Magyar Jövő, 1940. december (22. évfolyam, 275-297. szám)

1940-12-03 / 275. szám

Előfizetési ára egy hónapra 1 pengő Cs fillér. K­wsmni.» Szerkesztőség és kiadóhivatal Miskolc, .Wer­bő ez* ■gyes «ám ára 0 fillér. — Postatakarékpénztárt % FÜGGETLEN utca­­ — Felelős szerkesztő és szerkesztőség tele* befizetési lap: ♦*14.154. szám. az előfizetési ősz- POLITIKAI NAPILAP " fonja: 15­71 Kiadóhivatal telefonja: 15­71 Nyomás sályhos JL“, a hirdetési osztályhoz „H" jelzéssel. ^ telefonja: 150­0 Levélcím: Miskolc, L ss. posta. Miskolc, 1940. évi december hó 3 kedd XXI. évfolyam 276 (5237) szám Antonescu román államvezeté­s Románia nem állt el az Erdélyre vonatkozó követelésétől Horia Sima helyettes miniszterelnök is kijelentette Gyulafehérváron, hogy a légionista mozgalom Erdélyben a román nép bölcsőjét látja Belgrádi hír szerint még mindig anarchia van Romániában Miskolc, december 2. Senki nem tudja, hogy telt el a vasárnap Erdélyben, amikor a mai román rendszer vezetői együtt vet­­tek részt Gyulafehérvárott, az erdé­lyi fejedelmek ősi székvárosában rendezett jubileumi emléknapon az­zal a vasgárdával, melynek bosszuló hadjárata miatt újra fegyverbe hív­ták a román hadsereget. Már maga az a tény, hogy 22 év után most tartották szükségesnek, hogy olyan hatalmas arányú összejövetelen em­lékezzenek meg Erdélynek Romá­niához való „csatlakozását“ kimondó gyulafehérvári „nemzetgyűlésről“ most, mikor a bécsi döntés egy részét jóvátette a trianoni béke­parancsnak Erdély elszakítását elrendelő intézkedésének, elegendő lehet arra, hogy különös figye­lemmel tekintsünk afelé a szom­széd ország felé, ahol sem a föld, sem a lelkek nem tudnak megnyu­godni. De még különösebben köte­lességünk ez azért, mert ha eddig is az volt a helyzet, — amint Pál Gá­­­bor székelyföldi képviselő mondotta ma a Házban, — hogy nem lehetett az ottmaradt erdélyi részeken ma­gyarul még beszélni sem, akkor mi lehet ott most, amikor­­— mint va­sárnap írtuk s amint Pál Gábor a képviselőházban mondotta — még a román nép úgynevezett jobbjai szá­mára sincs kegyelem. És különösen m­i lehetett most, és mi lehet ezután, mikor úgy a mai román rendszer legfőbb feje, Antonescu kondukátor, mint az önbíráskodás miatt Vele szemben álló vasgárda végre talált egy közös működési területet, ahol egyik résznek sem kell felfogásával még részben sem megalkudni s ez a közös alap a mi Erdélyünk és a mi nemzetünk elleni állásfoglalás. Csak fokozza aggodalmunkat és fájdalmunkat, hogy nem jönnek *. hírek a bizonyos rosszról, ami *még­­sem lenne olyan kiűző, mint ez a sö­tét bizonytalanság, melynek köze­pette joggal kérhette Pál Gábor szé­kely képviselő keddi beszédében, hogy a székelység számára állítsák vissza a magyar határőrvidéket, hogy minden ott és minden készen legyen, mindég nem került ki. Ugyancsak Belgrádban mondják azt is, hogyy majdnem lehetetlen a román politi­kai helyzet alakulását még a legkö­zelebbi napokra is megjósolni. A mi­lánói Ambrosiano szerint pedig a román közvélemény fenntartás nélkül helyesli a vasgárda eljárását. Viszont ezt az eljárást nemcsak Antonescu, de maga Horia Sima is, b­ár a tábor­noki ház erőteljes fellépésére, de mégis helytelenítette. A KH newyor­­ki jelentése szerint pedig oda olyan hírek érkeztek, melyek szerint a leg­utolsó napokban is a román vidék, számtalan helyén fordultak elő újabb véres cselekmények. Ugyancsak ez a jelentés az áldozatok ezreiről beszél. De mindez a hír csak a román nép egymásközti harcáról szól s nincs szó bennük Erdélyről és nincs szó ben­nük az ott élő majdnem háromnegyed milliónyi magyarságról, akik ma úgy érzik, mintha mindenki elhagyta volna őket s mintha még az Isten is elrejtette volna orcáját előlük, a ruha, a puska, meg a lőszer is. Egyetlen rövid, de bizonyos hít érkezett a Bud. Tud. révén a gyula­­fehérvári gyűlésről. Ez a bizonyos hír Antonescunak, a román államve­­zetőnek, tehát Románia legilletéke­sebb tényezőjének a kijelentését is tartalmazza. Dt a kijelentés ez, amelyet minden magyarnak jól meg kell jegyeznie. Mert azt mondta Antonescu: Románia nem állt el Er­délyre vonatkozó köve­telésétől.. Nyílt, világos és hivatalos helyről jött be­jelentése ez annak, hogy Román­a nem tud és nem akar belenyugodni a bé­csi döntésbe, még annak dacára sem, hogy láthatta, tapasztalhatta, hogy mi mennyire legyűrjük mar­cangoló fájdalmunkat Aradért, Enye­­dért, Brassóért és mindazért, ami ezer évig volt a mienk s ami csak 22 éve jutott idegen kezekbe, hogy mi mennyire igyekszünk elpalástol­ni az arcunkat égető szégyent, amit ottani ősi földünkön élő véreinknek sorsa kerget oda. Ez a válasza tehát Romániának arra a baráti, békét kereső gesztusra, melyet legutóbb is mutatott a kül­ügyminiszter. És úgy látszik, így ma­gyarázzák Bukarestben azt az új helyzetet, melyet a berlini szerződés­hez való csatlakozás jelent a két ál­lam számára. Nem kétséges, hogy dacára annak a hihetetlen fegyelmezettségnek, nyugalomnak és türelemnek, amelyet a magyar kormány tanúsít, akkor, amikor ennek szüksége és helye van, a magyar kormány sem marad szótlan és nem marad tétlen. Mert nem frázis volt az az illetékesek aj­kán, hogy idegen impérium alatt ma­radt véreink jogai, élete felett egy megnagyobbodott ország és megerő­södött nemzet áll ert készen, ha kell, a legnagyobb áldozatokra is. Egyes külföldi vélemények szerint azonban a bosszú és indulat Erdély és a magyarság felé fordítása sem hozta meg még Romániában a kívá­natos nyugalmat. Belgrádban világo­san mondják és írják, hogy az or­szág az anarchia állapotából még Antonescu és Horia Sima az Erdélyre vonatkozó román igényekről Gyulafehérvár, december 2. (Bud. Tud.) Az egyesülés ünnepe alkalmából vasárnap Gyulafehérvá­ron nagyszabású manifesztációt ren­deztek, amelyen Antonescu tábornok, államvezető és Horia Sima miniszter­elnökhelyettes is résztvettek. Az ün­nepségre vidékről sokezer földmívest vonultattak fel. Az összegyűltek előtt Antonescu, majd Horia Sima mon­dott beszédet. Antonescu beszéde során kijelen­tette, hogy Románia nem állt el Erdélyre vonatkozó követelésétől. Beszélt ezután az Erdélyben élő sok­ezer románról, m­­ajd a felvonult vas­gárdistákhoz fordulva így fejezte be: — Eddig én ellenetek harcoltam, most azonban értetek harcolok, te­hát jogom és kötelességem, hogy tő­letek engedelmességet követeljek. Ezt azért követelem, mert a nép kö­veteli. Nem tudom Romániát is két nap alatt felépíteni. Románia nettó fog eltűnni. Éljen a győzelem, amely el fog következ­ni. Horia Sima kijelentette, Hifligy a román államférfiak rövidlátása az egyesüléstől a mai napig­ volt az oka annak, hogy az a helyzet alakult ki, amelyet a légionáriusok kormányra­­jutásuk napján találtak. Az erdélyi lelket nem értették meg az előző kor­mányok. Ma a h­elyzet teljesen meg­változott, az erdélyi testvérek minden sze­­retetet, támogatást, megértést megtalálnak a légionista mozgal­­omban, amely Erdélyben más nép bölcsőjét látja. A nagygyűlésre a légionisták lenvonatokon érkeztek. Ára 6 fillér a 7­0-ka- Románia az anarchia állapotában van még mindig Belgrád, december 2. A Bukarestből beérkező jelen­tések alapján majdnem lehetet­len a román politikai helyzet ala­kulását még a legközelebbi na­pokra is megjósolni. Az anarchia állapotából az ország még min­dig nem került ki,­­— mondják Belgrádban a vasárnap esti beér­kezett jelentések alapján. Kieme­lik azt az értesülést, amely buka­­resti diplomáciai körök vélemé­nyéről szól. Ebből kiviláglik, hogy a bukaresti diplomaták vélemé­nye szerint a felelősség kérdését még mindig nem tudják meg­nyugtató módon tisztázni. A kor­mány és Horia Sima helyettes miniszterelnök feltétlenül elítéli a történteket. (KH)

Next