Magyar Jövő, 1936. november-december (18. évfolyam, 251-296. szám)

1936-11-03 / 251. szám

MAGYAR JÖVŐ Szerkesz­tőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy­ .. Előfizetési ára egy hónapra 1 Pengő 01 fillér. — arca 5. — Felelős szerkesztő és szerkesztőség fele- FÜGGETLEN Egyes szám ára 6 fillér. — Postatakarékpénztári fsnszáma: 8—65. — Kiadóhivatal telefonszá- POLITIKA! NAPILAP befizetési lap: **24.654. szám, az előfizetési csi­isa: 19 84. — Leveleim: Miskolc 1. számú posta­­tályhoz „L“, a hirdetési osztályhoz ,­H“ jelzéssel. MISKOLC, 1936. ÉVI NOVEMBER HÓ 3 KEDD XVIII. ÉVFOLYAM 251 (5025) SZÁM Mussolini történelmi feladattá deklarálta Trianon revízióját Nem lehet rendezni a Dunamedence kérdését, míg nem szolgáltatnak igazságot Magyarországnak — Négymillió magyar él a „mostani“ határokon kívül — A Duce leszámol a háború utáni nemzetközi hazugságokkal — A Róma—Berlin tengely körül csoportosulhat minden nemzet A világtörténelmi milánói beszéd hatása Londonban, Párisban, Berlinben és a kisantant fővárosokban Világszerte döntő jelentőséget tu­lajdonítanak Mussolini vasárnapi milánói beszédének, amelyben or­szág-világ előtt leszámolt a nemzet­­­közi politikai hazugságokkal, mint amilyenek az általános leszerelés, az együttes biztonság, az oszthatat­lan béke fantazmagóriái. A Duce reálpolitikát, tabula rasát követelt az egész vonalon. A Népszövetség­nek meg kell újhodnia vagy meg­halnia. A kérdésekkel bátran szembe kell nézni és megoldani azokat. A Duna-medencében sem lehet végleges rendezés — mint vi­lággá kiáltotta — anélkül, hogy Ma­­gyar­or­szágnak ne szolgáltatnának igazságot, annak a Magyarország­nak, amely a világháború rokkant­ja és négymillió magyar él a mos­tani határokon túl. A Duce a reví­ziós politikát napirendre tűzte ez­zel a kijelentéseivel. A francia saj­tó nagy meghökkenéssel kommen­tálja Mussolini revíziós kijelenté­seit és kérdi, hogyan egyeztethetők azok össze azzal a megállapításá­val, hogy az olasz-jugoszláv együtt­működés út­jából elhárultak az aka­dályok. Az angol-francia és kisan­­tant sajtó egyaránt azt véli sejteni, hogy Mussolini a kisantantot akar­ja megtorpedózni. Tisztázódott a milánói beszéddel a berlini találko­zó jelentősége is. Most már semmi, kétség, hogy a német és olasz poli­tika megtalálta az együttműködés útját. Mussolini kijelentette, hogy a Berlin—Róma tengely egy kikris­tályosodási vonal, amelyhez min­den igazi békebarát ország csatla­kozhat. Igen érdekes volt az a meg­állapítása, hogy végre el kell érkez­ni az idejének, hogy a demokrácia és a fasizmus megértsék egymást. A balseiizmus — mint mondotta —­ ma már szuperkapitalizmus. A fa­sizmus nincs hozzákötve az ember­telen kapitalizmus jármához s kész megvalósítani a békét és a valódi műveltséget. formalitás megfojtja az élet va­lóságát. Egészen nyilvánvaló, hogy amíg a francia kormány várakozó állás­pontot foglal el, addig mi sem te­hetünk mást, mint ugyanezt. A német-olasz egyezmény új korszakot nyitott . A szomszédos Svájccal kapcso­lataink mindig kitűnőek voltak, most is azok és azok lesznek. A július 11-i német-osztrák egyezmény új korszakot nyitott meg a­ mai Ausztria történelmében. Az osztrák-német egyezmény va­lamennyi rosszul értesült kom­­mentálója vegye tudomásul, hogy én az egyezmény szövegét június 5-e óta ismertem és helye­seltem. Ez az egyezmény megerősítette Ausztria általános helyzetét és ál­lami függetlenségét. Igazságot Magyarországnak! — Mindaddig — mondotta Mus­solini — amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Du­­namedence kérdéseit nem lehet vég­legesen rendezni. A háború igazi megcsonkítottja Magyarország. — Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túl­ságosan elvont igazság követelmé­nyeinek, más — talán még nagyobb — igazságtalanságot követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzelmeit a magyarok katonai eré­nyeinek, bátorságának és önfelál­dozó szellemének őszinte elismerése jellemzi. Ez az érzelem egyébként kölcsönös. Talán már a közeljövő­ben ünnepélyes alkalom nyílik ar­ra, hogy az olasz nép ezeket az ér­zelmeit megkapó formában juttassa kifejezésre ország-világ előtt. Olasz-Jugoszláv közeledés — A Jugoszlávia és Olaszország közötti légkör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tettem a Jugoszláviá­val való kapcsolatok megjavításá­nak lehetőségére. Kijelentem, hogy m­a már megvannak a megfelelő erkölcsi, politikai és gazdasági ala­pok a két ország barátságának megerősítésére. A Berlin—Róma tengely kikristályosodás! pont — A négy szomszéd országon kí­vül Európa egyik nagy országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Német­országról beszélek. A most létrejött berlini megállapodás rendez egyes égető problémákat. A most ünnepélyesen aláírt ber­lini jegyzőkönyvek megmutatják hogy a Berlin—Róma közötti tengely nem elválasztó vonal, hanem inkább olyan kristályoso­dási pont, amely körül csoporto­sulhat valamennyi európai ár- Mussolini világtörténelmi beszéde Milánó, november 2. Vasár­nap délutáni több mint egy­negyedmillió ember vonult fel a milánói székesegyház elé, hogy meghallgassa Mussolini miniszter­elnök­ külpolitikai beszédét, amelyet világszerte a legnagyobb érdeklő­déssel vártak. A székesegyház előt­ti díszemelvényen ott volt a kor­mány majdnem valamennyi tagja, a milánói hatóságok vezetői, Bohle, a német nemzeti szocialista külföl­di szervezetek vezetője és több kül­földi küldöttség. Pontban négy órakor érkezett meg Mussolini miniszterelnök Cia­­no gróf külügyminiszter, Alfiero -sajtó- és pro­pagan­daügyi minisz­ter, valamint Starace fasisztapárti főtitkár kíséretében. A tömeg üte­mes Duce! Duce! kiáltással üdvö­zölte a kormányfőt. A dóm homlokzatát teljesen be­fedte egy hatalmas vászonplakát a következő felírással: „Jézus Krisztus, védelmezd meg a mi Ducénk­at, hogy megmenthesse a Te civilizációdat!“ A székesegyház homlokzatával szemben lévő palotán hasonló mé­retű plakát volt a következő fel­írással: „Éljen a Duce, a birodalom meg­alapítója!“ Négy óra után három perccel trombita jelezte, hogy a Duce meg akarja kezdeni beszédét. A Duce beszél — Milánói feketeingesek! — kez­dette meg beszédét Mussolini. — Mai beszédemben le akarom szö­gezni a fasiszta Olaszország állás­pontját a mai nyugtalan és zavaros pillanatokban az európai államok­kal való kapcsolataiban. Politikai nevelésiek magas foka lehetővé te­szi, hogy kifejtsem azokat a prob­lémákat, amelyeket az úgynevezett parlamentekben és az úgynevezett demokratikus lakomákon vitatnak meg. Rövid leszek — folytatta a Duce, — de hozzáteszem, hogy min­den egyes szavamat jól megfontol­tam. Hazugság a leszerelés, az együttes biztonság, az osztatlan béke közhelye . Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nem­zetközi életet az ábrándoktól, a közhelyektől és a hazugságok­tól, amelyek mind a wilsoni ideológia maradványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hullott, a leszerelés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és teljesen lehetetlenség, hogy va­lamennyi állam együtt szereljen le. Megtörténik, hogy sokan összegyűl­nek Genfiben, léggömböket fújnak fel, azért, hogy belőlük politikai hegységet alkossanak. Amikor az egész világ feszülten figyeli, mi les­z a léggömbökből készült hegysé­gekkel, kiderül, hogy más nem szü­letik belőlük, mint kis egér­ke, mely elvesz az eljárásmódok rengetegé­ben. — Más ábrándkép az együttes biz­tonság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonytalan harmadik kéz­be letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely. Az oszthatatlan béke csak az oszt­hatatlan háborút jelenti, mert ter­mészetes, hogy népek sohasem lesz­nek hajlandók olyan érdekekért harcolni, amelyek nem érintik őket. A Népszövetség vagy megújhodik, vagy eltűnik ! Térjünk át a Népszövetségre. Számunkra a Népszövetség problémája egész világos. Vagy megújhodik, vagy eltűnik. Mivel rendkívül nehéz lesz megújho­dása, számunkra nyugodtan el­­szenderülhet. Mi nem felejtettük el s nem felejt­jük el soha, hogy a Népszövetség ördögi pontossággal gazdasági megszállást szervezett az olasz nép ellen és megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyermekeinket és férfiainkat. Nem sikerült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szemben találta magával az olasz nép legteljesebb egységét, ere­jét, áldottkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet ellen. Békepolitika folytatására a Népszövetség nem szükséges. Az olasz-francia viszony ismét el­hidegült . Most körvonalazom álláspon­tunkat az egyes nemzetekkel szem­ben. A francia-olasz egyezmény hi­vatva lett volna eloszlatni tizenhét év félreértéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a megtorló intézkedé­sek és természetes, hogy a barát­ság elhidegült. Legalább két hónap óta Addisz- Abebában voltunk és a megtorló intézkedések még mindig érvény­ben voltak. Klasszikus esete annak, hogy a betűk megölik a szellemet és a Ára 6 t)tér

Next