Magyar Jövő, 1939. október-december (21. évfolyam, 224-297. szám)

1939-10-01 / 224. szám

fPuMruaT*, H1 31. évi október hó 1. flÄGYAW Jflyft Bel-és hüllőiüllerilkalapok nagy választékban közismert olcsó szabott árakon Fischer Gerzson es Fiainál Széchenyi utca 103 sz. után egyben intő példa is, hogy bárkiért igazságtalanságok az idők múlásával sem maradhatnak megtarlatlann. Koppányi Dénes dr. ügyész vádbeszéde Szombaton reggel, a Stojka bűnper főtárgyalásáinak harmadik napján,áratokat ismertette Balczer tanácselnök, majd a bizonyítási eljárás befejezése után a perbeszédekre került a sor. Nagy érdeklődés mellett hangzott el Koppányi Dénes dr. kir.ügyész vádbeszéde, számosan foglaltak helyet a tárgyalóteremben a törvényszék fogalmazói karából, élükön Győry György főügyésszel és Kuszinkó Zsigmond dr. törvénszéki elnökkel. A fiatal ügyész, aki ebben ahatalmas bűnperben a vádat képviselte, vádbeszédében meggyőzőerejű állásfoglalással szállt síkra az erkölcsi igazság megvédésére s teljesjogi alapozottsággal tárta az ítéletet kiszabó bíróság elé gondolatokban gazdag és mélyszántású beszédében ügyészi álláspontját, Tekintetes kir. törvényszék! ”— kezdte Koppányi Dénes ügyész a lyádbeszédet. Jókay a „Három már- Ivány fej“ című regényében egy tengerparti város történetét írja be. ‘Előre is elnézést kell kérnem, ha erégen olvasott regény tartalmánakfelelevenítése nélkülözni fogja a teljes hűséget, de hiszem, hogy a szemetria gyarlósága nem fogja érinteni alényeget. — Bevehetetlen erősség volt e tengerparti város — írja a nagy mesemondó. Bevehetetlenné tette azt egyrészt lakóinak vitézsége, másrészt anagy fáradsággal és művészettel felépített óriási gát, amelyen sem az ellenség támadása, sem a tenger hullámai erőt venni soha nem tudtak. Egy viharos éjszakán azonban az égi háború mindent felnémító tombolása és a vak sötétség mindent eltakaró leple alatt a legyőzött s bosszúért lihegő ellentáborból egy nyomorék úszva-kuszva megközelítette a fábólépített hatalmas gátat, azt több hellyen megfúrta s az így keletkezett kis nyílásokba a magával hozott üreges vasbotból egy-egy szút helyezett. A kis állatok azután megkezdték őt Amikor a magyar nemzeti gondolat lebukott “ Az októberi őszirózsa, amely ezeknek a lelki férgeknek alattomos munkája nyomán kivirített, kortörténeti jelképe tett annak, hogy Magyarországon egy nagy fejlődési erő szakadt meg, hogy a hagyománynak és a nemzeti gondolatnak az a súlyvonala, amely — mint az angol hajókötelekbe font veres fonál — áthúzódott a magyar politikai fejlődés történetén, egyszerre folytatás nélkül belezuhant egy szakadék sötétjébe. Egy szakadékba, melyet rejtelmes és idegen erők hasítottak meg, s amelyből feltátongó s a magyar élet elvével és ritmusával ellenséges hatalmak erőszakosan sodortak olyan túlzások és nyaktörő végletek felé, amilyenekre a magyar történetem precedenst még nem alkotott. Október 31. nem forradalom volt, hanem felosztás. A forradalom ugyanis egy nép legvégső erőfeszítése, életrevalóságának, létjogának és élniakarásának egy hatalmas lendülete, amit minden fiatal nép megkockáztat, ha régi törvényeinek és életformáinak nyűgét és ballasztjai kénytelen érezni. Október 31. azonban nem felállás volt, hanem összerogyás, egy fáradt illúzióját vesztett, meggyötört nemzet összeroskadása, egy isszonyú szétmállás, reakciója, illetve élettani következménye egy csaknem 20 esztendős mérgezésnek. Csak nagyot csalódott a hitvány és ártó szellemi infekciótól összemart, életük tengelyének sarkaiból kifordult és kétségbeesett nemzetek képesek oly végzetes megtétedtelésekre, mint a magyar egy vesztett háború lelkiállapotában. A destrukció a maga könyörtelen és szilaj logikájával nézhette és mondhatta zenitnek a vádirt, építésnek a rombolást, életnek az agóniát... S amikor a magyar nemzeti gondolat zúzott szárnyakkal lebukott az utca sarába és az osztály e forradalom bűzös, kénköves csatornájába: mindazon nemzetek, amelyeknek fajrokonai éltek hazánkban, lesben állottak, hogy ki Stojkó Nándor, akit szombaton halálra vádlottak padján ítélt a miskolci törvényszék, aFrisch Oszkár felvétele.) 3 I KOseiAllan halálra kííki* SzMki Nándori mi A sugárlö fényű Kryptontempo nagyon gazdaságos fogyasztású — no mag olcsóbb is mostl A takarékosság alja: TUNGSRAM KWTOKI - ra rövid pár nap múlva az Isten és hazaszeretet nemes eszméitől erőt, kitartást merített magyar telkeknek az erőssége összeroppant, az isten keze által épített védőgátak védteleneteké váltak és ez, a valamikor oly áldott, oly boldog ország a könyörtelen vandalizmus martalékává vált. A hazugságok, a hitvány ámítás orvul elhelyezett őrlő szája lerombolta azt, amit sem az elemek, sem a durva emberi erő lerombolni neki volt képes. Miskolc, szeptember 30. Háromnapi izgalmas főtárgyalóétán szombaton ítélethozatalra beült a sor Stojkó Nándor 40 éves kasli vendéglős, egykori cseh légionis-i tiszt monstre bűnperébeti. A törényszék kötésül túl is halálra ítélte torkát és ezzel elégtételt adáit azokak a vad kegyetlenséggel kiirtott rezerencsétlen magyar áldozatoknak, akiknek ártatlanul, maguk sem tudók, miért kellett drága vérükkel tiltani egy , a hazájával és az emberi mivoltával meghasonlott ember rettenetes vérszomját. A gyászos emékű összeomlás elevenedett föl e háromnapi törvényszéki tárgyaláson, magyarok szörnyű kálváriája, amelyet féktelen bosszúállás, lelketlen és is könyörtelen „hódítási“ vágy játszatott le a sokat szenvedett magyar nép soraiban. Két évtized telt el már azóta, a holttestek elporladtak, az ivák felnőttek és együtt követelik az igazságot, apáik porbahullott véreivel. Ez az igazságért kiáltás juttatta két évtized múlva Stojkó Nándort is a magyar igazságszolgáltatás ítélő széke elé, hogy elvegye méltó büntetését. De ez az igazságszolgált lő pusztító munkájukat és e munka rövid pár hónap leforgása alatt elpusztította azt, amit a vad erő és az elemek elpusztítani neon tudtak. Az óriási gátak összedőltek és az így védtelenné vált város s ennek eddig gondtalan, boldog életet élő népe a könyörtelen ellenség féktelen vandalizmusának esett áldozatul. Tekintetes kbr. törvényszék — folytatta az ügyész. — Európa szívében volt egy boldog ország, amelyet magának az Istennek keze formált, öszszetartozó, emberi kézzel soha szét nem választható egésszé. Hatalmas természeti erősségek és népének minden szépért, jóért lángoló nemes lelkületű, acélos, vitéz karja, bevehetetlenné tették ezt az országot és évszázzódokon át megvédték minden erőszakos támadás ellen. De jött a világháború vérzivataros éjszakája és ekkor a kifáradt, meggyötört, elfelélt lelkeket alattomosan kúszó lelki nyomorékok közelítették meg. Nem fegyverrel támadtak, hiszen tudták jól, hogy a magyar hazaszeretet még fáradt karral is, még megfogyatkozott táborral is le tudja tiporni ellenségeit s tudják róla, hogy hegysinken, folyóinkon — a hatalmas rétf ágatakon —, megtörik az erőszak hatalma. Nem a nyílt támadás volt a fegyverük, csak egy-két őrlő szó, a lelkeket megmételyező — eszmének elnevezett egy-két hangzatos jelszó, amelyekben lévő romboló erőt — jól tudtak ők— a naivitásig hiszékeny, különben is fáradt, vérző, kábult magyarl lélek felismerni nem lesz képes. A lelki férgek iegkezdték őrlő, pusztító munkájukat . szakítsák prédájukat az ezeréves Magyarország ájult testéből. A hullarablók, a csehszlovák lécő k Észak felől is elindultak felfegyverzett csoportok, hogy lerakják dicstelen alapkövét a legszörnyűbb hazugságnak: az azóta megszületéséhez hasonló dícstelenséggel kimúlt csehszlovák államnak. Ezeknek a hullarablók módjára hazánkra tört csoportoknak gerincét, az úgynevezett csehszlovák légiók alkották, amelyek főleg az osztrák-magyar Télikabátok készen, szolid árak mellett Berényiné divatszalonjában Horthy Miklós tér. monarchia hadseregének az ellenséghez átszökött cseh nemzetiségű tagjaiból szerveztetek meg a Magyarország ellen hadat viselő államok támogatásával. Akadtak azonban olyan magyar nemzetiségek is, akik a magyar büntető igazságszolgáltatás sújtó keze elől, a bosszú gondolatától vezetve mentették át becstelen életüket az ellenséges földeken szervezkedő csehszlovák légióba hogy hogy ott szlovák hangzású családi nevük fedezete mellett kinyújtsák ártatlan magyarok vérétől csepegő kezüket a tudásalanyakért s hogy a fertőben elsüllyedt egzisztenciájuk helyébe új fényes életlehetőségek jutalmát elnyerhessék, — így Stojkó Nándor, volt magyar állami elemi iskolai tanító is. Sloíhó Nándor „hősi portréja“ — Megkísérlem néhány lényegtelen ecsetvonással felvázolni a Stojkó Nándor „hősi“ portréját, bár nézetem szerint erre különösebb szükség nincs, mert hiszen a bizonyító eljárás során elhangzott egy-egy tanúvallomás, mindennél jobban megmutatta, ki ő szemének villanása az alvilág tüzétől villan, erkölcsi köntöse csepeg a sártól és a vértől s homlokán rajta izzik a piros kínai bélyeg, mint Lucifer ábrázatán a csillagfény. S ha mégis megpróbálkozom, teszem ezt azért, hogy véres gaztetteinek motívumát, telki rúgóit megkereshessem. — Stojkó Nándor, akinek atyja is kassai születésű volt a kurucok ősi városában, a színmagyar Kassán született. A bűnvádi eljárás első szakában magyar anyanyelvűnek val.