Magyar Jövő, 1940. december (22. évfolyam, 275-297. szám)
1940-12-03 / 275. szám
Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő Cs fillér. Kwsmni.» Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, .Werbő ez* ■gyes «ám ára 0 fillér. — Postatakarékpénztárt % FÜGGETLEN utca — Felelős szerkesztő és szerkesztőség tele* befizetési lap: ♦*14.154. szám. az előfizetési ősz- POLITIKAI NAPILAP " fonja: 1571 Kiadóhivatal telefonja: 1571 Nyomás sályhos JL“, a hirdetési osztályhoz „H" jelzéssel. ^ telefonja: 1500 Levélcím: Miskolc, L ss. posta. Miskolc, 1940. évi december hó 3 kedd XXI. évfolyam 276 (5237) szám Antonescu román államvezetés Románia nem állt el az Erdélyre vonatkozó követelésétől Horia Sima helyettes miniszterelnök is kijelentette Gyulafehérváron, hogy a légionista mozgalom Erdélyben a román nép bölcsőjét látja Belgrádi hír szerint még mindig anarchia van Romániában Miskolc, december 2. Senki nem tudja, hogy telt el a vasárnap Erdélyben, amikor a mai román rendszer vezetői együtt vettek részt Gyulafehérvárott, az erdélyi fejedelmek ősi székvárosában rendezett jubileumi emléknapon azzal a vasgárdával, melynek bosszuló hadjárata miatt újra fegyverbe hívták a román hadsereget. Már maga az a tény, hogy 22 év után most tartották szükségesnek, hogy olyan hatalmas arányú összejövetelen emlékezzenek meg Erdélynek Romániához való „csatlakozását“ kimondó gyulafehérvári „nemzetgyűlésről“ most, mikor a bécsi döntés egy részét jóvátette a trianoni békeparancsnak Erdély elszakítását elrendelő intézkedésének, elegendő lehet arra, hogy különös figyelemmel tekintsünk afelé a szomszéd ország felé, ahol sem a föld, sem a lelkek nem tudnak megnyugodni. De még különösebben kötelességünk ez azért, mert ha eddig is az volt a helyzet, — amint Pál Gábor székelyföldi képviselő mondotta ma a Házban, — hogy nem lehetett az ottmaradt erdélyi részeken magyarul még beszélni sem, akkor mi lehet ott most, amikor— mint vasárnap írtuk s amint Pál Gábor a képviselőházban mondotta — még a román nép úgynevezett jobbjai számára sincs kegyelem. És különösen mi lehetett most, és mi lehet ezután, mikor úgy a mai román rendszer legfőbb feje, Antonescu kondukátor, mint az önbíráskodás miatt Vele szemben álló vasgárda végre talált egy közös működési területet, ahol egyik résznek sem kell felfogásával még részben sem megalkudni s ez a közös alap a mi Erdélyünk és a mi nemzetünk elleni állásfoglalás. Csak fokozza aggodalmunkat és fájdalmunkat, hogy nem jönnek *. hírek a bizonyos rosszról, ami *mégsem lenne olyan kiűző, mint ez a sötét bizonytalanság, melynek közepette joggal kérhette Pál Gábor székely képviselő keddi beszédében, hogy a székelység számára állítsák vissza a magyar határőrvidéket, hogy minden ott és minden készen legyen, mindég nem került ki. Ugyancsak Belgrádban mondják azt is, hogyy majdnem lehetetlen a román politikai helyzet alakulását még a legközelebbi napokra is megjósolni. A milánói Ambrosiano szerint pedig a román közvélemény fenntartás nélkül helyesli a vasgárda eljárását. Viszont ezt az eljárást nemcsak Antonescu, de maga Horia Sima is, bár a tábornoki ház erőteljes fellépésére, de mégis helytelenítette. A KH newyorki jelentése szerint pedig oda olyan hírek érkeztek, melyek szerint a legutolsó napokban is a román vidék, számtalan helyén fordultak elő újabb véres cselekmények. Ugyancsak ez a jelentés az áldozatok ezreiről beszél. De mindez a hír csak a román nép egymásközti harcáról szól s nincs szó bennük Erdélyről és nincs szó bennük az ott élő majdnem háromnegyed milliónyi magyarságról, akik ma úgy érzik, mintha mindenki elhagyta volna őket s mintha még az Isten is elrejtette volna orcáját előlük, a ruha, a puska, meg a lőszer is. Egyetlen rövid, de bizonyos hít érkezett a Bud. Tud. révén a gyulafehérvári gyűlésről. Ez a bizonyos hír Antonescunak, a román államvezetőnek, tehát Románia legilletékesebb tényezőjének a kijelentését is tartalmazza. Dt a kijelentés ez, amelyet minden magyarnak jól meg kell jegyeznie. Mert azt mondta Antonescu: Románia nem állt el Erdélyre vonatkozó követelésétől.. Nyílt, világos és hivatalos helyről jött bejelentése ez annak, hogy Romána nem tud és nem akar belenyugodni a bécsi döntésbe, még annak dacára sem, hogy láthatta, tapasztalhatta, hogy mi mennyire legyűrjük marcangoló fájdalmunkat Aradért, Enyedért, Brassóért és mindazért, ami ezer évig volt a mienk s ami csak 22 éve jutott idegen kezekbe, hogy mi mennyire igyekszünk elpalástolni az arcunkat égető szégyent, amit ottani ősi földünkön élő véreinknek sorsa kerget oda. Ez a válasza tehát Romániának arra a baráti, békét kereső gesztusra, melyet legutóbb is mutatott a külügyminiszter. És úgy látszik, így magyarázzák Bukarestben azt az új helyzetet, melyet a berlini szerződéshez való csatlakozás jelent a két állam számára. Nem kétséges, hogy dacára annak a hihetetlen fegyelmezettségnek, nyugalomnak és türelemnek, amelyet a magyar kormány tanúsít, akkor, amikor ennek szüksége és helye van, a magyar kormány sem marad szótlan és nem marad tétlen. Mert nem frázis volt az az illetékesek ajkán, hogy idegen impérium alatt maradt véreink jogai, élete felett egy megnagyobbodott ország és megerősödött nemzet áll ert készen, ha kell, a legnagyobb áldozatokra is. Egyes külföldi vélemények szerint azonban a bosszú és indulat Erdély és a magyarság felé fordítása sem hozta meg még Romániában a kívánatos nyugalmat. Belgrádban világosan mondják és írják, hogy az ország az anarchia állapotából még Antonescu és Horia Sima az Erdélyre vonatkozó román igényekről Gyulafehérvár, december 2. (Bud. Tud.) Az egyesülés ünnepe alkalmából vasárnap Gyulafehérváron nagyszabású manifesztációt rendeztek, amelyen Antonescu tábornok, államvezető és Horia Sima miniszterelnökhelyettes is résztvettek. Az ünnepségre vidékről sokezer földmívest vonultattak fel. Az összegyűltek előtt Antonescu, majd Horia Sima mondott beszédet. Antonescu beszéde során kijelentette, hogy Románia nem állt el Erdélyre vonatkozó követelésétől. Beszélt ezután az Erdélyben élő sokezer románról, majd a felvonult vasgárdistákhoz fordulva így fejezte be: — Eddig én ellenetek harcoltam, most azonban értetek harcolok, tehát jogom és kötelességem, hogy tőletek engedelmességet követeljek. Ezt azért követelem, mert a nép követeli. Nem tudom Romániát is két nap alatt felépíteni. Románia nettó fog eltűnni. Éljen a győzelem, amely el fog következni. Horia Sima kijelentette, Hifligy a román államférfiak rövidlátása az egyesüléstől a mai napig volt az oka annak, hogy az a helyzet alakult ki, amelyet a légionáriusok kormányrajutásuk napján találtak. Az erdélyi lelket nem értették meg az előző kormányok. Ma a helyzet teljesen megváltozott, az erdélyi testvérek minden szeretetet, támogatást, megértést megtalálnak a légionista mozgalomban, amely Erdélyben más nép bölcsőjét látja. A nagygyűlésre a légionisták lenvonatokon érkeztek. Ára 6 fillér a 70-ka- Románia az anarchia állapotában van még mindig Belgrád, december 2. A Bukarestből beérkező jelentések alapján majdnem lehetetlen a román politikai helyzet alakulását még a legközelebbi napokra is megjósolni. Az anarchia állapotából az ország még mindig nem került ki,— mondják Belgrádban a vasárnap esti beérkezett jelentések alapján. Kiemelik azt az értesülést, amely bukaresti diplomáciai körök véleményéről szól. Ebből kiviláglik, hogy a bukaresti diplomaták véleménye szerint a felelősség kérdését még mindig nem tudják megnyugtató módon tisztázni. A kormány és Horia Sima helyettes miniszterelnök feltétlenül elítéli a történteket. (KH)