Magyar Jövő, 1937. április-június (19. évfolyam, 72-145. szám)

1937-05-02 / 99. szám

Vasárnap, 1937. évi májas hó 2. 1. f\Parketta-padozat készítését elsőrangú kivitelben minden méretben és minőségben vállal Miskolci Parkettagyár Gó'ztürész és Faipari kit. í\ Miskolc, Vay-út 14. Telelőn 310. nvilt meg pénteken, április 30-án délelőtt 10 órakor az idei Budapesti Nemzetközi Vásár. A magyar főváros ünnepi köntös­be öltözött. Csaknem földig érő óriás-zászlók a főútvonalakon, ün­­neplőruhág vidékiek csoportjai min­denfelé, százféle idegen szó, robogó autósorok az uccákon. Jóval 10 óra előtt gyülekezik a meghívott ven­dégsereg a vásárváros színes üve­gekből épült tornyos főkapujánál. A diplomáciai kar és a magyar kor­mány tag-jai. az országgyűlés elnök­sége, az egyházak, a hatóságok, hi­vatalok, intézmények vezetői, művé­szet, kereskedelem, ipar előkelő rep­rezentánsai. Mindenki itt van, aki a milliós fővárosban előkelőségnek számít. Zsakett, cilinder, egyenruha, papi díszruha és a hölgyeknek a ragyogó tavaszi divatkreációkban pompázó csoportja. Hirtelen harso­naszó csendül és pontban 10 órakor megáll Horthy Miklós kormányzó A kormány tagjai, a vásárrende­zőség részéről Szendy Károly, Éber- Antal, Chorin Ferenc társelnökök, Vértes Emil alelnök, vitéz Gyulay Tibor kamarai főtitkár és Hallősy István igazgató sietnek a kormány­zó és feleségének fogadására. Rövid üdvözlő szavak, ünnepélyes várako­zás és a kormányzó megadja az en­gedélyt a XXXII-ik Budapesti Nemzetközi Vásár megnyitására. Maga a kormányzó a vásár első tő izgalommal várják az államfő és az ország vezető egyéniségeinek lá­togatását, A vásár rendezőségének tagjai kalauzolják végig az előkelő­ségeket a hatalmasra megnöveke­dett vásárváros óriási területén. De bármennyi is az újítás és a csodá­­latosabbnál-csodálatosabb látnivaló, mindenüvé vetnek egy-egy tekinte­tet. Sorra látogatják Olaszország, Ausztria. Csehszlovákia, Németor­szág, India. Franciaország. Svájc és Brazília kiállítását s amennyire az idő futása engedi, meg-megállnak és gyönyörködve nézik ezt az egész káprázatosán szép kiállítást. Nincs hiány elismerésben sem és a kitün­tetett kiállítók boldogan fogadják a jó szavakat, amelyek még nagyobb erőfeszítésekre ösztökélnek. Itt-ott szívesen fogadnak el a vendégek egy-egy ízes finom kóstolót A megnyitón igen sok külföldi küldöttség is megjelent, de a vásár minden napjára várnak kitüntető látogatásokat. Még idegen államfők látogatását is jelezték már. A jövő héten Miklas osztrák szövetségi látogatója és nyomában a meghí­vott előkelőségek serege. A vásár területén minden a maga helyén áll s a kiállítók ünnepi ruhában érthe­MAUTHNER ÖDÖN VII. ROTTENEILLER UTCA 33. elnök, akinek jövetelét lázas készü­lődéssel várja egész Magyarország, terv szerint felkeresi a vásárt éppen j úgy. mint az indiai alkirály helyet- * te se is. aki repülőgépével utazva az angol király koronázására, megsza­kítja útját Budapesten, hogy elláto­gasson a vásárra. A minden menetjegyirodában bár­ki által megszerezhető vásárigazol­vány jelentős utazási és egyéb ked­vezményeivel május 10-ének déli 12 órájáig érkezhetnek a vendégek Bu­dapestre. A vásár május 10-én este zárul. A visszautazás kedvezményei pedig még 8—10 nappal tovább is érvényben maradnak. A Magyar Jövő eredeti tárcája. Forgószél tíd : Gáíly íH.d*3íf Jolán nem volt már mai gyerek. Korát nem lehetett megállapítani, ő 36-nak vallotta magát, viszont töb­bet mutatott néhány esztendővel. Kellemes megjelenésű volt, jól öltö­zött, amely ápolt külsejével meg­nyugtató harmóniába olvadt. Hatá­rozottan jól bírta magát, csak bán­totta, hogy még nem ment férjhez. Mint mondják, nagyobb volt az igé­nye, mint a szerencséje s így nem maradt inág hátra, mint hivatalát, amelybe még háború alatt beült, becsülettel ellátni. A mindennapi robot megszokott lett, cseppet sem kimerítő, sőt az új emberekkel való találkozás esélye még szórakoztatta Is. Férfiak jöttek-mentek életében, akiknek csak hangulatot jelentett, viszont neki mindegyikkel szemben komoly volt a 9zándéka. Ahány férfi jött, annyi édes várakozás, terv, jövőépítés járt nyomában sha el is gáncsolta valami a nagy jövőt, mégis ez adott tartalmat s újabb erőt kiharcolni magának a férjet, a boldogságot. Szabó Dénes feltűnése sem járt más külső szimptómákkal, mint az elődjeié. Közelebbi ismerősök sem vettek észre semmi változást, leg­feljebb a varrónő tudta, hogy ha több ruhát varrat, akkor tetszeni akar valakinek. A nyár ezer kedves alkalmából elég volt nehányat felhasználni ah­hoz, hogy a két meglett ember érté­kelni tudja egymást és kölcsönös, mélyebb megismerésre vágyjon. Az együtt töltött esték pár órája fukar, rövid volt s jóformán csak újabb alkalmak és tervek megbeszélésére szorítkozott. Jolán érezte, hogy eb­ben a folytonos előrefutásban, ebben a jelenen való tovasiklásban van valami újszerű, valami türelmetlen kapcsolódni vágyás, valami előre­veti az árnyékát, amire már olyan régen áhítozott. A találkozás napjainak várakozá­sa fűtötte át a munka és egyedüllét óráit. Ezért volt érdemes élni, ezért volt érdemes várni napokon keresz­tül. Egyik reggel bódultán ébredt, tompa, olykor lüktető fogfájása volt. Kedvetlenül fürdött és öltö­zött, Szabó Dénesre csak annyiban gondolt, hogy ilyen állapotban lehe­tetlen a találkozás, a fájdalom any­­nyira gyötri ég letöri és hogy csep­pet sem vonzó és kellemes társaság egy lehangolt, beteg nő. Lassújárá­sú agyában végre megvillant a men­tőgondolat és mielőtt a hivatalába ment volna, felkereste a fogorvost. Dr. Balázsy Mária már fent volt, mikor becsengetett. A magányos nők ég elvált asszonyok rezignált­sága látszott róla, amint fiát készí­tette elő az iskolába. A gyűrött reg­geli pongyola és a takarítás alatt álló lakás derűtlen összhatást ke! tett. Régi ismerős volt már itt, nem barát, de nem idegen. Olyan, mint aki évek óta összeköttetésben van és akik között az olykor kipattant emberi érzés, vagy probléma, a kö­zös női sors és a társtalanság tuda­ta feloldotta a fogorvos és paciens meghatározást ég helyzetet. Felsorolva panaszait, arra kérte, hogy szombatig okvetlen kezelje ki a fogát annyira, hogy ne fájjon. j — Megérti — mondotta —, maga S nő és nekem randevúm van valaki- I vei, akinek tetszeni szeretnék. ’ Már mosolyogtak egymásra. — Ki az illető? — Tiszt. A honvédelmiben van hi­vatala. Fess, kedves, figyelmes. Jár utánam. Kell-e ennél több? Mégnem nyilatkozott, de bízom benne, mert ez az egész ismeretség annyira ér­dekes és olyan szívesen vagyunk együtt... Mindenesetre én választot­tam — hisz mindig a nő választ —, kár, hogy a szót csak a férfinak van jogában kimondani... Sokszor még azon is töprengek, elég lenne-e a je­lenlegi nyugdíjam kaucióba. Telje­sen tájékozatlan vagyok. A másik nő együttérzéssel hall­gatta. — Megérdeklődhetem, ha akarja, van néhány tiszt ismerősöm és ro­konom. Jolán gondolkozott egy pillanatig s máris kérte közbenjárását. — Mi nők igazán kifürkészhetet­­lenek vagyunk — folytatta. — Szin­te esztelenség, hogy egy embernek, aki tetszik s akihez úgy érzem fele­ségül tudnék^jnenni, minden továb­bi nélkül hiszek. Hiszek azért, mert félek, hogy valami diffamálót tudok meg róla és így, most minden olyan nagyon szép... — Ideális, vagy inkább szentimen­tális gondolkozás — jegyezte meg az orvosnő. — Én, mint elvált és anya, aki amellett dolgozó nő, sokkal jó­zanabb vagyok. Nekem van bátor­ságom tudni, érdemes-e valakivel komolyan foglalkozni. Higyje el, az élet olyan .reális és könyörtelen. — De azért szép reménység is — vágott közbe Jolán. Már távozóban volt. Az ajtóból visszafordult. — Magának is igaza van. Nézze, én bízom diszkréciójában, ha mód­jában lesz, érdeklődjön utána. Az illető Szabó Dénes őrnagy. * Az utcán már nyüzsgött a reggeli forgalom, mire leért. Az elzsongított fájdalom jelentkezett ugyan olykor, de most már nem foglalta le. Jói esett Szabó Dénesre gondolni, aki a hivatal verklije mellett életének költészetét jelentette. Boldogan gon­dolt a szombati találkozásra, amely úgy látszik meg lett mentve. A munka mindennapi egyformaságá­ból csak a megszokott telefonbeszél­getés hangolta fel. — Hogy van? Hogy aludt? — Jól. Köszönöm a szép rózsákat. Mi újság? — Csak a hangját akartam hal­lani. Semmi lényeges, de tőle a banali­tás is komoly és jóleső dolog. Egy­­egy hasonló tartalmú beszélgetés narkózisként tartotta édes bódulat­ban másnapig. Az este csendjében sorra vette a lezajlott eseményeket, a fogfájást, a fogorvost, a vele való beszélgetést. Korholta magát, hogy megint elra­gadta a nagy őszinteség és bizalom, mikor benső ügyét kiteregette vala­ki előtt, akiben csak megérzése sze­rint bízhat meg, de más semmi sem áll mellette. Gyerekesnek és szó­szátyárnak tartotta magát és sze­­gyelte, hogy ez előfordult. Úgy vél­te, hogy tapintatlanság volt jókor réggé’ a kezelés* ezzel kihúzni я ta­lán untatni is az ő szívügyeivel egy életben csalódott elvált asszonyt, aki dolgozik magáért ég gyerme­kéért s aki úgy látszik hiába jót társaságba, mégsem tud férjhez­­mennt. Lehet, hogy irigységet is éb­resztett fel benne, azért sápadt el Megnyílt a Budapesti Nemzethez! vasár Ország-világra szóló parádéval autója a főbejárat előtt.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék