Magyar Jövő, 1930. július-augusztus (12. évfolyam, 147-197. szám)
1930-08-20 / 188. szám
a&ICA vetési ára egy hónapra 2 Pengő 40 fillér. Egyes számol C C F T IIr w Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Hunyadi utca 18. *&. ára 10 fillér. Postabefizetési lap: **24.054 szám, az előfi- ovi „ v „ Telefonszámok: Felelős szerkesztő 6-48. Szerkesztőség 8 ML vetési osztályhoz „L", a hirdetési osztályhoz ,,H‘‘ jelzéssel. POLITIKAI NAPILAr és g.^g Kiadóhivatal 184. Levélcím: Miskolc 1. sz. posta. MISKOLC, 1930. AUGUSZTUS 20. SZERDA XII. ÉVFOLYAM: 188 (1204) SZÁM A SZENT IMRE-ÜNNEPSÉG KEDDI KÁPRÁZATOS ESEMÉNYEI Félmillió embertömeg jelenlétében tartották meg kedden este a szentséges körmenetet a Dunán Huszonnégy hajó tündöklőn színpompás felvonulása, élén a bíborfényben úszó Oltári Szentséget hordó ünnepi diszgőzössel Budapest, augusztus 19 . A keddi nap kiemelkedő napja volt a Szent Imre-évvel kapcsolatos Ünnep-ségek sorozatának. A világháborús mozgósítás óta nem virradt ilyen mozgalmas napra Budapest. Az ünnepségek sora a Vérmezőn tartott misével kezdődött, amelyet három eucharisztikus gyűlés követett. Mind a mise, mind az eucharisztikus kongresszusok olyan impozáns, világraszóló keretek között zajlottak le, amilyenekre nem volt példa az utolsó évtizedekben. A világ katolikusságának legkiválóbb exponensei szóltak itt nemcsak a magyar katolikussághoz, a magyar nemzethez, hanem az egész világ lelkiismeretéhez, amelynek példányképül állították a szentéletű liliomos magyar királyfit. Ünnepi mise Nyolc óraikor már hatalmas, feledhetetlen panoráma tárult a nézők elé. Pontosan a Vérmező közepén volt felállítva, szemben a Délivasút pályaudvarával a hatalmas "bíborsátor az oltárral Az oltár kétoldalán szintén két bíborsátor állott három-három trónszékkel, a hat bíboros részére. Az evangéliumi oldalon, közvetlenül az emelvény szélén állott még egy díszbaldachin, alatta hatalmas trónszék, a pápai legátus részére. Negyedkilenc tájban érkezett meg Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, Hlond Ágoston poseni bíboros-érsek, Lengyelország prímása társaságában. Ezután József királyi herceg érkezett meg, majd utána kir. hercegnők, hercegek s a politikai és társadalmi élet még sok más előkelősége érkezett meg. Fél kilenc óra után az oltár emelvényének lépcsőin tizenhét harsonás jelent meg és élénk harsonaszó jelezte, hogy közeledik a pápai legátus. A pápai legátus után következett az érsekek, püspökük, főapátok, prelátusok, apátok, prépostok, pápai kamarások, kanonokok végeláthatatlan sora. Körülbelül kilenc óra volt, mikor a bíboros legátus, akit hatalmas éljenzés és taps köszöntött, elfoglalta helyét a díszbaldachin alatt és a miséhez öltözhetett. Utána megkezdődött a mise. A mise egyes imádságait a bíboros egyházfejedelmek egymás felé fordulva mondták együtt a pápa legátusával. A pápai követ magyarnyelvű szentbeszédet mond A szentmise végeztével a Nagyboldogasszony Anyánkat énekelték el, azután a pápa legátusa teljes főpapi ornátusban a szószékre ment és onnan magyarnyelvű szentbeszédet mondott. Beszédét jóformán minden mondat után félbeszakította a lelkes közönség orkánszerű éljenzése. Sincero legátus a következő beszédet mondotta: — Kedves Testvéreim! A magyar nemzet alapítása egy kiváló, egy nagy ember műve. Igazi ala-aki halála után 900 esztendővel a magyarság felé tudta fordítani a világ tekintetét. A világ minden részéből ideözönlött katolikusságnak és a magyarságnak egyaránt feledhetetlen élménye marad a vérmezői istentisztelet és Sincero bíboros pápai legátus szívekbe markoló magyarnyelvű beszéde, nem kevésbé az eucharisztikus nemzetközi kongresszuson elhangzott beszédek, majd pedig a Duna vizén végbement káprázatos esti hajóút: „Krisztus Király diadalútja“. Magyar szempontból messzeható jelentősége van a miniszterelnök ama nyilatkozatának, amely a pápa legátusának tiszteletére adott dezsőnén hangzott el s amellyel lapunk más helyén foglalkozunk, a Vérmezőn pítója, igazi nagy uralkodója volt ennek a nemzetnek István király, aki koronáját II. Szilveszter pápától nyerte. És a legelső magyar ember ezt a koronát a Nagyasszony által Istennek ajánlotta fel. Tudjuk ugyanis, hogy a magyar nép ősi idő óta a Nagyasszonyhoz esdekel: „Magyarországról, édes hazánkról, ne feledkezzél meg szegény magyarokról.“ Imádkozva fordul a magyar nép első királyának szent fiához, a dicső Imre herceghez, akinek most 900 éves emlékét ünnepli az egész világ. Ez ifjú A késő délutáni órákban folyt le a Dunán a szentséges körmenet. Ugyanakkor, amikor a Bazilikában gyülekezett a papság, zsúfolásig megteltek a pesti Duna-parton várakozó hajók. Hat óra elmúlt néhány perccel s ekkor már csak az előkelőségek hajójáig lehetett eljutni. Elfoglalták a hajóban a helyeiket a királyi ház tagjai, Albrecht királyi herceg főhadnagyi formaruhában, valamint a bajor királyi család tagjai, társulatok tagjai. A megszámlálhatatlan hatalmas sereg hozzávetőleges becslés szerint félmillió volt. Hét óra előtt pár perccel jelent meg az Eötvös téri hajóállomás rakpartbejáratánál a díszruhás lovasrendőr csapat, utána pedig méltóságteljesen a színpompás keretben az Oltári Szentséget kisérő menet- Huszonegy ágyúlövés köszönti az Oltári Szentséget Amikor Sincero bíboros a hajóhídhoz ért 21 ágyúlövés köszöntötte az Oltáriszentséget. Hét óra után indultak el az őrnaszádok. Gyors egymásutánban indultak el a hajók az Eötvös térről és a többi állomásról is. Egynegyed óra múlva 18 hajó úszott a Dunán a Margitsziget felé. A Duna két partján meggyúltak a gyertyák, a dunaparti házak ablakai fényárban úsztak. A Gellért-hegy oldalából reflektorfény csóvája futott végig a hömpölygő folyamon és a Duna partján. A Mátyás-templom felől orgonaszó hangzott fel. A hatalmas emlékezetének hódolni jöttem én is, akit Őszentsége XI. Pius pápa küld az ő nevében azzal, hogy ez a nép dicső keresztény múltjából hitet, reményt merítsen, hogy a jó Isten, aki oltalmába vette ezt a népet a múltban, oltalmába vegye ezután is. Nagyon boldog vagyok, hogy a Szentatya különleges áldását tolmácsolhatom az összes egyházi és világi elöljárótoknak, mindnyájatoknak, az édes magyar nemzetnek. Az Isten védje, oltalmazza Magyarországot és az ő kormányzóját. Percekig tartott az éljenzés és taps a pápai legátus beszéde után. Sincero legátus ezután ünnepélyes, különleges pápai áldást osztott. Ennek végeztével felolvasta a teljes búcsút engedélyező pápai levelet. Tizenegy óra tájban fejeződött be a gyönyörű ünnepség. Apponyi nyitotta meg a nemzetközi eucharisztokus kongresszust A hatalmas méretű Ünnepi Csarnokban tartották meg a nemzetközi eucharisztikus kongreszszust. A csarnok belsejében misztikus fényben, óriási bronzfeszület alatt állították fel a pápai legátus trónusát-Tizenegy órakor felzeng a pápai himnusz. Ekkor érkezett meg tömegénekeket énekelt. A külföldiek csoportok szerint 8—10 nyelven dicsőítik az Oltári Szentséget. Amikor a Margitszigetről viszszavonuló hajók megérkeztek az Országház elé, ott a pápai legátus az Oltári Szentséggel áldást osztott. A hajók méltóságteljesen Tündéri A pápai legátus még három helyen áldást oszt a partokon elhelyezkedett hívek seregére, majd amikor a Ferenc József-híd és az öszekötő vasúti híd között, a pompásan kivilágított műegyetemnél visszavonul a menet, a Gellérthegyen felröppennek a rakéták és pazar tűzijátékban van része a körmenetben résztvevő közönségnek. Elsőnek a Zsófia luxusgőzös köt ki, amelyről a pápai legátus a bibornokok kíséretében és egyházfejedelmek díszmenetében ugyana pápa legátusa. A hatalmas méretű teremben az emelvény körül festői kép bontakozik ki: a bíborosok lángoló talárja, a püspökök, érsekek és prelátusok violaszín motettái, ragyogó díszmagyarok, csillogó, szikrázó ékszerek, hátrább az apácák szelíd festői csoportja, fehér főkörökkel és az alsó papság karingben. Apponyi Albert gróf latin nyelvű beszéddel nyitotta meg a nemzetközi eucharisztikus díszülést. Ezután egymásután tartottak előadást az Oltári Szentségről, más-más szempontból foglalkoztak az egyház és a katholikus vallás e titokzatos misztériumával: Angolország bíborosprímása, a bécsi hercegérsek, a müncheni érsek, Lengyelország bíborosprímása, a palermói érsek stb. Majd Serédi hercegprímás felolvasta Frühwirth András kardinális, az anyaszentegyház kancellárjának levelét, amelyben Magyarországot köszönti. Majd az Oltári Szentség kultuszának jelentőségéről tartott latinnyelvű előadást. Ezután Sincero kardinális szólalt fel : „Az Oltári Szentség, mint hitünk diadala“ címen tartotta meg rövid előadását, amelynek végeztével áldást osztott s ezzel az eucharisztikus kongresszus végetért, úsztak tovább a Dunán lefelé. Először a három őrnaszád bukkan elő a Lánchídnál, majd a propellerek a kettős kereszttel. A zenekar a Himnuszokat játsza. A Zsófia-luxushajón egy hatalmas monstrumencia tűnik fel, amelynél a bíborfény keretei között világít a fehér kereszt. tűzijáték olyan rendben vitték vissza az Oltár Szentséget a Szent István Bazilikába, ahol aztán Te Deum-ot intonált a legátus és elhelyezte az Oltáriszentséget az oltár tabernakulumába és ezzel az utolsó idők legimpozánsabb egyházi manifesztációja véget ért. Az egyetemi énekkarok a pápai és a magyar Himnuszt énekelték. Sincero bíboros az egyházfejedelmek kíséretében elhagyta a templomot. A díszhajók színpompás felvonulása a Dunán Perzsia nem hajlandó határkiigazításról tárgyalni Törökországgal • Ankara, augusztus 19 A török-perzsa helyzet javulásáról, illetve a két ország között felmerült diplomáciai feszültség enyhüléséről szóló hírek, úgy látszik, koraiaknak bizonyultak. Török hivatalos jelentés szerint a perzsa kormány visszautasította a törökperzsa határon végrehajtandó határkiigazításokra vonatkozó török kívánságokat. A perzsa kormány nem hajlandó ebben a kérdésben tárgyalásokba bocsátkozni. Az elutasító perzsa válaszjegyzék a helyzetet újból ■nagymértékben kiélezte, úgyhogy Tevfik Ruszi bég, török külügyminiszter Konstantinápolyba utazott, hogy az újabb fordulatról jelentést tegyen az ott tartózkodó Kemál Musztafa pasa elnöknek. A külügyminiszter Kemál pasával és Izmet pasa miniszterelnökkel tanácskozni fog a további lépések ügyében. * Lapunk mai száma 8 oldal — Ára 10 filér. István király és Imre herceg Százezrek hódoltak kedden este Budapesten Krisztus királynak abból az alkalomból, hogy elérkezett a magyarok nagy ünnepi hete, melyen át az egész keresztény katolikus világ — ellenség és jóbarát — kénytelen a tekintély alapján is tudomásul venni, hogy e nemzet ünnepel s ünnepli olyan nagy, nemes, keleti veséből kitermelt s egy világegyház trónusára ,emelt egyéniségeit, akikben önmagát, önmaga ideáljait, útmutató példáit látja. Szerdán pedig ismét százezrek vonulnak az utcára, hogy kövessék a Szent Jobbot diadalmenetében s bizonyára azért is, hogy kövessék a Szent Jobb útmutatását is mint magyarok is, meg mint keresztények is. Ma még a megszokottnál is nagyobb tömegekben azért, mert az ifjú dinasztia első királyi sarja kilencszáz esztendővel ezelőtt nyerte el az égi koronát azelőtt, mielőtt a földi korona vonhatott volna múló glóriát tiszta hlmloka fölé. Százezrek ünnepelnek ma testben és lélekben s milliók lelke kapcsolódik be a pompás ünnepségek lelkébe, igazi szellemébe. A hitbelileg szétszórt, egymástól elsodort magyarság gyűl ma össze. Nemcsak evangéliumi hite teszi könnyűvé, röviddé az egymáshoz vezető utat ez ünnepeken, de még inkább megkönnyíti a vér ünnepe, a fajta ünnepe, a magyar fajta e két, krisztusi magaslatba emelkedett emberi példánya. István király szentje a katholikus egyháznak, Imre herceg is szentje a katholikus egyháznak. De ha sem az atyában, sem a fiúban nem is választható el egymástól a katholikus és a magyar, a szent és a férfi — aminthogy a kereszténység, a katholikum lényege nem is tündöklő, fel- és lekapcsolható mez, nem is betanult arcizom rezegtetés és sóhajok szakadatlan tömege, sem hindu köldöknézésszerű, enerváció, de egyéniség, szellem, lélek, maga az én mindenével és mindenben, — mégis egyformán kötelessége önmaga, fajtája, nemzete iránt minden magyarnak ma diadalmas és bízó hittel nézzen ősi múltjára s ezer év meg nem fakuló fényességében tündöklő vezérére, a nemzet virágának reménységére. Sem szent István, sem szent Imre nem szorultak arra, hogy alakjukat a feledtető idő himpora szórja be, hogy azután ködösen, kissé bizonytalanul csillogásnak — egykori hatalmas fényességnek— lássék az a pislákoló derengés, mely előtűnik. S ha tömjénfüst felhője száll is ma fel, hagyertyák sápadt fénye is önti vértelen fényét szemre, homlokra, lelkünk és eszünk nem téved meg. Tiszta szemeink jól látják, hogy a tömjénfüst nem kárpit, de a megdicsőülteknek kijáró hódolat, a gyertyafény sem csak sejtelmes világítás, de szenteket illető tisztelet. Sem ez nem rejti el, sem az nem rajzolja el sem a buzgó hívőt, sem a férfit, sem pedig az egyetemes nemzet legnagyobb kincsét, a magyart. Mert sem egyik,, sem másik nem a klastromok angyali tudományán és égbeérő szerelmén elragadtatott hőse volt az egyháznak, de élő, hús-vér emberek, magunkhoz hasonló magyarok. Életük a tett, a cselekvés, az aktivitás volt. Az atyáé a kormányzó, az országló, a hadvezető, a politikus aktivitása, a fiúé a nagy feladatokra készülődés aktivitása. Szent István uralkodói és apostoli nagyságán kívül, mint ember is nagy, nemcsak hitében, de épp ezért is, magyarságában. Minden perce, pillanata nemzetéé, amelynek életet, létet, fejlődést akar alapozni évezredekre s ez vezeti minden cselekvésében. Ami terveiből nem vált be, nem rajta múlott s nem is érinti nagyságát és szinte megmérhetetlen jelentőségét. Fia, a liliomos herceg sem csak az ima édességében elmerülő szent, de magyar ifjú, leventék, diákok, apró-