Magyar Jövő, 1931. július-szeptember (13. évfolyam, 146-219. szám)
1931-07-08 / 152. szám
Szerda, 1931 július hó 8. iiii—wh miimm min—11 ..... Kettős Attila győzelem Rimaszombatban Az Attila vasárnap és hétfőn Rimaszombatban vendégszerepelt. Vasárnap az RPOS, hétfőn az RME volt a miskolci profik ellenfele. Mindkettőt legyőzte az Attila tartalékos csapata. Eredmények : Attila — RPOS 4:2 (2:2). Vasárnap. Az Attila, bár komoly mérkőzést már hosszabb idő óta nem játszott, kitűnő formában játszotta végig a mérkőzést. Szép tetszetős akciói a közönség részéről is többször részesültek elismerésben. Ellenfele félideig egyenrangúnak mutatkozott. Helycsere után azonban érvényesült az Attila nagyobb tudása és jobb kondíciója s a csapat biztosan szerezte meg a győzelmet. Az Attila góljait Nemes (2), Rudas és Hajós rúgták. Attila - BME 3:1 (3:0). Hétfő. A vasárnapi mérkőzéstől fáradt Attila második mérkőzésén már csak az első félidőben mutatott az előző napihoz méltó játékot. Helycsere után kiütközött a játékosokon a fáradtság, aminek következménye lett, hogy a helyi csapat fölénybe került s minimális arányban a maga javára tudta eldönteni ezt a félidőt. Sipos (2) és Vadász (tizenegyesből) rúgták az Attila gólokat. Rimaszombat egyesületei meleg szeretettel fogadták az Attilát, amely szép játékkal és kifogástalan sportszerű magatartással viszonozta a lelkes fogadtatást és szívélyes vendéglátást. Nyolcvanezer néző előtt vívták ki angol bajnoki címeiket a magyar versenyzők Anglia idei atlétikai bajnokságai minden eddiginél nagyobb sikert hoztak a magyar színeknek. Magyarországot az angol bajnoki viadalon, amelyeknek nemzetközi jellegük van s amelyeken Európa legjobb atlétái szoktak egymásnak találkozót adni, Darányi József dr. MAC, Barsi László BBTE és Madarász Endre SZAK.—MTK képviselték s a három magyar versenyző két angol bajnoksággal és egy második díjjal tért haza a magyar atlétika, a magyar sportratermettség örök dicsőségére. Nem volt könnyű helyzetük a magyar versenyzőknek. Eltekintve attól, hogy mindegyiknek valóban a legjobb európai versenyzőkkel kellett megküzdeni, 80.006 szempár reájuk irányuló tekintetének hatása alól is mentesíteni kellett magukat. 80.000 néző nézte végig az angol bajnoki döntőket, az előfutamokra „csupán“ 40.000 ember volt kíváncsi. Ez a hatalmas tömeg a maga nagyszerűségében egyedül is félelmet gerjesztő. Hogy micsoda akaraterőt, energiát kíván az ilyen tömegnek a bűvköréből kivonni magát, azt csak azok a versenyzők tudják, akik már ilyen tömeg előtt versenyeztek. A tömeget legyőzni többet jelent, mint az ellenfelek ellen küzdeni. A magyar versenyzők közül legkönyebb dolga volt Madarásznak. Első dobásától végig vezetett. Ellenfelei pillanatnyilag sem voltak veszélyesek reá. Sokkal nehezebb volt Darányinak helyzete. Legerősebb ellenfele a cseh Douga volt, aki tőzsdén állandóan 15 méteren felüli dobásokkal nyerte versenyeit. Vezetett is az utolsó dobásig. Az utolsó dobáson dőlt el a verseny sorsa. Ebbe a dobásba lelkét adta bele a magyar versenyző. Duoda 15.20 m. körüli dobással vezetett. Darányi utolsó dobása ennél kisebbnek látszott, az utánmérésnél azonban 6 centiméterrel nagyobbnak bizonyult. Darányi a mérés előtt már gratulált is a cseh dobónak, mint új angol bajnoknak. A végleges eredmény kihirdetése után a cseh visszaadta a gratulációt. Leggyengébben szerepelt Barsi, aki „csak“ második lett 400 méteren. Barsi nem volt teljesen fitt, ennek tulajdonítható gyengébb szereplése. Második helye ilyen körülmények között dicséretes, annál inkább, mert az általa vett mezőnyben volt Európa majdnem valamennyi számottevő 400-ra. A magyar atlétika, bár olyan nehézségekkel küzd, mint egyetlen más államban sem, lépést tart fejlődésben a leggazdagabb európai államok atlétikájával. Ezt igazolják Anglia idei bajnokságain elért magyar sikerek. Még nem fellebbezett az Attila Az MLSz fellebbezési bizottsága, amelyhez az Attila ellen hozott profi tanácsi határozat fellebbezhető, holnap, csütörtökön este tartja legközelebbi ülését. Ennek az ülésnek tárgysorozatára kellett volna kitűzni az Attila fellebbezését is. Nem tűzték ki, annál az egyszerű oknál fogva, mert az Attila eddig nem fellebbezett! Ezt a sajnálatos tényt a szaksajtó is óriási meglepetéssel regisztrálja. Mindenki, akinek a futballhoz valami köze van, egész természetesnek tartotta, hogy az Attila legelső gondja lesz a reá nézve sérelmes határozat megfellebbezése azonnal a PLUSz hivatalos értesítésének kézhezvétele után, úgy látszik, hogy az, ami mindenki előtt természetes, egyáltalában nem az az Attila előtt. Az Attila nem tartotta olyan sürgősnek a dolgot, mint amilyen. Kedden, amikor már mindenki tudta a szaklapokból az Attila vezetőségének legújabb baklövését, fogtak csak hozzá az előkészítő munkálatokhoz, amely abban merült ki, hogy a vezetőség egész este kereste Klenics Barna dr.-t, az ÉLASz társelnökét, akivel a fellebbezést megszerkesztetni kívánja. Miután pedig az ÉLASz társelnöke kedden este sehol sem volt található, a fellebbezés ügye nem is juthatott túl az előkészítő munkálatokon. Tény az, hogy az Attilának joga van a határozat kézhezvétele után 15 napon belül fellebbezni. Ez a 15 nap még nem telt el, tehát az Attila fellebbezési joga nem szűnt meg. Ellenben ebben az ominózus ügyben minden perc késés egyedül és kizárólag az Attilára járhat káros következményekkel. Ha az Attila vezetősége a csapat és saját maga, valamint az MLSz határozat után következő lépések szempontjából nem tartotta fontosnak a határozat azonnali megfellebbezését, ez mégis kötelessége lett volna az őt támogató közönséggel szemben, amely eddig még, minden szövetségi határozat ellenére is az Attila ártatlanságáról van meggyőződve, éppen azoknak a nyilatkozatoknak alapján, amelyek ebben az ügyben az Attila vezetői részéről hivatalosan, vagy magánúton elhangzottak. Ez a közönség elvárta volna, hogy az Attila vezetői egy fél percet sem veszítve igyekeznek reparáltatni a sérelmes határozatot. Joggal kérdezheti ee a közön ség, amely örömben és bánatban hű maradt az Attilához, hol fogja behozni az Attila vezetősége azt az egyheti késedelmet, amelyet azzal szenvedett, hogy fellebbezését nem azonnal terjesztette elő, ha az MLSz határozata, minden várakozás ellenére is további lépéseket panaszt a belügyminiszterhez — tenné szükségessé. Nem hiszszük, hogy az Attila összeköttetései, ágazzanak azok bármilyen messzire is, olyan súlyosak volnának, hogy még az új bajnoki szezon kezdete előtt sikerülne kieszközölni az MLSz kedvezőtlen döntése esetén a belügyminiszteri döntést! Vagy talán azt véli az Attila, hogy a hivatalos út reá nézve nem létezik s az ő ügye előtt, még nyári szünet idején is nyitva áll a belügyminiszteri ajtó? Vagy talán biztos abban az Attila vezetősége, hogy az MLSz fellebbezési tanácsa meg van győződve ártatlanságáról és visszahelyezi bajnoki jogaiba a most utolsónak helyezett csapatot. SPORTHIEDIK Az MVSC az országos vizipoló bajnok? A szolnoki országos vasutas bajnoki verseny programjához tartozott a vizipoló bajnokság eldöntése is. Az előmérkőzések során az MVSC csapata 5:3 arányban verte a Szolnoki MÁV csapatát s ezzel a győzelmével a döntőbe került, amelyben a Szegedi Vasutas Sport Egyesület csapata lett volna ellenfele. Szeged azonban nem állott ki, aminek szabályszerű következménye lenne, hogy a Vasutas Sport Egyesületek Ligája az MVSC-t jelentené ki bajnoknak. El kell készülve lenni azonban arra is, hogy a vasutas sport liga nem állapítja meg a szegediek teljes vétkességét s ebben az esetben a mérkőzés lejátszását rendeli el. Ez a mérkőzés csak Miskolcon kerülhet lebonyolításra. Nagyszabású atlétikai verseny a Népkertben. A MASz ászak kerülete vasárnap délután bonyolítja le az egyesületek közötti pontverseny megtartását, amintrről már hírt adtunk, a MASz rendelte el az országos Vidéki Propaganda verseny helyett. A kétfordulós verseny vasárnapi eredményei elé atlétikai körökben nagy várakozással tekintenek. Játék nélkül jutott két ponthoz az SzCCsSE. Az intézőbizottság keddi ülésén az SzCCsSE javára írta az MVTK—SzCCsSE mérkőzés két pontját, mert beigazolnak látta, hogy a mérkőzés az MVTK hibájából maradt el. Az MVTK — amint már közöltük — lekéste a vonatot. Engedélyezett felvidéki mérkőzések. Az ÉLASz intézőbizottsága engedélyezte a következő mérkőzéseket: Július 12: SAC—Munkács, MOVTK — BME Rimaszombatban. Július 19: BTK — Tornallya Tornallyán, SBTC — Füleki TC Salgótarjánban. Július 26: SBTC — Losonci Slavia Losoncon. Augusztus 2: SBTC — RPOS Rimaszombatban. Augusztus 9: SBTC — Losonci Slavia Salgótarjánban. És még mondják, hogy a Felvidékkel a sportkapcsolatot csupán az Attila tartja fenn! . »OK is KQlWVFk Sebess Dénes: Két Magyarország Sebess Dénes könyve szép és értékes munka, amely bizonyára figyelmet fog kelteni. Magyarország utolsó száz esztendejének szakát külön-külön veszi szemügyre, de ezekben elmélyed, s eddig ismeretlen forrásokat is felhasznál. Sorra veszi a reformkort, a szabadságharcot, s külön foglalkozik a Görgey-kérdéssel. Széchenyit és Kossuthot nem állítja egymással szembe, mint azt eddig az iskolás történetírás tette. Mindketten egy célt akartak: a vezetés azért került Kossuth kezébe, mert szónoki tehetsége alkalmasabbá tette őt a vezérségre és nyílegyenesen haladt a cél felé. Széchenyi szkeptikus volt és habozó. A szerző egyik kiválóságából sem ront le azért, hogy a másikat emelje. Nem ért egyet azokkal, akik Görgeyt mindenáron igazolni akarják. Görgeynek a titkos levéltárban levő 1850-i vallomása alapján bizonyítja, hogy a súlyos vádak részben igazak, Görgey a békepárral együtt összeesküvést szőtt a szabadságharc ellen; a diktátorságot kikényszerítette Kossuthból azért, hogy letehesse a fegyvert. Lehetséges, hogy a szerzőnek ez az állítása nagy vitát fog kelteni, de ez csak használni fog a Görgeykérdésnek. A kiegyezés tárgyalásánál rámutat arra, hogy magyar nemesi középosztály anyagi tönkrejutásának milyen nagy része volt Deák Ferenc művében. A kiegyezés ellen nem foglal állást, elkerülhetetlen szükségszerűség volt és Deák alkotása mint politikai mű, minden dicséretet megérdemel.. A végzetes hiba az volt, hogy nem fejlesztették tovább. A szerző megállapításaiból azt a következtetést lehet levonni, hogy Magyarország 1918-i tragédiája, mint a német—francia versengés következménye, végzetszerű volt és elkerülhetetlen. A Hóman—Szekfű-féle Magyar Történet kötésének stílusában egykorú illusztrációk kíséretében készült és tipográfiailag is kifogástalan mű a Könyvbarátok Szövetsége kiadásában, mint illetménykötet jelent meg, de bolti forgalomban is kapható. Ára félbőrkötésben 12 pengőfákkal kapcsolatos internátusokat, konviktusokat, menzákat, alumneumokat stb., amelyek a szülők gyermekneveltetési gondjait enyhítik sa tanulóifjúság küzdelmeit megkönnyítik. A könyv a következő fejezetekre oszlik: I. Ösztöndíjak, II. Egyetemi és főiskolai hallgatók diákjóléti intézményei, III. Kedvezmények a középfokú iskolákban, IV. Kedvezmények a szakiskolákban, V. Hadiárvák elhelyezésére szolgáló intézmények. A csinos kiállítású munka ára 3 pengő és kapható a könyvárusító helyeken, vagy a szerzőnél (Budapest, I., Maros utca 25. sz.), aki a könyvet a pénz beküldése után bérmentve megküldi. Ma:'V-r A magyar ifjúság régen nélkülöz egy olyan útmutatót, amelyből megfelelően tájékozódhatnék azokról a kedvezményekről, amelyeket az állam, az egyes közületek és társadalmi egyesületek nyújtanak azért, hogy az ifjúság tanulmányi lehetőségeit megkönnyítsék. E miatt sok ifjú minden előfeltétel birtokában is elesik olyan kedvezményektől, amelyeket joggal elnyerhetne, viszont velük szemben a kevésbé méltók használnak ki sok kedvezményt csak azért, mert szerencsés körülmények folytán tudják az útját-módját, hogy milyen előnyök kínálkoznak számukra. Éppen ezért hézagpótló szerepe van a Magyar diákkalauznak, amelyet Horváth Kálmán ny. min. számv. főtanácsos, fővárosi hírlapíró állított össze. Ez a könyv praktikus és kimerítő tájékoztatót készített mindazokról a kedvezményekről és támogatásokról, amelyekben a tanulóifjúság a közép-, felső- és szakiskoláinkban részesíthető. A gondosan szerkesztett és a maga nemében egyedülálló újdonság Magyar diákkalauz címen jelent meg és felöleli az összes ösztöndíjakat s azok igényelhetésének a módját, az egyetemi és főiskolai ifjúság diákszociális intézményeit az egyetemi városokban és a főiskolák székhelyein, a különböző középiskolákkal és szakisko Kánikula Azt mondják, hogy kánikulában mindenkinek melege van, óriási tévedés. Csak annak van melege, aki hideget szeretne. Hideget pedig az szeretne, akinek dolgoznia kell a nagy hőség dacára, azaz akinek nincs pénze nyomlásra. Bizonyos, hogy ilyenek vannak többségben azokkal szemben akik a kánikula heve ellen ezer ellenszert használhatnak. Pénzért ugyenis lehet télen meleget, nyáron hideget vásárolni. Csak azok kénytelenek magukat az időjárás hatalmának alávetni, akik súlyos testi és lelki hibaként viselik a szegénységet. És ez az igazság. Mert képzeljük el, mi következnék abból, ha kánikula idején a mérsékelt égöv minden lakója felvonulna a hidegebb tájakra, télen pedig mindenki Olaszországba vagy Afrikába menekülne a hideg elöl. Elnéptelenednének a falvak és a városok s nem maradna a helyén más, mint a segédjegyzők, akik akkor is segédjegyeznék a közigazgatási teendőket, a rendőrség emberei, akik kijelentőlapok tömkelegéből megállapítanák, ki távozott szabálytalanul és esetleg a kutyapecér, aki a gazdátlanul kóborló ebeket kioktatná a szabályrendeletekre. Ezért van ez így jól, ahogy van. Jól van az, hogy nyáron minden bokor hajlékot ad. Jól van az, hogy szegény emberek horkolnak éjszaka idegenek küszöbén, ahová nem hat el az ívlámpák fénye és a posztoló rendőr szemsugara. S jól van az, hogy kánikula idején cseresznye, meggy és korai körte érik körülkerítetten kertekben, sóska, miegymás zöldei a mezőkön. Hiszen ha egy-egy ember ott rakja a téglát vagy ássa az árkot a 40 fokos hőségben, csak azért teszi, mert örül ennek is. Örül, hogy holnap sóska és topott gyümölcs helyett kenyeret ehzik, amelyre a nyaralók azt mondják: tisztességes kenyér. A kenyér ugyanis rendszerint tisztességes. Nagyon is tiszteséges. Aki a forró napon keresi, az is tisztességes. Aki pedig adja és aki nem égetieti munkára feszülő izmait a napon, az jó az is tisztességes. Itt. Ma. (kb.) Az ózdi serleget ezidén nem írják ki. A MOVTK értesítette az ÉLASz elnökségét, hogy az általa alapított Ózdi-Glórián serleg mérkőzéseit ezidén nem kívánja megrendezni. Ők: két egyesület nevezett az értékes serleg küzdelmeire. A J. Lehel óvását, amelyet a SAC ellen azon a címen adott be, hogy a SAC játékjoga a mérkőzés napján fel volt függesztve, nem tárgyalta az intézőbizottság, mert a Lehel az óvásdíjat nem fizette be. Az óvásnak egyébként sem jósolnak nagy sikert, mert a játékjog felfüggesztés csak a rendező csapatokra járhat mérkőzést megsemmisítő következményekkel, az utazó csapatra nem. 71