Magyar Jövő, 1930. november-december (12. évfolyam, 249-296. szám)

1930-11-01 / 249. szám

Előfizetési ára egy hónapra 2 Pengő 40 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Postabefizetési lap: **24.054 szám, az előfi­­zetési osztályhoz „L”, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel. független POLITIKAI NAPILAP MISKOLC, 1930. NOVEMBER 1. SZOMBAT areas mm mw jtiw/ Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Etuiyadi­ utca 13.­­*. Telefonszámok: Felelős szerkesztő 6-46. Szerkesztőség 8-10, és 6-46. Kiadóhivatal 1-84. Levélcím: Miskolc 1. sz. pest*. XII. ÉVFOLYAM: 249 (3265) SZÁM Nemzeti írómat! Bármennyire is megnyugtató és im­ponáló az a felkészültség, éberség és fáradhatatlan buzgalom, mellyel de­rék közrendészeti szerveink munkát, fáradságot nem ismerve leplezik le és szedik össze azokat, kik ezt a sze­gény, gondokkal küzdő ,Magyarorszá­got kész prédájául tekintik a bolse­vista őrületnek, mégis meg kell érez­­nü­nk, hogy életünk eddig is túlságo­san változatos folyása új viharokkal kénytelen megküzdeni. Ha régebben hihettük is azt, hogy az itt-ott fejét felütő sejtszervezés és csendesebb agitáció egyesek próbálko­zásai, ma, mikor az országban külön­böző helyeken szórták a lázadásra és felforgatásra szító röpcédulákat, mi­kor alig adják át az egyik garnitúrát az igazságszolgáltatásnak, a rendőr­ség figyelő ébersége jóformán nyom­ban már új garnitúrát leplezhet le és foghat el, akkor meg kell látnunk, hogy ma már tömérdek bajunk és problémánk mellett itt van a legna­gyobb — ha ma még csak próbálko­zások alakjában is, — mely emberi mivoltunkat, nemzetünk létét alapjá­ban támadja meg. A nemzeti társa­dalom nem lehet és nem is az a láb­ Badozó, nem is az a kiélt erejű, hogy óvni kellene attól, hogy az igazságot kendőzetlenül láthassa. Meg kell mondanunk, amit mindenkinek látni is kell, hogy igenis szervezett, nagy­arányú és fáradhatatlan kommunista imitációval állunk szemben. S ha po­litikailag küzdünk, mert küzdenünk is kell más rendszerért, mely más éle­tet tud biztosítani a magyar tömegek­nek, meg kell látnunk azt is, hogy a helyzet kényszerít minden politikán túl felvenni a harcot, frontot alkot­ni az ellen, ami minden politikai célt, minden frakciót, minden reformesz­­mét vagy minden konzervációt egy­ként tagad, mert tagadja és támad­ja magát az alapot, a hazát, a nem­zetet és társadalmat s tagadja azt az erőt, mely ezeket értékekké teszi, tagadja a keresztény morált. S ha igaz is az, hogy a fel-feltéte­­­lező rém ellen nem lehet olyan kis­kaliberű fegyverekkel harcolni, ami­nő a 8 százalékos vnségadó, de az is igaz, hogy az­ egyre vakmerőbb pro­pagandával szemben kevesek és kicsi­nyek azok az eszközök, melyekkel az államrend szembeszáll. Addig, míg kevesek elszigetelt aberrációjáról lehetett szó, addig elegendők lehettek a ma szokásos fegyverek. Addig te­relődhettek a kommunista perek az­ igazságszolgáltatás természetszerűen lassúbb és megfontoltabb útjára s végződhettek a pár hónapos, legfel­jebb pár esztendős fegyház­bünteté­sekben. Ma már ez kevés. Ma már a karhatalomtól a mindenképp dicsé­retes és eredményes éberség mellett még több erőt vár a nemzet és joggal várja azokat az intézkedése­ket, mely megszigorított törvények és meggyorsított eljárás, elrettentő és példás büntetések révén vesz elégté­telt a felforgatási szándékok és lá­zadási kísérletek által megsértett ál­lami és társadalmi renden. És frontot, társadalmi erőt, a nem­zet erejét a bolsevizmus ellen. Egy­szer már érezte a nemzet, hogy a múlt módszereihez, felforgatásához és eszközeihez való ragaszkodás kevés a métellyel szemben. Láthatja azt is, hogy ugyanennek a veszedelemnek kitett olasz nemzet önmagából is ki­termelte azt az erőt, amely azután végleg és gyökeresen kiégette az olasz talajból a bolsevista mételyt. Láthat­ja, hogy a német nemzet is megtalál­ta az országát elborítani készülő vö­rös veszedelem védelmét. A felfoko­zott karhatalmi erőn, a példás szi­gorral és gyorsított eljárással sújtó igazságszolgáltatáson felül végre itt is meg kell és be kell látni, hogy ke­vesek ezek az őrhelyek s a fronttal szemben nemes és erkölcsös eszmék­ben gazdag, nemzeti érzésében és ön­tudatában erős frontot kell alkotnia végre a nemzetnek. M­erényletet kíséreltek meg állítólag a Bulgáriába érkezett ifjú királyi pár különvonata ellen Egy katonai őrszemnek a lábába fúródott az egyik golyó . A nászutas bolgár királyi pár háromszoros katonai kordon védelme alatt a nép leír­hatatlan lelkesedése mellett vonult be Szófiába Szófia, október 31 Boris bolgár király és Giovanna királyné bulgáriai megérkezése nem ment egészen simán. Péntekre virradó éjszaka me­rényletet kíséreltek meg­ a ki­rályi pár vonata ellen, a me­rénylet azonban szerencsére nem sikerült. Amikor az udvari vonat éjjel 11 óra tájban Manóié állomás köze­lébe ért — Manóié fele úton van Burgas és Szófia között, Filippo­­pov mellett —, ismeretlen tettesek több lövést adtak le a vonat irányában. Az egyik golyó egy katonai őrsze­met talált, aki a pályatest mel­lett állott. A golyó a lábába fú­ródott és súlyosan megsebesí­tette Egy másik lövés szétron­csolta a katona puskáját. A többi golyó célt tévesztett. A vonatot magát egyetlen lövés sem érte. A mozdonyvezető nem is ál­lította meg az udvari vonatot, ha­nem tovább folytatta az utat. Az udvari vonat délelőtt 10 órakor ért Szófiába. Kommunista ügynökök tervezték a merényletet A rendőrhatóságok már napok óta tudták, hogy merénylet van készülőben a királyi pár vonata ellen s ezért minden intézkedést megtettek. Úgy szóltak a rendőr­ség jelentései, hogy kommunista ügynökök érkez­tek külföldről, csak meg akar­ják ölni a királyi párt. Burgastól Szófiáig a vasútvonal mentén mindenütt sűrűn álltak a katonai őrszemek. A pályaudvartól a székesegy­házig és onnan a királyi palo­táig háromszoros katonai kor­don állott, mögötte pedig a hazafias egysü­­letek sorakoztak, tehát illetékte­lenek nem férkőzhettek a királyi párhoz. A szófiai fogadtatásról egyéb­ként a Bolgár Távirati Iroda hi­vatalos jelentésben számol be, amely azonban a merénylet meg­kísérléséről nem tesz említést. A királyi pár fogadtatása Szófiában A királyi pár délelőtt 10 óra­kor befutó különvonatát a szófiai pályaudvaron a nemzeti Himnusz­­szal fogadták. A király, aki tábornoki egyen­ruhát viselt, Joanna királynéval együtt mosolyogva szállt ki kocsi­jából, miközben az egybegyűlt tö­meg viharos lelkesedéssel üdvö­zölte, tében, amelyre a király válaszolt. A menet ezután újból megindult a városnak Mária Lujzáról, a ki­rály édesanyjáról elnevezett fő­útvonalán végig. A hullámzó hatalmas embertö­meget a rend fenntartására ki­rendelt karhatalom alig tudta fékentartani. Az uralkodópár láttára a lelkes lakosság­ áttör­te a rendőri kordont. A király és a királyné a nép örö­métől és leírhatatlan lelkesedésé­nek kitörésétől meghatottam inte­getett minden oldalra válaszul a rokonszen­v megnyilvánulásáért, így ért el a menet a székesegyház­ba a házasság megáldási szertar­tás színhelyére. A székesegyházban A székesegyházban az uralkodó­­pár esketése szertartásos rendben folyt le, úgy amint az orthodox rítus a házastársak megáldását­­ megszabja. A szertartás körülbelül f­él óra hosszat tartott. Amikor a királyi pár kilépett a székesegy­házból, az egyetemi ifjúság és kü­lönböző testületek delegációi a néptömeggel együtt szűnni nem akaró ünnepléssel fogadták a szé­kesegyház előtti téren- A király végiglépett a díszszemlére kivonult katonaság sorai előtt, majd hintó­ba szállt és a királyi palotába haj­tatott. Cáfolják a merényletet A késő éjszakai órákban a Bol­gár Távirati Iroda a következőket jelenti: „Egyes külföldi lapokban fan­tasztikus hírek jelentek meg a bol­gár király vonata eleni merénylet­ről. Ezek a hírek az elsőtől az utol­só betűig valótlanok. Semmi rend­kívüli dolog nem történt“. Az ujjongó tömeg­ áttöri a kordont A katonaság és a rendőrség ket­tős sorfala között a díszmenet las­san hömpölygött előre. Közben az uralkodót és a királynét véget nem érő ovációval ünnepelték. Az első diadalkapunál a polgár­­mester az uralkodópárnak átnyúj­totta ezüst tálcán a hagyományos kenyeret és sót ékes beszéd kísére­ Venizelosz azonnal hazautazott a puccs hírére Athén, október 31 (Magyar T. * ) A fővárosban nagy az izgalom. Csütörtökön váratlanul kikapcsol­ták az összes telefonokat és senki­­sem tudta, mi történt. Délben meg­jelent az első közlés, hogy össze­esküvést lepleztél­ le, melynek cél­ja az volt, hogy fellázítsák a hely­őrség csapatait, elfoglalják a stra­tégiailag fontos pontokat és meg­buktatják a Venizelosz-kormányt. A puccs kudarcot vallott, vezérét, Pangalosz tábornokot, a volt dik­tátort és állítólag 200 katonatisz­tet letartóztattak. Venizelosz mi­­niszerel­nököt, aki Ankarában tar­tózkodik, táviratilag értesítették a puccsról, mire a miniszterelnök azonnal visszautazott Athénbe. Változások a m gyar diplomáciai karban Budapest, október 31 .AM.J. AutentAxa.) vezetése alól felmentessék és Pelé­nyi János követségi tanácsos a képviselet vezetésével megbízassék, e megbízatása alatt a miniszter­rezidens címet használhassa. A Kormányzó a külügyminisz­ter előterjesztésére Hevessy Pál dr. követségi tanácsosnak a rend­kívüli követ és meghatalmazott miniszteri címet és jelleget adomá­nyozta és a Portugáliában levő képviseletet ellátó madridi m. kir. követség­ vezetésével meg­bízta. A kormányzó a külügyminisz­ter előterjesztésére Ma­tuska Péter dr. rendkívüli követ és meghatal­mazott miniszter, elsőosztályú kö­­vetségi tanácsost a var­ói m. kir. követség vezetésével mligbizta A Kormányzó a külügyminisz­ter előterjesztésére megengedte, hogy Hevessy Pál miniszterrezi­dens, a nemzetek szövetsége mellett működő genfi m. kir. képviselet Horánszky Gyula: Példaadást követelünk a hatalomtól a közéleti erkölcsök tisztaságában is -------- O­rí* "MMO Tisza István emlékünnepély a Lloyd-palotában Budapest, október .tt Pénteken este tartotta a Tisza István Társas Kör a régi Lloyd­­palota dísztermében a szokásos Tisza, István-emlékünnepet. Berzeviczy Albert megnyitója után Ilovánszky Lajos ünnepi be­szédében többek között a követke­zőket mondotta: — Azon a kegyeletes napon, amelyet Tisza István vértanúi em­lékének áldozunk, nem a múlttal, hanem a jelen­­ kötelességeivel kell számadásra lépnünk. Tisza István élő program ma is. Az ő szellemét s irányát sem a mai sem a későbbi korszak nem nékülözheti. _ Mi a hatalomtól és mind­azoktól, akik az ország sorsát ma felelősség mellett intézik, példa­adást követelünk nemcsak a mun­ka hivatottságában, hanem a köz­életi erkölcsök tisztaságában is. Ez ma legfőbb erőssége és biztosítéka annak, hogy a gonddal, bajjal küz­dő társadalom lelki egyensúlyát ve­szélyeztető gyanakvás és bizalmat­lanság lankasztó befolyásától meg­mentsük. Szombattól 5 fillér a pék­sütemény Miskolcon Miskolc, október 31 A miskolci pékszövetség a pék­sütemény árát, 5 fillérben, viszont­eladók részére 4 fillérben állapí­totta meg. Itt említjük meg, hogy az elsőfokú iparhatóság megtiltot­ta a pékiparosoknak, hogy viszont­eladóktól kenyeret vagy péksüte­ményt visszavegyenek. Lanunk mai szám­a 12 nidal — Ára írt fillér Franciaország válaszúton Mussolini beszéde úgy csapott le Párisban, mint a villám. Nem cso­da, hisz minden szó éle Franciaor­szág felé irányult, mégpedig azzal a félreérthetetlen célzattal, hogy a fasiszta Olaszország lesz a csíra­sejtje a mai helyzettel megalkudni nem tudók óriási blokkjának. Ütött az óra, amikor Franciaor­szágnak alaposan át­ kell gondolnia az európai helyzetet, de a saját helyzetét is. Sehol Európában nem olyan égető és borzalmas a szükség és a nyomor, mint Magyarországon, de most már a németek is panaszkod­nak és jajgatnak. A magyar kiáltás és panasz nem igen hallszik túl a trianoni határokon, a németek fa­jára azonban fölfigyel a világ. A napokban adott ki a német kor­mány egy közleményt, amelyben megrázóan írja le a nagy gazdasá­gi szükséget és fölszólítja a néme­teket, hogy korlátozzanak minden nyilvános ünnepséget és mulatsá­got, a legszűkebb korlátok közé, mert a nyomor sötét napjaihoz nem illik se az ünneplés, se a mu­latozás. Aki ismeri a németek haj­lamát az életörömök élvezetére, a mulatozásra, az tudhatja,hogy ez a kormánynyilatkozat a német gaz­daság borzalmas nyomorának kiál­tó kifejezése. A német gazdaságot fizetési kötelezettségei összeroppa­nással fenyegetik. Egy folyóirat, Das freie Deutschand, utolsó szá­mában ,azt lehet olvasni, hogy Né­metország ma, az Erfüllung-krízis kellős közepében vergődik, vesze­delmes közelségében az Erfüllung katasztrófájának. N­émetország 1919 óta kerek számban 26 milliárd aranymárkát fizetett a fegyver­­szünet idejében külföldi birtokai­nak és a frontokon visszahagyott, nem katonai javainak az elveszté­sével pedig 21 miliárd aranymárka hadikárpótlást fizetett. De nemcsak a gazdasági józan­ész mondja, hogy a mai helyzet nem tartható fenn tovább, hanem az erkölcs is, sőt maguk a békedik­tátumok is. A győztes hatalmak a békeszerződésekben világosan és tisztán vállalták a lefegyverzés kö­telezettségét, kimondták, hogy a középhatalmak lefegyverzését az antant-hatalmak lefegyverzése kö­veti. Az azóta elmúlt tíz év törté­nete véres gúny erre a kötelezett­ségre. Lefegyverzés helyett fegy­verkezés mindenfelől. Mussolini legnagyobb ellensége is kénytelen elism­erni, hogy igaza van a nagy olasz államférfinak, amikor azt mondja ,h­ogy „letépte az álarcot a vén, kétszínű Európa arcáról, arról az Európáéról, amelyik Genf­ben békéről fecseg és mindenütt fegy­verkezik. Milyen jogi és erkölcsi egyenlőség lehet egy felfegyverzett és egy lefegy­verzett állam között? Hogy lehet azt állítani, hogy ez a komédia, a végtelenségig fog tar­tani?“ Lloyd Georgenak, a békeszerző­dések egyik főbűnösének, látva ,azt a nagy szerencsétlenséget, amit a világra és saját hazájára zúdí­tott, szégyen­létében és keservében a föld alá kellene bújnia, ahelyett utólagos bölcsességgel két világrész olvasóit terheli s folyton arról be­szél, hogy milyen boldogtalan lett a világ a békeszerződések folytán. Újabban egy fordulattal azt akar­ja elhitetni, hogy nem annyira a szerződések ,mint inkább végrehaj­

Next