Magyar Jövő, 1930. július-augusztus (12. évfolyam, 147-197. szám)

1930-07-02 / 147. szám

2 gát sem a hatalom, sem az oppor­­tunítás szempontjaitól, de mindig Bt mellé az irányzat, törekvés, célki­tűzés, mozgalom mellé állt, melyet lelke, meggyőződése, magyarsága leghelyesebbnek tartott Minden bizonnyal többen emlékeznek még reá, amikor a Koronán egy, a vár­megye előkelőségei részvételével megtartott összejövetelen egy be­szédében oly álláspontot foglalt el, melynek hirdetése akkor éppenség­gel nem volt opportunus. És kész volt szembeszállni akár mindenki­vel a maga igazáért s megnyugta­tó lehet számára, hogy az idők, tör­ténések abban a kérdésben is nele adtak az idők során igazat Nem egyszer hallottuk őt meg­nyilatkozni az utóbbi idők során is s mikor látta, hogy pusztál a leg­igazibb magyar faj az­ á­lkon­szol­i­­dáció Prokruszcs-ágyában, hogy sinkót ál­tatnak el a magyar töme­gek elől az életlehetőségek, hogy egy­ szűkkörű csoport érdekkörébe csússzanak át, nem feszélyezte sem személyes kapcsolat sem a kor­mányzat egyes tagjai irányában addig táplált vonzalom: megmon­dotta a maga elítélő, rosszaié véle­ményét keményen, habozás nélkül, magyar módra, férfiasan. Meg­mondotta, hogy ez így nem mehet tovább, hogy ez a politika katasz­trófához vezeti a nemzetet, mely­nek jóléte, boldogulása, megerősí­tése az ő számára a legfőbb cél, a legnagyobb érdek. S mai, legfel­sőbb helyről jövő kitüntetésében is az a magyar tábor, amely Farkas Istvánt szereti, becsüli, tiszteli, az új cím nem elég szerencsés megfo­galmazása dacára is a pártok, oszt­­tályok és érdekek fölött magasan álló s csupán az abszolút, értékek felé néző Államfő elismerését látja, az Államfőét, akit Farkas István a magyar ember szere­tetével, a férfi becsületével s a lelkész imádkozó lelkével vett mindig körül. Nekünk különös öröm az ő ki­tüntetése. Hiszen nem titok és mi büszkék vagyunk rá, hogy Farkas Iztván tíz esztendő óta áll mellet­tünk. Volt alkalmiunk érezni szere­­tetét, volt­ alkalmunk meghallgatni bölcs tanácsait, volt alkalmunk hi­tet meríteni az ő, hitéből s ha baj­ban voltunk, ha reánk tenyereit a hatalom egyike volt azoknak, akik bennünket meg nem tagadtak. Az egyenes embert, a jó embert, a magyar embert köszöntjük ki­tüntetése alkalmából. Nem azt az embert, aki új méltósággal ékes, hanem azt, aki ez új méltósággal dekoráltan is kemény gerinccel megy előre azon az úton, amelyre elhivatott s amelyen megcsalt, ki­fosztott, rongyos magyarok ezrei követik őt. (Folytatás az­­­­ső oldalról) Saarvidék is mielőbb a német bi­rodalomhoz tartozzék. A Saar-vidék fővárosáb­ó­l Saar­­brückenben negyedóráig tartó harangzúgás vezette be a felsza­badulás ünnepét. A vízi- és sport­egyesületek lampionos felvonulást rendeztek a Saar vízén, majd a városháza előtti téren hangver­seny volt. Ezután következett a tulajdonképpeni ünnepély, ame­lyen Saarbrücken lakossága hit­vallást tett a német birodalom mellett. Franciaország­ bízik Németor­szágban Párisból jelentik. A Rajna­­vidék volt francia főbiztosa Tirad és a rajnai megsszálló csapatok főparancsnoka, Guillemant tábor­nok kedden délelőtt Párisba ér­kezett. A pályaudvaron Briand külügyminiszter képviselője fo­gadta őket. Guillemant tábornok közölte az újságírókkal, hogy a megszállott területek lakossága a kiürítés tar­tama alatt példás nyugalommal viselkedett. Franciaország a ki­ürítéssel tanúbizonyságát adta annak, hogy bízik Németország­ban. — Reméli, — mondotta a tá­bornok — hogy a német kormány és a német nemzet máltányolni fogja ezt francia gesztust. Sátoraljaújhely, július 1 (A 11. J. tudósítása.) Már több alkalommal beszámol­tunk arról, hogy Tiszaluc község kisgazdái milyen keserves harcot folytatnak a község jegyzőjével, Nyomárkay Gyulával, aki több al­kalommal szembehelyezkedett a kisgazdák jogos kívánságaival. Ti­­szalucon már hét esztendeje tart a harc s úgy a község jegyzője, mint az egyik tiszaluci kisgazda és egyben törvényhatósági bizottsági tag, Fekete Gusztáv részéről egy­mást érik az alispánhoz, belügymi­niszterhez és bíróságokhoz intézett panaszok és feljelentések. Ezek a harcok természetszerűleg nem mennek simán s ennek tulajdonít­ható az, hogy a képviselőtestület egyik ülésén elhangzott indítvány­ból, amelyet Fekete Gusztáv tett, bűnvádi feljelentés lett és megtör­tént az az eset, hogy a falu kisgaz­dáinak védelmezőjét, Fekete Gusz­távot, felhatalmazásra üldözendő rágalmazás vétsége miatt ültette Nyomárkay Gyula, a község jegy­zője, a vádlottak padjára. Megindul a rágalmazási per A rágalmazási per már hónapok­kal ezelőtt megindult és a nyomo­zásban a csendőrség is tevékeny részt vett. Majd a sátoraljaújhelyi királyi ügyészség elé került a do­log, ahol a lefolytatott nyomozat alapján azt a vádat konstruálták Fekete Gusztáv ellen, hogy Tisza­luc községben március 13-án meg­tartott képviselőtestületi ülésen Nyomárkay Gyula községi főjegy­zőre, tehát a község szolgálatában álló közhivatalnokra vonatkozólag olyan tényt állított, amely valódi­ság esetén alkalmas lehet arra, hogy a jegyző ellen bűnvádi és fe­gyelmi eljárás indíttassák. A súlyos vád természetszerűleg érthető izgalomban tartotta Tisza­luc község kisgazdáit, mert vala­mennyien tudták azt, hogy ha Fe­kete Gusztáv szót is emel a képvi­selőtestület ülésein a nép érdeké­ben, azt mindenk­or a jogos kritika határai között teszi s minden tet­tével a nép igazát kívánja szol­gálni. Az érdekes rágalmazási per, amelyet a sátoraljaújhelyi királyi ügyészség hivatalos felhatalmazás alapján indított Fekete Gusztáv ellen, kedden délelőtt érte meg a főtárgyalást a sátoraljaújhelyi­ ki­rályi törvényszék Emődy-tanácsa előtt, ahol a vádat Lee Tibor kirá­lyi ügyész képviselte, a védelmet pedig Soltész János dr. látta el. A tárgyalásra az érdekelteken kívül négy tanút idézett meg a bí­róság, akik valamennyien meg is jelentek. Em­ődi­ László tanácselnök elő­ször Fekete Gusztávot hallgatta ki s felolvasta előtte, hogy mivel van vádolva. A vádirat A vádirat szerint Fekete Gusz­távot az ügyészség az 1914. évi 41. tc. 1. §-ába ütköző, hivatalból fel­hatalmazásra üldözendő rágalma­zás vétsége miatt vonta vád alá. A vádirat szerint Fekete Gusztáv olyan kijelentést tett a képviselő­­testületi ülésen, hogy a gyűlésen meghozott határozatról a jegyző­könyvet azonnal fel kell venni, mert különben a jegyzőkönyvet meghamisítják s hangoztatta, hogy egy általa folyamatba tett ügyben meghamisított jegyzőkönyv lett felterjesztve az alispánhoz. Az állított tények lényegében te­hát azt tartalmazzák, hogy Nyo­márkay Gyula a képviselőtestületi jegyzőkönyveket hamis tartalom­mal szerkeszti meg s ily módon terjeszti azt a felettes hatósághoz. Nem vagyok bűnös A vádirat felolvasása után Fekete Gusztáv az elnök kérdésére kije­lentette, hogy bűnösnek nem érzi magát, mert a kérdéses képviselő­­testületi ülésen igaz, hogy kifogá­solta a jegyzőkönyvek késedelmes hitelesítését, ezt azonban azért tet­te, mert előfordult olyan eset, hogy a jegyző csak három ülésszak el­múlta után íratta alá a hitelesítők­kel a jegyzőkönyvet. Ezt a kifogást azzal indokolta, hogy a nehéz testi munkával foglalkozó kisgazdák könnyen elfelejthetik azt, hogy mi történt az ülésen. Tagadta, hogy a saját ügyében felhozott példánál jegyzőkönyv- meghamisításról bes­szélt volna. Mindössze azt mondta, hogy kezemben van egy írás, mely­­lyel bizonyítani tudom, hogy ez ügyben én voltam a panaszt tevő s mégis úgy lett elintézve, mintha a panaszt az anyósom tette volna. Emnődy elnök erre megkérdezte Fekete Gusztávot, hogy mért­ tett akkor a csendőr előtt olyan vallo­mást, hogy a jegyző a jegyzőköny­vet meghamisította, illetve, hogy hamis jegyzkönyvet vett fel a sa­ját ügyében. Fekete Gusztáv tagadta, hogy a csendőr előtt ilyen vallomást tett volna. Nyomárkay Gyula vallomása Ezután Nyomárkay Gyula fő­jegyzőt hallgatta ki a bíróság. Val­lomásában előadta, hogy Fekete Gusztáv a gyűlés után fölszólalt és követelte, hogy a jegyzőkönyvet, azonnal foglalják írásba, amire ő azt felelte, hogy a jegyzőkönyvet jogába áll később is felvenni s ké­sőbb is hitelesíteni. Majd az állí­totta, hogy Fekete Gusztáv olyan kijelentést tett, hogy a múltban megtörtént az az eset, hogy nem az a jegyzőkönyv lett felterjesztve, amit aláírt. Erre figyelmeztette, hogy ne gyanúsítson, amire Fekete azt a kijelentést tette, hogy nem azt a jegyzőkönyvet küldte fel, amit velem felvett és aláíratott. Mit vallottak a tanúk? Elsőnek Botos Sándort hallgat­­at ki a bíróság, aki szerint Fekete Gusztáv a következőket mondotta: Nem lehetne-e a tárgyalás jegyző­könyvét azonnal hitelesíteni? Erre a jegyző azt mondta, hogy erre most nincs idő. Fekete erre azzal válaszolt: nem szeretném, ha úgy járnánk ezzel a jegyzőkönyvvel, mint én egy kérvény megi­atásával jártam. " Elnök: Vigyázzon, jegyző­könyvről van szó. Határozottan emlékszik arra, hogy kérvényt említett Fekete. Boros Sándor: Kérvényt emlí­tett, amire a jegyző fölállott és azt mondta: Halottatok emberek, engem Fekete Gusztáv azzal gya­núsított meg, hogy a jegyzőköny­vet meghamisítottam. Elnök: Nem hallotta, hogy azt mondta volna Fekete, hogy a jegyző a jegyzőkönyvet meghami­sítja? Boros Sándor: Ezt nem hallot­tam. . Ezután Kovács Márton kihallga­tása következett, aki lényegében Boros Sándorral egyező vallomást tett, úgyszintén Bata Lajos to­vábbá Buda Albert törvénybíró is, akik egyértelműen azt vallották, hogy Fekete Gusztáv nem mondot­­azt, hogy a jegyző a jegyzőkönyve­ket meghamisítja, ellenkében a jegy­ző használta ezt a szót, amikor ki­fogásolta Fekete Gusztáv fölszóla­­lását. A tanuk kihallgatása után már bi­zonyítási eljárás befejezést is nyert és Lee Tibor királyi ügyész állott fel szólásra. _____ A vádat fenntartom, kezdte be­szédét, mert Fekete Gusztáv ha nem is használta a vádiratban kö­zölt kifejezéseket, lényegileg mégis jogerősen felmentették a tisafaluci gazdák vezérét a jegyző által indí­tott rágalmazási perben Fekete Husz­áv csak kötelességét teljesítette, mikor a jegyző­könyv azonnali hitelesítését kívánta --------------6 —10----------------­ HWI — ■■ !!■« IHM ■ ««—Ilii— I­ ■ Till Szerda, 1930 július- hó 2. meggyanúsította a jegyzőt s ezzel elkövette a rágalmazás vétségért. A védelem Soltész János dr. védőbeszédé­ben rámutatott arra­, hogy a jegy­zőkönyvek hitelesítése törvényes intézkedés, amely azt célozza, hogy minden ülésről felvett jegyzőkönyv harmadik személyek által is ellen­­őrzés alá vontassék. Mikor a tör­vény így intézkedett, ezzel azt cé­lozta elérni, hogy a jegyzőkönyvek­be téves adatok ne kerülhessenek bele. A kontrol tehát törvényes in­tézkedés. Fekete Gusztáv midőn fölszólalásával ezt a kontrolt kí­vánta tökéletesíteni, jogosa­n járt el és így az ellene emelt vád nél­külöz minden alapot. Fekete Gusztáv tula­jdonképpen nem vádolt, csak indítványt tett, amihez nemcsak joga volt, de azt kötelessége is volt megtenni, külö­nösen amikor meggyőződést szer­zett arról, hogy a község jegyzője egyes esetekben három képviselő­­testületi ülés lezajlása után bo­­csájtja csak hitelesítésre egy gyű­lés jegyzőkönyvét. Fekete Gusztáv ezt az indít­ványát meg is indokolta, amikor arra hivatkozott, hogy a nehéz munkában élő­­ emberek fejében, könnyen elmosódnak a dolgok és ezért követelte a jegyzőkönyv sür­gős írásba foglalását. Az a­ vád sem állhat meg, hogy saját ügyében felhozott esetben megrágalmazta volna a jegyzőt, mert éppen ezzel a ténnyel akarta bizonyítani azt, hogy tévedések elő­fordulhatnak. " Fekete Gusztáv minden cseleke­detében a törvény szellemében és annak intenciónak megfelelően járt el s mikor fölszólalt éppen a törvénynek akart érvényt szerez­ni. Az ítélet A bíróság ezután tanácskozásra vonult vissza, amely után Emődy tanácselnök ítéletet hirdetett. Az ítélet szerint Fekete Gusztáv vádlottat az ellene emelt vád s an­nak következményei alól a bíróság felmentése, mert a lefolytatott bi­zonyítási eljárás során a bíróság arra a meggyőződésre jutott hogy Fekete Gusztáv kijelentései indít­ványnak minősítendők, amelyet kellően meg is okolt. Az ítéletben az ügyész és a vád­lott megnyugodtak, s az így ítélet jogerőre emelkedett. A budapesti főkapitányság megindította a nyomozást a „legitimista“ névtelen levelek ügyében Miskolc, július 1 Vasárnapi számunkban megír­tuk, hogy valami idegen lelkű és gondolkozású társaság fenyegető levelet küldött lapunk egyik szer­kesztőjének s Budapesten is mint­egy 100—120 címre, melyben a nemzet aradi vértanúit egyszerű­en felségsértő tiszteknek nevezte, a címzettet pedig arra szólítja fel, hogy sürgősen jelentkezzék vala­melyik ismert „legitimistánál“, mert élete csak ily módon ment­hető meg. Az egész levél teljesen komoly­talan és naív s egyedül a nemzet­­ vértanúinak lebecsülése mutatja­­ benne, hogy valami nem magyar társaság foglalkozik ezzel az os­toba, hatástalan ijesztgetéssel. A névtelen levelet a fővárosban már többen eljuttatták a főkapi­tánysághoz, ahol feljelentést is tettek életveszélyes fenyegetés miatt. A feljelentések alapján a főka­pitányság a nyomozást meg is in­dította, s azért lenne örvendetes, ha azt eredmény kísérné, hogy végre nyíltan lehessen látni, hogy ki, illetőleg kik merik a nemzet vértanúit oly módon gyalázni, ahogy azt a névtelen levél tette. Nagy viharok közben kezdte meg a Ház a boletta-javaslat tárgyalását Budapest, július 1 (A M. J. tudósítása.) A képviselőház keddi ülésén kezdték meg az úgynevezett bolet­­ta törvényjavaslat tárgyalását. A vita viharos jelenetek között, éles támadásokkal indult meg. Szilágyi Lajos napirend előtt a finn atléták magyarországi szerep­lésére hívta fel a figyelmet, majd a Ház meg-megújuló zajban Pod­­maniczky Endre báró javaslatára kimondta, hogy a baletta-javaslatot nyolc órás üléseken fogják tár­gyalni. Marsch­al Ferenc előadó alig tu­dott szóhoz jutni a feléje zúgó közbekiáltások miatt nehezen sike­rült a javaslatot ismertetnie, me­lyet elfogadásra ajánlott Az első felszólaló, Kéthly Anna azzal kezdte beszédét, hogy a ba­letta és optánsügy között összefüg­gés után. Volt, akinek az optánsperből nem jutott már és most ezeket akarják­­kártalanítani ezzel a­ ja­vaslattal. Ezután a szociáldemokrata párt határozati javaslatát olvasta fel, melyben a javaslat visszavo­nását és a kormány lemondását kö­vetelik. Berki Gyula a zöldhitel uzsorára hozott fel­adatokat, Zemplénben 8 pengős áron vásárolták meg a ga­bonát.­­ Sándor Pál szerint ennek a ja­vaslatnak a megszavazását ugyan­olyan mértékben tartom ominózus­nak, mint a trianoni békeszerződés aláírását. A kormánypártok állan­dóan azt hangoztatták, hogy elér­kezett az ország a teherviselő ké­pesség végső határához és most ime itt vagyunk egy új adónál, éspedig olyan adónál, amelynél gyűlölete­sebb­ség sohasem volt. Györki Imre és Malasits Géza támadták meg a javaslatot. A vitát szerdán folytatják, amikor 13 in­terpelláció is el fog hangzani. ( Kormánykörök szerint a jövő héten már megkezdődhetik a Ház nyári vakációja Budapest, július 1. A képviselőház kedden megkezd­te a baletta-javaslat vitáját. Nagy elánnal indult a tárgyalás, egész sereg képviselő iratkozott fel a ja­vaslat ellen, de mellette is. A szer­dai ülésen fog beszélni Gaál Gas­ton, aki az ellenérveknek egész ar­zenálját fogja felhasználni a bolet­ta-javaslattal szemben. A kor­mány köreiben remélik, hogy a bo­­lettajavaslat vitája három, legfel­jebb négy ülésnap alatt feltétlenül befejeződik. Ezután még Vass József népjó­léti miniszter szeretné letárgyalni a kedden benyújtott Társadalom­­biztosító szanálási javaslatot, mely ellen azonban igen éles kifogások vannak, úgyhogy a javaslat erős harcot és így hosszabb vitát is provokál. Gömbös Gyula és Wekerle Sán­dor is szeretnék már letárgyalni a honvédség tisztikarának és az ál­lamrendőrség felügyelői karának pótdíjára vonatkozó javaslatot. Ez nem is kelt nagyobb vitát és lehet­séges, hogy valamelyik ülésre ki fogják tűzni. Ilyen körülmények között a kormánypárt vezetősége reméli, hogy legkésőbb a jövő hét vége felé, tehát július 10-ike körül a képvise­lőház megkezdheti háromhónapos nyári szünetét.­­

Next