Magyar Jövő, 1930. július-augusztus (12. évfolyam, 147-197. szám)

1930-07-02 / 147. szám

■H m jgr^ _______ ___ PBH HH ' ^ •** 3&S2SS MISKOLC, 1930. JULIUS 2. SZERDA* XII. ÉVFOLYAM: 07­­31631 SZÁM Előfizetési ára egy hónapra 2 Pengő 40 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Postabefizetési lap: **24.054 szám, az előfi­zetési osztályhoz „L”, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel. FÜGGETLEN POLITIKAI NAPILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Hunyadi­ utca 13. sz. Telefonszámok: Felelős szerkesztő 6-46. Szerkesztőség 8-65. és 6-46. Kiadóhivatal 1-84. Levélcím: Miskolc 1. sz. posta. 9 legűszk­.tébl) kritika Bevalljuk: minden kritikánk, me­lyet a Társadalombiztosítóval szem­ben alkalmaztunk, nem ért egy hají­tófát sem. Üresen csépeltük a szal­mát, külső jelenségek, megérzések, tudatalatti sejtések alapján indul­tunk el könnyelműen. Ám szolgáljon mentségünkre, hogy nem ismerhet­tük annyira a Társadalombiztosító belső viszonyait, helyzetét, mint amennyire ismeri azt például a nép­jóléti miniszter, aki kedden szégyen­kezés nélkül nyújtott be a képviselő­­házban törvényjavaslatot „az Orszá­gos Társadalombiztosító Intézet be­tegségi biztosítási ágai pénzügyi hely­zetének rendezéséről 11. Ilyen lesújtó, ilyen kíméletlen, ilyen abszolút elítélő, ilyen megsem­misítő kritikát mi igazán nem gya­korolhatunk az OTI fölött, mint gya­korol a népjóléti miniszter ebben a javaslatban. És a kritika tárgyila­gosságához már csak azért sem fér­het kétség, mert hiszen ugyanaz a népjóléti kormány hívta életre, az szervezte meg, az ellenőrzi az ve­zeti ezt a biztosítási szerencsétlensé­get, amely népjóléti kormányzat most törvényjavaslatban ismeri el, hogy az OTI már nem is rossz, már egyene­sen csapnivaló. Túlméretezettségé­­ben, deficitjeivel, a nagy fejével, a sánta lábaival, a feneketlen hasával úgy terpeszkedik itt, a magyar élet­ben, mint egy pathológiai tünet. A népjóléti miniszter kritikája — pardon: törvényjavaslata — szerint egyetlenegy esztendőben, a múlt év­ben az OTI betegségi biztosítási ága­zatánál tizenhárom és fél millió pen­gő deficit mutatkozik. Tehát minden hónapban egy millió pengőnél jelen­tősen nagyobb volt a deficit s ez a deficit akkor jelentkezett, amidőn a biztosításra kötelezettek és a munka­adók már alig bírták a társadalom­­biztosítási terheket. S ugyancsak a törvényjavaslat nyugtatja meg a netalán­tán emiatt nyugtalankodó közvéleményt, hogy nincsen aggo­dalomra ok, mert ebben a folyó, 1930-ik közönséges esztendőben is kilátás van vagy nyolc millió pen­­gőcskére, mint deficitre, ugyancsak az OTI-nál és ugyancsak a betegség­­biztosítási ágazatban. És ugyanak­kor jelentkezett ez a deficit, amikor még azt sem lehet mondani, hogy ret­tentő lelkiismeretesen vették a segé­lyezést, mert tudunk esetekről, ha nem is Miskolcon, hogy az OTI az egyik napon szimulánsnak minősí­tette a gyógykezelésre jelentkező munkást s a szimuláns másnap a megátalkodott szimulálásba annak rendje és módja szerint belehalt. Van egy másik pontja is a javas­latnak, amely szintén enyhén meg­nyugtató a biztosítottakra nézve. Köztudomású, hogy az öregségi biz­tosítási járulékokat már javában sze­di az intézet, a segélyezés megkezdé­sének időpontját azonban ad graecas kalendas kitolta. Annyira kitolta, hogy a járulékfizetők 95 százaléka egész bizonyosan nem fog már része­sülni abban nyugdíjban, amelynek terheit már viseli. Tették ezt azzal a szándékkal, hogy a segélyezés idejére tőke képződjék. Hát képződött is úgy, hogy az öregségi járulékokból fizették a baleseti ág deficitjeit. S míg a balesetbiztosítási ág 21 milliós deficittel küzködik, míg az öregségi járulékokat csak úgy mim­­niksz-dim­iksz felhasználják, a tör­vényjavaslat beszámol arról is, hogy ezek dacára el fog készülni az új OTI székház. Felhőkarcoló tornyai­val, páncéltornyaival, felvonóhídjai­­val és kacsalábaival. Potom öt millió pengőbe kerül. És megmaradnak az elnök úr mammut-jövedelmei, a lukszusautók s no, természetesen, a 80 és száz pengős díjnoki fizetések. S mert a deficit több, mint egymillió pengő havonként, megmarad a szán­dék, hogy elbocsátanak 400 kistiszt­viselőt összesen legfeljebb havi 60 ezer pengő fizetéssel. Mert ha egy millió pengőt el kell tűntetni csak természetes, hogy a dijnokok el ke­llők 60 ezer pengőjén kezdik. Miskolc, július 1 (A M. J. tudósítása.) Több mint egy esztendeje, hogy nagy agitációval, túlságosan sok propagandával megválasztották az Országos Társadalombiztosító In­tézet önkormányzatát. A választás után múltak a hónap­ok, az önkor­mányzati szervek azonban mégsem ültek össze, annak dacára, hogy a választási agitációban igen fennen hirdették a társadalombiztosítás fontosságát és nagy jelentőségét, valamint az önkormányzati szer­veknek ebben való szerepét. Több­szöri sürgetés és cikkezgetések nyo­mán az önkormányzati szervek mégis összeültek. Az önkorrmányzat t­­g­jai vissza­utasítják a díjazást A miskolci kerületi választmány, amely az ország legnagyobb kerüle­tének választmánya, hétfőn dél­után tartotta második választmá­nyi ülését. A napirenden lévő kér­dések közül elsősorban az Intézet többi kerületeinek átitatával fog­lalkoztak. Legérdekesebb vett ezek közül a szekszárdi kerületnek az átirata, amely azt fogj­a­­ magá­ban, hogy ne csak a vidéki választ­mányi tagok részesüljenek költség­­megtérítésben, hanem az összes vá­lasztmányi tagok kapjanak tiszte­letdíja­t a választmányi ülésen va­ló megjelenés­ekért Örömmel kell megállapítani azt, hogy a miskolci kerületi választmány tagjai egy­hangúlag eme átirat ellen foglal­tak állást, mert amint több szónok azt kifejtette, ez sérti az önkor­mányzati elvet és megrendítené a választmány bizalmát, de azért sem aktuális ez a kérés, mert az intézetnek a mai nyomasztó gazda­sági helyzetben igazán fontosabb dolgokra kell a pénzt fordítani. Hogy tűnt át a hétszázezer pengős deficit A napirend második pontját az ellenőrzőbizottság jelentése képez­te. A jelentésből kitűnt hogy a miskolci kerület az 1929-es évet 700 ezer pengős deficittel végezte, ami annál inkább is meglepő, mert a miskolci kerületi pénztárnak ha­vi bevétele alig haladja meg a 100 ezer pengőt. Igen nagylábon folyó gazdálkodásnak kellett történni, hogy egy esztendő alatt 700 ezer pengős deficit jöhessen létre. Még érdekesebb azonban az, hogy ennek a deficitnek az eltünte­tésére egy központi titkárt küld­tek ki, aki ezt a deficitet az ugyan­csak 100 ezer pengős havi bruttó bevételek mellett pár hónap alatt eltüntette. Jelenleg nincs a kerüle­ti pénztárnak deficitje. Fölvetődik az a kérdés, hogyan lehetett ily rövid idő alatt ezt a hatalmas de­ficitet eltüntetni, amikor a pénz­tár bevétele nem növekedett. Egyes választmányi tagok ama né­zetüknek adtak kifejezést, hogy ez csak úgy történhetett meg, hogy a munkások táppénzét és a kiadott gyógyszerek értékét csökkentették. Kétségkívül örvendetes dolog, hogy a hatalmas deficitet eltüntet­ -----------------Dan 300----------------­ ték, de csöbörből-vödörbe jutás az, ha ez a­ betegek rovására történt. A választmány csak ötven pengő felett diszponálhat Hatalmas vitát váltott ki a köz­ponti igazgatóságnak ama határo­zata, amely szerint a kerületi vá­lasztmány anyagi ellenőrzésének határát ötv­en pengőben állapította meg. Minden ezen felüli összeg ki­utalásához a központi igazgatóság hozzájárulása szükséges. Ez a mis­kolci kerületi választmányra, mint az ország legnagyobb kerületének választmányára, megdöbbentő ha­tást gyakorolt,mert ez a törvény ki­játszását jelenti. A törvény ugyan­is egyenesen a kerületi választmá­A választmány ugyancsak beje­­­­lentette, hogy az önkormányzati bíráskodás terén az anyagiakhoz hasonló sérelmet lát abban hogy az ügyvezető a választmány által egy­hangúlag meghozott határozatokat megfellebbezi. Előfordult, hogy az ügyvezető egy két pengő értékű juttatást is megfellebbezett, amit egyik választmányi tag a bürokra­tizmus vad kinövésének nevezett. Vázolta, hogy ez a kétpengős meg­nyolt hatáskörébe utalja a pénztá­rak dologi szükségleteinek ellátá­sát s amit a törvény megad, azt a központi igazgatóság elveszi. A fel­szólalók hangoztatták, hogy a tör­vény úgyis agyonnyirbálja az ön­­kormányzatot s minthogy a jövő az önkormányzat teljes visszaállí­tása és a kerületek teljes önálló­sága lehet, a kerületi választmány teljes erővel küzdeni fog az önkor­mányzat hasonló megcsonkítása el­len. Az önkormányzat nem hajlan­dó ablakcsinálás, seprés és más házmesteri teendők ellenőrzésével és megszavazásával az ő 32 tagú választmányának drága idejét fe­csérelni. fellebbezés a pénztárnak tíz pen­gőjébe kerül, a­ járásbíróságnak az ügy húsz pengőt emészt, fel, míg a munkásbiztosítási felsőbíróság 200 pengő értékű munkát fecsérel el, de az elfogyasztott papír és tinta értéke is jóval túlhaladja a két pengőt. Felesleges az ilyen dolgo­kat megfellebbezni. A választmányi ülés apróbb ügyek letárgyalása után végetért. Hétszázezer pengős deficittel dolgozott egy év alatt az OTI miskolci pénztára Az önkormányzat nyolc pengő helyett tíz pengő segélyt utalt ki egy munkásnak! a pénztár a két pengős többle­tet megfelebbezte — A miskolci önkormányzat tagjai visszautasítanak minden díjazást — Érdekes ügyek az önkormányzati szerv ülésén Vita két pengő körül ! ! Harangzúgás, ágyúdörgés közben tínnepli Németország a Rajnavidék kszabu­dulását Franciaország bízik Németországban — mondotta Guillemaut tábornok a megszálló csapatok volt parancsno­k Berlin, július 1 A Rajna-vidék felszabadulásá­nak napja egész Németországban nagy ünnepségek között múlt el. A regeli berlini sajtóban neves publicisták foglalkoznak a nap je­lentőségével és a lapok első oldalán óriási betűk hirdetik: „Szabad a Rajnavidék.“ Éjfélkor mindenütt megszólal­tak a harangok, a középületekre felhúzták a német birodalmi lobo­gót, a lakosság­­ fáklyás meneteket rendezett, mozsarak durrogtak, a gyárak szirénái búgtak. Wiesba­­denben, Trierben, Speyerben és Mainzban birodalmi miniszterek méltatták a sebesült lakosság tíz­ezrei előtt a nap jelentőségét. Az államrendőrség csapatai legtöbb­­ helyen zeneszóval vonultak be a­­ felszabadult városokba, a lakosok lelkes tüntetése közben. Az ünnepségek közül sokat köz­vetített a rádió. Valamenny német városban im­pozáns tüntetést rendeztek. A stá­jerországi Grácban is megtartot­ták a német birodalomnak ezt a nagy­ ünnepét. A berlini parádé Berlinben a felszabadítási ün­nepségek már hétfőn megkezdőd­tek. Az ünnep a grünewaldi né­met stadionban megtartott takaró­déval kezdődött,­amelyen a kato­nai előkelőségeken és a minisztere­ken kívül mintegy 50.000 főnyi tö­meg vett részt. A lelkesedés kedden tetőfokára hágott. Reggel nyolc órakor a biro­dalmi főváros valamennyi templo­mában megkondultak a harangok. Egy óra hosszat tartott az impo­záns harangjáték. Az ünnepségek fénypontja a berlini tüzérosztag felvonulása volt. Határtalan lelke­sedés kísérte a tüzéreket a Lust­er­­gartenbe, ahol pontban déli 12 óra­kor 21 ágyúlövést adtak le a fel­­szabadulás örömére. A világháború befejezése óta nem volt Berlinben ilyen parádé. A helyőrségi templomokban egész délelőtt tartottak az isten­tiszteletek. A helyőrség valameny­­nyi csapattest­je elvonult és turnu­sokban váltották egymást a kato­nák. Wirth dr. volt kancellár, a biro­dalmi kormány belügyminisztere a délelőtt folyamán koszorút helyez­tetett mindazoknak a miniszterek­nek a sírjára, akik a világháború óta meghaltak. Hatalmas koszorút helyeztek a német köztársaság első elnökének, Ebertnek heidelbergi sírjára. Brunnings kancellár dél­ben kiment a helyőrségi temetőbe és pompás koszorút helyezett el a hősök emlékművére. A Saar-vidék is hazakívánkozik A Rajna-vidék felszabadulását a megszállott Saarvidék lakossága is nagy ünnepségekkel ülte meg, amelyekkel azt a kívánságot akar­­ta kifejezésre juttatni, hogy a (Folytatása a 2-ik oldalon) Lapunk mai száma 8 oldal — Ára 10 fillér. Farkas István A Kormányzó kitüntetése, mellyel egyházi/ társadalmi és közéleti téren szerzi­­ érdemeik elismeréséül kormányfőtanácsosi címmel ruházott föl két felsőma­gyarországi református lelkészt, őszinte örömet keltett és kelthet is nemcsak a két egyházi férfiú hittestvéreiben, de azokban is, akik távol az egyházi vonatkozá­soktól, úgy Farkas Istvánban, mint Cziáky Endrében a társadal­mi életben mindig becsületes szán­dékkal munkálkodó magyar em­bert tisztelik és értékelik. A Magyar Jövő is, természetszerűleg, elsősorban a két magyar embert köszönti kitüntetésük alkalmából s hogy e helyütt csak Farkas Ist­ván személyével foglalkozunk, az azért van, mert egyrészt Farkas Istvánnak, a miskolci polgárnak tevékenységét, még pedig társa­dalmi és politikai tevékenységét közvetlenebbül látjuk s lelki vilá­ga, mely a miskolciak előtt nyi­tott könyv, jobban rányomta bé­lyegét ennek a mozgalmas város­nak küzdelmeire és úgy társadal­mi, mint politikai megnyilatkozá­saira, másrészt, mert Farkas Ist­ván imponáló egyenes vonalúság­­gal állott mindenkor amaz irány mellett, melyet a Magyar Jövő követ. Tizennyolc esztendő óta él a Papszeri ősi református paróchián. Farkas István s ez alatt a 18 esz­tendő alatt nem volt ebben a vá­rosban olyan jelentősebb politi­kai, vagy társadalmi, vagy szo­ciális mozgalom, amely Farkas István személyével, tevékenysé­gével, munkásságával valaminő kapcsolatba ne került volna. Vagy úgy, hogy a mozgalom nem nél­külözhette Farkas István energiá­ját, vagy úgy, hogy ez az energia nagyon is veszedelmesnek látszott a mozgalomra. Így volt például az októberi forradalom és a kom­­mün alatt, amikor Farkas István energiája, aktivitása szinte példa nélkül felfokozódott, amikor szinte lázasan kereste az alkalmat arra, hogy akár a szószéken, akár a templomon kívül menyilatkoz­­hasson s minden egyes megnyilat­kozása kemény és éles vádbeszéd volt a hitetlenség, a nemzetietlen­­ség, az áldemokrácia ellen. Volt féltenivalója, hiszen családja volt, de a maga személyénél és családjánál is jobban féltette a magyarságot, melyet mindenkor meg akart tisztítani minden ide­­genségtől, jöjjön az a suta és ra­vasz reakció, vagy jöjjön a revo­­lució oldaláról. Az öncélú­ és az öncélúságban mindenkitől függet­len, osztályérdekek helyett a tö­megérdekek alapján megszerve­­­zett magyarság volt az ideálja s ezt az ideált szolgálta akkor is, amikor nyiltszívűségéért és szó­kimondásáért az életét is féltet­ték már azok, akik Farkas István­ban az embert is szerették, ele úgy is tekintettek reá, mint akire a nemzeti mozgalomnak még nem nélkülözhető szüksége lesz. Az öncélú és minden idegen ér­dek behatásaitól megszabadított magyarság szolgálata hajtotta ak­kor is, amidőn a kommün hónapjai letűntek i­s, mint a felébredt ma­gyarság egyik vezére­ lelkesítette a táborát tovább. Sokan a lelke mé­lyén élő és tevékenykedő protes­táns lelkűlét­re vezették vissza, pe­dig csak a meg nem rom­lott ma­gyar lélekre volt visszavezethető, hogy soha nem befolyásoltatta ma­

Next