Magyar Jövő, 1934. április-június (16. évfolyam, 73-145. szám)

1934-04-01 / 73. szám

A Magyar Jövő eredeti tárcája A megváltás E. Kalikin orosz eredetijéből­­ ,a „Magyar Jövő“ számára fordította : Szem­én István dr. — Te is itt vagy, te vidéki, pusz­tulj ! Nem adhattunk mindenkinek itt helyet,­ pusztulj! So­k ilyen van már itt, mint te... Ezekkel a dühös szavaikkal trak­­tálta a vörösőr azt a tizenkét éves fiút, akit a szélesre zárt kapun éjjen kidobott. Nehéz esizmájával még érezhető nyomatékot is adott szavai­nak. Neki nem sikerült! Hirtelen fél­re­ug­rat­t s jó messziről öklével fenye­gette meg a bezárt kaput. Amint az utca középén piszkosan, éhesen s rongyokba burkolva meg­állóit,­­ már sírni sem tudott,­­ csak egyre az járt az eszében, hogy mihez fogjon most. Aznap regg­el érkezett a dnói áldo­másról Leningrádba. Ott élt anyjá­val, annak fivérénél, aki megosz­totta velük sovány keresetét. Vala­mikor­ az Uraiban laktak apjukkal, akkor még olyan boldog volt. Igaz, akkor sem pihent rózsás ágyon, de az éhséget még nem ismerték s, ap­­jáia­k mindig volt egy-két kedves­kedő szava az ő gzerezskájához. Glalk Szovjetoroszországba­n nem­­lehet sehol sem enni... Megéri-e még­­a holnapot?... Aztán atyját elfogták és agyon­lőtték a cseka­ emberei. Kétségbe­esett anyja soha sem tudta meg en­nek a borzalmas ítéletinek az okát. El is költözött a fiával onnét. Báty­ja vette marsához, aki egy üzletben volt alkalmazva. Ő sem tudott azon­ban elég élelmet felhaj­szálni szá­maikra s az ő kiosztott adagja neki magának is alig volt elegendő. Anyja sehol sem tudott munkát kapni s igy mindketten éheztek. A munkás étkezőkből kidobott hulla­dékot szedegették fel és azon ten­gődtek. Gyakran imádkoztak, hogy az Isten könyörüljön meg rajtuk, de bátyjuk azt is megtiltotta nekik, mert a­ttó­l félt, hogy megtudják az üzemben és őt is elbocsátják a mun­káiból. Még rosszabb idők is szakadtak rájuk. Anyja valami romlott ételt evett és rettenetes kínok között meghalt. Szerezska így teljesen árva lett. Egy ideig még ott marad­t nagy­bátyjánál, de amikor őt is jobban szorongatta már a baj, — az ő ta­nácsára Leningrádba ment, hogy ott mint teljesen árvát valamelyik gyermekmenhelyre vegyék fel. Ler­ingrád­ban azonban csúnyán megjárta. Senki sem a­kart vele szóba állni... Mindenkinek gyűlöle­tes... felesleges volt. • De most mi lesz? —■ gondolta ma­gában, azai­kor az őrségb­ől is kidob­ták, ahová utoljára ment segítséget könyörögni. — Mi lesz vele? Nehéz kérdés volt. A hideg rázta tőle. Már az éhséget sem érezte, — régen hozzászokott. Még egyszer megfenyegette öklével az őrség be­zárt kapuját és hangos sírásra fa­kadt. A hangos szótól valahogy visszatért nyugalma. A pályaud­varra bandukolt.. Nem tudott mást kitalálni, minthogy uj­ra nagybáty­jához megy vissza. A pályaudvaron Szerezsa sokáig bolyongott a kocsik között s nem tudta, hogy hová bújjék. Végre is egy nyitott üres vasúti kocsiba rej­tőzött el. — Mi­t csinálsz itt, — dörgött rá nemsokára egy ismeretlen hang. — Egy vasutas volt, aki szám lent­ját végezte. Mérgesen nézett Szerezsára. Szerezsa csak hallgatott. .— Felejti, — szólt rá még egyszer a vasutas, de már stzelidebb volt a haragja. Lassacskán aztán kihúzta a fiú­ból szándékát és sorsát. Az árva szenvedése meghatotta a vasutast s fejét részvéttel borongatv­a meg­szólalt: — Jer, majd megmutatom azt a vonatot, amelyik a te állomásodra visz. Elbújsz a kocsi alá s odaérsz. Néhány perc múlva Szerezsa már egy vasúti kocsi alatt egy szűk üregibem volt elbújva, amelyben va­­lamikor a­­villany-akkumulátor volt elhelyezve s türelmesen várta a vo­nat indulását. Végre is kivárta. A kocsi­ kerekei nemsokára egyhangú nótáinkba fogtak , a kocsi rázása mély álomba rángatta Scaereziskát. Nem is tud­ta, ho­gy milyen soká aludt. A­mikor felébredt, a vonat­­nál a pályaudvaron állott és vala­mi különös zaj ütötte meg Szerezs­­ka fülét. Egy félóra telhetett egy ed kínos bizonytalanságban. Végre is elha­tározta, hogy megnézi, várjon hová jutott? Csendesen kinyitotta búvó­helyének ajtaját és kiugrott belőle. Óvatosságból még egy kis időre a kocsi alá ült­ és ha­llgat­ózott. Az ál­lomás felől élénk beszélgetés hallat­szott feléje, amelyet azonban nem értett. Még inkább bámulatba ejtette őt a szokatlan emberi nevetés. Kidugta fejét a kocsi atoll, de nem tudta lassan­­ megérteni, hogy mi történhetett vele!­­ Mindenütt szépem felöltözött, vi­dám arcú embereket látott, akik barátságosan beszélgettek és nevet­géltek s mindegyikök kezeiben cso­mag volt. A szegény Szerezsát teljesem meg­rémítette ez a kép. — Bizonyára burzsujok, — vil­lant át agyán a gondolat, amelynek nyomán a szónak legsötétebb szov­jet magyarázata jutott eszébe... Igen, a burzsujok, a proletárok leg­­gonosaabb ellemségei. Önkényte­­enül is visszahúzódott s újra el aka­rt buj­ni, de már késő volt Egy egyenruhás férfi észrevette, majd vállon ragadba, kihúzta a ko­csi alól és a perronra vitte.. E­­köz­ijén valami idegen nyelven beszélt hozzá, míg végre oroszul szólalt meg­: — Hogy hívnak, hova való vagy? — Leningrádból, — felelt Szeneas- Ika alig ha­llhatóan. Minden kivilág­lott. Nem jó vonatba bujt . Észtor­szágban ébredt fel. Ott minden egészen más volt, mint a szovjet­ paradicsomból. Sze­­razskát mindjárt egy úr vette gond­jaiba és bamviitte. Itt életében clo­ser próbálta meg, hogy mi is­ az a fürdő és mi a szappan. Tiszta ruhába öltöztették é­s en­ni adtak neki jóllakásig! Azután is gondoskodtak róla.­­Szerezska meg lett váltva a szov­jet­ pokoltól. Ha nem lett volna egy jólelkű vasutas, aki fel­cserél­tette vele a vo­natot , Szerezska­ ma is ott bo­lyongna a széles orosz földön,­­ame­lyen aranyi fiatal testvére kóborol. tatom HÁGY&t? JCJVÖ Vasárnap, 1934 április hó 1. a világ legjobb keserüvizei Az Igmándi gyógyvíz, legjobb magyar márka. Ha fejfájás gyötör, a gyomrod nincs rendben, ki egyszer használta másnak is ajánlja. igyál csak Igmándi­t fél pohárral reggel. FIGYELEM! Az Igmándi keserüviz kis három és fél decis üvegekben is kapható i­ nn­tézményesít­ő, hanem annyiszor támadó, természetes és adott ne­hézségein túl is messze tétovázó po­litikai rendszer mélyítik a nagy­péntek és nagyszombat fájdalmát és reménytelen tanácstalanságát És mégis, mindezek dacára, hin­­ts­ünk és akarnunk kell a h­ús­vétot. ’Nem lettün­k szegényebbek, nem let­tünk koldusabbak, nem lettünk el-­­­agyatott­abbak, mint a Názáreti ott a kereszten. A tragédia mélységéből a hús­vét magasságába való fel­emelkedése, biztat, bátorít és kény­szerít,­­hogy Benne és Általa, az Igazság tudatában és erejében akarjuk a feltámadást. Feltámadást mind­egyikünknek a porból, a lélektelen sivárságból az emelkedett emberi mivoltra. Félté­m­­adását mindannyiunnknak a reánk kovácsolt gazdasági és társadalmi béklyókból a mi ezeréves közössé­günket szolgáló életre. És feltám­a­dását annak az igazságunknak, me­lyet a teremtés határolt a Kárpá­tok és az Adria közé. Sem egyik, sem­­másik nem köny­­nyű munka. De mind lehetőség, mert az igazság nem ismer sem ■örök keresztre feszí­tést, sem pedig örök eltemetést. A feltámadás ün­nepének vigasztaló és bátorító ere­je pedig kell, hogy kényszerí­tsen, hogy víj utakra lépjünk. Azokra, melyek kivezetnek a sírból, kivezet­nek a sír mindent porlasztó, álsá­gos nyugalmából a feltámadó élet­­re. Arra az életre, melyben nemz­e­tünk testvér mi Iliói tudnak egy­másra találni,, hogy felépíthessék előbb önmagukban az igaz­­ma­gyart, hogy azután újra megteremt­hessék számára az új magyar hazát. Megszűnik Budapest-Miskolc között egy gyorsvonatpár Miskolc, március 31. Jelezte már a Magyar Jövő, hogy a május 11-én érvénybe lépő új Máv­ menetrendben Miskolcra név­re fontos változás történik. So­m­­­baton már kibocsájtották­­az Állam­vasutak új menetrendjét. Eszerint megszűnni Budapest Miskolc fcl- M­ezőgazdasági, konyhakerti és virágmagvak frissek, megbízhatók Weidlich Pál magkereskedésében a „Fekete kutyához" Miskolcon _________Alapittatott 1756-ban egyszerű­zött eddig Budapestről 17 óra 40 perckor induló gyorsvonat és a 17 óra 55 perckor induló személyvonat, amely helyett 17 óra 15 perckor gyorsított személyvonat megy Sá­toraljaújhelyig. Ellen irányban megszűnik a Miskolcról 13 óra 50 perckor és a 14 óra 10 perckor in­duló személyvonat, amely helyett 14 óra 15 perckor fog indulni sze­mélyvonat. Mindkét gyorsított sze­mélyvonaton a menetidő mindössze 50 perccel lesz rövidebb, mint az személy­vona­tokon. Terme­­­sztes, hogy m­sik a személyvonatok éppen menetidejük hosszadalmas­sága miatt nem elégíthetik ki a miskolci kívánalmakat. Miskolc szempontjából az új menetrend sé­relmes. Nem kaptunk értesülést a reggel 5 órakor Miskolcról induló személyvonat menetidejének a megcsökkentéséről, amelyre pedig feltétlen­ül szükség volna. **py­i*iw**vw****n­win­g***ft**** Négylábú csirke Szolnok, március 30. Markó Györgyné baromfitenyész­tőnél négylábtj efit-ttp kell ki a to­­jósból. A csirke­pár ötödik napja él és egészséges.

Next