőn a gazdálkodás ma a rossz hitel és a rossz értékesítési viszonyok, valamint a drága termelési költségek következtében nemcsak hogy nem lukratív, de a a gazdaságban fekvő tőkék kamatozási lehetőségét tekintve, úgyszólván kivétel nélkül minden esetben ráfizetéssel jár, ugyanakkor a gazda a szédületes határidős spekuláció árromboló hatásainak is ki legyen téve. Meg kell ugyanis állapítanunk, hogy amagyar gazda az utóbbi négy esztendőben a terménye értékesítésénél mindvégig a megtévesztő határidőüzlet befolyása alatt állt, valamint hogy kizárólag a határidőüzletnek köszönhette, hogy az amúgy is alacsony terményárak mellett nemcsak hogy átlagárat nem tudott magának biztosítani, de hogy általában messze az átlagár alatt pocsékolván el terményfölöslegét, évről-évreelviselhetetlenül súlyos károkat szenvedett. Hogy a fentiek igazolásaképpen csak egy-két kirívó példát is említsek, utalok az 1928. évi termésünk kapcsán a budapesti gabonatőzsde jegyzésére, amely a legjobb magyar búzának métermázsáját hoszszú időn keresztül 3 pengővel a világ paritásos ár alatt jegyezte, ami azt jelentette,hogy a gazda terméséből a spekuláció egy arató és egy cséplőrészt (összesen körülbelül 12 százalékot) magának követelt. (Megjegyezni kívánom, hogy csak jellemezi a szomorú állapotokat, hogy a múltban elhangzott számtalan kifakadás és panasz ellenére a budapesti gabonaár a világpiaci gabonaárat tekintve, ma istúlságosan alacsonyan van jegyezve!) Nem tagadható le továbbá, hogy a határidőüzlet, amely az utóbbi gazdasági években oly sokszor tartotta tévedésben a gazdákat, azáltal, hogy pl. 1928-ban a márciusi búzát 31 pengőben, a készárú búzát viszont csak 28 pengőben jegyezte, eljárásával tulajdonképpen hihetetlenül megkárosította a mezőgazdaságot, valamint a kereskedelmet, mert mint köztudomású dolog, a gazda és a kereskedő a búzáját a magasra taksált márciusi búza, árjegyzése folytán a lehetőségig tartogatta, aminek a következménye az lett, hogy a gazda, valamint a kerskedő állandó áresés közepette addig várt a fölöslegének értékesítésével, amíg a cikkem elején említett kanadai búza is elkészült, illetve amíg az európai államok lassacskán lefedezték szükségletüket. Amidőn aztán ezt követőleg a budapesti gabonatőzsde az irányító amerikai jegyzés alapján rájött spekulációja csődjére, valamint arra, hogy szédületes veszteségei vannak, saját érdekelten úgy formálta a helyzetet, hogy belevitte a köztudatba, hogy leghelyesebb a gazdának búzáját promtra eladnia és magát márciusi búzával lefedeznie, amit a gazdák országosan végrehajtván, a spekuláció minden eladott métermázsa búzán közel 3 pengőt úgyszólván máról-holnapra megkeresett. Majd aztán, amidőn a határidőüzlet itt kiélte magát, a spekuláció újabbat gondolt s lenyomta a búza árát 3 pengővel a világparitás alá, amely a tőzsdére csábított gazdának újabb 3 pengő, összesen tehát métermázsánként közel 6 pengős veszteséget jelentett, sajnos, éppen abban az időtájban, amidőn már vitás sem volt, hogy várjon lehet-e a magyar gazdáknak egyáltalában jövedelmezően termelniök. Hogy határidőüzlet hiányában a fentiekben említett árveszteségek, valamint a szédületes visszaélések sohasem fordulhattak volna elő, az azt hiszem mindenki előtt kétségtelen. Úgyszintén kétségtelen kell legyen mindenki előtt az a tény is, hogy ha nincs határidős jelzés, úgy a búzánk ára kizárólag a tengerentúli jegyzéshez igazodott volna. Minthogy pedig ma Magyarországot kivéve, sehol a világon nem ismerik a határidőüzletet, az sem lehet vitás, hogy a határidőüzlet nálunk valakinek az érdekében kell, hogy grasszáljon és hogy büntetlenül folytathassa pusztító munkáját. E tekintetbe azonban nemcsak a leginkább érdekelt nagybankok vádolhatók felelősséggel, valamint lelkiismeretlenséggel, de igazságosan vádolhatók meg mindazok a tényezők is, akik a határidőüzlet további fenntartása mellett még ma is állást foglalnak s akik képesek voltak arra, hogy a határidős spekulációból eredő s mint látjuk, ma már helyrehozhatatlan értékesítési hibák ellensúlyozására a világ köztudatába dobták a magyar búza meggyengült minőségét. Azt hiszem a fentiek után nem szorul bővebb igazolásra, hogy a határidős gabonaüzlet szédületes visszaélési lehetősége mellett ma már egyetlen gazda sem hajthatja nyugodtanpárnára fejét s hogy egyik legsürgősebb feladata kell legyen a magyar gazdatársadalomnak, hogy ezernyi gondja buja enyhítése céljából sürgősen követelje a határidős üzlet megszüntetését. A Magyar Jövő eredeti tiarcája Miért?... Irta : Pernets Rezső A sir a temető sarkába domborult s mellette szomorufűz vigyázott a napsugarakra. A hantok felett virágok nyíltak, a levegőben szénaillat áradt s a nagy csöndességet csak nagyritkán szakította meg egy-egy tovaröppenő madársikoly. A sirdomb előtt görög mintájú obeliszk állott. Azon csak ennyi: Miért? Aranybetűkkel, mélyen a márványba vésve ez az egy szó: miért? Semmi más. Se név, se évszám, se kívánalom, sem emlékezés, hanem csak kérdés: miért? A szomorúfűz alatt, közel a sirdombhoz, betonból épült pad, amelyen most egy asszony ült. Fekete ruhában, bánattal megrakottan. Süni fátyol takarta az arcát, csak a szemei látszottak, mint a rab madárnak a kalitkában. Karjai az ölébe hullottak, a tekintete messzibe nézett s úgy tűnt fel, úgy ült a sirkant melletti kis padon, mint egy másik szobor, vagy: mintha hozzátartozna ahhoz az obeliszkhez, amelynek a falán ■ott e nagy és megfejthetetlen örök kérdés: miért? ... De amint a kavics zörrent s amint léptek zaja hallatszott, agyászruhás alak megmozdult. Oldalra fordította a fejét és várt. Csakugyan, egy másik asszony jött a sir felé. Szőke, magas, törékeny és az arca sok szenvedést takart. Bátortalanul lépdelt, de mégis, egyenesen a sír felé, mintha ismerné az utat. Amikor a padon ülő gyászruhás asszonyt megpillantotta, megtorpant. Mintha a lábai gyökeret vertek volna. Kissé megingott, de azután mégis közelebb jött. Amikor a síremlék elé ért, megállóit. A felirat megállította. Olvasta, ismételte: miért? Úgy érezte, mintha valaki megszólította volna ... Mintha valaki kérdezné . .. Egyenesen tőle kérdezné azt, hogy miért? ... Mintha vádolná két márványszem, onnan az obeliszk mögül... A gyászruhás asszonyra nézett és révetegen köszönt : — Jó estét.... A gyászruhás asszony felállott, közelebb jött s némán bólintott a fejével. Nem ismerték egymást. — Ezt a síremléket még nem láttam. — mondotta szelíd hangon a szőke asszony, — pedig gyakran járok erre ... A gyászruhás asszony nem válaszolt, a szőke asszony pedig nem bírt a feliratra nézni... A virágot, amit a kezében tartott, szórakozottan tépegette, majd bátortalanul kérdezte: — Az ön halottja pihen itten? — Az uram, — felelt a gyászruhás asszony. A szőke asszony most kiegyenesedett, az ajka kettévált és egy kis ideig nyitva maradt. Amikor visszacsukta azt, halk sóhaj szakadt föl a melléből. Hátrább is lépett, talán el is akart menni, de valami visszatartotta .. . Talán a kérdés, mely az obeliszk faláról rámeredt... Halkan, mintha magától kérdezné, meg is kockáztatta: — A halott kívánta, hogy ez a szó vésődjék a sírkövére?... — Igen, — felelt, a gyászruhás asszony. — Meghagyta végrendeletében ... Újra csend szakadt közéjük, melyet a szőke asszony tört meg: — Csodálatos ... A halott kérdi, hogy: miért?... Vájjon mit érthet alatta?... Vájjon minek az okát kérdi ezzel a rejtelmes, szűk szóval?... — Azt csak ő tudná megmondani, — válaszolta a gyászruhás asszony. — Én, aki bár ismertem, hiszen évtizedeiken keresztül éltünk együtt, nem tudhatom, hogy mit nem ért... — Talán azt kérdi a halott, hogy miért halt meg... Hogy miért kellett meghalnia?... A gyászruhás asszony fölegyenesedett látszott, hogy kellemetlenül érinti az érdeklődés, de azért válaszolt : — A föliratot élő ember készítette, tehát halálról nem beszélhetett... De tudhatta is, hogy ha született, meg is kell halnia ... — Persze, persze,__ismételgette a szőke asszony... Akkor talán azt kérdezi a halott, hogy miért ■WfTiTip ii mi ■íi.iiiiw iiypHi kellett születnie? Hogy mi értelme volt annak, hogy született?... — Ezt sem kérdezheti, — mondta a gyászruhás asszony. Hiszen mindannyian kérdezhetnék: miért születtünk?... A kérdésben benne foglaltatik a felelet is: azért, hogy éljünk... — Igen, azért, hogy éljünk, de fönnmarad a kérdés: ő élt-e?... Hogy volt-e értelme az életnek?... A gyászruhás aszony nem válaszolt. Gondolkozni látszott, majd sokára ezt mondta: — Vagyont szerzett... Jó volt, jót tett... szerette az embertársait. Egész ember volt... Most a szőke asszony halgatott, majd bátortalanul hozzátette: — Ez is az életcélhoz tartozik. De talán a teremtés mégse ezt akarja az emberrel?... Nemcsak a teremtés, de talán a halott is hiányát érezte, hogy az emberi életnek, — még a mi gyarló agyunkkal is átfogva — kell más céljainak lennie... A gyászruhás asszony közelebb jött és megenyhült a hangja: — Lehet, hogy arra gondolt a halott: céltalan volt az élete, mert nem maradt utódja . . . Mag nélkül pusztult el, mint az a növény, amelyet a természet nem tartott érdemesnek arra, hogy fönntartsa a fajtáját... Talán ezért kérdi: miért születtem, ha egyszer Én meghalok . . . — Nem hiszem, hogy ezt kérdezné a halott, — mondta határozott hangon a szőke asszony. Azért nem hiszem ezt, mert neki van gyermeke . . . — Hol? — Nálam! A gyászruhás asszony egy lépéssel eltávolodott a másik asszonytó és sápadtan azt kérdezte: — Kicsoda ön? A szőke aszonynak a feje a misére esett. Fel sem mert nézi, ■amikor ezeket mondotta: — A név nem fontos . . . Ma már talán azt sem, amit mondan fogok: a halott elébb volt a enyém, mint az öné . . . A gyászruhás asszony összébi vonta a gyászfátyolát és reszketed a hangja: — És a férjem tudta, hogy öntől gyermeke van? . . . — Nem tudhatta. . . Senki sem tudja, csak én . . . Én akkor leány voltam . . . Máshoz kellett férjhez mennem, mertő szegény volt . . A gyászruhás asszony többé nem szólt. Megvetőleg végignézett a szőke asszonyon s anélkül, hog köszönt volna, lassan, mint az árnyék, elhagyta a sírdombot . . . A szőke asszony magára maradt. Egy darabig csak állt, nézte a tört obeliszket, majd közelebb ment hozzá és amikor a dajka megrándult, ráborult. Az arcár könny folyt végig, onnan a könnycsepp a sírkőre hullott, arról pedig lecsurgott a sírra . . . Zokogva kérdezte: — Csakugyan, . . . miért? . .. KAGYHAJOVO Szerda, 1930 január 1. Ünnepi istentiszteleti rend Újév napján a miskolci templomokban a következő lesz az ünnepi istentiszteleti rend: A mindszenti templomban fél 8, 9 órakor olvasott, mise, 10 órakor ünnepi misét mond Kronberger József apát-plébános papi segédlettel, fél 12 órakor csendes mise. A felsővárosi Szent Anna-templomban: 8 órakor olvasott mise, fél 10 órakor szentbeszéd, utána ünnepi mise, tartja Rétay Kálmán apátplébános, fél 12 órakor csendes mise, délután 3 órakor litánia. A minoriták templomában: 7 és 8 órakor olvasott mise, 9 órakor ünnepi mise, tartja Péchy Alán dr. rendfőnök, 10 órakor olvasott mise. A gör. hath. templomban: 7 órakor reggeli istentisztelet, 8 órakor diákmise, 9 órakor érseki mise, tartja Papp Antal érsek papi segédlettel, 10 órakor nagymise népénekkel, szentbeszéddel, fél 12 órakor csendes mise, délután 3 órakor délutáni istentisztelet. A ref. egyházban: Az avasi templomban Újévkor délelőtt 10 órakor Farkas István esperes, délután 2 órakor Mikes Géza s.-lelkész, a Kossuth-utcai templomban Enyedy Andor dr. lelkész, délután 2 órakor Szabó István s.-lelkész tart istentiszteletet. Az ev. templomban: délelőtt 10 órakor Duszik Lajos lelkész, délután 3 órakor Topscher Zoltán s.lelkész tart istentiszteletet. Szörnyű mozi égés Skóciában Nyolcvan gyermek meghalt, 150 súlyos égési sebeket szenvedett ------------------ 0----------------- Glasgow, december 31 Paislay skóciai községben egy filmszínházban gyermekelőadás közben tűz ütött ki. Több mint 60 gyermek bent égett a színházban. Attól tartanak, hogy a romok alatt még több gyermek holttest van. Mintegy 150 gyermeket súlyos sérülésekkel kórházba szállítottak, közülük körülbelül húsz belehalt sérüléseibe. Eddig a halottak száma nyolcvan. -----------o=0=oo0oo==0=o----------- Pozsony, december 31 Újév napján nagy ünnepe van a magyar újságírásnak. 150 év előtt, pontosan 1780 január 1-én jelent meg az első magyar napilap első száma Pozsonyban. „Magyar Hírmondó“ volt a címe. Amikor a kiadó, Paczkó Ferenc Ágoston pozsonyi nyomda tulajdonos a kiadásra engedélyt kért a Helytartó Tanácstól, ezt az engedélyt csak úgy kapta meg, hogy Länderer, a tavaly megszűnt német nyelvű „Pressburger Zeitung“ akkori kiadója, akinek Pozsony városra hírlapkiadási szabadalma volt, ez ellen nem emelt kifogást. Ezek az idők a magyar történelemnek talán legszigorúbb lapjai, — írja Szerdahelyi Sándor az újságírás bölcsőjéről szóló tanulmányában. — Rákóczi leveretése után a dinasztia, a főnemesség és a feudális reakció mindent és mindenkit elborított. Szó sem lehetett a szellem szabad megmozdulásáról. A „Magyar Hírmondó“ a mélypont idején zörgetett be együtt a dörömbölő, meg nem állítható fejlődéssel. A kiadó az előzetes bejelentésben közli a kéziratok esetleges beküldőivel, a tisztelt alkalmi tudósítókkal és szépírókkal, hogyha valaki a tudósítását a lapban nem fogja találni, jegyezze meg, hogy nem lehet, nem tanácsos, nem illő, nem is szabad mindent kimondani, nemhogy írásban hírlelni. 1780 január 1-én indult meg az első szám. Döcögős versben üdvözli a „zsászárnét“ és királynét, már mint Mária Teréziát, aki a lapot engedélyezte. Üdvözli a haza egyházi és világi elöljáróit, akiknek víg híreket óhajt. A lap tulajdonképeni tartalmát külföldre vonatkozó rövid tudósítások nyitják meg. Bevezetésül az időjárásról van szó, azután Cook angol hajóskapitány utazásáról stb. stb. A hazai hírek között, elsorolja a közigazgatási és egyetemi tisztújításokat, tudatja egy német nyelvtamegjelenését és több hely nem lévén, a folytatást a következő százra ígéri. Megindulásakor 318 előfizető volt, ebből 5 példány járt Franc,országba és 3 Spanyolországi Szerkesztője a nagyképzettség Ráth Mátyás volt. A lap rovatának címei: Elegyes hiteles hírek Bizonytalan dolgoké A külföldről holmi, mivel jel nincsen; Hazabéli dolgok. Mondanunk sem kell, hogy cenzúra és a hatóságok szívesebb látták a konstantinápolyi üstökröl, avagy a kétfejű borjúról mejelent híreket, mint a „Hazai, dolgok'-at. Ezt a lap későbbi szerkesztője, Révai, a kitűnő nyelvi hós a maga bőrén tanulta meg. P vai igyekezett elmés, ötletes szarvával politikai és társadalmi problémákhoz hozzányúlni. Egyikirátja levélben hamarosan figyemezteti: „Sok igaz magyarok, akikkel 11 mondó leveleidnek zsengéjét kötöttem, ditsérik szép igyekezetedé. Tsak egynéhányan morgolódnak hogy Szerzetes Pap lévén, magadal ily dologba avattad.“ A magyar újságírás 150 jubileumát a legrégibb pozsonyi magyr hírlap, a 43 éves „Híradó“, amel magát a „Magyar Hírmondó ” szellemi utódjának és a jelenlegi viszonyok közepette az első magyar napilap örökségi letéteményesének tekinti, húsvétkor hatalmas jubileumi számban fogja megünnepelni. Már Ma, újév napján jubilál a magyar újságírás 150 év előtt jelent meg az első magyar napilap Pozsonyban Kedves vendégeimnek és ismerőseimnek Boldog újévet kíván Sikorszky Dezső cukros, Kazinczy Kávézó és Tejivó