Magyar Jövő, 1940. augusztus (22. évfolyam, 173-197. szám)
1940-08-01 / 173. szám
Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő 60 fillér. —_ Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy Egyes szám ára 6 fillér. — Postatakarékpénztári fÜGGETLEN utca 5. — Felelős szerkesztő és szerkesztőség @dél befizetési lap: ♦ *24.054. szám, az előfizetési ősz- POLITIKAI NAPILAP fonja: 15-73. Kiadóhivatal telefonja: 15-72. Nyomd* fcnyiwh ^L", « hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel telefonja: 15-66. — Leveleim: Miskolc, L ra. poéta Miskolc, 1940. évi augusztus hó csütörtök XXI. évfolyam 173 (6135) szám A román kormány még mindig nem kért tárgyalást Budapesttől A magyar követelések változatlanok és Magyarország Romániától várja az azonnali kezdő lépést , hra a külföldi sajtó A szófiai román követ repülőgépen visszaérkezett Szófiába, ahol a bolgár miniszterelnök és külügyminiszter azonnal fogadta London értesülése szerint Románia szeptember 15-ig kapott időt, hogy rendezze területi kérdéseit szomszédaival Esterházy János. Salzburg után a szlovák politikának második korszaka következik Miskolc, július 31. A magyar társadalom most kétségtelenül a várakozás nehéz idejét éli. Azokat a nehéz időket, amikor az idegek a legéberebbek, legjobban reagálnak mindenre, különféln azzal kapcsolatban, ami ma minden magyarnak minden egyéni gondnál is nagyobb gondja, hogy mi lesz, mi történik már Erdéllyel. Ezt a nehéz időt a magyar társadalom eddig példás fegyelemben töltötte el, ami arra is biztosítékot nyújt, hogy a napról-napra nehezebbé váló várakozás további idejét is hasonló példás fegyelemben és nyugalomban fogja eltölteni, bármennyi új és új kérdőjel is mered elé. Azonban annak is tudatában kell lenni a magyar társadalomnak, hogy ezer és ezer olyan apró és nagy részlete van a mi igazságunknak, amit a kormány és a magyar diplomácia lázas tevékenysége végez úgy, hogy abból a világ nem lát semmit. Igaz viszont, hogy a diplomáciai előkészületben is már esedékes lenne egy lépés. Esedékes lenne az a román lépés, mely a jelenlegi magyar-román határrészről történt katonai megszállása, a román hadseregnek felénk való készenlétbe helyezése után — ami miatt voltunk kénytelenek mi is bizonyos katonai intézkedéseket tenni válaszul — most azt a készséget jelentené be a magyar kormánynak, hogy közvetlen tárgyalások útján és sürgősen rendezni akarja a magyar-román viszonyt. Azokat a tárgyalásokat kellene végre már kérnie és megkezdenie a román kormánynak, amelyekről a külföldi lapok — mint román elhatározásról — napok óta cikkeznek, tárgyalási helyeket jelölnek meg, de amelyekről magyar illetékes helyeken még semmit nem tudnak. . Ellenben kénytelenek vagyunk arról tudni, hogy most legutóbb például Zsombolyán csuktak be egy gyárat s tettek vele 1500, legnagyobbrészt magyar munkást kenyörtelenné. Kénytelenek vagyunk a magyarromán ügyekben teljesen érdektelen Jugoszlávia sajtójából, mint például a Politika legutóbbi számából arról értesülni, hogy a kedden tartott román minisztertanácson egyes miniszterek — más források szerint a vasgárdához tartozó miniszterek — hajthatatlanoknak mutatkoztak minden területi engedmény tekintetében. A szerdai román koronatanú épüléséről ugyan még nincsenek információink, azonban nem kétséges, hogy ugyanezek a miniszterek azon sem képviseltek más álláspontot. De tudomásul kell vennünk azt is, amit a román lapok írnak, amelyek — a belgrádi Pravda szerint — kifejezetten ellene vanak minden területi engedménynek Magyarország javára s csak a legszelídebb román lapok tartanak lehetségesnek „legfeljebb kisebb határikiigazítást“. Ha pedig Románia ennyire nen akar vagy nem tud tisztában lenni a magyar-román vita lényegével, akkor talán még érthető is, hogy miért húzza, az időt, miért taktikázik a tárgyalással, melynek eredménye pedig ilyen alapon nem lehet kétséges. Ismét csak a legmérsékeltebb román részről halljuk emlegetni a lakosságcserét, mint ami a problémák egy részének megoldását jelentené a románok szerint. Bizonyára csak a Bukarestben élő, majdnem százezernyi magyart kell visszatelepíteni a visszacsatolandó Erdélybe, továbbá a moldvai csángók sok tízezres tömegeit tekintet nélkül arra, hogy a román impériumnak sikerült-e őket már megfosztani anyanyelvüktől vagy sem. S bizonyára ezekért kívánnak cserébe erdélyi románokat. S ha erre gondolnak a lakosságcseréről beszélő románok, lágy e tekintetben nyert ügyük van, mert az ilyen lakosságcserével szemben senkinek sem lesz kifogása. Mert arra bizonyára nem gondol még a legforróbb fejű román sem, hogy Erdély bármely részét is elhagyja az ezer éve ott lakó magyarság csak azért, mert megélhetést, boldogulást, hajlékot adott az utolsó századokban odatelepült idegeneknek. Gigurtu és Manoilescu a koronatanácson számoltak be Salzburgról Bukarest, július 31 . szerda alagutáni koronatanácson Gigurtu román miniszterelnök I beszámoltak németországi és és Manoilescu külügyminiszter a s oleezerszági útjukbról.(Mill) A magyar követelések nem változtak Belgrád, július 31. A napilapok a délkeleteurópai fejlődés új fázisáról írnak, mert a közeljövőben közvetlen tárgyalások megindulását várják Románia és szomszédai között. A Politika bukaresti tudósítója azt jelenti, hogy a keddi román minisztertanácson egyes miniszterek hajthatatlannak mutatkoztak minden területi engedmény tekintetében. Magyarország azt várja, hogy Románia részéről minél előbb lépések történnek a közvetlen tárgyalások megindítására. Románia képviselői Salzburgban már tudomásul vették Magyarország feltételeit s így a közvetlen tárgyalások az elvi alapban való megegyezést fogják jelenteni. A szerda délelőtti Pravda vezető helyen két római véleményt idéz, mely szerint Románia kötelezte magát határainak revíziójára Magyarországgal és Bulgáriával szemben és hogy elfogadta Magyarország javaslatát, mely szerint a tengelyhatalmak döntésére bízzák mindazokat a kérdéseket, melyekben nem sikerül közvetlen megegyezést létrehozniuk. Érdekes a Pravda bukaresti és budapesti jelentése. Az első megállapítja, hogy a magyar követelések nem változtak. Romániában engedékenység tapasztalható a tárgyalások megindulása tekintetében, sőt a legutóbb már azt közölték, hogy Romániában már Salzburg előtt megvolt a hajlandóság a tárgyalásra. A sajtó legnagyobb része azonban kifejezetten ellene van bármiféle területi engedménynek Magyarország javára, vagy legfeljebb kisebb határkiigazítást tart lehetségesnek. (MTI.) Róma, július 31. A Stampa és a Popolo di Roma budapesti tudósítója a többi között ezeket írja: Immár bizonyosra lehet venni, hogy Bulgária nemsokára visszafoglalja Dél-Dobrudzsát és lemond Észak-Dobrudzsáról, hogy ne vágja el Romániát a Fekete-tengertől. Az észak-dobrudzsai bolgárok délre költöznek, ahonnan viszont a románok északra költöznek át. A Szófia Ara 6 fillér