Magyar Jövő, 1936. szeptember-október (18. évfolyam, 199-250. szám)

1936-10-09 / 231. szám

t. Szellemi életünk prob­lémái a Turul eszme tükrében A mai művészet, irodalom és tu­dományi — századunk mindenben változatosságot hozó felfogásának megfelelően — nagy és csupán váz­latos áttekintés eredményeképpen: tarka, összevisszaságot, sőt e mö­gött bizonyos határozatlanságot is mutat. A művészetek a mindenáron való modernséget hajh­ás­zó különféle „izmusok“ szinte fojtogató kötelé­keit hasztalan igyekeznek lerázni. Irodalmas produktumaink, éppen a tömegtermelés egyre uralkodóbbá váló jegyében, hovatovább elseké­­lyesednek. A változásvárásnak eb­ben az egyre követelőbbé váló évei­ben ad biztos és a célokat ponto­san megjelölő programot a Turul Szövetség, közelebbről pedig a Tu­rul eszme, rámutatva elsősorban ar­ra, hogy úgy a művészet, mint az irodalom, de még a tudományok területén is csak akkor folytatható eredményes és építő munka, ha szellemi életünk irányítói félredob­va minden nagyhangú önámítást, legelőször is leszámolnak önma­gukkal. Ha belátják, hogy mara­dandó értékű szellemi irányítás ma csak úgy adható, ha úgy a tudo­mány, mint művészet és irodalom művelésének zsinórmértékéül egye­dül a keresztény nemzeti eszmét fogadják el. Mert kétségtelen, — s ezt maga a szellemi irányok hova­tovább bekövetkezendő csődje iga­zolja —, hogy akár ,a harcos és szélsőséges nemzetköziség, akár ugyanennek megalkuvó formája az élet- és történelemfölvetette kérdé­seket megoldás helyett zsákutcába vezetik. Viszont ezzel szemben az az Európában fokozatosan tágabb teret hódító nemzeti életszemlélet, amely az olasz és német államokat szellemi téren is világhatalommá emelte s amelynek tagadása nagy nyugati államok dekadenciáját vonja maga után, egyedüli kiind­u­lási alapja a Turul eszme köré cso­portosuló művészet, irodalom és tudomány művelőinek. A nemzeti sajátságok kihangsúlyozása, amely amellett, hogy a békés szándékú idegen érdekek jogait tiszteletben tartja, letörülhetetlen bélyeget nyom a Turul eszméit követő szel­lemi munkások tevékenységére. Ez a szellemi művelődés terén is magát magyarnak valló Turul Szövetség tartja országos összejö­vetelét november első napjaiban Miskolcon, hogy a XVII. orsz. kö­­vettáborra egybesereglett követei­vel itt, a megcsonkított Felvidék legnagyobb városában hitet tegyen a nemzet szellemi életlehetőségének egyetlen­­módja: a keresztény nem­zeti griztúra­ mellett. Asszony gyöngédséggel írta: Francis de Mirmandon Fordította: Illyés Gizella — Kedves Urbain — mondtam kategorikusan — figyelmeztetem, hogy ez így nem mehet tovább. Ha ez még egyszer megtörténik, magát teszem érte felelőssé. Urbain öreg szolga, amilyen ma nem sok akad. A világon semmi se hozza ki a sodrából. Most se érintették nagyon a szavaim, csak ennyit mondott: — Jóval a nagyságos úr előtt észrevettem azt a különösséget, ami­re most méltóztatott célozni. Sokkal több, mint egy hete, hogy a nagy­ságos úr kocsija két órakor eltűnik a kapu elől és csak hat órakor ke­rül vissza. Négy hónap óta ismét­lődik ez majdnem minden nap. — És erről semmit sem szólt. — Nem akartam a nagyságos urat zavarni, de megfigyeléseket tettem saját szakállamra. — És mire jött rá? — Sajnos semmire. Mintha bo­szorkányság volna a dologban. — Mindig akkor tűnik el az autó, amikor nem vagyok az őrhelyemen és akkor kerül vissza, amikor éppen nem nézek ki az ablakon. Urbain szeme beszéd közben foly­ton a ablakra tapadt és most hirte­len nagyot ugrott a öreg. — Oh, most akarja indítani. Élve vagy halva ide hozom a fickót, aki benne ül. — És mint egy őrült rohant le a lépcsőn. Mikor visszatért kö­nyörtelen öklében nem egy fickót tartott, amint naivul előre gondol­ta, hanem egy hölgyet. Egy csalha­tatlan eleganciával öltözött hölgyet, aki azonfelül rendkívül csinos volt. És ez teljesen zavarba hozott. Egy olajbarna gengsztert vártam vagy legalább egy vakmerő zsigolát, aki­nek hétvégi kirándulására feltétle­nül Hispano kell. És nem számítot­tam erre a gyöngéd teremtésre tar­tós hullámú, éjfekete fürtökkel. És az első szavai is egészen másként hangzottak, mint azt a körülmé­nyek megengedték volna. : — Nem szeretem ezt a modort — és ki akarta szabadítani a karját. — Ellopta-e a nagyságos úr autó­ját? Igen vagy nem? — kiáltotta Urbain, aki mindig a tiszta helyze­tet szerette. — Rosszul választja meg a sza­vait, kedves barátom — viszonozta a vádlott. Mindenek előtt hagyjon néhány pillanatra egyedül a gaz­dájával. Beszélnem kell vele. Intettem Urbainnek, aki nem szí­vesen engedte el a zsákmányát és eltűnt. Ugy­e nem kell mondanom, hogy nem csak zavart, de kíváncsi is voltam? De a látogatóm semmi hajlamot se mutatott arra, hogy ezt a kíváncsiságot belátható időn be­lül kielégítse. Nem volt sietős a dolga. Beült egy fotelbe, anélkül, hogy arra fölszólítottam volna, ki­nyitotta a táskáját és a legnagyobb gonddal egészítette ki kozmetikai felkészültségét. Azután fölemelte a fejét és nyugodtan végig nézett raj­tam. — Tulajdonképen ez sok hűhó semmiért. — Semmiért? Ez igazán pompás! Nagyon sértettnek látszott és azonnal offenzívába ment át. — Ellenkezőleg uram, különösnek találom magát. Megelégszem, hogy csak két órakor kocsizom ki — és ami még nehezebb — hat óra előtt mindig visszahozom­ az autóját. Min­den kigondolható módon vigyázok, nehogy baleset érjen, hogy épen hozhassam vissza a kocsiját. És mindezt gyöngédségből, hogy kí­mélj­em magát! És így köszöni meg! Úgy kezel, mint egy klepto­­mániást, mint egy csalót! Nem sok hiányzott, hogy a rendőrségre hur­coljanak! Olyan becsületesen föl volt hábo­rodva, hogy bocsánatkérésen gon­dolkoztam. Mert az ember gyakran durva és ügyetlen, anélkül, hogy az akarna lenni, sőt gyakran az, anél­kül, hogy tudna róla. És aztán egyik szava különösen meghatott: „gyöngédségből.“ Azért volt annyi­ra óvatos, hogy engem kíméljen. Miért? Miért kell engem kímélni? Felvilágosítást kértem. — Hamar rájöttem, hogy maga milyen ember és hogy egy magához hasonló férfi jobb sorsot érdemelt volna, mint amilyent az élet nyúj­tott. . — ? — Oh, ez nagyon egyszerű. A tér­képtartó táskájában ott felejtette — valószínűleg olyan szórakozott­ságból, amit a bánat ment — egy bizonyos Susanne leveleit. — Oh! — Nem kell rendkívül éles elme ahhoz, hogy észre vegye az ember, hogy milyen kezek közé került. És ha érdekli a véleményem, meg­mondhatom, hogy ez a szakítás egészen kitűnő volt. Isten tudja, hogy mire vezetett volna ez a ka­land. Ezzel az önző nővel ellentét­ben maga nagyon jó és lovagias lehet! Hányszor sajnáltam, hogy ezt nem mondhatom meg magának. De ott volt a kocsi, amire sürgős szük­ségem volt és árnyékban kellett maradnom. — És most? — Most? Igazán nem tudom... be kell osztanom. Utóvégre vannak taxik... És a földalatti. Erre a lealázó kilátásra elfátyolo­­sodott a tekintete. Én is meg vol­tam hatva. Egy ilyen szép, ilyen tartós hullámú, ilyen elegáns és főképen ilyen gyöngéd asszonyról, egy asszonyról, aki megértette a lelkemet, amikor átkutatta a térké­pes táskámat, egy ilyen asszonyról igazán nem lehet feltételezni, hogy bevásárlásaira és látogatásaira földalattin menjen. Kerestem egy utat, egy kivezető utat. És be kell vallanom, hogy nem találtam meg azonnal. Csak három hét múlva jutott eszembe a meg­mentő ötlet — Legényember vagyok, Simone és m­nga özvegy — mondtam új barátnőmnek. Nem engedhetem­ át magának teljesen a kocsimat, mert délelőtt szükségem van rá. De talán osztozkodhatunk rajta. Természete­sen, mint férj és feleség. Feleségül vettem Simonét. És na­gyon boldogok vagyunk. Annak el­lenére, hogy a délutáni autózáso­kon kívül délelőttieket is bekap­csolt. És pedig mindennap úgy, hogy én sohasem használhatom a kocsimat. De könnyen nélkülözöm. Páris autóbusz vonalainak közlekedési hálózata kitűnő, úgy, hogy én szí­vesen adózom ezzel­ a csekély ál­dozattal az én szép, tartóshullámú, elegáns és mindenek felett gyöngéd feleségemnek. VALUTA Angol font 16.50—16.70, belga 56.90 —57.50, cseh korona —.—, dán korona 73.70—74.450, dinár 7.80—7.95,­ dollár 337.00—34X100, francia frank —.—, hollandi forint —.—, lengyel zloty 60.70—61.40, leu 2.80—3.00, leva 4.00 — 4.15, lira —.—, német márka —, norvég korona 82.95— 83.85, osztrák Schilling 80.00—80.70, spanyol pezeta —.—, svéd korona 85.15—86.05, svájci frank —.—, ka­nadai dollár 331.00—341.00. GABONAPIAC A terménypiacon csütörtökön nyugodt volt a hangulat, nyereség­­biztosítási eladásokra ellanyhult az irányzat. A határidős rozs 40—50, a tengeri 60 fillérrel, visszaesett. A készárupiacon a búza 20—25, rozs 15, zab 10—15, tengeri 20 fillérrel visszaesett. Lanyha volt a lucerna­­mag és a szárított répaszelet, ba­rátságos a fehérbab. Hivatalos árfolyamok: tiszavidéki búza 77-es 17.15—17.40, 78-as 17.30— 17.55, 79-es 17.50—17.70, 80-as 17.60— 17.80, felsőtiszai 77-es 17.00—17.20, 78-as 17.15—17.35, 79-es 17.35—17.50, 80-as 17.45—17.60, rozs pestvidéki 13.60—13.80, egyéb származású 13.65 —13.85, zab­la 16.00—16.15, zab közé­pe® 15.75—15.90, tengeri közraktári 12.60—12.80, CHICAGÓI TERMÉNYTŐZSDE Csikágói zárlat pengőben, mázsá­ban* Búza 14.25, 14.05, 121.9, tengeri 12.70, 12.12, 11.60, zab 9.68, 9.77, 9.69, rozs 10.94, 10.69, 959. SERTÉSVÁSÁR Ferencvárosi sertésvásár. Vásári maradvány 36, friss felhajtás 1914, összesen 1950 darab sertés, zsírser­tés fiatal nehéz 111—112, kivételesen 113, szedett príma 101—106, silány 90—96, angol hússertésben nem volt eladás. Zsír 160 fillér kg.-ként. Az irányzat élénk. Fix és magas jutalék mellett Vasgyár és Ujgyőr területén való lapárnyít­áshoz rikkancsokat kerékpárral vagy anélkül felvesz a lap kiadóhivatala Péntek, 1936. évi október hó 9. rApió PÉNTEK BUDAPEST I. 6.45: Torna. Utá­na: Hanglemezek. 7.20: Étrend. 10: Hírek. 10.20: „Időszerű szemle“. (Felolvasás). 14.45: „Ifjúsági közle­mények“. (Felolvasás.) 11.10: Nem­zetközi vízjelzőszolgálat. 12: Déli harangszó. 1205: Triumph ének­­együttes. Tagjai: Vigh Jenő, Ba­lassa József, Révész Imre és Gerő György. 12.45: Hírek. 1. Beszkárt­­zenekar. 1.20: Pontos időjelzés. 2.40: Hírek. 4.15: A rádió diákfélórája. „Magyar klasszikusokból“ szóval Gárdos Kornélia. 4.45: Hírek. 5.00: Grieg: c-moll szonáta, op. 45. 5.30: Munkásfélóra. (Felolvasás.) 6.00: Sportközlemények. 6.10: 24 tagú ci­gánygyerek zenekar muzsikál, Kal­már Pál énekel. 710: Kínai és ja­pán versek Kosztolányi Dezső for­dításában. Előadja Bajor Gizi. 7.40: A rádió szalonzenekara. 8.45: A rá­dió külügyi negyedórája. 9.00: „Ré­gi zene régi hangszereken.“ XVI— XVI. századi zeneszerzők művei eredeti hangszerelésben. 10.00: Hí­rek. 10.25: Tánclemezek. 1120: Hor­váth Gyula és cigányzenekara mu­zsikál. 0.05: Hírek.­­ BUDAPEST II. 6.35: Gyorsírótanfolyam. 7.10: Vig György saxof­onozik. 7.40: „Mi­lyen lesz Budapest a jövőben.“ Bierbauer Virgil dr. és Ortutay Gyula dr. párbeszéde. 8.10; Hírek. 8.35. Hanglemezek. VÁSÁROK NAPTÁRA Októberben: 10- én: Mezőcsát. 11- én: Egerág.­­ 12-én: Jászalsószentgyörgy, Raka­­l­ca, Tiszanána, Sajószentpéter.

Next