Magyar Jövő, 1940. augusztus (22. évfolyam, 173-197. szám)

1940-08-01 / 173. szám

Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő 60 fillér. —_ Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, Werbőczy Egyes szám ára 6 fillér. — Postatakarékpénztári fÜGGETLEN utca 5. — Felelős szerkesztő és szerkesztőség @dél befizetési lap: ♦ *24.054. szám, az előfizetési ősz- POLITIKAI NAPILAP fonja: 15-73. Kiadóhivatal telefonja: 15-72. Nyomd* fcnyiwh ^L", « hirdetési osztályhoz „H“ jelzéssel telefonja: 15-66. — Leveleim: Miskolc, L ra. poéta Miskolc, 1940. évi augusztus hó­­ csütörtök XXI. évfolyam 173 (6135) szám A román kormány még mindig nem kért tárgyalást Budapesttől A magyar követelések változatlanok és Magyarország Romániától várja az azonnali kezdő lépést , hr­a a külföldi sajtó A szófiai román követ repülőgépen visszaérkezett Szófiába, ahol a bolgár miniszterelnök és külügyminiszter azonnal fogadta London értesülése szerint Románia szeptember 15-ig kapott időt, hogy rendezze területi kérdéseit szomszédaival Esterházy János. Salzburg után a szlovák politikának második korszaka következik Miskolc, július 31. A magyar társadalom most két­ségtelenül a várakozás nehéz idejét éli. Azokat a nehéz időket, amikor az idegek a legéberebbek, legjobban reagálnak mindenre, különféln az­zal kapcsolatban, ami ma minden magyarnak minden egyéni gondnál is nagyobb gondja, hogy mi lesz, mi történik már Erdéllyel. Ezt a nehéz időt a magyar társadalom ed­dig példás fegyelemben töltötte el, ami arra is biztosítékot nyújt, hogy a napról-napra nehezebbé váló vá­rakozás további idejét is hasonló példás fegyelemben és nyugalom­ban fogja eltölteni, bármennyi új és új kérdőjel is mered elé. Azon­ban annak is tudatában kell lenni a magyar társadalomnak, hogy ezer és ezer olyan apró és nagy részlete van a mi igazságunknak, amit a kormány és a magyar diplomácia lázas tevékenysége végez úgy, hogy abból a világ nem lát semmit. Igaz viszont, hogy a diplomáciai előkészületben is már esedékes len­ne egy lépés. Esedékes lenne az a román lépés, mely a jelenlegi ma­gyar-román határrészről törté­nt katonai megszállása, a román had­seregnek felénk való készenlétbe helyezése után — ami miatt voltunk kénytelenek mi is bizonyos katonai intézkedéseket tenni válaszul — most azt a készséget jelentené be a magyar kormánynak, hogy közvet­len tárgyalások útján és sürgősen rendezni akarja a magyar-román vi­szonyt. Azokat a tárgyalásokat kel­lene végre már kérnie és megkezde­nie a román kormánynak, amelyek­ről a külföldi lapok — mint román elhatározásról — napok óta cikkez­nek, tárgyalási helyeket jelölnek meg, de amelyekről magyar illeté­kes helyeken még semmit nem tud­nak. . Ellenben kénytelenek vagyunk ar­ról tudni, hogy most legutóbb pél­dául Zsombolyán csuktak be egy gyárat s tettek vele 1500, legna­gyobbrészt magyar munkást ke­­nyörtelenné. Kénytelenek vagyunk a magyar­­román ügyekben teljesen érdektelen Jugoszlávia sajtójából, mint pél­dául a Politika legutóbbi számából arról értesülni, hogy a kedden tar­tott­ román minisztertanácson egyes miniszterek — más források szerint a vasgárdához tartozó miniszterek — hajthatatlanoknak mutatkoztak minden területi engedmény tekinte­tében. A szerdai román koronatanú ép­üléséről ugyan még nincsenek infor­mációink, azonban nem kétséges, hogy ugyanezek a miniszterek azon sem képviseltek más álláspontot. De tudomásul kell vennünk azt is, amit a román lapok írnak, amelyek — a belgrádi Pravda szerint — ki­fejezetten ellene vanak minden te­rületi engedménynek Magyarország javára s csak a legszelídebb román lapok tartanak lehetségesnek „leg­­­feljebb kisebb határikiigazítást“. Ha pedig Románia ennyire ne­n akar vagy nem tud tisztában lenni a magyar-román vita lényegével, akkor talán még érthető is, hogy miért húzza, az időt, miért taktiká­zik a tárgyalással, melynek ered­ménye pedig ilyen alapon nem lehet kétséges. Ismét csak a legmérsékeltebb ro­mán részről halljuk emlegetni a la­kosságcserét, mint ami a problémák egy részének megoldását jelentené a románok szerint. Bizonyára csak a Bukarestben élő, majdnem százezer­nyi magyart kell visszatelepíteni a visszacsatolandó Erdélybe, továbbá a moldvai csángók sok tízezres tö­megeit tekintet nélkül arra, hogy a román impériumnak sikerült-e őket már megfosztani anyanyelvüktől vagy sem. S bizonyára ezekért kí­vánnak cserébe erdélyi románokat. S ha erre gondolnak a lakosságcse­réről beszélő románok, lágy e tekin­tetben nyert ügyük van, mert az ilyen lakosságcserével szemben sen­kinek sem lesz kifogása. Mert arra bizonyára nem gondol még a leg­forróbb fejű román sem, hogy Er­dély bármely részét is elhagyja az ezer éve ott lakó magyarság csak azért, mert megélhetést, boldogulást, hajlékot adott az utolsó századok­ban odatelepült idegeneknek. Gigurtu és Manoilescu a k­oronatanácson számoltak be Salzburgról Bukarest, július 31 . szerda ala­gutáni koronatanácson Gigurtu román miniszterelnök I beszámoltak németországi és és Manoilescu külügyminiszter a s oleezerszági útjukbról.­­(Mill) A magyar követelések nem változtak Belgrád, július 31. A napilapok a délkeleteurópai fejlődés új fázisáról írnak, mert a közeljövőben közvetlen tár­gyalások megindulását várják Románia és szomszédai között. A Politika bukaresti tudósítója azt jelenti, hogy a keddi román minisztertanácson egyes miniszte­rek hajthatatlannak mutatkoztak minden területi engedmény tekin­tetében. Magyarország azt várja, hogy Románia részéről minél előbb lépések történnek a közvetlen tárgyalások megindítására. Románia képviselői Salzburgban már tudomásul vették Magyaror­szág feltételeit s így a közvetlen tárgyalások az elvi alapban való megegyezést fogják jelenteni. A szerda délelőtti Pravda vezető helyen két római véleményt idéz, mely szerint Románia kötelezte magát hatá­rainak revíziójára Magyaror­­szággal és Bulgáriával szem­ben és hogy elfogadta Magyarország javaslatát, mely szerint a tengely­­hatalmak döntésére bízzák mind­azokat a kérdéseket, melyekben nem sikerül közvetlen megegye­zést létrehozniuk. Érdekes a Prav­da bukaresti és budapesti jelen­tése. Az első megállapítja, hogy a magyar követelések nem vál­toztak. Romániában engedé­kenység tapasztalható a tár­­gyalások megindulása tekinte­tében, sőt a legutóbb már azt közölték, hogy Romániában már Salzburg előtt megvolt a hajlandóság a tárgyalásra. A sajtó legnagyobb része azonban kifejezetten ellene van bármiféle területi engedménynek Magyar­­ország javára, vagy legfeljebb ki­sebb határkiigazítást tart lehetsé­gesnek. (MTI.) Róma, július 31. A Stampa és a Popolo di Roma budapesti tudósítója a többi között ezeket írja: Immár bizonyosra lehet venni, hogy Bulgária nemsokára visszafog­lalja Dél-Dobrudzsát és lemond Észak-Dobrudzsáról, hogy ne vágja el Romániát a Fekete-tengertől. Az észak-dobrudzsai bolgárok délre költöznek, ahonnan viszont a romá­nok északra költöznek át. A Szófia Ara 6 fillér

Next