Magyar Jövő, 1938. július (20. évfolyam, 145-171. szám)
1938-07-01 / 145. szám
Péntek, 1938. évi július ho 1. rsa migym* jövö Miskolc közgyűlése hódoló felirattal és a Vitézi Szék részére székháztelek adományozásával ünnepli a Kormányzó 70-ik A törvényhatósági bizottság hatalmas és szívből jövő lelkesedéssel lette magáévá a polgármester javaslatát Miskolc, janiutó 30 A csütörtöki közgyűlés ellső pontja, volt a Kormányzó 70. születésnapjáról való ünnepi megemlékezés és ezzel kapcsolatban a polgármesteri előterjesztés. A polgármester a következő emelkedett szellemű beszédet mondotta : , — A nemzet sorsa azonos az egyén sorsával, vannak jó és vannak *rossz napjai. — A magyar nemzet mint Európa népeinek s kultúrájának keleti védőbástyája egy évezreden keresztül sok megpróbáltatásának volt kitérve és helyzetéből kifolyólag sokkal több rosisz, mint jó napja volt. — Végig gázolt rajta a tatár, a török és nem utolsó sorban a hálátlan Nyugat-Európához tartozó nőimet. A maroknyi magyar faj életerejének bizonysága, hogy beékeltve a szláv és germán fajok tengere közzé ma is él és élni fog. — Ezt az Isteni Gondaviselésnek köszönhetjük, mert ha megpróbáltatásként súlyos csapásokat is mért ránk, gondoskodott rólunk s a nehéz időkben adott nemzetünknek olyan férfiakat, akik megmentették a megsemmisüléstől s kivezették a iszolgaságból. — Muhi után jött IV. Béla a második honalapító, a törökök korában a Hunyadiak, Zrínyiek voltak a megváltók, a német elnyomatás idején Thököly, a Rákócziak, majd Széchenyi és Kossuth voltak azok, kik lángra lóbantottá a nemzet életének már pisik pislákoló fáklyáját. És a minden idők legnagyob csapása a világháborút és az azt követő kommunizmus után adta nekünk Horthy Miklóst. — A letargiába esett nemzetet ő vezette az erkölcsi és gazdasági megújhodás útjára. Ő volt az, aki tiszteletet, becsületet szerzett Európa népei közt Magyarországnak , a legutolsó időben Állijt kiáltott a részben álmodozó, részben egyéni érvényesülésre törtető tévelygőknek, kik nem átallottak oly eszméket hirdetni, melyek alapjában támadták volna meg az ország létét biztosító ezer éves alkotmányunkat. — 70 éves születésnapja alkalmábón. hálát kell adnunk az Úristennek, hogy ő lett a magyar nép vezére és kérjük az Egek lírát, érhesse meg azt a boldog napot, apárkor elvezetheti majd népét a magyar ígéret földjére a felszabadult Nagy-Magyarországra. — Kormányzó, Urunk, Horthy Miklós sokáig éljen! A polgármester végül bejelentettte, hogy indítványt kiván tenni. Az indítvány szövegét Fekete László dr. h. polgármester olvasta fel. Az indítvány értelmében a város a Hunyadi utca 53. szánt alatti telkéből 190 négyszögölet ajánl fel vitézi szóház építésére, egyben elhatározza, hogy hódoló felirattal üdvözli az államfőt és a felirat megszerkesztésével megbízza a polgármestert. A közgyűlés egyhangú lelkesedéssel fogadta el a javaslatot és perceken át meleg tapsokkal és b éljenzéssel ünnepelte a Kormányzót. Majd vitéz Kis Vilmos bizottsági tag, a Vitézi Székszék tartója mondott köszöneetet a város határozatáért és többek között ezeket mondotta: — Nem tudjuk, mit csodáljunk inkább! A tengeri harc öltöző és kockázatos helyzeteibe!- kiemelkedő, hős hadvezért-e, az ország és seregszervezője, avagy az egyetemes, bölcs álkaimférfiút, aki megnyilatkozását v a nemcsak felelős munkatársainak szív irányt, de megmutatja a fejlődés feltételeit is! — Amikor most szemünk Budavár Urának kenderesi kúriája felé tekint és tudjuk, hogy 70 éves kormányzónk — az egész világ megbecsülésétől kísérve s alattvalóinak gyermeki ragaszkodásától övezetten — töretlen, friss egészségben s fiatalos kedvvel tartja kézben a magyar sorsot, úgy érzem, hogya legelső magyar katona harcos erénye, a védő pajzs és sújtó kard őre, az ősöktől átöröklött magyar vitézség az, amely előtt elsősorban hódolnunk kell. A magyar „katonaeszmény”-nek Kormányzó Urunkban testet öltött képe lebegett bizonyára Miskolc város törvényhatósága előtt is akkor, amikor a Főméltorsága 70. szütetésnapjának megünneplését azzal a Renddel kötötte össze, melyet Kormányzónk a magyar vitézség megörökítésére alapított! — Felemelően szép és nemes gondolat volt összekapcsolni a Kormányzónak szóló hazafias hódolatot azzal az intézménnyel, amely az ő lelkéből sarjadzott ki s amely — Vitézi Rend néven — épp a nemzeti elesettség idején életrehiva hordozója lett vitéz Főkapitányunk nemzetmentő eszméinek! — Miskolc város által a vitézek Főkapitányának tett eme hódoló felajánlás megveti a® alapját annak, hogy a vitézi élet ápolására idővel egy olyan Vitézi Rendház épülhessen, amely méltó ehhez a fejlődő nagy múltú városihoz s annak kultúrintézményeihez s amelyre igen nagy szüksége van az itt élő 200 vitézi családnak és a megyeszékhelyhez utalt közel 500 főnyi öreg vitéznek és vitézi várományosnak! Amidőn ezt a nemes felialám Mist, a Vitézi Bond, a vármegyei éis városi Vitézi Szék nevében a tek. törvényhatóságainak, a polgármesteri úrnak, a város érdemes és hazafias vezetőségének mély tisztelettel és hálával megköszönöm, kérem a jelenlevőket, kiáltsák velem együtt: Vitéz nagybányai Horthy Miklós Kormányzó Ur Ő Főmélltósága, a vitézeik fsé választott Főkapia még sokáig éljen, éljem, él,de. Kiss Válimos my. őrnagy beszéde után ismét felharsant a Mireis éljenzés és a közgyűlés ismét szeretettel és hódolattal üdvözölte az államfőt. Bensőséges ünnepséggel ülte meg Miskolc katolikus társadalma Rétay Kálmán apát 50 éves papi jubileumát Az aranymise fényes szertartásai után a felsővárosi egyházközségi díszközgyűlésen, majd a hívek társasebéden ünnepelték a kiváló főpapot Miskolc, június 30 A város egész katolikus közönsége bensőséges szeretettel és tisztelettel ünnepelte Rétay Kálmán apátplébánost Péter és Pál apostolok ünnepén abból az alkalomból, hogy most van ötvenedik évfordulója annak a nagy papemberi eseménynek, hogy a mai felsővárosi plébánost Samassa József egri bíboros-érsek Melchizedek-rendje szerint Isten örök papjává kente és szentelte fel. A jóságos és szelíd, szüntelenül áldásos tevékenységet folytató, híveiért élő és alázatos lelkipásztor ünneplése annál melegebb, őszintébb és tisztább volt, mert nem akad Miskolcon egyetlen híve, egyetlen ember sem, aki ne szeretné ezt a galambőszhajú, az aggastyáni korban is fáradhatatlanul dolgozó és még nagy terveket szövögető főpapot, apostoli lelkületéért, szívjóságáért, azért, mert mindig Krisztus szíve szerint való pap volt. A szép ünnepség bizonyára sok időre nagy élménye marad a miskolci katolikus híveknek, elsősorban a felsővárosi plébánia híveinek, de bizonyára a legnagyobb emléke lesz az apátplébánosnak is, mert így ünnepelni csak olyan embert, olyan lelkipásztort tudnak az emberek, akit igazán szeretnek. szertartáson Miskolcnak minden hatósága megjelent. Az előkelőségek a szentélyben foglaltak helyet, akiknek sorában az egyházi részről ott láttuk Szántay-Szémán István pápai prelátus, apostoli adminisztraturai vikáriust, Péchy Alándrt, a magyar minorita rendtartomány főnökét, Konkoly Barna házfőnököt, Grosch Adolf és Schirilla S. Andor kanonokokat, Lékó Béla pápai titkos káplán, érseki leányiskolai igazgatót, sok vidéki lelkipásztor-plébánost, a miskolci helyőrség díszbeöltözött képviselőit, a csendőrség küldöttségét, Henkey- Hőnig ny. tábornokot, világi részről a kegyúri hatóság képviselőjét, Csiba Mór dr. pénzügyigazgatót, Fekete Bertalan dr Miskolc város polgármesterét, Tasnády Antal államrendőrségi főtanácsost, a kapitányság vezetőjét, Hodobay Sándor dr. ny. polgármestert, mint a gör. kat. egyház világi elnökét, Vucskits Jenő tanügyi főtanácsost, az alsómiskolci egyházközség világi elnökét, Szikra Gyulát, a felsőmiskolci egyházközség elnökét, Demeter Kálmán főgondnokot, a különböző vallásos egyesületek hölgy és férfi vezetőit. És természetesen a jó és lelkes híveket, akik zsúfolásig megtöltötték a templomot szeretett plébánosuk aranyünnepére. A szentmise áhitatos és méltóságosan ünnepélyes lefolyása feledhetetlen élményt szerzett a megjelenteknek. A pontifikáló apátplébános abból az arany kehelyből itta a szent vért, amelyet buzgó hívei ajánlottak fel számára. Az aranymise János és Szita Gyula görömbölyi Az ünnepség központjában természetesen az arayszentmise áldozat állott. A felsővárosi hitbuzgó hölgyek virágokkal díszítették fel a templomot, az oltárokat. A főoltár felé a gyengéd és figyelmes kezek a tabernákulum körében virágkoszorút fontak, amelynek közepében arany betűkkel csillogott az 50-es szám. Nagy asszisztenciával vonult az aranymisés áldozat Szent Anna oltára elé, hogy bemutassa főpapi díszben a jubiláris szentmisét. A segédletben a miskolci kerület papságának legelőkelőbb tagjai vettek részt. Akézvezető a jubiláns volt egyik legkedveltebb káplánja, Csintalan József vasgyári esperes plébános volt, librifer Füstös Pál diósgyőri apátplébános, a két diakónus Keller László sajószentpéteri esperes plé- plébános. A most önálló és vezető lelkészek ezen az aranyszentmisén szolgáltak a volt főnöknek, a kiérdemesült esperesnek, alázatból és szeretetből. A kóruson a levente zenekar klasszikus és művészi szentmise dallamokat játszott. Az evangélium után Hortover Viktor felsőzsolcai plébános lépett a szószékre. Ünnepi beszédében az ihletett szónok erejével és hatásával a papi hivatás mindenek felett való nagyszerűségéről, szükségességéről és nehézségéről beszélt. A szentmise végén a jubiláns főpap intonálta a Te Deumot, majd áldást osztott az oltár lépcsőjén letérdeplő hívekre. A megjelent előkelőségek Ezen a gyönyörű és, magasztos o VÁSÁROL GYAPJÚSZÖVETET Ú . UJJ M BC M & M M IV. PROHÁSZKA 0 U.8. VITERÉZ-KRT 8. GYÁR BUDAPEST, XI. SE 1KE-UT I17 A felsővárosi egyházközség díszközgyűlése A szentmise után a felsővárosi kultúrházban az egyházközség díszközgyűlést tartott, amelyet a Felsőmiskolci Dal- és Önképzőkör által előadott Haydn „Teremtés“ c. oratóriuma vezetett be Nagy Gyula karmester vezetésével. Majd Szikra Gyula világi elnök nyitotta meg a közgyűlést és meggyőző szavakkal mutatott rá arra, hogy miért kell ma, a világnézeti küzdelmek, a nagy példadásokat váró