Magyar Jövő, 1931. április-május (13. évfolyam, 74-121. szám)

1931-04-01 / 74. szám

Ecofenatel fa kiadóhivatal Miskolc, Hunyadi­ utca 13. sz. Talfifoais­atok: Falelfa szerkesztő 6­46. Serkesztőcég 8.65 fa 646. Kiadóhivatal 1­84. Levéltan: Miskolc 1. sz. posta. MISKOLC, 1931. ÁPRILIS 1. mm független POLITIKAI NAPILAP • SZERDA 2 'mni Előfizetési ára egy hónapra 8 Pengő 60 fillér, ára 12 fillér. Postabefizetiai lap: **24,054 szám az előfi­zetési osztályhoz „L”, a hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel. XJIL jgVTQILEAM. 74 (3386) SZÁM Oz antibolsevista front John Maynard Keynes professzor, kit Nagybritannia a világháború után következő béketárgyalásokra közgazdasági szakértőként küldött ki, az orosz kormány engedélyével tanulmány tárgyává tette­­a szovjet gazdasági viszonyait és terveit. Ami­kor a cambridgei egyetem e tudós tanára visszaérkezett Oroszország­ból, az interjú­kérőknek egész had­serege vette körül, hogy megtudják véleményét, mire a professzor nem nyilatkozott túlságos rokonszenvvel a szovjetről. Sőt, kegyetlenséggel és butasággal vádolja meg a szláv bi­rodalom sok intézkedését s egyálta­lán nincsen elragadtatva a szovjet politikai módszereitől. Annál súlyosabban esik ezután latba a tudós közgazdásznak az a ki­jelentése, hogy ami az ötévi gazda­sági tervet illeti, azt egy olyan fan­tasztikus méretű programnak tartja mely ha megvalósul, meg fogja vál­toztatni a világ gazdasági rendjét. Ma már nincsen államférfiú Európában, Amerikában vagy akár Ázsiában sem, aki ne tudná, hogy néhány éven belül a szovjet gazda­sági felkészültsége történelmi prob­lémák elé fogja állítani az egész vi­lágot. Amikor Gömbös Gyula honvé­delmi miniszter az antibolsevista front megalakításának szükségéről beszélt csütörtökön Miskolcon, akkor tudatosan is és ösztönösen is annak a reflex-érzésnek adott kifejezést, mely­ megkíséreli a védekezést a kü­szöbön álló veszedelemmel sz­emben. „Minden európai államnak össze kell fognia az ellen az áramlat ellen, amely Istent, hazát, családot meg akar gyalázni. Propagálni kell azt a gondolatot, hogy a nemzeti alapon álló államok találják meg egymást a béke jegyében, hogy védekezni tud­janak”. A honvédelmi miniszternek tökéle­tesen igaza van. A világ nemzeti ala­pon álló államainak össze kell fog­nia Oroszország ellen. De hiszi-e a honvédelmi miniszter, hogy ezt az államok meg is tudják csinálni? Hinni lehet-e azt, hogy Franciaor­szág le tud tenni patologikus német­­iszonyáról és őszinte barátságot tud teremteni azzal az országgal, mely­nek minden legcsekélyebb megmoz­dulásától üldözési rohamokba esik? Hihető-e az, hogy tudnánk katonai konvenciót kötni Csehszlovákiával vagy Romániával a szovjet ellen? Íme, itt áll előttünk az osztrák­német vámunió kérdése. Egész Euró­pa meg van zavarodva tőle, mert Franciaország nem akar beleegyezni. Fél attól, hogy Ausztria beleolvad Németországba és akkor a pennán hatalom megint megerősödik és min­den háború nélkül meggyarapodik akkora új területekkel, mekkorákat a versaillesi szerződéssel lefaragtak róla. Mit törődik most a francia, a cseh és a szerb az orosz veszedelem­mel? Most minden igyekezettel azon van, hogy megakadályozza a német­osztrák vámuniót. Nem jellemző tragikomédia-e, hogy a szovjet félhivatalosa az Is rés Ha erélyesen tiltakozik bármely ország­nak a német-osztrák vámunió kérdé­sébe való beavatkozása ellen, mert ,,ez két idegen államnak egymással való ügye, melyhez harmadiknak semmi köze sincsen“. Ott tartunk, hogy Sztálinék tanítják ki az álla­mok függetlenségéről és szuverenitá­sáról a munkáspárti kormány kül­ügyminiszterét és a francia demok­ratikus kormány azon tagját, aki még csak nem is hosszú ideje a „Pán- Európa” tervével lepte meg a vilá­got Egy nyugat- és középeurópai vám­unió egyike volna a leghatékonyabb védekezésnek Oroszország ellen. S íme, az európai államok fáznak tőle, a szovjet pedig az államok belügyé­­nek tekinti, melyhez másnak nincs beleszólási joga. Lehet szó ilyen kö­rülmények között európai összefo­gásról a szovjet ellen? A NÉMET-OSZTRÁK VÁMUNIÓS TERV FEJLEMÉNYEI A franciák már a jelenlegi státus quót féltik, egy angol lap a békediktátorok ostobaságáról és prepotenciájáról ír Károlyi külügyminiszter kijelentette, hogy a vámunió nem kényszeríti gyors állásfoglalásra a kormányt Curtius nagy beszédben utasította vissza Bi­andnak a béke veszélyeztetéséről konstruált vádját Pária, március 31 Henderson alsóházi beszédével a párisi sajtó igen behatóan foglal­kozik és megállapítható, hogy azok a körök, amelyek a német­osztrák egyezmény ügyében eré­lyes közbelépést kívántak, nincse­nek megelégedve az angol külügy­miniszterrel. Pertinax az Echo de Paris-ban éles szavakkal fordid Henderson ellen, akinek több kijelentését igen sajnálatosnak minősíti. Né­metország és Ausztria most már nagyon jól tudja, hogy Anglia jó­Hogy a német-osztrák vámunió bombája mennyire felforgatta a helyzetet és hogy a germán vesze­delem feléledése mennyire jobb be­látásra készteti az objektív körö­ket, jellemző erre Anglia legelőke­lőbb külpolitikai folyóiratának akara­tű magatartása biztosítva van. Érdekes Sauerwein cikke is, amelynek homályos kijelentéseiből arra lehet következtetni, hogy Franciaország már a mai status quo megbontásának veszélyétől is retteg. — Ha Németország — írja — garantálná a középeurópai status quot, ebben az esetben mód nyíl­nék arra, hogy növekvő bizalom­mal várná be Franciaország a né­met-osztrák tárgyalások befejezé­sét. I cikke. , Ez a­ komoly lap, az Evening . Standard a német-osztrák vám­­'­­unió tervét a germánok és szlávok évszázados harca újabb mozzana­tának tekinti. Közép- és Kelet- Európa szlávságának leghatalma­sabb védői — írja a lap — eddig Franciaország és Oroszország vol­tak. Amikor Oroszország kidőlt, a franciák hatalmas területekhez se­gítették a szlávokat a germánok s magyarok rovására, akik kun, vagy mongol származásúak. Senki sem próbálta megvizsgálni, hogy­­ például mivel érdemelte ki Romá­nia azt, hogy Magyarország egy ré­­szével jutalmazták. Másrészről Né­metország és Ausztria feldarabolá­sa a szláv nemzetek között olyan ostobaság volt, hogy még mielőtt megszáradt volna a tinta a szerző­déseken, az európai történelmet némileg ismerő államférfiak ag­gódva kezdték rázni a fejüket. A cseheknek lehetnek ugyan bizo­nyos álmaik, de őket és a románo­kat a németek és osztrákok uraivá tenni olyan történelmi politikai , botlás, amilyenre csak a francia­­ prepotencia és az angolszász tu­­datlanság volt képes. Szenzácios angol vélemény a békediktátorok ostobaságáról és tudatlanságáról Károlyi külügyminiszter nyilatkozata a szilárd olasz­barát kapcsolatokról és a vámunióról Budapest, március S. Károlyi Gyula gróf­ külügymi­niszter hétfőn Bethlen miniszter­elnöknek, kedden pedig a kor­mányzónak számolt be római tár­gyalásairól egyórás kihallgatáson. A külügyminiszter ezután a MTI­ munkatársa előtt többek között a következő nyilatkozatot tette: — Mély benyomást tett rám Mussolini miniszterelnök szemé­lyisége, akinek politikai tisztánlá­tása, törhetetlen, céltudatos aka­ratereje és a magyar nemzet iránt érzett őszinte vonzalma biztosíté­ka annak, hogy a hatalmas Olasz­ország és Magyarország között a baráti kapcsolatok úgy gazdasági, mint politikai téren szilárdak ma­radnak és a jövőben még tovább fejlődnek. Magyarországgal szem­ben követett politikájában teljes erővel mellette áll Grandi külügy­miniszter és nyugodtan merem mondani, az olasz vezető körök és az olasz nép összessége, úgyhogy az olasz külpolitikának a magyar­barát politika úgyszólván általá­nosan elfogadott tényezőjévé vált. Remélem, a közeljövőben Német­országgal is megkezdhetjük a gazdaságpolitikai tárgyalásokat Áttérve a jelenleg legfontosabb külpolitikai problémákra, a kül­ügyminiszter így folytatta nyilat­kozatát : " Az osztrák-német vámunió­tervezettel kapcsolatban Magyar­­ország gazdasági politikája nem változik. Nem tudhatjuk, létre­jön-e az unió és ha igen, milyen formában, mert még sok rajtunk kívülálló tényezőtől függ. Ezenfe­lül nem szabad elfelejteni, amint arra különben egyes osztrák ál­­­­lamférfiak rá is mutattak, hogy ha létre is jön valamilyen formá­ban a vámunió, annak tényleges életbelépéséig még hosszú idő tel­het el. Magyarország gazdaságpo­litikai tárgyalásait tehát az eddig alapokon folytatja Ausztriával és Olaszországgal és reméljük, hogy a német birodalommal is a közel­jövőben megkezdhetjük gazdaság­­politikai tárgyalásainkat. —■ Csehszlovákiával is készek vagyunk — amint azt felelős ma­gyar államférfiak már a múltban is többször hangoztatták —, tár­gyalásokat kezdeni, amint arra a csehszlovák kormány komolyan hajlandónak mutatkozik. Nem lá­tok okot arra, hogy a magyar köz­véleményt a felmerült külpolitikai problémák akár politikai, akár gazdasági szempontból nyugtala­­nítsák, mert ezek sem politikai­sem a folyamatban lévő gazdasági tárgyalá­sok tekintetében nem al­kotnak egyelőre olyan problémá­kat , amelyek veszélyeztethetnék Magyarország érdekeit és így gyors állásfoglalásra késztetnék a kormányt. Cimius válaszol lnandnak Berlin, március 31 A birodalmi tanács keddi ülésén Curtius dr. birodalmi külügymi­niszter megtartotta bejelentett be­szédét a német—osztrák vámegyez­mények tárgyában. A miniszter ki­fejtete, hogy nem szándékozik bele­menni valamennyi részletkérdésbe és a nyilvános vita során, az egyes részletkérdésekre nem is válaszol­hat. — Briand — mondatta Curtius dr. — a francia szenátus előtt be­szélt azokról a gazdasági problé­mákról, amelyek nyomasztólag ne­hezednek Közép-Európára, minde­nekelőtt Ausztriánál A gazdasági bajok vezették egymáshoz a német és az osztrák kormányt. Németor­szágot a maga ötmillió dolgozni akaró munkanélküliesével, nyo­masztó politikai kötelezettségeivel, mezőgazdaságának, súlyosan ínsé­ges helyzetében egyáltalán nem ki­elégítő tőkefedezetével súlyos gaz­dasági és társadalmi veszélyek fe­nyegetik.­­ A belföldi piac szanálása és emelése mellett elkerülhetetlenül szüksége van külkereskedelmi pia­cának kiterjesztésére is. Ugyan­ilyen célokat kell követnie Auszt­riának, amely egy nagy gazdasági egységből kiszakítva gazdasági apparátusát túlságosan szűk ala­pokra kénytelen fektetni, úgyhogy lakossága már egy évtized, óta kul­­túrnívóján alul tengődik. Mind­ketten azt reméljük, hogy vám- és kereskedelem­politikai viszonyaink összegyeztetésével a szabad forga­lom fellendíti, emeli és kiterjeszti gazdasági kapcsolatainkat. Eljá­rásunk az általános európai együtt­működés keretei közöt mozog. Eh­hez a páneurópai kooperációhoz szilárdan ragaszkodunk. Ausztriát másodosztályú állammá aka­ják lenyomni Ezután kifejtette, hogy a két ország tulajdonképpen Benes gon­dolatmenete szerint járt el és utalt Mironescu oláh külügyminisz­ter egyik könyvére, amelyben a­ regionális egyezményekért szállt síkra. " Terveink kevésbé exkluzí­vak, mint a cseh külügyminisz­­(Folytatás a 2-ik oldalon) Larnnik mul «*4ma a «m.i 1.» in tnii­ A Ford-gyár mozibemutatójához írta: Hauer Béla*­ IL Hát csakugyan fényűzés az autótartás? Mindenütt a világon kenyérkereset, nálunk luxus? Az orvos gyalog szaladjon a betegei után, vagy frakkert tartson? Pató Pál uramnak a nagyapja sem lá­tott autót, pont az unokája akar ezen változtatni? A­ munkás, a tisztviselő,­gyalog menjen a mun­kahelyére? Igaz, hogy a kerékpárt is nehezen tudja megkeresni. Aki a vonathoz siet, menjen rozoga és lassú konflison? Hisz lótenyésztő nép vagyunk. A csizmadia még ma is rúdon hordja vásárról­­vásárra a kész lábbelieket? Ne legyünk kicsinyesek! A ve­zérigazgató, aki sokszor, vagy ezer embernek ad kenyeret, luxusadót fizessen azért, mert az ezer ember kenyere sürgős és gyors intézke­­­dést követel tőle? Magyarországon hamarább érik míg a búza, mint Ausztriában, Oroszországban, Franciaországban, veszítsük el ezt a pár napot, hogy ökrös szekérrel döcögtetjük el az állomásra? A ceglédi, kecskeméti barackot en­gedjük megrothadni, mert a gyori autószállítás mesterségesen drá­gább, mint a vasúti szállítás? Hát kell azt Magyarországon bizonyítani, hogy a gyorsaság nem­boszorkányság ? Egyedül nálunk nincs vele a polgár tisztában, hogy elpusztulunk, ha Pató Pál idejében maradunk meg? Nálunk kell visszafejleszteni az autót, az országutat, a közlekedést a fene­ketlen sálig? Esetleg azért, hogy­ az autó a vasútnak versenyt ne támasszon?­­ Hivatalosan megcáfolatlan ma­radt az a szék­ében elterjedt hie­delem, hogy ezelőtt vagy nyolc esztendővel Ford ajánlatot tett a magyar kormánynak, engedje be kocsijait vámmentesen, akkor fel­építi és karban tartja Csonkama­­gyarország kijelölendő országút­jait. Nem fogadtuk el, mert hisz költségvetésünkből hiányozna a vám­jövedelem, melyet az autók után élvezünk. Nagy bölcsességgel arra is rájöttünk volna, miszerint a kiadás oldalról hiányoztak volna az útépítés és fenntartás (azóta sajnos, nagyon is redukált) té­telei. Magyarországon az autók sza­porulata évenként nem tesz ki töb­bet 2000-nél. Vám és egyéb illeté­kek címén jelent ez ugyancsak évente kb. 5 millió pengőt. Ha­marjában nem tudom megmonda­ni, hogy többet költünk-e útépí­tésre. Biztosan többet, mert hisz a vámokon kívül itt van még az autók évi adója, a benzin és ola­jak vám- és adóilletéke, gummik vámja és luxusadója stb. Fogad­juk el, hogy sokkal többet költünk útépítésre. Ennek ellenében tény az, hogy útjaink nagyon messze vannak attól az állapottól, amire Ford kötelezte magát és valószínű­leg Pató Pál unokája sem fogja azt az állapotot megérni. Haszna volna Fordnak, ha ezt a költséget magára vállalta volna? Évi 2000 autóból? Haszna van-e az állam­­nak, hogy a vámbevétel megma­radt? 2000 autó után? * Az érdekes cikk megállapítása­iral: nem értünik minden tekintetben, egyet. (Szert)

Next