Magyar Jövő, 1931. július-szeptember (13. évfolyam, 146-219. szám)

1931-07-08 / 152. szám

Szerda, 1931 július hó 8. iiii—wh mii­­mm min—11 ..... Kettős Attila győzelem Rimaszombatban Az Attila vasárnap és hétfőn Rimaszombatban vendégszerepelt. Vasárnap az RPOS, hétfőn az RME volt a miskolci profik el­lenfele. Mindkettőt legyőzte az Attila tartalékos csapata. Ered­mények : Attila — RPOS 4:2 (2:2). Va­sárnap. Az Attila, bár komoly mérkőzést már hosszabb idő óta nem játszott, kitűnő formában játszotta végig a mérkőzést. Szép tetszetős akciói a közönség részé­ről is többször részesültek elisme­résben. Ellenfele félideig egyen­rangúnak mutatkozott. Helycsere után azonban érvényesült az Atti­la nagyobb tudása és jobb kondí­ciója s a csapat biztosan szerezte meg a győzelmet. Az Attila gól­jait Nemes (2), Rudas és Hajós rúgták. Attila - BME 3:1 (3:0). Hét­fő. A vasárnapi mérkőzéstől fá­radt Attila második mérkőzésén már csak az első félidőben muta­tott az előző napihoz méltó játé­kot. Helycsere után kiütközött a játékosokon a fáradtság, aminek következménye lett, hogy a helyi csapat fölénybe került s minimá­lis arányban a maga javára tudta eldönteni ezt a félidőt. Sipos (2) és Vadász (tizenegyesből) rúgták az Attila gólokat. Rimaszombat egyesületei meleg szeretettel fogadták az Attilát, amely szép játékkal és kifogásta­lan sportszerű magatartással vi­szonozta a lelkes fogadtatást és szívélyes vendéglátást. Nyolcvanezer néző előtt vívták ki angol bajnoki címeiket a magyar versenyzők Anglia idei atlétikai bajnoksá­gai minden eddiginél nagyobb si­kert hoztak a magyar színeknek. Magyarországot az angol bajnoki viadalon, amelyeknek nemzetközi jellegük van s amelyeken Európa legjobb atlétái szoktak egymás­nak találkozót adni, Darányi Jó­zsef dr. MAC, Barsi László BBTE és Madarász Endre SZAK.—MTK képviselték s a három magyar ver­senyző két angol bajnoksággal és egy második díjjal tért haza a magyar atlétika, a magyar sport­­ratermettség örök dicsőségére. Nem volt könnyű helyzetük a magyar versenyzőknek. Eltekint­ve attól, hogy mindegyiknek va­lóban a legjobb európai verseny­zőkkel kellett megküzdeni, 80.006 szempár reájuk irányuló tekinte­tének hatása alól is mentesíteni kellett magukat. 80.000 néző néz­te végig az angol bajnoki döntő­ket, az előfutamokra „csupán“ 40.000 ember volt kíváncsi. Ez a hatalmas tömeg a maga nagysze­rűségében egyedül is félelmet gerjesztő. Hogy micsoda akarat­erőt, energiát kíván az ilyen tö­megnek a bűvköréből kivonni ma­gát, azt csak azok a versenyzők tudják, akik már ilyen tömeg előtt versenyeztek. A tömeget legyőzni többet jelent, mint az ellenfelek ellen küzdeni. A magyar versenyzők közül legkönyebb dolga volt Madarász­nak. Első dobásától végig veze­tett. Ellenfelei pillanatnyilag sem voltak veszélyesek reá. Sokkal ne­hezebb volt Darányinak helyzete. Legerősebb ellenfele a cseh Douga volt, aki tőzsdén állandóan 15 mé­teren felüli dobásokkal nyerte versenyeit. Vezetett is az utolsó dobásig. Az utolsó dobáson dőlt el a verseny sorsa. Ebbe a dobásba lelkét adta bele a magyar ver­senyző. Duoda 15.20 m. körüli do­bással vezetett. Darányi utolsó dobása ennél kisebbnek látszott, az utánmérésnél azonban 6 centi­méterrel nagyobbnak bizonyult. Darányi a mérés előtt már gratu­lált is a cseh dobónak, mint új angol bajnoknak. A végleges eredmény kihirde­tése után a cseh visszaadta a gra­tulációt. Leggyengébben szerepelt Barsi, aki „csak“ második lett 400 méteren. Barsi nem volt teljesen fitt, ennek tulajdonítható gyen­gébb szereplése. Második helye ilyen körülmények között dicsére­tes, annál inkább, mert az általa vett mezőnyben volt Európa majdnem valamennyi számottevő 400-ra. A magyar atlétika, bár olyan nehézségekkel küzd, mint egyetlen más államban sem, lépést tart fejlődésben a leggazdagabb európai államok atlétikájával. Ezt igazolják Anglia idei bajnoksá­gain elért magyar sikerek. Még nem fellebbezett az Attila Az MLSz fellebbezési bizottsá­ga, amelyhez az Attila ellen ho­zott profi­ tanácsi határozat fel­lebbezhető, holnap, csütörtökön este tartja legközelebbi ülését. Ennek az ülésnek tárgysorozatára kellett volna kitűzni az Attila fel­lebbezését is. Nem tűzték ki, an­nál az egyszerű oknál fogva, mert az Attila eddig nem fellebbezett! Ezt a sajnálatos tényt a szak­sajtó is óriási meglepetéssel re­gisztrálja. Mindenki, akinek a fut­ballhoz valami köze van, egész természetesnek tartotta, hogy az Attila legelső gondja lesz a reá nézve sérelmes határozat megfel­­lebbezése azonnal a PLUSz hiva­talos értesítésének kézhezvétele után, úgy látszik, hogy az, ami mindenki előtt természetes, egy­általában nem az az Attila előtt. Az Attila nem tartotta olyan sür­gősnek a dolgot, mint amilyen. Kedden, amikor már mindenki tudta a szaklapokból az Attila vezetőségének legújabb baklövé­sét, fogtak csak hozzá az előké­szítő munkálatokhoz, amely ab­ban merült ki, hogy a vezetőség egész este kereste Klenics Barna dr.-t, az ÉLASz társelnökét, aki­vel a fellebbezést megszerkesztet­ni kívánja. Miután pedig az ÉLASz társelnöke kedden este se­hol sem volt található, a fellebbe­zés ügye nem is juthatott túl az előkészítő munkálatokon. Tény az, hogy az Attilának jo­ga van a határozat kézhezvétele után 15 napon belül fellebbezni. Ez a 15 nap még nem telt el, tehát az Attila fellebbezési joga nem szűnt meg. Ellenben ebben az ominózus ügyben minden perc ké­sés egyedül és kizárólag az Attilá­ra járhat káros következmények­kel. Ha az Attila vezetősége a csapat és saját maga, valamint az MLSz határozat után következő lépések szempontjából nem tartot­ta fontosnak a határozat azonnali megfellebbezését, ez mégis köte­lessége lett volna az őt támogató közönséggel szemben, amely ed­dig még, minden szövetségi hatá­rozat ellenére is az Attila ártat­lanságáról van meggyőződve, ép­pen azoknak a nyilatkozatoknak alapján, amelyek ebben az ügy­ben az Attila vezetői részéről hi­vatalosan, vagy magánúton el­hangzottak. Ez a közönség elvár­ta volna, hogy az Attila vezetői egy fél percet sem veszítve igye­keznek reparáltatni a sérelmes határozatot. Joggal kérdezheti ee a közön­ ség, amely örömben és bánatban hű maradt az Attilához, hol fogja behozni az Attila vezetősége azt az egyheti késedelmet, amelyet az­zal szenvedett, hogy fellebbezését nem azonnal terjesztette elő, ha az MLSz határozata, minden vára­kozás ellenére is további lépéseket­­ panaszt a belügyminiszterhez — tenné szükségessé. Nem hisz­­szük, hogy az Attila összekötteté­sei, ágazzanak azok bármilyen messzire is, olyan súlyosak volná­nak, hogy még az új bajnoki sze­zon kezdete előtt sikerülne kiesz­közölni az MLSz kedvezőtlen dön­tése esetén a belügyminiszteri dön­tést! Vagy talán azt véli az Atti­la, hogy a hivatalos út reá nézve nem létezik s az ő ügye előtt, még nyári szünet idején is nyitva áll a belügyminiszteri ajtó? Vagy ta­lán biztos abban az Attila vezető­sége, hogy az MLSz fellebbezési tanácsa meg van győződve ártat­­lanságáró­l és visszahelyezi bajno­ki jogaiba a most utolsónak helye­zett csapatot. SPORTHIEDIK Az MVSC az országos vizipoló bajnok? A szolnoki országos vas­utas bajnoki verseny programjá­hoz tartozott a vizipoló bajnok­ság eldöntése is. Az előmérkőzések során az MVSC csapata 5:3 arányban verte a Szolnoki MÁV csapatát s ezzel a győzelmével a döntőbe került, amelyben a Sze­gedi Vasutas Sport Egyesület csapata lett volna ellenfele. Sze­ged azonban nem állott ki, ami­nek szabályszerű következménye lenne, hogy a Vasutas Sport Egyesületek Ligája az MVSC-t jelentené ki bajnoknak. El kell készülve lenni azonban arra is, hogy a vasutas sport liga nem ál­lapítja meg a szegediek teljes vét­kességét s ebben az esetben a mérkőzés lejátszását rendeli el. Ez a mérkőzés csak Miskolcon kerül­het lebonyolításra. Nagyszabású atlétikai verseny a Népkertben. A MASz ásza­k ke­rülete vasárnap délután bonyolít­ja le az egyesületek közötti pont­verseny megtartását, amint­­­­rről már hírt adtunk, a MASz rendel­te el az országos Vidéki Propa­ganda verseny helyett. A kétfor­dulós verseny vasárnapi eredmé­nyei elé atlétikai körökben nagy várakozással tekintenek. Játék nélkül jutott két ponthoz az SzCCsSE. Az intézőbizottság keddi ülésén az SzCCsSE javára írta az MVTK—SzCCsSE mérkő­zés két pontját, mert beigazol­nak látta, hogy a mérkőzés az MVTK hibájából maradt el. Az MVTK — amint már közöltük — lekéste a vonatot. Engedélyezett felvidéki mérkő­zések. Az ÉLASz intézőbizottsága engedélyezte a következő mérkő­zéseket: Július 12: SAC—Mun­kács, M­OVTK — BME Rima­szombatban. Július 19: BTK — Tornallya Tornallyán, SBTC — Füleki TC Salgótarjánban. Július 26: SBTC — Losonci Slavia Lo­soncon. Augusztus 2: SBTC — RPOS Rimaszombatban. Augusz­tus 9: SBTC — Losonci Slavia Salgótarjánban. És még mondják, hogy a Felvidékkel a sportkap­­csolatot csupán az Attila tartja fenn! . »OK is KQlWVFk Sebess Dénes: Két Magyarország Sebess Dénes könyve szép és ér­tékes munka, amely bizonyára figyelmet fog kelteni. Magyar­­ország utolsó száz esztendejének szakát külön-külön veszi szem­­ügyre, de ezekben elmélyed, s ed­dig ismeretlen forrásokat is fel­használ. Sorra veszi a reformkort, a szabadságharcot, s külön foglal­kozik a Görgey-kérdéssel. Széchenyit és Kossuthot nem állítja egymással szembe, mint azt eddig az iskolás történetírás tette. Mindketten egy célt akartak: a­ vezetés azért került Kossuth ke­zébe, mert szónoki tehetsége alkal­masabbá tette őt a vezérségre és nyílegyenesen haladt a cél felé. Széchenyi szkeptikus volt és ha­bozó. A szerző egyik kiválóságából sem ront le a­zért, hogy a másikat emelje. Nem ért egyet azokkal, akik Görgeyt mindenáron igazolni akarják. Görgeynek a titkos levél­tárban levő 1850-i vallomása alap­ján bizonyítja, hogy a súlyos vá­dak részben igazak, Görgey a bé­­kepárral együtt összeesküvést szőtt a­ szabadságharc ellen; a diktátor­­ságot kikényszerítette Kossuthból azért, hogy letehesse a­ fegyvert. Lehetséges, hogy a szerzőnek ez az állítása nagy vitát fog kelteni, de ez csak használni fog a Görgey­­kérdésnek. A kiegyezés tárgyalásá­nál rámutat arra, hogy magyar nemesi középosztály anyagi tönk­­rejutásának milyen nagy része volt Deák Ferenc művében. A ki­egyezés ellen nem foglal állást, el­kerülhetetlen szükségszerűség volt és Deák alkotása mint politikai mű, minden dicséretet megérde­mel.. A végzetes hiba az volt, hogy nem fejlesztették tovább. A szerző megállapításaiból azt a következ­tetést lehet levonni, hogy Magyar­­ország 1918-i tragédiája, mint a német—francia versengés követ­kezménye, végzetszerű volt és el­kerülhetetlen. A Hóman—Szekfű-féle Magyar Történet kötésének stílusában egykorú illusztrációk kíséretében készült és tipográfiailag is kifogás­talan mű a Könyvbarátok Szövet­sége kiadásában, mint illetmény­kötet jelent meg, de bolti forga­lomban is kapható. Ára félbőrkö­tésben 12 pengő­­fákkal kapcsolatos internátusokat, konviktusokat, menzákat, alum­­neumokat stb., amelyek a szülők gyermekneveltetési gondjait eny­hítik s­­a tanulóifjúság küzdelmeit megkönnyítik. A könyv a következő fejezetek­re oszlik: I. Ösztöndíjak, II. Egye­temi és főiskolai hallgatók diák­jóléti intézményei, III. Kedvezmé­nyek a középfokú iskolákban, IV. Kedvezmények a szakiskolákban, V. Hadiárvák elhelyezésére szol­gáló intézmények. A csinos kiállí­tású munka ára 3 pengő és kap­ható a könyvárusító helyeken, vagy a szerzőnél (Budapest, I., Maros­ utca 25. sz.), aki a könyvet a pénz beküldése után bérmentve megküldi. Ma:'V-r A magyar ifjúság régen nélkü­löz egy olyan útmutatót, amelyből megfelelően tájékozódhatnék azok­ról a kedvezményekről, amelyeket az állam, az egyes közületek és tár­sadalmi egyesületek nyújtanak azért, hogy az ifjúság tanulmányi lehetőségeit megkönnyítsék. E miatt sok ifjú minden előfeltétel birtokában is elesik olyan kedvez­ményektől, amelyeket joggal el­nyerhetne, viszont velük szemben a kevésbé méltók használnak ki sok kedvezményt csak azért, mert szerencsés körülmények folytán tudják az útját-módját, hogy mi­lyen előnyök kínálkoznak szá­mukra. Éppen ezért hézagpótló szerepe van a Magyar diákkalauznak, ame­lyet Horváth Kálmán ny. min. számv. főtanácsos, fővárosi hírlap­író állított össze. Ez a­ könyv prak­tikus és kimerítő tájékoztatót ké­szített mindazokról a kedvezmé­nyekről és támogatásokról, ame­lyekben a tanulóifjúság a közép-, felső- és szakiskoláinkban részesít­hető. A gondosan szerkesztett és a maga nemében egyedülálló újdon­ság Magyar diákkalauz címen je­lent meg és felöleli az összes ösz­töndíjakat s azok igényelhetésé­­­nek a módját, az egyetemi és fő­iskolai ifjúság diákszociális intéz­ményeit az egyetemi városokban és a főiskolák székhely­ein, a külön­böző középiskolákkal és szakisko­ Kánikula Azt mondják, hogy kánikulában mindenkinek m­elege van, óriási tévedés. Csak annak van melege, aki hideget szeretne. Hideget pe­dig az szeretne, akinek dolgoznia kell a nagy hőség dacára, azaz akinek nincs pénze nyomlásra. Bizonyos, hogy ilyenek vannak többségben azokkal szemben akik a kánikula heve ellen ezer ellenszert használhatnak. Pénzért ugyenis lehet télen meleget, nyáron hide­get vásárolni. Csak azok kényte­lenek magukat az időjárás hatal­mának alávetni, akik súlyos testi és lelki hibaként viselik a szegény­séget. És ez az igazság. Mert képzel­jük el, mi következnék abból, ha kánikula idején a mérsékelt égöv minden lakója felvonulna a hide­gebb tájakra, télen pedig minden­ki Olaszországba vagy Afrikába menekülne a hideg elöl. Elnépte­lenednének a­ falvak és a városok s nem maradna a helyén más, mint a segédjegyzők, akik akkor is segédjegyeznék a közigazgatási teendőket, a rendőrség emberei, akik kijelentőlapok tömkelegéből megállapítanák, ki távozott sza­bálytalanul és esetleg a kutya­­­pecér, aki a gazdátlanul kóborló ebeket kioktatná a szabályrende­letekre. Ezért van ez így jól, ahogy van. Jól van az, hogy nyáron minden bokor hajlékot ad. Jól van az, hogy szegény emberek horkolnak éjszaka idegenek küszöbén,­­ ahová nem hat el az ívlámpák fénye és a posztoló rendőr szemsugara. S jól van az, hogy kánikula idején cse­resznye, meggy és korai körte érik körülkerítetten kertekben, sóska, miegymás zöldei a mezőkön. Hi­szen ha egy-egy ember ott rakja a téglát vagy ássa az árkot a 40 fokos hőségben, csak azért teszi, mert örül ennek is. Örül, hogy holnap sóska és topott gyümölcs helyett kenyeret eh­zik, amelyre a nyaralók azt mondják: tisztessé­ges kenyér. A kenyér ugyanis rendszerint tisztességes. Nagyon is tisztesé­­­ges. Aki a forró napon keresi, az is tisztességes. Aki pedig adja és aki nem égeti­eti munkára feszülő izmait a napon, az j­ó az is tisz­tességes. Itt. Ma. (kb.) Az ózdi serleget ezidén nem ír­ják ki. A M­OVTK értesítette az ÉLASz elnökségét, hogy az általa alapított Ózdi-Glórián serleg mér­kőzéseit ezidén nem kívánja meg­rendezni. Ők: két egyesület neve­zett az értékes serleg küzdelmeire. A J. Lehel óvását, amelyet a SAC ellen azon a címen adott be, hogy a SAC játékjoga a mérkő­zés napján fel volt függesztve, nem tárgyalta az intézőbizottság, mert a Lehel az óvásdíjat nem fi­zette be. Az óvásnak egyébként sem jósolnak nagy sikert, mert a játékjog felfüggesztés csak a rendező csapatokra járhat mérkő­zést megsemmisítő következmé­nyekkel, az utazó csapatra nem. 7­1

Next