Magyar Jövő, 1931. április-május (13. évfolyam, 74-121. szám)
1931-04-01 / 74. szám
Ecofenatel fa kiadóhivatal Miskolc, Hunyadi utca 13. sz. Talfifoaisatok: Falelfa szerkesztő 646. Serkesztőcég 8.65 fa 646. Kiadóhivatal 184. Levéltan: Miskolc 1. sz. posta. MISKOLC, 1931. ÁPRILIS 1. mm független POLITIKAI NAPILAP • SZERDA 2 'mni Előfizetési ára egy hónapra 8 Pengő 60 fillér, ára 12 fillér. Postabefizetiai lap: **24,054 szám az előfizetési osztályhoz „L”, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel. XJIL jgVTQILEAM. 74 (3386) SZÁM Oz antibolsevista front John Maynard Keynes professzor, kit Nagybritannia a világháború után következő béketárgyalásokra közgazdasági szakértőként küldött ki, az orosz kormány engedélyével tanulmány tárgyává tettea szovjet gazdasági viszonyait és terveit. Amikor a cambridgei egyetem e tudós tanára visszaérkezett Oroszországból, az interjúkérőknek egész hadserege vette körül, hogy megtudják véleményét, mire a professzor nem nyilatkozott túlságos rokonszenvvel a szovjetről. Sőt, kegyetlenséggel és butasággal vádolja meg a szláv birodalom sok intézkedését s egyáltalán nincsen elragadtatva a szovjet politikai módszereitől. Annál súlyosabban esik ezután latba a tudós közgazdásznak az a kijelentése, hogy ami az ötévi gazdasági tervet illeti, azt egy olyan fantasztikus méretű programnak tartja mely ha megvalósul, meg fogja változtatni a világ gazdasági rendjét. Ma már nincsen államférfiú Európában, Amerikában vagy akár Ázsiában sem, aki ne tudná, hogy néhány éven belül a szovjet gazdasági felkészültsége történelmi problémák elé fogja állítani az egész világot. Amikor Gömbös Gyula honvédelmi miniszter az antibolsevista front megalakításának szükségéről beszélt csütörtökön Miskolcon, akkor tudatosan is és ösztönösen is annak a reflex-érzésnek adott kifejezést, mely megkíséreli a védekezést a küszöbön álló veszedelemmel szemben. „Minden európai államnak össze kell fognia az ellen az áramlat ellen, amely Istent, hazát, családot meg akar gyalázni. Propagálni kell azt a gondolatot, hogy a nemzeti alapon álló államok találják meg egymást a béke jegyében, hogy védekezni tudjanak”. A honvédelmi miniszternek tökéletesen igaza van. A világ nemzeti alapon álló államainak össze kell fognia Oroszország ellen. De hiszi-e a honvédelmi miniszter, hogy ezt az államok meg is tudják csinálni? Hinni lehet-e azt, hogy Franciaország le tud tenni patologikus németiszonyáról és őszinte barátságot tud teremteni azzal az országgal, melynek minden legcsekélyebb megmozdulásától üldözési rohamokba esik? Hihető-e az, hogy tudnánk katonai konvenciót kötni Csehszlovákiával vagy Romániával a szovjet ellen? Íme, itt áll előttünk az osztráknémet vámunió kérdése. Egész Európa meg van zavarodva tőle, mert Franciaország nem akar beleegyezni. Fél attól, hogy Ausztria beleolvad Németországba és akkor a pennán hatalom megint megerősödik és minden háború nélkül meggyarapodik akkora új területekkel, mekkorákat a versaillesi szerződéssel lefaragtak róla. Mit törődik most a francia, a cseh és a szerb az orosz veszedelemmel? Most minden igyekezettel azon van, hogy megakadályozza a németosztrák vámuniót. Nem jellemző tragikomédia-e, hogy a szovjet félhivatalosa az Is rés Ha erélyesen tiltakozik bármely országnak a német-osztrák vámunió kérdésébe való beavatkozása ellen, mert ,,ez két idegen államnak egymással való ügye, melyhez harmadiknak semmi köze sincsen“. Ott tartunk, hogy Sztálinék tanítják ki az államok függetlenségéről és szuverenitásáról a munkáspárti kormány külügyminiszterét és a francia demokratikus kormány azon tagját, aki még csak nem is hosszú ideje a „Pán- Európa” tervével lepte meg a világot Egy nyugat- és középeurópai vámunió egyike volna a leghatékonyabb védekezésnek Oroszország ellen. S íme, az európai államok fáznak tőle, a szovjet pedig az államok belügyének tekinti, melyhez másnak nincs beleszólási joga. Lehet szó ilyen körülmények között európai összefogásról a szovjet ellen? A NÉMET-OSZTRÁK VÁMUNIÓS TERV FEJLEMÉNYEI A franciák már a jelenlegi státus quót féltik, egy angol lap a békediktátorok ostobaságáról és prepotenciájáról ír Károlyi külügyminiszter kijelentette, hogy a vámunió nem kényszeríti gyors állásfoglalásra a kormányt Curtius nagy beszédben utasította vissza Biandnak a béke veszélyeztetéséről konstruált vádját Pária, március 31 Henderson alsóházi beszédével a párisi sajtó igen behatóan foglalkozik és megállapítható, hogy azok a körök, amelyek a németosztrák egyezmény ügyében erélyes közbelépést kívántak, nincsenek megelégedve az angol külügyminiszterrel. Pertinax az Echo de Paris-ban éles szavakkal fordid Henderson ellen, akinek több kijelentését igen sajnálatosnak minősíti. Németország és Ausztria most már nagyon jól tudja, hogy Anglia jóHogy a német-osztrák vámunió bombája mennyire felforgatta a helyzetet és hogy a germán veszedelem feléledése mennyire jobb belátásra készteti az objektív köröket, jellemző erre Anglia legelőkelőbb külpolitikai folyóiratának akaratű magatartása biztosítva van. Érdekes Sauerwein cikke is, amelynek homályos kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy Franciaország már a mai status quo megbontásának veszélyétől is retteg. — Ha Németország — írja — garantálná a középeurópai status quot, ebben az esetben mód nyílnék arra, hogy növekvő bizalommal várná be Franciaország a német-osztrák tárgyalások befejezését. I cikke. , Ez a komoly lap, az Evening . Standard a német-osztrák vám'unió tervét a germánok és szlávok évszázados harca újabb mozzanatának tekinti. Közép- és Kelet- Európa szlávságának leghatalmasabb védői — írja a lap — eddig Franciaország és Oroszország voltak. Amikor Oroszország kidőlt, a franciák hatalmas területekhez segítették a szlávokat a germánok s magyarok rovására, akik kun, vagy mongol származásúak. Senki sem próbálta megvizsgálni, hogy például mivel érdemelte ki Románia azt, hogy Magyarország egy részével jutalmazták. Másrészről Németország és Ausztria feldarabolása a szláv nemzetek között olyan ostobaság volt, hogy még mielőtt megszáradt volna a tinta a szerződéseken, az európai történelmet némileg ismerő államférfiak aggódva kezdték rázni a fejüket. A cseheknek lehetnek ugyan bizonyos álmaik, de őket és a románokat a németek és osztrákok uraivá tenni olyan történelmi politikai , botlás, amilyenre csak a francia prepotencia és az angolszász tudatlanság volt képes. Szenzácios angol vélemény a békediktátorok ostobaságáról és tudatlanságáról Károlyi külügyminiszter nyilatkozata a szilárd olaszbarát kapcsolatokról és a vámunióról Budapest, március S. Károlyi Gyula gróf külügyminiszter hétfőn Bethlen miniszterelnöknek, kedden pedig a kormányzónak számolt be római tárgyalásairól egyórás kihallgatáson. A külügyminiszter ezután a MTI munkatársa előtt többek között a következő nyilatkozatot tette: — Mély benyomást tett rám Mussolini miniszterelnök személyisége, akinek politikai tisztánlátása, törhetetlen, céltudatos akaratereje és a magyar nemzet iránt érzett őszinte vonzalma biztosítéka annak, hogy a hatalmas Olaszország és Magyarország között a baráti kapcsolatok úgy gazdasági, mint politikai téren szilárdak maradnak és a jövőben még tovább fejlődnek. Magyarországgal szemben követett politikájában teljes erővel mellette áll Grandi külügyminiszter és nyugodtan merem mondani, az olasz vezető körök és az olasz nép összessége, úgyhogy az olasz külpolitikának a magyarbarát politika úgyszólván általánosan elfogadott tényezőjévé vált. Remélem, a közeljövőben Németországgal is megkezdhetjük a gazdaságpolitikai tárgyalásokat Áttérve a jelenleg legfontosabb külpolitikai problémákra, a külügyminiszter így folytatta nyilatkozatát : " Az osztrák-német vámuniótervezettel kapcsolatban Magyarország gazdasági politikája nem változik. Nem tudhatjuk, létrejön-e az unió és ha igen, milyen formában, mert még sok rajtunk kívülálló tényezőtől függ. Ezenfelül nem szabad elfelejteni, amint arra különben egyes osztrák államférfiak rá is mutattak, hogy ha létre is jön valamilyen formában a vámunió, annak tényleges életbelépéséig még hosszú idő telhet el. Magyarország gazdaságpolitikai tárgyalásait tehát az eddig alapokon folytatja Ausztriával és Olaszországgal és reméljük, hogy a német birodalommal is a közeljövőben megkezdhetjük gazdaságpolitikai tárgyalásainkat. —■ Csehszlovákiával is készek vagyunk — amint azt felelős magyar államférfiak már a múltban is többször hangoztatták —, tárgyalásokat kezdeni, amint arra a csehszlovák kormány komolyan hajlandónak mutatkozik. Nem látok okot arra, hogy a magyar közvéleményt a felmerült külpolitikai problémák akár politikai, akár gazdasági szempontból nyugtalanítsák, mert ezek sem politikaisem a folyamatban lévő gazdasági tárgyalások tekintetében nem alkotnak egyelőre olyan problémákat , amelyek veszélyeztethetnék Magyarország érdekeit és így gyors állásfoglalásra késztetnék a kormányt. Cimius válaszol lnandnak Berlin, március 31 A birodalmi tanács keddi ülésén Curtius dr. birodalmi külügyminiszter megtartotta bejelentett beszédét a német—osztrák vámegyezmények tárgyában. A miniszter kifejtete, hogy nem szándékozik belemenni valamennyi részletkérdésbe és a nyilvános vita során, az egyes részletkérdésekre nem is válaszolhat. — Briand — mondatta Curtius dr. — a francia szenátus előtt beszélt azokról a gazdasági problémákról, amelyek nyomasztólag nehezednek Közép-Európára, mindenekelőtt Ausztriánál A gazdasági bajok vezették egymáshoz a német és az osztrák kormányt. Németországot a maga ötmillió dolgozni akaró munkanélküliesével, nyomasztó politikai kötelezettségeivel, mezőgazdaságának, súlyosan ínséges helyzetében egyáltalán nem kielégítő tőkefedezetével súlyos gazdasági és társadalmi veszélyek fenyegetik. A belföldi piac szanálása és emelése mellett elkerülhetetlenül szüksége van külkereskedelmi piacának kiterjesztésére is. Ugyanilyen célokat kell követnie Ausztriának, amely egy nagy gazdasági egységből kiszakítva gazdasági apparátusát túlságosan szűk alapokra kénytelen fektetni, úgyhogy lakossága már egy évtized, óta kultúrnívóján alul tengődik. Mindketten azt reméljük, hogy vám- és kereskedelempolitikai viszonyaink összegyeztetésével a szabad forgalom fellendíti, emeli és kiterjeszti gazdasági kapcsolatainkat. Eljárásunk az általános európai együttműködés keretei közöt mozog. Ehhez a páneurópai kooperációhoz szilárdan ragaszkodunk. Ausztriát másodosztályú állammá akaják lenyomni Ezután kifejtette, hogy a két ország tulajdonképpen Benes gondolatmenete szerint járt el és utalt Mironescu oláh külügyminiszter egyik könyvére, amelyben a regionális egyezményekért szállt síkra. " Terveink kevésbé exkluzívak, mint a cseh külügyminisz(Folytatás a 2-ik oldalon) Larnnik mul «*4ma a «m.i 1.» in tnii A Ford-gyár mozibemutatójához írta: Hauer Béla* IL Hát csakugyan fényűzés az autótartás? Mindenütt a világon kenyérkereset, nálunk luxus? Az orvos gyalog szaladjon a betegei után, vagy frakkert tartson? Pató Pál uramnak a nagyapja sem látott autót, pont az unokája akar ezen változtatni? A munkás, a tisztviselő,gyalog menjen a munkahelyére? Igaz, hogy a kerékpárt is nehezen tudja megkeresni. Aki a vonathoz siet, menjen rozoga és lassú konflison? Hisz lótenyésztő nép vagyunk. A csizmadia még ma is rúdon hordja vásárrólvásárra a kész lábbelieket? Ne legyünk kicsinyesek! A vezérigazgató, aki sokszor, vagy ezer embernek ad kenyeret, luxusadót fizessen azért, mert az ezer ember kenyere sürgős és gyors intézkedést követel tőle? Magyarországon hamarább érik míg a búza, mint Ausztriában, Oroszországban, Franciaországban, veszítsük el ezt a pár napot, hogy ökrös szekérrel döcögtetjük el az állomásra? A ceglédi, kecskeméti barackot engedjük megrothadni, mert a gyori autószállítás mesterségesen drágább, mint a vasúti szállítás? Hát kell azt Magyarországon bizonyítani, hogy a gyorsaság nemboszorkányság ? Egyedül nálunk nincs vele a polgár tisztában, hogy elpusztulunk, ha Pató Pál idejében maradunk meg? Nálunk kell visszafejleszteni az autót, az országutat, a közlekedést a feneketlen sálig? Esetleg azért, hogy az autó a vasútnak versenyt ne támasszon? Hivatalosan megcáfolatlan maradt az a székében elterjedt hiedelem, hogy ezelőtt vagy nyolc esztendővel Ford ajánlatot tett a magyar kormánynak, engedje be kocsijait vámmentesen, akkor felépíti és karban tartja Csonkamagyarország kijelölendő országútjait. Nem fogadtuk el, mert hisz költségvetésünkből hiányozna a vámjövedelem, melyet az autók után élvezünk. Nagy bölcsességgel arra is rájöttünk volna, miszerint a kiadás oldalról hiányoztak volna az útépítés és fenntartás (azóta sajnos, nagyon is redukált) tételei. Magyarországon az autók szaporulata évenként nem tesz ki többet 2000-nél. Vám és egyéb illetékek címén jelent ez ugyancsak évente kb. 5 millió pengőt. Hamarjában nem tudom megmondani, hogy többet költünk-e útépítésre. Biztosan többet, mert hisz a vámokon kívül itt van még az autók évi adója, a benzin és olajak vám- és adóilletéke, gummik vámja és luxusadója stb. Fogadjuk el, hogy sokkal többet költünk útépítésre. Ennek ellenében tény az, hogy útjaink nagyon messze vannak attól az állapottól, amire Ford kötelezte magát és valószínűleg Pató Pál unokája sem fogja azt az állapotot megérni. Haszna volna Fordnak, ha ezt a költséget magára vállalta volna? Évi 2000 autóból? Haszna van-e az államnak, hogy a vámbevétel megmaradt? 2000 autó után? * Az érdekes cikk megállapításairal: nem értünik minden tekintetben, egyet. (Szert)